Varga Zoltán: Teleház és térségfejelsztés

Elõzmények. A kistérségek szükségessége

A hetvenes évek elejétõl Európaszerte elterjedt az a nézet, mi szerint a gazdasági fejlesztés a térségek összefogásával valósítható meg. Vannak, akik az olajválság eredményezte nehéz gazdasági helyzetre adott pozitív válasznak tekintik ezt. A koncepció arra alapoz, hogy a térségek gazdasági és társadalmi szereplõi felismerik, mi az érdekük. E szereplõknek saját ügyüknek kell tekinteniük térségük fejlesztését, fel kell tárják a fejlõdést akadályozó problémákat, a fejlesztési lehetõségeket, és önkéntes összefogással összehangolt akciókat kell indítsanak térségük fejlesztése érdekében.
Ezeket a térségfejlesztési akciókat nem lehet magukra hagyni, szükséges õket támogatni, de a kezdeményezés nem indulhat máshonnan, csak az érintett térségbõl. Ezért szükséges szakítani azzal a felfogással, mely minden segítséget a központtól vár. Önmagában a gazdasági tõke bizonyos területekre való irányítása nem ér semmit, ha helyben nem léteznek még a különbözõ fejlesztési elképzelések. Itt a legkézenfekvõbb példa a román kormánynak a Zsil-völgyi hátrányos helyzetû területek megsegítésére irányuló fejlesztési tervének a kudarca. De megemlíthetõ az a téves kormánypolitika is, mely a költségvetés ésszerûtlen és igazságtalan elosztása révén próbálta segíteni az ország gazdasági szempontból fejletlenebb területeit anélkül, hogy a pénzbeli segítség mögött, konkrét célirányos terv létezett volna.

A térségfejlesztési kezdeményezések alapja a humán erõforrás

A helyi gazdaságfejlesztési elméletek célja az, hogy megnöveljék az emberek és a térség értékét. Ezen elméletek szerint a gazdasági feltételeket úgy kell kialakítani, hogy a rendelkezésre álló emberi erõforrásokra épüljenek, és hatékonyan használják fel a természeti és az intézményi adottságokat.
A kevés erõforrással rendelkezõ, rendkívül hátrányos helyzetben lévõ települések esetében legtöbbször hiányoznak azok az ötletek, célok, amelyeknek kivitelezése, elérése saját erõforrás felhasználásával lehetséges. Ezért szükséges a helyi vezetõknek elgondolkodni azon, hogyan tudják a településük földrajzi fekvésébõl, természeti erõforrásaiból, iparából, mezõgazdaságából adódó és az emberi erõforrásokban meglévõ komparatív elõnyöket kihasználni. Tudatos szervezõ- és tervezõ-munkával el lehet érni bizonyos - nem látványos, de valódi - elõrelépéseket, melyek megvethetik a jövõbeli folyamatos fejlõdés alapját.
A fentieknek megfelelõen a hazai, hátrányos helyzetben lévõ települések, kistérségek legtöbb esetben a földrajzi fekvés, a hagyományok és történelmi múlt terén rendelkeznek hasznosítható erõforrásokkal. Ezeket csak jól képzett humán erõforrással lehet megfelelõképpen hasznosítani. A települések valószínûleg jobban járnak, ha nem egy új gyárat építenek térségükben, amely kezdetben emberek százait alkalmazza alacsony fizetéssel, hanem megpróbálnak bizonyos területeken olyan tudásanyagot felhalmozni, mely az elkövetkezõ években az egész régióban potenciális lehetõséget nyújt ahhoz, hogy munkahelyeket hozzanak létre és megteremtsék a gazdasági stabilitás feltételeit.
A piacgazdaságban, ahol a magánszektor cégei versenyben vannak egymással, a települések is piacnak számítanak. Ezt azt is jelenti, hogy a településeknek úgy kell piacra vinniük erõforrásaikat, hogy vonzónak tûnjenek új üzleti vállalkozások létrehozásakor és a meglévõ gazdasági tevékenységek fenntartásakor.
Az információ korában élünk. A gazdaság tudásigényes, és az információcserének sokkal nagyobb szerepe van, mint az árucserének. A munkahely és a jólét is azáltal teremtõdik meg az egyes településeken, hogy a tudást eladható termékekké és szolgáltatásokká alakítják át.
Az emberi erõforrás minõsége az adott településen pozitív vonzóerõt jelent minden gazdasági ágazat számára. Földrajzi elhelyezkedésétõl függetlenül a település vagy új cégeket fog létrehozni saját területén vagy olyan új cégeket fog odavonzani, amelyek learathatják a minõségi munkaerõ által nyújtott elõnyöket. Ezért fontos, hogy a települések kiépítsék azokat az intézményes formákat, amelyekkel 1.) a lakosság tudását, képességeit lehet fejleszteni, és 2.) a helyieknek megfelelõ új munkahelyet lehet létrehozni.

