Varga
Zoltán: Teleház és térségfejelsztés
Elõzmények. A kistérségek szükségessége
A hetvenes évek elejétõl Európaszerte elterjedt az a nézet, mi szerint a gazdasági
fejlesztés a térségek összefogásával valósítható meg.
Vannak, akik az olajválság eredményezte nehéz gazdasági helyzetre adott pozitív
válasznak tekintik ezt. A koncepció arra alapoz, hogy a térségek gazdasági és
társadalmi szereplõi felismerik, mi az érdekük. E szereplõknek saját ügyüknek
kell tekinteniük térségük fejlesztését, fel kell tárják a fejlõdést
akadályozó problémákat, a fejlesztési lehetõségeket, és
önkéntes összefogással összehangolt akciókat kell indítsanak térségük
fejlesztése érdekében.
Ezeket a térségfejlesztési akciókat nem lehet magukra hagyni, szükséges
õket támogatni, de a kezdeményezés nem indulhat máshonnan, csak az érintett
térségbõl. Ezért szükséges szakítani azzal a felfogással,
mely minden segítséget a központtól vár. Önmagában a gazdasági
tõke bizonyos területekre való irányítása nem ér semmit, ha helyben
nem léteznek még a különbözõ fejlesztési elképzelések.
Itt a legkézenfekvõbb példa a román kormánynak a Zsil-völgyi hátrányos
helyzetû területek megsegítésére irányuló fejlesztési tervének
a kudarca. De megemlíthetõ az a téves kormánypolitika is, mely a költségvetés
ésszerûtlen és igazságtalan elosztása révén próbálta
segíteni az ország gazdasági szempontból fejletlenebb területeit anélkül,
hogy a pénzbeli segítség mögött, konkrét célirányos terv létezett
volna.
A térségfejlesztési kezdeményezések
alapja a humán erõforrás
A helyi gazdaságfejlesztési elméletek célja az, hogy megnöveljék az emberek
és a térség értékét. Ezen elméletek szerint a gazdasági
feltételeket úgy kell kialakítani, hogy a rendelkezésre álló emberi erõforrásokra
épüljenek, és hatékonyan használják fel a természeti és az
intézményi adottságokat.
A kevés erõforrással rendelkezõ, rendkívül hátrányos helyzetben
lévõ települések esetében legtöbbször hiányoznak azok az ötletek,
célok, amelyeknek kivitelezése, elérése saját erõforrás felhasználásával
lehetséges. Ezért szükséges a helyi vezetõknek elgondolkodni azon, hogyan tudják
a településük földrajzi fekvésébõl, természeti erõforrásaiból,
iparából, mezõgazdaságából adódó és az emberi erõforrásokban
meglévõ komparatív elõnyöket kihasználni. Tudatos szervezõ- és
tervezõ-munkával el lehet érni bizonyos - nem látványos, de valódi -
elõrelépéseket, melyek megvethetik a jövõbeli folyamatos fejlõdés
alapját.
A fentieknek megfelelõen a hazai, hátrányos helyzetben lévõ települések,
kistérségek legtöbb esetben a földrajzi fekvés, a hagyományok és történelmi
múlt terén rendelkeznek hasznosítható erõforrásokkal. Ezeket csak jól
képzett humán erõforrással lehet megfelelõképpen hasznosítani.
A települések valószínûleg jobban járnak, ha nem egy új gyárat
építenek térségükben, amely kezdetben emberek százait alkalmazza alacsony
fizetéssel, hanem megpróbálnak bizonyos területeken olyan tudásanyagot felhalmozni,
mely az elkövetkezõ években az egész régióban potenciális lehetõséget
nyújt ahhoz, hogy munkahelyeket hozzanak létre és megteremtsék a gazdasági stabilitás
feltételeit.
A piacgazdaságban, ahol a magánszektor cégei versenyben vannak egymással, a települések
is piacnak számítanak. Ezt azt is jelenti, hogy a településeknek úgy kell piacra
vinniük erõforrásaikat, hogy vonzónak tûnjenek új üzleti vállalkozások
létrehozásakor és a meglévõ gazdasági tevékenységek fenntartásakor.
Az információ korában élünk. A gazdaság tudásigényes, és
az információcserének sokkal nagyobb szerepe van, mint az árucserének. A munkahely
és a jólét is azáltal teremtõdik meg az egyes településeken, hogy
a tudást eladható termékekké és szolgáltatásokká alakítják
át.
