Haller István, a Pro Európa Liga Emberjogi Irodájának Irányítója
Civil társadalom és interetnikus konfliktus

A civil szférában csakúgy, mint az élet más területén, idonként divatkifejezések röppennek fel. Ilyen volt a kilencvenes évek elején a „conflict resolution" (konfliktuskezelés), majd késobb a „conflict prevention" (konfliktus megelozés). Konfliktus alatt, adva lévén a balkáni és a volt szovjetunióbeli helyzet, interetnikus konfliktus értendo. Rugalmasságának és gyors helyzetfelismerésének köszönhetoen a civil társadalom mindig néhány lépéssel a politikum elott volt. A nemzetközi nem kormányzati szervezetek már akkor figyelmeztettek a fennálló veszélyekre, amikor a politikum még hallani sem akart a konfliktusmegoldásról. A politikai szféra elkésett, emiatt a problémákat drasztikusan kezelte, továbbra sem a megelozésre helyezte a hangsúlyt az esetleges konfliktusforrások kiküszöbölésében.
Mi okoz konfliktust, és mit tehet a civil társadalom az okok megszuntetése érdekében? Valahogy így szól az a kérdés, amely mintegy 10-11 éve foglalkoztatja a romániai (és a külföldi) szervezeteket. Sajnos, voltak olyan események, amelyek lehetové tették a gyakorlati, nem csak az elméleti tanulmányozást. Magyar körökben a vásárhelyi esemény az iskolapélda, nemzetközi szinten azonban nagy visszhangja volt a romaellenes megnyilvánulásoknak is, amelyek során több mint 30 településrol kergették el a roma lakosságot, házaikat felgyújtották.
Anélkül, hogy az okok rangsorolásába bocsátkoznék, jó lenne a másságtól, az idegentol való félelemmel kezdeni. Mély társadalompszichológiai fejtegetések hiányában is, ismerje el az olvasó - hiszen naponta tapasztalhatja -, hogy az idegennel szemben fenntartással viseltetünk. Nem értjük meg, nem tudjuk kiszámítani a következo lépéseket, racionalitásunk csorbul. A következményeket illetoen klasszikus viselkedéstani példa a kutya-macska viszony. A kutya elso jelzései (farok felemelése, csóválása) „macskanyelvre" fordítva támadási szándékot jelentenek (megfigyelheto, hogyan mozgatja farkát a macskától az oroszlánig e ragadozócsalád minden tagja, mielott ráveti magát áldozatára). A kutya barátságos közeledése tehát támadást vagy menekülést vált ki, a menekülés pedig üldözést. Az ilyen félreértések emberi körökben is gyakoriak. Egy afroamerikaiak és koreaiak számára rendezett találkozón 10 perc elteltével az afroamerikaiak felálltak az asztaltól, és távoztak. Utólag derült ki, mi volt a sértodés oka: az afroamerikaiak súlyos sértésként fogják fel, ha a tárgyalópartner nem néz szemükbe, a koreai illemszabály szerint pedig akit tisztelünk, annak nem a szemébe, hanem eléje, a földre nézünk. A román-magyar kapcsolatban, például ilyen nem fordulhat elo - állíthatja bárki. Pedig gyakran elofordul. Ugyanannak a szónak más a töltete a magyar és más a román kultúrában: a „honfoglalás" vagy az „autonómia" szó románra fordítva látszólag ugyanazt fejezi ki, de más a kulturális jelentése, a viszonyulás e jelentésekhez. Nem kevésbé fontos ebbol a szempontból az a szociológiai felmérés sem, amely kimutatta, hogy a magyarokkal szembeni antipátia Romániában ott a legerosebb, ahol még hírmondóként sem élnek magyarok. Mi a megoldás? A tények azt mutatják, hogy a többség alig ismeri a kisebbséget, de a különbözo kisebbségek sem ismerik egymást eléggé, ez pedig jelentos konfliktusforrás. Éppen emiatt egyes civil szervezetek olyan programokat szerveznek, amelyek elosegítik egymás jobb megismerését. A politikum által kedvelt, eroltetett „közös iskola" helyett (ahol a különbözo etnikumhoz tartozó csoportok csak látszólag vannak együtt) a civil szféra közös beszélgetéseket, táborozásokat szervezett, kereteket kívánt teremteni, hogy a megismerésre lehetoség nyíljon. Kívülálló számára ezek a „szórakozások" csak pénzkidobásnak és idotöltésnek tunhetnek, eredményeik viszont lassan kimutathatóvá válnak. (A mentalitásváltás nem történhet egyik napról a másikra.) Illene néhány példát felsorolni, de a példák sokasága arra int, hogy ne tegyem ezt. A sorból - helyszukében - az elmúlt évtized fontos eseményei hiányoznának.
