TARTALOM
Biró A. Zoltán: Helyi gondok helyi
megoldása?
(Gondolatok a falugondnoki modellrõl)
Szeder Tiborné Kummer Mária: Követhetõ
példa - a magyarországi falugondnokság
Országos Falugondnoki Kalendárium
Kemény Bertalan: A falut fel kell vállalni
Törvényes lehetõségek a
falugondnokság beindítására
Kerekes Károly: A szociális ellátás
reformja
Csipor Enikõ: A kistérségi
irodák szerepe a falufejlesztésben
III. Civil Fórum 2001
Imecs Veronka: Az ÁFA visszaigénylésérõl
Zsehránszky István: Többnyelvûség
és interkulturalitás
A projekttervezésrõl
Hírek
Aktuális pályázati lehetõségek
Biró A. Zoltán
Helyi gondok helyi megoldása?
- a falugondnoki modellrõl -
A néhányszáz fõs települések helyzete, különösen, ha a fõ
közlekedési útvonalaktól távol vannak, évrõl-évre nehezebb.
A gondok sokfélék. Számtalan az úgynevezett „nagy" gond, melyek csak megyei, központi
költségvetési támogatás vagy más jelentõs külsõ forrás
megszerzésével oldhatók meg. Ilyen „nagy gond" az úthálózat kiépítése
vagy javítása, vízvezeték vagy szennyvízhálózat tervezése,
építése. Ezeken az egyre csökkenõ népességû és elöregedõ
településeken azonban helyi „apró" gondok sokasága is fölmerül. Problémát
jelenthet az, hogy a gyereknek a szomszéd falu iskolájába kell járnia, nincsen a településen
gyógyszertár, csak bizonyos napokon rendel orvos, a telefonkapcsolat nem mûködik, vásárolni,
hivatalos ügyek intézése érdekében a városba kell utazni, és az
utazási feltételek (ha vannak egyáltalán) igencsak rosszak. Bár a helybeli lakosság
igyekszik minden téren önellátóvá válni, sok olyan helyzet adódik,
amikor a kistelepülésen maradás hátránnyal, nehézséggel jár.
Ma még nem lehet megmondani, mi lesz e falvak sorsa. Az viszont nyilvánvaló, hogy javítani
kell az ott lakók életkörülményeit. A közélet színterein, a fejlesztési
programokban kizárólag csak a „nagy gondokról" esik szó. A „kis gondokkal"
csupán a helyi egyesületek, az egyházak, a szociális szervezetek foglalkoznak. A félreesõ,
kis települések elöregedõ lakosságának életkörülményeire,
mindennapi problémáira kevésbé figyelnek. Ezeknek a gondoknak az orvoslása olyan
feladatkör, amely egyaránt merít a szociálpolitika és a településfejlesztés
célrendszerébõl és eszköztárából.
Az elsõsorban magyarországi példákból ismert falugondnoki modell lehetõséget
kínál a félreesõ, alacsony lélekszámú települések
„kis gondjainak" kezelésére. A falugondnok olyan „kiszolgáló" személy,
aki a szociális természetû gondokkal és a helyi közösség megszervezésével
egyaránt foglalkozni tud, akinek minden helybelivel jó kapcsolata van, mindenki gondját ismeri.
Ha kell, szállít, ha kell, bevásárol, ha kell, hivatali ügyeket intéz,
ha kell, színházlátogatást szervez. Õ a falu mindenese. De nem közéleti
szereplõ, sokkal inkább szolgáltató.
Nem könnyû válaszolni arra a kérdésre, hogy a falugondnoki modellt miként
lehetne nálunk is meghonosítani. Természetesen anyagi kérdések is felmerülnek,
hiszen egy falugondnok munkáját, egy autó vagy mikrobusz beszerzését és
mûködtetését valakinek finanszíroznia kell. De felmerülnek más nehézségek
is. A történeti, közösségi hagyományok alapján többé-kevésbé
minden településnek ma is van formális vagy informális képviselõje, hangadója.
Néha több is. Ezeknek a helyi társadalmi szerepeknek a falugondnoki szereppel való egyeztetése
nem könnyû feladat.
Meggyõzõdésem, hogy néhány helyen rövidesen sor kerül a falugondnokság
kísérleti jellegû bevezetésére. Az elsõ tapasztalatok minden bizonnyal
sok kérdésre adnak majd választ. Mivel a falugondnoki modell központi támogatására
rövid távon aligha lehet számítani, ezek a kísérletek az anyagi finanszírozás
minimális kereteirõl is információt fognak szolgáltatni. A legfontosabb kérdés
azonban az, hogy ki hogyan fogadja majd ezt a modellt. Szakértõi szemmel nézve a falugondnoki
modell bevezetésekor a helyi igényeket kell figyelembe venni. Ez azonban csak külsõ szempont.
A helyi közösségek reakciója, a falugondnoki szerepet elsõként felvállalók
tapasztalatai mondják ki a végsõ szót a modell alkalmazhatóságáról.
Minden bizonnyal lesznek sikeres és kevésbé sikeres kísérletek. S talán
abban is bízhatunk, hogy az elsõ kísérletek életre hívják a falugondnoki
modell alkalmazhatóságával foglalkozó szakmai tapasztalatcseréket és
fórumokat is, amelyek keretében kidolgozzák a modell széleskörû bevezetésének
járható útját.
Szeder Tiborné
Kummer Mária
Követhetõ példa - a magyarországi falugondnokság
Az Európai Vidékfejlesztési konferencia a cork-i deklarációban felhívta
a figyelmet a vidéki térségekre, a fenntartható vidékfejlesztés fontosságára,
és megfogalmazta mindazokat az alapelveket, amelyekre a vidékfejlesztés épülhet,
és amelyeken keresztül megvalósulhat. A nyilatkozatban a vidékfejlesztésre vonatkozó
célok sok pontban megegyeznek a magyarországi szociálpolitika értelmezésével.
Ezek az alábbiak: az elvándorlás megelõzése, a szegénység elleni
küzdelem, a munkahelyteremtés serkentése, az esélyegyenlõség kialakítása,
valamint megfelelni a mind magasabb szintû igényeknek az egészség, a biztonság,
a személyiség fejlõdése, a pihenés és a vidéki jólét
területén.
A komplex vidékfejlesztési programok egyaránt jelentik a gazdasági erõsödést,
társadalmi aktivitást, szociális és információs szolgáltatásokat,
a természeti értékek megóvását.
Ma a városok lehetõségei mind a szellemi, mind az anyagi erõforrások tekintetében
lényegesen jobbak, mint a kisfalvakéi. A vidék népességmegtartó erejének
szinten tartása csak akkor lehetséges, ha az élet különbözõ területein
sikerül valamit nyújtani az ott élõknek.
A falugondnokságok feladatuk összetettségével az aprófalvas térségekben,
a kisfalvakban a komplexitás valóságos formáit hordozzák és valósítják
meg.
Az ötlettõl a megvalósulásig - visszatekintés
1982-ben Kemény Bertalan a Városépítési Tervezõiroda munkatársaként
az aprófalvakat sújtó problémákat (a településhálózati
hierarchia, a centralizációt erõltetõ szemlélet az aprófalvak, a külterületek
létét fenyegette) sajátos módszerrel kísérelte megoldani.
A hetvenes évekre az erõs központosítás volt jellemezõ. A városok,
elsõsorban a fõváros felé irányuló migráció is gyengítette
a falvakat, különösen a határmenti régiókban. A közös tanácsok
és a körzeti intézmények kialakítása követte a termelõszövetkezetekben
lezajló központosítást. Miközben az olcsó üzemanyag a közúti
közlekedés általánossá válását támogatta, a lakosság
egyre nagyobb hányadának ingázásával gyengültek a helyi, kis, ellátó,
szolgáltató egységek, így a kistelepülések egyre inkább függtek
a központtól. A feldolgozó részlegek központosítására is sor
került, így teljesen megszûnt a falu alapszükségleteinek helyi kielégítése,
még a kenyér és a tej is óriási kerülõvel és költségtöbblettel
jutott vissza a termelõ-fogyasztóhoz.