Az emberi erõforrás minõsége az adott településen pozitív vonzóerõt
jelent minden gazdasági ágazat számára. Földrajzi elhelyezkedésétõl
függetlenül a település vagy új cégeket fog létrehozni saját
területén vagy olyan új cégeket fog odavonzani, amelyek learathatják a minõségi
munkaerõ által nyújtott elõnyöket. Ezért fontos, hogy a települések
kiépítsék azokat az intézményes formákat, amelyekkel 1.) a lakosság
tudását, képességeit lehet fejleszteni, és 2.) a helyieknek megfelelõ
új munkahelyet lehet létrehozni.
Az információs rendszer szerepe
A térségfejlesztési tevékenység beindítása elõbb-utóbb
nélkülözhetetlenné teszi egy megfelelõ információs és kommunikációs
rendszer létrehozását az illetõ településen vagy térségben.
Amellett, hogy gyors kommunikációs lehetõségeket, valamint a mindennapi tevékenység
megfelelõ körülmények közötti elvégzését biztosítja
az említett rendszer, kezdetben intézménypótló szerepe is lehet. Számos
település nem rendelkezik erõforrásokkal a képzési, netalán felsõoktatási
és kutatóintézmények létrehozásához. Ezen intézmények
hiányát a technika pótolhatja. A világhálón hozzá lehet férni
a különbözõ tudományterületek legfontosabb információihoz. Az Internet
lehetõvé teszi, hogy a diákok anyagokat keressenek házi feladatukhoz, dolgozataikhoz.
Ezen kívül a vállalkozók partnert kereshetnek maguknak, testvértelepülési
kapcsolatok építhetõk ki, honlap készíthetõ az illetõ helység
számára, ápolhatók a rokonsági kapcsolatok, stb.
Itt jön be a gondolatsorba a teleház. A meghatározás szerint a teleház sajátos
infrastruktúra, intelligencia a helyi közösség szolgálatában, többfunkciós,
nyitott profilú kisközösségi információs és telekommunikációs
szolgáltatóközpont. Kiemelném a meghatározás azon részét,
hogy „nyitott profilú". Ez a kisközösségi intézmény azokat a szolgáltatásokat
nyújtja, amelyekre az illetõ településen szükség van. Tehát, amennyiben
igény van rá, többek között térségfejlesztési központként
is lehet mûködtetni egy teleházat. Magyarországon néhány teleház
kistérségi szinten mûködik, azaz több település önkormányzatának
a munkáját segítik.
Emellet szól az az érv is, hogy egy kisebb településen vagy kistérségben
(egyelõre) nem lehet létrehozni több, információs és távközlési
szempontból jól felszerelt irodát. Másrészt pedig egy ilyen központ kielégítheti
a helyi információs és kommunikációs igényeket. Ebbõl kiindulva
a teleház azon kívül, hogy helyi szolgáltatóközpontként mûködik,
felvállalhatja a térségfejlesztési tevékenység egy részét.
Itt fõleg azokra a tevékenységekre gondolok, amelyek az információszerzéssel,
-szórással és -tárolással függnek össze. Ebben a formában a
teleház alkalmazottjának a munkadíja könnyebben elõteremthetõ, tekintve,
hogy egy ilyen sokoldalú intézmény több helyen pályázhat.
E-mail: zoli@civitas.org.soroscj.ro
A cikk megírásához felhasznált forrás: Fazekas József, Rátvai
Miklós, Weisz Zoltán: Térségfejlesztési kezdeményezések kézikönyve,
I. Önsegítõ kézikönyv
Tartalom
Tóga István: A közösségfejlesztés
hatékony eszköze a Teleház
A sokoldalú teleház
A teleházak küldetése
A romániai teleházak bemutatása
A Romániai Teleházak Egyesülete
Közösségfejlesztési tanfolyamok
Eugenia Tarãlungã: A különbözõség,
ami összeköt bennünket - Beszámoló a FAR 2000-rõl, a civil szervezetek vásáráról
Hírek
Aktuális pályázati lehetoségek
civil fórum
Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány
Felelõs kiadó: Egri István
Felelõs szerkesztõ: Tamás Kinga
Olvasószerkesztõ: Boda Edit
Postacím: 3400 Cluj Napoca,
str. Pietroasa nr. 12
Telefon/Fax: 064-431.488
e-mail: rmkt@mail.soroscj.ro
|