Haller István, a Pro Európa Liga Emberjogi Irodájának Irányítója
Civil társadalom és interetnikus konfliktus
A civil szférában csakúgy, mint az élet más
területén, idonként divatkifejezések röppennek fel. Ilyen volt a kilencvenes évek
elején a „conflict resolution" (konfliktuskezelés), majd késobb a „conflict prevention"
(konfliktus megelozés). Konfliktus alatt, adva lévén a balkáni és a volt szovjetunióbeli
helyzet, interetnikus konfliktus értendo. Rugalmasságának és gyors helyzetfelismerésének
köszönhetoen a civil társadalom mindig néhány lépéssel a politikum
elott volt. A nemzetközi nem kormányzati szervezetek már akkor figyelmeztettek a fennálló
veszélyekre, amikor a politikum még hallani sem akart a konfliktusmegoldásról. A politikai
szféra elkésett, emiatt a problémákat drasztikusan kezelte, továbbra sem a megelozésre
helyezte a hangsúlyt az esetleges konfliktusforrások kiküszöbölésében.
Mi okoz konfliktust, és mit tehet a civil társadalom az okok megszuntetése érdekében?
Valahogy így szól az a kérdés, amely mintegy 10-11 éve foglalkoztatja a romániai
(és a külföldi) szervezeteket. Sajnos, voltak olyan események, amelyek lehetové
tették a gyakorlati, nem csak az elméleti tanulmányozást. Magyar körökben
a vásárhelyi esemény az iskolapélda, nemzetközi szinten azonban nagy visszhangja
volt a romaellenes megnyilvánulásoknak is, amelyek során több mint 30 településrol
kergették el a roma lakosságot, házaikat felgyújtották.
Anélkül, hogy az okok rangsorolásába bocsátkoznék, jó lenne a másságtól,
az idegentol való félelemmel kezdeni. Mély társadalompszichológiai fejtegetések
hiányában is, ismerje el az olvasó - hiszen naponta tapasztalhatja -, hogy az idegennel szemben
fenntartással viseltetünk. Nem értjük meg, nem tudjuk kiszámítani a következo
lépéseket, racionalitásunk csorbul. A következményeket illetoen klasszikus viselkedéstani
példa a kutya-macska viszony. A kutya elso jelzései (farok felemelése, csóválása)
„macskanyelvre" fordítva támadási szándékot jelentenek (megfigyelheto,
hogyan mozgatja farkát a macskától az oroszlánig e ragadozócsalád minden
tagja, mielott ráveti magát áldozatára). A kutya barátságos közeledése
tehát támadást vagy menekülést vált ki, a menekülés pedig üldözést.
Az ilyen félreértések emberi körökben is gyakoriak. Egy afroamerikaiak és
koreaiak számára rendezett találkozón 10 perc elteltével az afroamerikaiak felálltak
az asztaltól, és távoztak. Utólag derült ki, mi volt a sértodés
oka: az afroamerikaiak súlyos sértésként fogják fel, ha a tárgyalópartner
nem néz szemükbe, a koreai illemszabály szerint pedig akit tisztelünk, annak nem a szemébe,
hanem eléje, a földre nézünk. A román-magyar kapcsolatban, például
ilyen nem fordulhat elo - állíthatja bárki. Pedig gyakran elofordul. Ugyanannak a szónak
más a töltete a magyar és más a román kultúrában: a „honfoglalás"
vagy az „autonómia" szó románra fordítva látszólag ugyanazt fejezi
ki, de más a kulturális jelentése, a viszonyulás e jelentésekhez. Nem kevésbé
fontos ebbol a szempontból az a szociológiai felmérés sem, amely kimutatta, hogy a
magyarokkal szembeni antipátia Romániában ott a legerosebb, ahol még hírmondóként
sem élnek magyarok. Mi a megoldás? A tények azt mutatják, hogy a többség
alig ismeri a kisebbséget, de a különbözo kisebbségek sem ismerik egymást eléggé,
ez pedig jelentos konfliktusforrás. Éppen emiatt egyes civil szervezetek olyan programokat szerveznek,
amelyek elosegítik egymás jobb megismerését. A politikum által kedvelt, eroltetett
„közös iskola" helyett (ahol a különbözo etnikumhoz tartozó csoportok csak
látszólag vannak együtt) a civil szféra közös beszélgetéseket,
táborozásokat szervezett, kereteket kívánt teremteni, hogy a megismerésre lehetoség
nyíljon. Kívülálló számára ezek a „szórakozások"
csak pénzkidobásnak és idotöltésnek tunhetnek, eredményeik viszont lassan
kimutathatóvá válnak. (A mentalitásváltás nem történhet egyik
napról a másikra.) Illene néhány példát felsorolni, de a példák
sokasága arra int, hogy ne tegyem ezt. A sorból - helyszukében - az elmúlt évtized
fontos eseményei hiányoznának.