A helyi ellátás egységeinek megszûnésével az azokhoz kapcsolt gondoskodási
lehetõségek is megszûntek. A falvak és az emberek magukra maradtak.
Elsõként a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács ismerte fel, hogy valamit tenni
kell az aprófalvakért, és elindította a falugondnoki rendszert a megyében, elsõsorban
a Cserehát falvaiban, ahol az ország elsõ mûködõ térségi összefogása
a Csereháti Településszövetség is megalakult.
A rendszerváltás után ehhez a kísérlethez csatlakozott a Népjóléti
Minisztérium Szociális Válságkezelõ Irodája. Lehetõvé tette,
hogy az 500 lélekszám alatti falvak pályázati rendszerben támogatást
kaphassanak a falugondnok lényegi munkaeszközét jelentõ kisbusz/mikrobusz vásárlásához.
A pályázat nyertesei szerzõdésben vállalják a rendszer többéves
mûködtetését, valamint a falugondnok képzéséhez való hozzájárulást.
A falugondnoki program 1990-ben az ország aprófalvas megyéiben indult. Ezen ellátási
forma speciális szakmai szempontjai, a területi-térségi különbségek,
továbbá a program kísérleti jellege indokolta a meghívásos pályázati
módszer alkalmazását.
A falugondnokság hozzájárul a közösség, a helyi társadalom alakításához,
fejlesztéséhez, a civil szféra erõsítéséhez, az életminõség
javításához. A falugondnok feladataiban az eddigi tapasztalatok szerint a szociális
alapellátási feladatok a meghatározók.
Hálózatépítés Zala megyében
Zala megye minden ötödik polgára a megyeszékhelyen, Zalaegerszegen él. A megye 9
városában él a lakosság 55 %-a. A 600 fõ alatti települések száma
170, ez az összes településszám 66%-a, ezeken a településeken él a megye
lakosságának 15 %-a.
Zala gyönyörû dombok, erdõk és mezõk szegélyezte falvaiban százharmincnégyezren
élnek. Ezek a szépségek olykor nehéz sorsokat, rossz termõföldeket, úttalan
utakat, nehezen elérhetõ iskolákat, távoli munkahelyeket is jelentenek. Olyan helyeket,
ahova már csak látogatóba jár a fiatalabbja, ahonnan inkább elköltöznek,
jó, ha a busz napjában kétszer betér. A boltot csak hetente kétszer-háromszor
nyitják ki, az orvos is csak ritkán jön, gyógyszertár nincs, az ott élõ
pár gyereknek is már kora reggel buszra kell szállnia, hogy óvodába, iskolába
jusson.
Ha az elõzõkbõl látható is, igazából nem érzékelhetõ
az „aprófalvas lét" lényege. Mi hiányzik az aprófaluból? Az intézmények,
az ellátás, az információ, a kapcsolatok lehetõsége, mindezek eléréséhez
a tõke. És hiányzik a munkahely, az értelmiségiek, a külsõ impulzusok
valamint az ezek befogadásához szükséges nyitottság. Mindezek a hiányok
a megtartóerõ hanyatlását, megszûnését vonják maguk után.
Meggyengül a tartás, a kötõdés, a tudatos és felelõs gazdálkodás
alapja, az értékek veszendõbe mennek, kihullanak még az emlékezetbõl
is, leépül a közösség, gyengül a kohéziója.
A kiürült portákra idegenek költöznek. Aki viszi valamire, az elköltözik,
a még megmaradt értelmiség, a gazdálkodók azért dolgoznak, hogy gyerekeiket
kimenekíthessék. A nagyüzemi gazdálkodás számára átalakított,
majd újra felaprózott táj se új, se régi funkcióját nem tudja
jól betölteni. A termelõszövetkezetek központi irányítása után
a falu piaci kapcsolatok nélkül maradt, és minél tagoltabb, minél kisebb, annál
nehezebb a megtermelt áru piacra jutását megszervezni.
Külsõ kapcsolatok hiányában az emberek egymást figyelik, irigylik, gáncsolják,
a baj pedig még mindig nem elég nagy ahhoz, hogy önsegítõ közösségeket
teremtsen.
A zalai kistelepülések 1994-ben pályáztak elsõ ízben a falugondnoki szolgálat
bevezetésére. Az évrõl évre folyamatosan bõvülõ hálózatban
ma 56 falugondnoki szolgálat van, ellátórendszerükbe több mint 70 település
tartozik.
Zala megyében az aprófalvasság, a szétszórt településszerkezet,
a faluközponttól távol élõk jelentõs száma indokolttá tette,
hogy a nagyobb településeken is vezessék be a falugondnoki szolgálatot.
Az ellátórendszerbe tartozó 70 településen összesen 31 629 ember él,
ez a megye lakosságának valamivel több, mint 10 %-a, a falun élõknek 23,5 %-a.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a falugondnoki szolgálatokra leginkább az intézmény-
és szolgáltatáshiányos kistelepüléseken (600 fõ alatti) van szükség.
A Zala megyei falugondnokságokat többségében egy önkormányzat vagy erre a
feladatra társult önkormányzatok mûködtetik, két településen (Csöde,
Nagyrada) alapítvány a mûködtetõ szerv.
A megyében a települések mérete, illetve a pénzügyi lehetõségek
korlátoltsága miatt egyre több a szomszédos település közösen adja
be a pályázatát, illetve a megvalósítás során, menet közben
kapcsolódnak be a szomszéd falvak a falugondnoki szolgáltatásba.
Zala megyében az elsõ falugondnokságok tehát 1994-ben jöttek létre, akkor
a már négy éve mûködõ modellkísérleti program részévé
váltunk. (Ekkor kérték fel a megye településeit a pályázatírásra.)
Az újszerû program vitathatatlanul súlyos gondok megoldására kínált
lehetõséget azoknak a településeknek, amelyeknek lakossága 500 fõ (késõbb
600 fõ) alatti, illetve úgy gondolták, hogy anyagilag is biztosított a program mûködése.
Ez pedig elõreláthatóan is nagy terhet jelentett a pályázó önkormányzatoknak.
Emiatt (is) nagyon kevés pályázó volt az elsõ években (évente
6-8).
A minisztérium a falugondnoki szolgálatok mûködését pályázati
úton támogatta, a költségek 30-50%-os mértékéig.
1998-tól a falugondnoki szolgálatok bekerültek a normatív alapon finanszírozott,
feladatok közé. Ez a tény meghozta a pályázási kedvet, sõt az oktatási
tárca által a '90-es évek elejétõl iskolabuszt mûködtetõ önkormányzatok
falugondnoki feladatokat felvállalva szerzõdést kötöttek a Népjóléti
Minisztériummal. Az ezután igényelhetõ normatív támogatással bõvült
az iskolabuszok feladatvállalása is, immáron falugondnoki szolgálatot végeztek
(Nemespátró, Bucsuta).
Így indult az ún. önerõs falugondnokságok története. Abban az esetben,
ha a települések rendelkeztek egy 3 évesnél nem idõsebb, és a szolgálat
ellátására alkalmas gépkocsival, szerzõdést kötöttek a minisztériummal,
vállalták a szerzõdésben meghatározott feltételeket, a település
önkormányzata pedig igényelhette a falugondnoki ellátásra biztosított normatívát.
A zalai civil segítség
Az 1990-ben alakult Zalai Falvakért Egyesület a kistelepülések összefogásával,
lelkes magánszemélyek és elhivatott civil szervezetek támogatásával jött
létre. A zalai falugondnoki szolgálatok hálózattá szervezõdésének
szakmai segítõje a Zalai Falvakért Egyesület.