Az interetnikus konfliktusok másik oka gazdasági jellegu. Ha Svájc szegényedni kezdene, de nem egyformán, hanem az egyik nyelvu lakosság rovására, bizonyosan beindulnának (megerosödnének) azok a mozgalmak, amelyek a közösségek szétválását kezdeményeznék. Hasonló jellegu konfliktusforrások mutathatók ki Vásárhelyen (ahol a kommunista rendszer kedvezményezettjei munkahelyeik, privilégiumaik elvesztésétol tartottak), de olyan helyeken is, mint Hadrév, Kászonfeltíz vagy Bolintin Deal (ahol a meglehetosen szegény falusi közösségek megélhetésüket, földjeiket féltették). Ha az elozo ok kezelésére számtalan civil kezdeményezés jött létre, e második orvoslása már sokkal keményebb diót jelent. Ennek oka nem csak a gazdasági helyzetben keresendo. Az együttélok közül nem lehet csak egy közösséget kiemelni, és annak problémáit kezelni, hiszen ez éppen ellenkezo hatást vált ki, irigységet kelt, gyulöletet szít. De gond merül fel akkor is, ha az egész közösség gazdasági helyzetének javítására törekednek. A forró kása kerülgetése nélkül: az ilyen helyzet elott álló faluközösség attól tart, hogy a kezdeményezés masszív romabeáramláshoz vezet, így inkább lemond saját helyzetének javításáról. A kezdeményezéseket tehát több helyen, egyszerre kellene elindítani. Ez már valóban óriási kihívást jelentene a civil szervezeteknek az adott gazdasági helyzetben. Problémát jelent az is, hogy aki a gazdasághoz ért, önmagán próbál elsosorban segíteni, és nem karitatív tevékenységekkel tölti idejét. Ha már karitatív tevékenységekrol van szó: a civil szféra egyik fo tevékenysége a szociális segítségnyújtás. Ez igen fontos tevékenység, csökkenti is a gazdasági jellegu konfliktusok számát, de a problémát nem oldja meg véglegesen.
A harmadik ok lehet, ha a kisebbségek jogait esetleg nem tartják tiszteletben. Ha nem biztosítják az etnikai közösségek jogait, akkor azok megpróbálják kivívni önmaguknak olyan úton, ahogy tudják. Az, hogy a politikai szféra nem ismerte fel idejében a jogok szerepét, etnoterrorizmushoz vezetett. Nem véletlen, hogy a kisebbségeket érinto legfontosabb nemzetközi dokumentumok a kilencvenes években születtek meg a balkáni események hatására. A civil szféra lehetoségei ezen a területen látszólag nem nagyok, hiszen a törvényeket a politikusok hozzák meg, de valójában a háttérben a lobby, a törvénytervezet-elokészítés stb. révén igen fontos feladat juthat nekik. Az emberjogi szervezetek (a közvélemény számára észrevehetetlenül) igen jelentos tevékenységet fejtenek ki ezen a területen. Nem egy, politikusok nevéhez kötodo törvény a civil szervezetek munkájának eredménye.
Mikor e cikket írni kezdtem, az lebegett szemem elott, hogy választ kellene adnom a kérdésre: mit tehet a civil szféra annak érdekében, hogy az együtt élonemzetek, etnikai csoportok békességben, egymást (legalább) elturve éljenek? Amit tesz: elosegíti egymás megismerését, hozzájárul a törvénykezés javításához. Amit még tehet: segíteni a gazdaságilag hátrányos helyzetu közösségek fejlesztésében. Ezzel még adós a civil szféra, a jelek szerint viszont nem sokáig, hiszen kísérleti jellegu kezdeményezések már történtek.



Tartalom
Horváth István: A másságért közügy

Deák Gyöngyi: Az Etnokulturális Kisebbségek Eroforrásközpontja
Deák Gyöngyi: Provincia

Varga Zoltán: Interetnica
Csíki Emese: A tolerancia a másság pozitív értékelése
Horváth István: CCRIT
Deák Gyöngyi: A Roma Közösségek Eroforrásközpontja
Deák Gyöngyi: A romákat segíto Wasdas Alapítvány
Az etnikumok közötti dialógus - Interetnikus Párbeszéd Egyesület
Beszélgetés Tibád Zoltánnal, az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának titkárával
Hírek
A pályázatírás fortélyai
Aktuális pályázati lehetoségek

civil fórum
Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány
Felelõs kiadó: Egri István
Felelõs szerkesztõ: Tamás Kinga
Olvasószerkesztõ: Boda Edit
Postacím: 3400 Cluj Napoca,
str. Pietroasa nr. 12
Telefon/Fax: 064-431.488
e-mail: rmkt@mail.soroscj.ro