Az interetnikus konfliktusok másik oka gazdasági jellegu. Ha Svájc szegényedni kezdene,
de nem egyformán, hanem az egyik nyelvu lakosság rovására, bizonyosan beindulnának
(megerosödnének) azok a mozgalmak, amelyek a közösségek szétválását
kezdeményeznék. Hasonló jellegu konfliktusforrások mutathatók ki Vásárhelyen
(ahol a kommunista rendszer kedvezményezettjei munkahelyeik, privilégiumaik elvesztésétol
tartottak), de olyan helyeken is, mint Hadrév, Kászonfeltíz vagy Bolintin Deal (ahol a meglehetosen
szegény falusi közösségek megélhetésüket, földjeiket féltették).
Ha az elozo ok kezelésére számtalan civil kezdeményezés jött létre,
e második orvoslása már sokkal keményebb diót jelent. Ennek oka nem csak a gazdasági
helyzetben keresendo. Az együttélok közül nem lehet csak egy közösséget
kiemelni, és annak problémáit kezelni, hiszen ez éppen ellenkezo hatást vált
ki, irigységet kelt, gyulöletet szít. De gond merül fel akkor is, ha az egész közösség
gazdasági helyzetének javítására törekednek. A forró kása
kerülgetése nélkül: az ilyen helyzet elott álló faluközösség
attól tart, hogy a kezdeményezés masszív romabeáramláshoz vezet, így
inkább lemond saját helyzetének javításáról. A kezdeményezéseket
tehát több helyen, egyszerre kellene elindítani. Ez már valóban óriási
kihívást jelentene a civil szervezeteknek az adott gazdasági helyzetben. Problémát
jelent az is, hogy aki a gazdasághoz ért, önmagán próbál elsosorban segíteni,
és nem karitatív tevékenységekkel tölti idejét. Ha már karitatív
tevékenységekrol van szó: a civil szféra egyik fo tevékenysége a szociális
segítségnyújtás. Ez igen fontos tevékenység, csökkenti is a gazdasági
jellegu konfliktusok számát, de a problémát nem oldja meg véglegesen.
A harmadik ok lehet, ha a kisebbségek jogait esetleg nem tartják tiszteletben. Ha nem biztosítják
az etnikai közösségek jogait, akkor azok megpróbálják kivívni önmaguknak
olyan úton, ahogy tudják. Az, hogy a politikai szféra nem ismerte fel idejében a jogok
szerepét, etnoterrorizmushoz vezetett. Nem véletlen, hogy a kisebbségeket érinto legfontosabb
nemzetközi dokumentumok a kilencvenes években születtek meg a balkáni események
hatására. A civil szféra lehetoségei ezen a területen látszólag
nem nagyok, hiszen a törvényeket a politikusok hozzák meg, de valójában a háttérben
a lobby, a törvénytervezet-elokészítés stb. révén igen fontos feladat
juthat nekik. Az emberjogi szervezetek (a közvélemény számára észrevehetetlenül)
igen jelentos tevékenységet fejtenek ki ezen a területen. Nem egy, politikusok nevéhez
kötodo törvény a civil szervezetek munkájának eredménye.
Mikor e cikket írni kezdtem, az lebegett szemem elott, hogy választ kellene adnom a kérdésre:
mit tehet a civil szféra annak érdekében, hogy az együtt élonemzetek, etnikai
csoportok békességben, egymást (legalább) elturve éljenek? Amit tesz: elosegíti
egymás megismerését, hozzájárul a törvénykezés javításához.
Amit még tehet: segíteni a gazdaságilag hátrányos helyzetu közösségek
fejlesztésében. Ezzel még adós a civil szféra, a jelek szerint viszont nem sokáig,
hiszen kísérleti jellegu kezdeményezések már történtek.
Tartalom
Horváth István: A másságért közügy
Deák Gyöngyi: Az Etnokulturális Kisebbségek
Eroforrásközpontja
Deák Gyöngyi: Provincia
Varga Zoltán: Interetnica
Csíki Emese: A tolerancia a másság pozitív értékelése
Horváth István: CCRIT
Deák Gyöngyi: A Roma Közösségek Eroforrásközpontja
Deák Gyöngyi: A romákat segíto Wasdas Alapítvány
Az etnikumok közötti dialógus - Interetnikus Párbeszéd
Egyesület
Beszélgetés Tibád Zoltánnal, az Illyés
Közalapítvány romániai alkuratóriumának titkárával
Hírek
A pályázatírás fortélyai
Aktuális pályázati lehetoségek
civil fórum
Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány
Felelõs kiadó: Egri István
Felelõs szerkesztõ: Tamás Kinga
Olvasószerkesztõ: Boda Edit
Postacím: 3400 Cluj Napoca,
str. Pietroasa nr. 12
Telefon/Fax: 064-431.488
e-mail: rmkt@mail.soroscj.ro
|