Ma már falugondnoki tagozat mûködik az egyesületen belül, amely a szakmai segítségnyújtás
és érdekvédelem körére terjed ki. Az egyesület kapcsolatot tart fenn a mûködtetõ
településekkel és a falugondnokokkal. Lehetségessé válik, hogy a pályázati
kiírástól kezdve segítséget nyújtson a falugondnoki szolgálatok
elindulásától egészen az optimális mûködtetés feltételeinek
fenntartásáig. A pályázati kiírásokat követõen a potenciális
igénybevevõi kört megkeresve felhívjuk a figyelmet a szolgáltatás lényegi
elemeire. Konzultációs formában lehetõség nyílik a személyes kapcsolatok
építésére és a falugondnokság hálózattá szervezésére,
de itt tisztázódnak a falugondnoksággal szemben támasztott igények és
lehetõségek is.
A pályázatok értékelése után is segítséget nyújtunk
a szolgálatok mûködéséhez. Ennek részét képezi a falugondnokok
alapképzésének megszervezése, majd a rendszeres továbbképzések
lebonyolítása. A falugondnokoknak rendszeres találkozókat szervezünk, itt lehetõség
nyílik a tapasztalatcserére. Az egyesület a hálózatépítés
és együttmûködés szándékával szakmai programokat szervez, információkat
közvetít az egyesület újságja révén. A folyamat végigkövetése
során képet kapunk a zalai falugondnoki szolgálatok mûködésérõl,
valamint a hálózat kiterjedésérõl. Az információs és kommunikációs
rendszer kiépítésével igyekszünk biztosítani a napi munkakapcsolat fenntartását.
Az egyesület a falu népének helyzetén kíván segíteni, lélekszámának
csökkenését akarja megakadályozni.
A falugondnok tevékenysége
A falugondnokok tevékenységi körének jellemzésére több kifejezést
is használhatunk: segítõ, szolgáltató, szervezõ, fejlesztõ, támogató
stb. A fogalmak nem határolódnak el élesen. Hogy adott esetben melyik fejezi ki legjobban
a falugondnok mûködésének lényegét, az attól függ, hogy mennyire
õ maga az illetõ szolgáltatás ellátója vagy segítõje, ösztönzõje,
összefogója. Szerepe, részvételének módja változhat a szolgáltatástól
a szervezésen át a menedzselésig, ezek a területek nem határolódnak el
egymástól.
A falugondnok lehetséges tevékenységeibõl a következõ szerepek körvonalazódnak:
szociális segítõ, településüzemeltetõ, lakossági szolgáltató,
intézményellátó (beszerzõ, szolgáltató), közösségszervezõ,
településfejlesztõ, helyi gazdaságszervezõ, kultúraterjesztõ, közvetítõ,
népmûvelõ, információszóró, kapcsolatszervezõ.
Egyszemélyes intézmény
Bárki mondhatja, hogy nem kapcsolódhat össze ennyiféle, eltérõ természetû
funkció. Nos, a falugondnokok a megmondhatói, hogy mindezek a szerepek bizony elõfordulhatnak
együtt. Szinte törvényszerûnek tekinthetõ ezen funkciók, szerepek „összecsúszása"
bizonyos körülmények között.
A falugondnokság meglehetõsen rugalmas rendszer. Könnyen vesz fel új tevékenységi
területeket, és ugyanakkor kiiktatja a szükségtelenné válókat. Egymástól
nagyon eltérõ jellegû funkciókat is ellát. De mindezen felül van egy nagyon
fontos, lényegi sajátossága, amely eltér a szakosított intézményektõl.
A falugondnoknak olyan feladatot kell ellátnia, amelynek még vagy már nincs gazdája.
Amint azonban „rááll valamire", máris valamiféle meglévõ intézményhez
kezd hasonlóvá válni, így e tekintetben kapcsolódni fog ehhez a szférához
(önkormányzat, egészségügy, kultúra, sport, szociális gondozás,
munkaügy, kereskedelem, vállalkozásfejlesztés stb).
Így a legkülönbözõbb területeket kiszolgáló szervezettípusok
lépnek kapcsolatba a falugondnok révén. S ez az átjárás az, ami a falugondnoki
intézményt megkülönbözteti minden más szervezettõl, amely vagy csak
az egyik vagy csak a másik tevékenységet végzi.
A specializált intézmények, szervezetek, szolgálatok sajátos szemszögbõl,
ellátási szempontból nézik, látják a települést. A falugondnok
számára viszont minden összefügg. Ezáltal olyasmire képes, amire rajta kívül
senki: mindig a teljes embert, az egész családot, a faluközösséget, a települést
látja.
A modern technika a falugondnokság szolgálatában
A kisbusz/mikrobusz a közlekedés, a szállítás eszköze. Ez a funkció
továbbra is hangsúlyos marad, és meghatározza a falugondnoki rendszer jellegét.
A kapcsolatteremtés és -tartás, más szervezetekkel való együttmûködés,
az információcsere igénye, szükségessé teszi, hogy a falugondnok telefonnal
rendelkezzen - stabil, üzenetrögzítõs és/vagy mobil telefonnal. A szolgáltatások
körét nagyban szélesíti, fokozza a rugalmasságot és a megbízhatóságot.
Elsõsorban nem a polgárok és a falugondnok kapcsolatának szempontjából
fontos ez, hanem a külvilággal való együttmûködésben van jelentõsége,
ami nélkül a mûködés kiszélesítése elképzelhetetlen.
Minõségi lépést jelent, ha a falugondnoki intézmény esetleg egy helyi
civil szervezettel együtt irodával rendelkezik. A falugondnoki iroda újabb lehetõségeket
nyújt a falu lakóinak, különösen, ha van mód felszerelni másológéppel,
faxszal, számítógéppel. A szolgáltató iroda gondolata átvezet
a teleházhoz.
A teleház a korszerû irodatechnika, a számítás- és a kommunikációtechnika
lehetõségeit hozza a faluba. Ezáltal egy olyan technikai háttér, szervezeti
intelligencia jelenik meg, amely révén az intézmény bekapcsolódhat a regionális
és országos folyamatokba, az információs kapcsolatrendszerekbe. A számítógép
jónéhány felnõttnek, gyereknek adhat segítséget, nyújthat szórakozást,
fejlõdési lehetõséget, jó esetben munkát.
A kisközségek helyzetét, mûködõképességét, perspektíváit
leginkább az befolyásolja, hogy vannak-e központi és helyi pénzügyi erõforrások
problémáik megoldására, és, hogy lesznek-e olyan emberek, akik egymásra
és a közösségre figyelve segítenek abban, hogy az élet élhetõbbé
váljék.
Az infrastrukturális ellátás, a közlekedés, a munkahelyek elérhetõsége,
a természettel való közvetlen kapcsolat, a turizmus/idegenforgalom, a helyi közösségek
élni és tenni akarása, a kulturális és gazdálkodási hagyományok
felélesztése, a vidék adottságainak érvényesítése olyan
célokat szolgálnak, amelyek javítják az aprófalvakban élõk életminõségét,
és ezáltal vonzó és elfogadható alternatívája lesz a fiatal generációnak.
A civil oldal
A falugondnoki szolgálatot támogató civilek megyei, illetve regionális egyesületeket
hoztak létre. Megerõsödtek, stabilakká váltak kapcsolataink a civil szervezetekkel,
megyei és országos hírlevelet adunk ki, rendszeres megyei és regionális találkozókat
szervezünk. Külön programok keretében valósítjuk meg a helyi igényeknek
megfelelõ továbbképzéseket, egyéb, a rendszer minõségi elemeinek
biztosítását szolgáló programokat.
Mára már az egész országot behálózó megyei, regionális
falugondnoki, illetve tanyagondnoki egyesületek jöttek létre. Munkájuk szervezettebbé
tételére, hatékonyságának fokozására tavaly márciusban
megalakították országos szervezetüket a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetséget.
A falugondnokságok életre hívását megindító modellkísérleti
programmal csaknem egyidõben a program mellé álltak azok a civil segítõk, akik
tapasztalatukkal, szakértelmükkel, helyismeretükkel, közösségfejlesztõ
tevékenységükkel mára hálózattá szervezték a falugondnokságokat.