Az információs rendszer szerepe

A térségfejlesztési tevékenység beindítása elõbb-utóbb nélkülözhetetlenné teszi egy megfelelõ információs és kommunikációs rendszer létrehozását az illetõ településen vagy térségben. Amellett, hogy gyors kommunikációs lehetõségeket, valamint a mindennapi tevékenység megfelelõ körülmények közötti elvégzését biztosítja az említett rendszer, kezdetben intézménypótló szerepe is lehet. Számos település nem rendelkezik erõforrásokkal a képzési, netalán felsõoktatási és kutatóintézmények létrehozásához. Ezen intézmények hiányát a technika pótolhatja. A világhálón hozzá lehet férni a különbözõ tudományterületek legfontosabb információihoz. Az Internet lehetõvé teszi, hogy a diákok anyagokat keressenek házi feladatukhoz, dolgozataikhoz. Ezen kívül a vállalkozók partnert kereshetnek maguknak, testvértelepülési kapcsolatok építhetõk ki, honlap készíthetõ az illetõ helység számára, ápolhatók a rokonsági kapcsolatok, stb.
Itt jön be a gondolatsorba a teleház. A meghatározás szerint a teleház sajátos infrastruktúra, intelligencia a helyi közösség szolgálatában, többfunkciós, nyitott profilú kisközösségi információs és telekommunikációs szolgáltatóközpont. Kiemelném a meghatározás azon részét, hogy „nyitott profilú". Ez a kisközösségi intézmény azokat a szolgáltatásokat nyújtja, amelyekre az illetõ településen szükség van. Tehát, amennyiben igény van rá, többek között térségfejlesztési központként is lehet mûködtetni egy teleházat. Magyarországon néhány teleház kistérségi szinten mûködik, azaz több település önkormányzatának a munkáját segítik.
Emellet szól az az érv is, hogy egy kisebb településen vagy kistérségben (egyelõre) nem lehet létrehozni több, információs és távközlési szempontból jól felszerelt irodát. Másrészt pedig egy ilyen központ kielégítheti a helyi információs és kommunikációs igényeket. Ebbõl kiindulva a teleház azon kívül, hogy helyi szolgáltatóközpontként mûködik, felvállalhatja a térségfejlesztési tevékenység egy részét. Itt fõleg azokra a tevékenységekre gondolok, amelyek az információszerzéssel, -szórással és -tárolással függnek össze. Ebben a formában a teleház alkalmazottjának a munkadíja könnyebben elõteremthetõ, tekintve, hogy egy ilyen sokoldalú intézmény több helyen pályázhat.


E-mail:
zoli@civitas.org.soroscj.ro

A cikk megírásához felhasznált forrás: Fazekas József, Rátvai Miklós, Weisz Zoltán: Térségfejlesztési kezdeményezések kézikönyve, I. Önsegítõ kézikönyv



Tartalom
Tóga István: A közösségfejlesztés hatékony eszköze a Teleház
A sokoldalú teleház
A teleházak küldetése
A romániai teleházak bemutatása
A Romániai Teleházak Egyesülete
Közösségfejlesztési tanfolyamok
Eugenia Tarãlungã: A különbözõség, ami összeköt bennünket - Beszámoló a FAR 2000-rõl, a civil szervezetek vásáráról
Hírek
Aktuális pályázati lehetoségek

civil fórum
Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány
Felelõs kiadó: Egri István
Felelõs szerkesztõ: Tamás Kinga
Olvasószerkesztõ: Boda Edit
Postacím: 3400 Cluj Napoca,
str. Pietroasa nr. 12
Telefon/Fax: 064-431.488
e-mail: rmkt@mail.soroscj.ro