Egyben segítõivé váltak a falugondnokoknak, a szolgálatokat fenntartó
szervezeteknek, kialakították a megyék közötti hálózatot, tapasztalatcserékkel,
továbbképzésekkel elindították az információ- cserét. Ennek
szerves folytatása az országos szövetség létrehozása, a Magyar Tanya-és
Falugondnoki Szövetség megalakulása.
A falugondnoki szolgálat kifejezetten demokratikus intézmény, a falugondnokot azok választják
ki, akiknek szolgáltat, akiket segít. A falugondnok csak ott tud jól dolgozni, sokak megelégedésére
dolgozni, ahol a társadalmi környezet demokratikus, az emberek hajlandók munkáját
támogatni, ahol a társadalom jó mûködéséhez szükséges
minimális közbizalom, közéleti tisztaság, jóindulat és nyitottság
megvan. A falugondnokság több puszta foglalkozásnál, szép, ám nem könnyû
hivatás. A faluját felvirágoztatni szándékozó polgármesterek számára
pedig a falugondnok a leghasznosabb, legfontosabb munkatárs lehet.
Országos
Falugondnoki Kalendárium 2001
Magyarországon másodszor jelent meg az Országos Falugondnoki Kalendárium 2001. Csörszné
Zelenák Katalin, a könyv szerkesztõje bevezetõjében a következõket
írja: „Két év jelentõsebb falgondnoki eseményeit elevenítjük fel:
a hagyományõrzést, hagyományteremtést szolgálják az országos
találkozók, konferenciák, a focikupa, az erdélyi Szent István naphoz kötõdõ
szakmai tapasztalatcserék.
Bemutatjuk a falugondnoki hálózat kitüntetettjeit és megemlékezünk veszteségeinkrõl.
Megyénként adunk ízelítõt a kistelepülések, tanyák, falugondnokságok
s egyes kistérségek értékeibõl, de megismertetjük gondjaikat, problémáikat
is. A közösségteremtés mindenütt nehéz feladat - egyesületeink közösségi
életét is beszámolókból ismerhetjük meg részletesebben. Érdekes
olvasmányok, rejtvények is találhatók kalendáriumunkban.
Reméljük, hogy hasznos tudnivalókról adnak hírt a cikkek szerzõi, akik
között falugondnok, polgármester, egyesületek civil segítõje, szociálpolitikus,
jogász és az élet különbözõ területein dolgozó szakember
egyaránt található.
Köszönet illeti a Szociális és Családügyi Minisztériumot, hogy támogatásával
lehetõvé tette országos kalendáriumunk megjelenését."
Azok a szervezetek, akik hozzá szeretnének jutni a kalendáriumhoz, bármelyik falugondnoki
egyesületnél igényelhetik. Mindazok, akik többet szeretnének megtudni a falugondnokságról,
forduljanak bátran a tapasztalattal rendelkezõ falugondnoki egyesületekhez.
Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség
Vértesacsa
elnök: Kemény Bertalan
tel.: 00 36 22/242 583
alelnök: Szeder Tiborné
tel.: 00 36 30/9971 681
Falufejlesztési Társaság
1036 Budapest-Óbuda
Kiskorona u. 14.
elnök: Kemény Bertalan
tel.: 00 36 1/367 2592
Baranya Megyei Falugondnokok Egyesülete
7967 Drávafok, Arany János u. 1.
egyesületi elnök: Nagy Árpád
ügyvezetõ: Faludi Erika
tel.:00 36073/352 320
e-mail: bmfalu@elender.hu
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanya- és Falugondnokok
Egyesülete
3525 Miskolc, Széchenyi u. 35.
egyesületi elnök: Bonta József
koordinátor: Nagy Andrea
tel.: 00 36 46/506 324
60/460 406
fax: 00 36 46/506 325
e-mail: bazfalu@matavnet.hu
Falugondnokok Duna-Tiszaközi Egyesülete
6000 Kecskemét, Kölcsey u. 21.
egyesületi elnök: Friebert Gábor
ügyvezetõ: Csörszné Zelenák Katalin; tel./fax:00 36 76/482 591
e-mail: mnefalu@mail.matav.hu
Falugondnokok Vas Megyei Egyesülete
9900 Körmend
Somogyi Béla u. 22.
egyesületi titkár: Wagnerné Kozma Judit
tel./fax: 00 36 94/342 483
30/288 9493
e-mail: vasifalu@matavnet.hu
Nógrád Megyei Falugondnok Egyesület
3066 Bokor, Béke u. 21.
egyesületi elnök: Szepes Péterné
Hajdú-Bihar Megyei Tanya- és Falugondnokok Egyesülete
4025 Debrecen, Török Bálint u. 4.
egyesületi elnök: Perényi Szilárd
koordinátor: Katona Ágnes
tel.: 00 36 52/316 289,
52/342 451, 20/98 39 868
e-mail: hfk@mail.matav.hu
Somogy Megyei Falugondnokok Egyesülete
8840 Csurgó,
Közösségi Ház, Széchenyi tér 1.
elnök: Duduka László
koordinátor: Csörsz Klára
tel.: 00 36 82/471 351,
472 227, 60/341 779
Szabolcs-Szatmár Megyei Falugondnok Egyesület
4804 Vásárosnamény
egyesületi elnök: Kántor János
tel.: 00 36 45/471 262,
20/9581 839
Tolna Megyei Falugondnokok Egyesülete
7061 Belecska, Fõ u. 32.
koordinátor: Csapó Lívia
tel.: 00 36 30/9987 323
Veszprém Megyei Falugondnokok Egyesülete
8247 Hidegkút, Ifjúság u. 3.
egyesületi elnök: Bélafi Károly
tel.: 00 36 30/9370 557
Zalai Falvakért Egyesület Falugondnoki Tagozat
8900 Zalaegerszeg
Kosztolányi u. 10.
Tagozatvezetõ: Péter Aladár
egyesületi titkár: Szeder Tiborné
tel./fax: 00 36 92/324 117
e-mail: zalafalu@matavnet.hu
Kemény Bertalan
„A falut fel kell vállalni"
Talán húsz éve is van már annak, mikor Somogyország egy kicsiny falujában
nagy igazságot tanultam egy idõs paptól. Beszélgettünk a magyarországi
„puha" falurombolásról, az ott élõk kilátástalan helyzetérõl,
iskola, bolt, tanácsi hivatal volt-nincs voltáról. Így szólt: „nem az a gond,
hogy messze van a hivatal, minél messzebb a hatalom, annál jobb nekünk. De a falut valakinek
fel kell vállalnia."
Milyen igaz. Abból a beszélgetésbõl, és más hasonló, a kisfalvakban
imitt-amott még helytálló emberrel való találkozás után fogant
meg bennem a falugondnoki szolgálat gondolata. Mégpedig az, hogy a falvakban keresni kell olyan személyt,
aki felvállalja falus társai ügyét, gondját, baját. Mint az az idõs
pap, ott az Isten háta mögött.
Kiváltképp Kelet-Európában nyilvánvaló, hogy a lepusztult falvak ember
után kiáltanak, és elsõsorban nem ilyen-olyan szakemberért, egyszerûen
emberért. Milyen emberért? Jobb híján falugondnoknak neveztem el, mikor elsõ
ízben írtam róla az 1980-as évek elején.
„Kicsoda a falugondnok voltaképp? Kihordja az idõseknek a meleg ebédet, elhozza a gyógyszert
a patikából. Akkor házigondozó? Nem. A focicsapatot elviszi a meccsre, segít
a bevásárlásban, kirándulni viszi a nyugdíjas klub tagjait. Akkor taxisofõr?
Nem. Színházlátogatást szervez, elhozza a könyvtárból a könyveket,
videokazettát kölcsönöz, és le is vetíti azt. Akkor kultuszmunkás, népmûvelõ?
Nem. Közvetíti az önkormányzat határozatait, falugyûlésre hívja
az embereket. Akkor kisbíró? Nem. Mindez együttvéve, ez is, az is, tehát falugondnok.
"
A falugondnok általános mindenes, a falu közösségének hûséges
szolgálója. „Egyszemélyes intézmény", akit bármire meg lehet kérni,
akiben a falu megbízik. A falugondnok „szakismerete" abban áll, hogy azok között az
emberek között él, akikért dolgozik. Legfontosabb munkaeszköze saját jóakarata,
segítõ szándéka, lehetõleg egy kisbusz. A falugondnok minden problémát
észrevesz, és ha nincs elegendõ ideje, ereje megoldani azokat, akkor a munkáját
segítõ csapatot szervez maga köré. A falugondnok a polgármester legjobb és
legtöbbet érõmunkatársa lehet, de a falura nézve rossz hatással van, ha
a polgármester személyének változása a falugondnok távozásával
jár.
Néhány esztendeje erdélyi barátaim is megismerhették a falugondnoki szolgálatot.
Mondták is: „nálunk, Királyhágón innen és túl, nagyobb szükség
van erre az intézményre, mint nektek Magyarországon."
Bizonyára igazuk volt, és van. Ám felmerül a kérdés, hogy a Magyarországon
bevált újszerû intézményt miként lehetne Erdélyben meghonosítani?
Sejtem, hogy a faluközösség erõsebb hagyományai segítenék, az úthálózat
állapota, az önkormányzatok anyagi helyzete azonban nehezíti a szolgálat bevezetését.
A falugondnokság erdélyi elterjedését ott helyben, az ott élõknek kell
kigondolni és megvalósítani. Egyik lehetséges módja talán az lenne, ha
civil szervezetek „vállalnák fel a falut", hogy a falugondnok segítségével
újra beinduljon a közösségi élet, a modern viszonyoknak megfelelõ módon.
Nagyon bízom abban, hogy elõbb-utóbb mégiscsak megtalálják a lehetséges
megoldásokat, akár többféle elképzelés, többféle szervezeti,
finanszírozási keret között. Bízom abban, hogy sokan lesznek majd, akik felvállalják
az erdélyi kisfalvak sorsát, és munkájuk által jobb lesz az élet az elöregedõ,
leépülõ közösségekben. S ha biztonságosabb, emberségesebb lesz
az élet, meg is marad. Adja Isten, hogy úgy legyen. Szívbõl kívánom!
Törvényes
lehetõségek
a falugondnoki szolgálat beindítására
Romániában jelenleg nem létezik olyan törvény, amely kimondottan a falugondnokság
intézményének bevezetését szabályozná. A szolgálat önkormányzati
támogatással történõ beindítására adhat lehetõséget
az idõsek otthoni gondozására vonatkozó 17/2000-es törvény (Románia
Hivatalos Közlönye, 104. sz., 2000. március 9.), melyet kiegészít a 886/2000-es
kormányhatározat (2000. október 5.). A törvény a helyi tanácsok hatáskörébe
utalja az ilyen típusú szolgáltatások megszervezését, 12-es számú
cikkelye pedig kimondja, hogy e szolgáltatások lebonyolítása érdekében
a helyi tanácsok szerzõdést köthetnek a nem kormányzati szervezetekkel, az állam
által elismert felekezetekkel, illetve más természetes vagy jogi személyekkel.
Ugyanakkor a megyei tanácsok az állami költségvetésbõl kapott pénz
15%-át kötelesek a községek, falvak megsegítésére fordítani
(189/1998-as törvény 10. és 12.-ik cikkelyei, illetve a 69/1991-es törvény 63-as
cikkelyének 2-es bekezdése és 66-os cikkelye), tehát anyagi alapok is rendelkezésre
állnak.
A Hargita Megyei Tanács a tavasszal elfogadott határozata értelmében idei költségvetésébõl
jelentõs összeget utal a helyi tanácsoknak az idõsek otthoni gondozására.
Az önkormányzatok ebbõl a pénzbõl fedezhetik a gondozók fizetését.
Akik ismerni szeretnék a fent említett törvények tartalmát, kérhetik az
Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítványtól a 064-431 488 tel./fax számon,
vagy az rmkt@mail.dntcj.ro e-mail címen.
Kerekes Károly
A szociális ellátás reformja
Készülõben van a szociális ellátás reformját célzó
törvénytervezet. Ennek egyik fontos eleme (amely az országos szociális ellátási
rendszerre vonatkozó törvénytervezetben is megjelenik) egy egységes, a szociális
ellátási rendszer szervezéséért és koordinálásáért
felelõs keret létrehozása, a család, a gyermek, az egyedülálló,
idõs, fogyatékos és más segítségre szoruló személy védelmének
érdekében.
Az országos szociális rendszert szabályozó törvénytervezet céljai:
- a szociális ellátás alapelveinek meghatározása; a szociális ellátási
jogok biztosításának és a társadalmi szolgáltatások típusainak
szabályozása;
- a Munkaügyi és Társadalomvédelmi Minisztérium szerepének meghatározása;
- egységes szociális szolgáltatási rendszer létrehozása a hátrányos
helyzetû személyek megsegítésére;
- az önkormányzatok részvételének növelése a helyi társadalmi
problémák feltárásában, megfelelõ szociális fejlesztési
stratégia kidolgozásában és a törvény által szabályozott
társadalmi szolgáltatások nyújtásában;
- a civil társadalom képviselõivel való együttmûködés fontosságának
elismerése a szociális védelmi programok fejlesztésében;
- az országos szociális ellátási hálózat mûködéséhez
szükséges pénzforrások megállapítása oly módon, hogy az intézkedések
megelõzzék, illetve korlátozzák a szociális kockázatot jelentõ
helyzeteket.
A törvénytervezet megteremti a majdani jogszabályok és a konkrét társadalmi
kockázatot jelentõ helyzetek összehangolásának lehetõségét.
A törvénytervezet a szociális védelem karitatív jellegén, a társadalmi
szolidaritáson és az emberi méltóságon alapszik, mivel a jelenlegi szociális
ellátási rendszer finanszírozása nem speciális adózási alapból
történik, és így a társadalomvédelmi intézkedések, a szükséges
alapok hiányában, nem hatékonyak. A törvénytervezet a szociális kohézió
megerõsítését célozza a közösségen belüli összetartás
ösztönzésével az Európa Tanács 1992/441/92-es ajánlásának
megfelelõen.
A törvénytervezet céljai a társadalompolitikát az Európai Unió céljaival
való megegyezés felé irányítják úgy, hogy a társadalmilag
kirekesztett személyek, akik nem tudtak be-, illetve újrailleszkedni a munkaerõpiacra és
nincsenek megélhetési lehetõségeik, a helyzetüknek megfelelõ szociális
ellátásban részesüljenek. A szociális ellátás egyik jelentõs
formája a közösségi szociális ellátás, amely a helyi közösségi
kezdeményezéseknek nyújt teret. Ennek megfelelõen a közösségi szociális
ellátás törvénye fogja biztosítani a normatív keretet a falugondnoki szolgálat
szabályozásához. A falugondnoki szolgálat gyakorlatba ültetésében
jelentõs szerepet kapnak a helyi önkormányzatok, a nem kormányzati szervezetek, figyelembe
véve a helyi közösségek érdekeit.
A szociális ellátás törvénye csupán kerettörvény, a falugondnoki
szolgálat, mint a közösségi szociális ellátás egyik formája,
speciális törvény tárgyát kell, hogy képezze. Elfogadására
remélhetõleg a következõ évben kerül sor.
Csipor Enikõ
A kistérségi irodák és a falugondnokság
„Minden életnek van értelme! Amíg egy jó szót ki tud mondani valaki, szükség
van rá. S aki már azt sem tud, az lehetõség azok számára, akik adni akarnak.
Törõdést, vigasztalást és szeretetet. Mert a szeretet nem csupán egy érzés,
hanem felelõsségteljes elkötelezettség a másik ember iránt. " (Erick
Fromm)
A kistérség új fogalom a regionális szakirodalomban és a gyakorlatban egyaránt.
Földrajzilag széleskörûen értelmezhetõ, de a terület- és településfejlesztési
kutatások során a kistérségen több-kevesebb település közigazgatási
területét értjük, amely a megyéken belül (esetleg több szomszédos
megyén belül) alkot valós, közös érdeken alapuló területfejlesztési
téregységet.
A regionális alapon szervezõdõ kistérségek jelentõs szerepet játszhatnak
a terület- és településfejlesztésben, a helyi társadalom aktivitásának
fokozásában. A kistérség fejlesztési koncepciója a térség
gazdasági és társadalmi szereplõinek érdekfelismerésére épít,
arra, hogy ezek a szereplõk saját ügyüknek tekintik térségük fejlesztését,
rámutatnak a fejlõdést akadályozó problémákra, fejlesztési
lehetõségeket dolgoznak ki, és önkéntes összefogással összehangolt
akciókat indítanak térségük fejlesztéséért. Ez a koncepció
ugyanis azt vallja, hogy a lakosság mindennapi igényeinek kielégítésével
kapcsolatos piacgazdasági, kereskedelmi, infrastrukturális, szociális ellátási,
közigazgatási és társadalmi térkapcsolatok és folyamatok irányítása,
megtervezése és fejlesztése csak az érdekeltek kezdeményezésére,
az õ részvételükkel oldható meg.
Tehát nálunk a már megalakult és a most alakuló kistérségi társulások
és az ott dolgozó térségmenedzserek elsõdleges feladata az, hogy a helybeli
érdekeltek minél szélesebb bevonásával komplex fejlesztési terveket készítsenek.
A fejlesztési terveknek az élet minél nagyobb területét át kell fogniuk,
csakis a gazdaság, a hozzá kapcsolódó kultúra, szociális háttér,
képzés, településépítészet, infrastruktúra együttesében
értelmezhetõk, sikerük a lakosság részvételétõl és
az érintettek közötti kapcsolatoktól függ.
Ilyen értelemben, a tervezés elsõ szakaszában, a helyzetfeltárás során
jó, ha elkészül a kistérség szociális térképe is, ebbõl
kiindulva kidolgozható az igényekhez igazodó, szociális ellátó- és
szolgáltató rendszer a kistérségben. Kistérségi összefogással
nagyon sok problémára lehet megoldást találni. Kistérségeink adaptálhatják
a Magyarországon már mûködõ modelleket (pl. falugondnokság, szociális
teleházak, különbözõ szolgálatok). Azért kistérségi szinten,
mert nincs mód másképpen az eltérõ gazdasági, társadalmi, funkcionális,
szociális és fejlõdésbeli különbségek érvényre juttatására,
a fejlesztéshez szükséges energiák mozgósítására.
A továbbiakban külföldi példák egy lehetséges - a helyi viszonyoknak megfelelõ
- alkalmazásáról lesz szó, pontosan a falugondnokság, a szociális teleházak,
a családsegítõ és gyermekjóléti szolgálatok együttes alkalmazásáról.
A falugondnoki szolgálat szociális alapellátási feladatokat elvégzõ,
„egyszemélyes" intézményrendszer. Tipikusan a 600 fõt meg nem haladó falvak
kiszolgálására alkalmas. A falugondnok arra törekszik, hogy mûködõképessé
tegye a települést, és segítse a társadalom vérkeringésében
való bennmaradását.
A falugondnokság célja:
- a kistelepülések hanyatlásának megállítása, a település
hátrányainak csökkentése, az elsorvadás és lemaradás fékezése;
- az életfeltételek javítása, a közszolgáltatásokhoz való
hozzájutás elõsegítése;
- a szociális alapellátásokat biztosító hálózat kiépítésének
elõsegítése;
- közösségfejlesztés, jobb életminõség elérése, a fiatalok
vidéken maradását elõsegítõ körülmények megteremtése,
a helyi társadalom, valamint a civil szféra erõsítése.
A falugondnoki szolgálat a szociális alapellátások mellett egyéb, a település
sajátos igényeihez és szükségleteihez igazodó szolgáltatásokat
is végezhet, miközben rendszeres segítséget nyújt a rászorulóknak
(problémáik meghallgatása, megbeszélése, a falugondnokság intézményes
kapcsolatainak felhasználásával családsegítés, mentálhigiénés
gondozás).
A teleház olyan hely a falvakban, ahová mindenki betérhet, akár azért, mert
problémája van, akár azért, mert csak jól szeretné magát érezni,
internetezni akar, vagy egyszerûen megírni vagy megíratni egy levelet. A teleház vezetõje
kötelességének érzi a problémák megoldását, de ugyanúgy
fontosnak tartja a szórakozási lehetõségek felkutatását, a programszervezést
is. Aki a teleházba elõször lép be, meglepõdhet az ott található
sokszínûség láttán.
A teleház nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a vidék a jövõben ne csak az
elõdök életének szabadtéri múzeumát jelentse a városi embereknek.
A teleházak lehetõvé teszik, hogy az információtechnológiához
ne csak a szûk elitréteg, hanem a széles néptömegek is hozzáférhessenek.
A teleházak összekötõ láncszemekké válhatnak a helyi települések
és a nagy információs központok között.
A teleház mint kistérségi információs és szolgáltató központ
alkalmas a területfejlesztési társulások és tevékenységek kiszolgálására.
Pontosan azt az infrastruktúrát, kapcsolatrendszert, mûködési módot, sokoldalúságot
testesíti meg, amire a kistérségek együttmûködéséhez szükség
van. Minden teleházban lehet internetezni, található fax, fénymásoló,
számítógépek, tehát mindazok a modern irodatechnikai és számítástechnikai
eszközök megvannak, amelyek egy kisközösségben a teleházon kívül
máshol ennyire koncentráltan nem találhatók meg, és amelyek a mai világban
elengedhetetlenül szükségesek a fejlõdéshez.
Talán elsõ pillantásra meglepõnek tûnik, hogy összekapcsoljuk az információtechnológiát
és a szociális gondoskodást. De ne feledjük, a teleház több mint információtechnológia
és kommunikáció-lehetõség, pontosabban több lehet! A szervezés és
szakértelem, valamint az információ az a három további elem, amely lehetõvé
teszi a szociális funkció bekapcsolását a teleház mûködésébe.
De az információtechnológia ezen a téren is szerephez juthat. A gondolat lényege
az, hogy minden összefügg mindennel, több síkon is!
Elõször: a szociális problémák összefüggenek a gazdasági helyzettel,
a munkanélküliséggel, az elhagyatottsággal, a megromlott egészséggel, a
bezárkózottsággal és nemcsak társadalmi méretekben, hanem az egyes családok,
idõs, rászorult emberek esetében is. A teleház lehetõvé teszi, hogy ne
csak a tüneteket, hanem az okokat is megpróbáljuk komplex módon kezelni.
Másodszor: a megoldás eszközrendszerébe a pénzbeli szociális segélyen,
természeti juttatáson és közvetlen ellátáson túl más elemek
is bekapcsolhatók (információ, tanácsadás, szórakoztatás, más
rendezvények), ha valaki megszervezi a dolgokat.
Harmadszor: különbözõ csoportok, szervezetek, hivatalok egymástól függetlenül
folytatnak a fentiekhez hasonló tevékenységet, melyek módszeres összekapcsolásával
növelhetjük a hatékonyságot. A teleház bázisa lehet a komplex szociális
gondoskodás megszervezésének, természetesen úgy, hogy együttmûködik
a helyi önkormányzattal.
A teleház tevékenységeivel ismerkedve egy falugondnok bátran kijelenthetné,
hogy õ is hasonló feladatokat végez. És ez így is van! Igaz, a falugondnoknak
nincs számítógép-parkja, a teleháznak pedig nincs autója. Ha a két
intézmény szolgáltatásai összehangolhatók, akkor sokkal színvonalasabban,
magasabb szinten és hatékonyabban oldhatók meg a problémák. A teleház
munkatársai építhetnek a falugondnok helyismeretére, mobilitására, a
falugondnok kihasználhatja a teleház nyújtotta lehetõségeket, pl. pályázati
lehetõségek, információk, stb.
Egy kistérség komplex társadalmi és gazdaságfejlesztési programjának
fontos része kell, hogy legyen egy olyan segítõ-szolgáltató rendszer kialakítása,
amely pótolja a térségbõl hiányzó szolgáltatásokat, emberközelibbé,
könnyebben elérhetõvé és hatékonyabbá teszi azokat.
A program két fontos alapeleme lehet a segítõ és a szolgáltató alrendszer.
Ezek egymást erõsítve és kiegészítve mûködnek. A segítõ
alrendszer az emberi kapcsolatok fejlesztését segíti elõ, fontos információkat
(pl. elérhetõ szolgáltatásokról) nyújthat, a szolgáltató
alrendszer a szükséges technikai feltételeket, a szervezés hatékonyságát
és összehangolását, és magukat a szolgáltatásokat biztosíthatja.
A fent említett rendszer egy adott kistérségben akkor lehet a leghatékonyabb, ha hálózatszerûen
mûködik. Ennek alapeleme egy központi szolgáltató teleház, amely kiszolgálja
a többi községi teleházat. Ehhez lehetne kötni az egyéb szociális szolgáltatásokat
biztosító intézményeket, például a falugondnokságot, a családsegítõ
és gyermekjóléti szolgálatokat. E rendszer azért volna elõnyös,
mert alacsonyabbak lennének a költségek, fokozatosan lehetne kiépíteni a hálózatot,
így a többi település csatlakozása is lehetõvé válna.
A fent említettek lehetséges megoldások és a jövõben a kistérségi
irodák és az ott dolgozók feladata lenne a modellek minél behatóbb tanulmányozása,
és a helyi viszonyok figyelembevételével történõ módosítása.
III. Civil Fórum
2001 - Kolozsvár
Az erdélyi magyar társadalom számára az önépítkezés
létkérdés. A megmaradást, az önazonosság megõrzését
önszervezõdése révén valósíthatja meg. A civil társadalomnak
ebben a folyamatban meghatározó szerepe van. Erre való tekintettel az Erdélyi Magyar
Civil Szervezetekért Alapítvány minden év május elsõ hétvégéjén
megszervezi az erdélyi magyar társadalmi szervezetek fórumát. Az idei konferencia címe
„A tudás mint társadalmi erõforrás" volt, mivel a szervezõk meggyõzõdése,
hogy a tudás az egyén és a közösség számára egyaránt
a fejlõdés és jólét kulcsává válhat.
A Bethlen Kata Diakóniai Központban zajló kétnapos találkozó munkálatait
Somai József, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány elnöke
nyitotta meg, aki szerint „a világháló segítségével mindenki sokkal könnyebben
hozzáférhet a tudáshoz, és ez elhozhatja az emberiségnek az igazi tudásalapú
társadalmat. A XXI. század emberének az a feladat jutott, hogy éljen a nagy lehetõséggel,
és használja azt az emberiség javára."
Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetõ elnöke hangsúlyozta, hogy a romániai magyar
társadalom európai hagyományokkal, értékrenddel és kultúrával
bír. A közösséget alkotó emberek tudásának, felkészültségének
és önépítkezõ képességének köszönhetõen
a magyar civil társadalomnak van mire alapoznia.
Bálint Pataky József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának fõosztályvezetõje
korunk erõteljes urbanizálódásáról beszélt, melyben a társadalom
atomizálódik, az egyén elmagányosodik. A folyamatot az állam nem képes
megakadályozni, a civil szervezetek viszont sokmindent tehetnek. A tudás hatalom, de az erdélyi
magyarságnak nem hatalomra van szüksége, hanem arra, hogy otthon érezhesse magát.
A magyar kormány feladatának tartja, hogy erkölcsileg - lehetõségeihez mérten
- támogassa ezt a törekvést.
T. Kiss Tamás, a Szent István Egyetem Jászberényi Fõiskolai Karának igazgatója
a tudásalapú társadalomról értekezett. Kifejtette: az információs
társadalomban fontos helyet foglalnak el a különféle közösségek, legfõképp
a civil szervezetek. Az információk feldolgozásának nélkülözhetetlen
személy- és emberközpontú mûhelyeivé kell válniuk, hiszen olyan értékeket
õriznek, amelyekre a legkorszerûbb számítógépek sem lesznek képesek
soha.
Kötõ József, az EMKE elnöke az erdélyi magyar civil szféra hagyományairól
beszélt, idézte, hogy az erdélyi magyarság önszervezõdése mindig
is az alulról jövõ kezdeményezés révén beinduló közadakozáson
alapult, és ez adott lehetõséget a túlélésre.
Kolumbán Gábor, a Hargita megyei tanács tagja, aki több civil szervezet vezetõje
is a civil társadalomnak az innováció alapú fejlesztésben betöltött
szerepérõl tartott elõadást. Szerinte a civil társadalom, a politika és
az üzleti élet eléggé jól elkülöníthetõk, ám míg
a civil szféra értékorientált, addig a politika inkább érdekorientált.
A regionális versenyben nagy szerepet kap a kompetencia, a kommunikáció, a kultúra
és a kreativitás.
Bodó Barna politológus több kételyét is megosztotta a résztvevõkkel.
Szerinte megváltozott a tudás társadalmi szerepe, nem igazán tudjuk, hogy mit is kezdjünk
vele, a tudás sajnos elérhetetlenné vált a hétköznapi ember számára.
Ugyanakkor az ismeretek tömkelegébõl ki kell választani azt, amire szükségünk
van, és lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy megszerezhessük
magunknak. A civil szféra az értékválasztásban segíthet.
Tóth Árpád, a budapesti Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Fõosztályának
kormány-fõtanácsadója arra hívta fel figyelmet, hogy a jövõt gyerekeink
alakítják majd, ezért a felnõtteknek kötelességük jól felhasználható
tudást átadni nekik.
Zsehránszky István, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának igazgatója azt hangsúlyozta,
mennyire fontos, hogy az egymás mellett élõ népek megismerjék egymás
nyelvét és kultúráját, elõsegítve ezáltal a soknyelvûség
és a kulturális sokféleség értékesítését, valamint
a civilizált etnikumközi kapcsolatok, a többség és a kisebbségek közötti
bizalom és együttmûködés kialakítását.
A fórum második napján nyolc szekcióban folytak munkálatok.
A gazdasági szekció munkálatai során a 40-45 résztvevõ megtudhatta, hogy
a civil szervezetek miként vehetnek részt az EU-hoz történõ csatlakozás
folyamatában, megismerhette a felzárkózással járó problémákat,
nehézségeket, az EU támogatási programját. Szó esett a vidékfejlesztéssel
járó kockázatokról, a humán erõforrással való megfelelõ
gazdálkodás, valamint a hasznos információk birtoklásának jelentõségérõl.
Megtudhatták, hogy a tudás, a tehetség, az erkölcs milyen szorosan kapcsolódik
egymáshoz, hiszen a gazdasági életben tanúsított erkölcsösség
a gazdaság kulcskérdése, a tudás a társadalom mozgatóereje.
A civil szervezetek hatékonysága az önkéntesek elkötelezettségén és
hozzáértésén múlik. Az ifjúsági szekció elõadásai
is éppen azt bizonyították, hogy „Az önkéntességtõl a szakmaiság
felé" a tapasztalaton keresztül vezet az út. Felszólalt Hajdó Csaba, aki
az ifjúsági szervezetek érdekképviseletérõl és menedzsmentjérõl
tartott elõadást, Kali Zoltán a hazai non profit menedzsment motivációs rendszereirõl
beszélt. Fábri György a magyarországi munkaerõpiac és a határon
túli magyar felsõoktatás helyzetét, Ratyis Alice a Youth-programot, míg Kiss
Dénes a kolozsvári egyetemi háttérintézményeket ismertette.
A fórumon újdonságnak számító környezetvédelmi szekción
szó esett az európai környezetvédelmi jogharmonizáció számunkra
hátrányos elemeirõl, bemutatták a környezetvédelmi kezdeményezéseket
támogató forrásokat. Elõadások hangzottak el a városi környezet
védelme terén elért eredményekrõl. Egyesek a biokertészet növekvõ
fontosságáról, mások a tudományos megalapozottságú környezeti
problémafeltárásról szóltak.
Az ülésvégi kiértékelés tükrözi a környezetvédelmi
mozgalom jelenlegi gondjait, prioritásait: a környezetvédelmi célok össztársadalmi
célok, nem kell etnikai alapú megkülönböztetést tenni; szakértõket
kell képezni az Uniós jogharmonizáció számunkra nyereséges átültetésére;
a környezetvédelmi nevelésnek a mindennapi életben is meg kell nyilvánulnia; a
lakosságnak ismernie és élnie kell azokkal a törvény adta jogokkal, amelyek lehetõvé
teszik, hogy beleszóljon a környezeti károkat okozó gazdasági tevékenységek
mûködési engedélyeinek kibocsátásába.
A mûemlékvédelmi szekció „A történelmi városok jövõje"
címû vitafórumát négy elõadás vezette be keresve a történelmi
városok jövõjét, állami, hivatásos és civil megközelítésben.
Az elõadók a tematika szakmai kérdéseibõl indultak ki ugyan, mégis a
civil lehetõségek feltérképezése felé mutattak, kidomborítva a
szakosodás teremtette korlátokat is.
Talán új szemléletet jelent az a megközelítés, amely nemcsak a mûemlékekre,
hanem a teljes építészeti örökségre irányítja a figyelmet beleértve
a történelmi városok védelem alatt nem álló külsõ területeit
is. Mûemlékvédõ fejlesztés csak az egész városra kiterjedõ
figyelem mellett lehetséges. A civil szférának azért van kiemelkedõ szerepe,
mert javaslatokat tehet, és kimondottan jóra „provokálhatja" az önkormányzatokat.
Hangsúlyt és külön értelmezést kapott az értékes városi
táj fogalma, a telekrendszer, a településszerkezet, az út- és térhálózat
alapján tárgyiasult összképrendszer. Dr. Máté Zsolt hangsúlyozta,
hogy a szép, védelemre szoruló városszerkezet mindig nyugalmas, s a térbeli
folyamatosság biztonság. A látszólag mellékes urbanisztikai jelentõségû
dolgok fontosságának felismerése nemcsak az összképet befolyásolja nagymértékben,
hanem a civil szféra jelentõségét is aláhúzza.
Dr. Ágostházi László kiemelte, hogy „nem foglalkozunk eléggé a környezettel,
hogy nem fedeztük még fel az autó nélküli várost", és, hogy nem
figyelünk a be nem épített területek karakterére, ami végül is vizuális
szennyezést okozhat. Végül az apró részletek fontosságáról
és az ideiglenes megoldások ártalmasságáról is meggyõzõdhettek
a résztvevõk.
Szerencsés önkormányzati munkaviszonyról számolhatott be Guttmann Szabolcs építész,
aki németországiak együttmûködésével készít elõ
és valósít meg „apró" programokat (ablakok, kapuk stb.) Nagyszebenben. Megjegyzendõ,
hogy jelentéktelennek tûnõ részleteket is dokumentálnak, és térinformatikai
rendszerû (GIS) adatbázist hoznak létre filmkiegészítésekkel. Így
az erdélyi magyar civil szféra Erdélyben is figyelemmel kísérheti a német
városszépítési modellt.
A mûvelõdési szekció a „Kisebbségi civil szervezetek a tanuló társadalomban"
címet választotta. Vizsgálata tárgya: korunkban miért fontos az információ
beszerzése, gyors feldolgozása, hasznosítása a közösség és
az egyén életében? Szó esett arról is, hogy sok kisebbségi civil szervezetnek
állami támogatás hiányában olyan szakmai feladatokat kell ellátnia, amelyek
az állami költségvetésbõl támogatott, profi intézményeknek
is kemény próbatétel lenne.
A szekció résztvevõi számtalan oldalról próbálták megközelíteni
az elõbb felsorolt témákat. A témával kapcsolatos vitaindító elõadás
(Dáné Tibor Kálmán) után olyan beszámolók hangzottak el, amelyek
a fenti témaköröket más-más oldaláról közelítették
meg. Így a politika (Barabás T. János, a Magyar Nagykövetség sajtó és
kulturális attaséja); az egészséges életmód kialakítása
(Ábrám Zoltán, a Preventio Egészségvédelmi Társaság elnöke
- Marosvásárhely), a falufejlesztés oktatási kérdései (Máthé
László, RMGE), a szórványmûvelõdés (Zahoránszky Ibolya,
a Hollósy Simon Mûvelõdési Egylet elnöke), az internetes távoktatás
(Pillich László, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány elnöke),
a civil szervezetek és a sajtó kapcsolata (Németh Attila, a Kolozsvári Rádió
szerkesztõje), az alternatív mûvészetek (Szabó Attila, Minimum Party Társaság).
A kiértékelés folyamán egyértelmûvé vált, hogy civil szervezeteinknek
bõvíteniük kell a mûvelõdés területén kifejtett tevékenységeiket.
Ez megmaradásunk szempontjából nagyon fontos. Fõleg nemzeti identitásunk megõrzését
és ápolását szavatoló munkájuk mellett, számtalan más,
például oktatási, felnõttképzési tevékenységet, szociális,
egészségügyi, környezetvédelmi és más közérdekû
problémát orvosló programot is be kell építeniük szervezeti életükbe.
Az oktatási szekció megbeszélésein részt vevõ Hein Ferenc, az Oktatáskutató
Intézet munkatársa az ifjúságnak a civil szervezetekhez való viszonyulásáról
tartott elõadást. Az ifjúság körében a politikától mentes
önszervezõdés hagyományai nagyon esetlegesek, nem adnak teret más irányú,
modern (pl. környezetvédelmi, feminista stb.) szervezõdéseknek.
Dr. Gyímesi Éva, a Babes-Bolyai Egyetem professzora, elõadásában a globalizáció
kihívásairól, kollektivista ideológiájáról, civilizációs
szakadékairól, régiónk felkészületlenségérõl személyes
hangon vallott figyelmeztetve a személyes és regionális, a polgári értéktudat
kialakításának fontosságára.
Dr. Selinger Sándor, a Gábor Dénes Fõiskola erdélyi központjainak igazgatója,
a XXI. századról, a tudás és a kultúra századáról tartott
elõadásában a rugalmas, piacorientált, alternatív oktatási rendszerek,
a szolgáltatást nyújtó magánoktatási intézmények, a felnõttoktatás,
valamint az állandó és egyéni tanulás módszerei kerültek elõtérbe.
Dr.Szilágyi Pál, a Babes-Bolyai Egyetem professzora a hazai felsõoktatási helyzet kimerítõ
ismertetése mellett, az állami és magánszféra kiegészítõ/kompenzációs
szerepérõl, a kettõ közötti egyensúlyról és a tanári
szemléletváltás, a tanár-diák partneri viszony kialakításának
fontosságáról tartott elõadást.
Laczkó Piroska és Papp Judit, az Apáczai Közalapítvány munkatársai
ismertették a közalapítvány támogatási rendszerét.
A felkért elõadókon kívül a résztvevõk mindegyikének alkalma
nyílt az általa képviselt alapítvány, szervezet bemutatására.
Az Erdélyben mûködõ teleházakat Héjja Botond (Szatmárnémeti),
Novák Lajos (Székelyudvarhely), Gál Katalin (Torja), Szoboszlai Attila (Kémer/Szilágy)
ismertette. Bereczki Kinga, a Sepsiszentgyörgyön mûködõ Amõba Oktatási
Központ vezetõje a tanítás-tanulás szokatlan, aktív formáját
mutatta be, az INTERNET-en keresztül kommunikáló, világot átfogó virtuális
osztály kapcsán. Ugyancsak új és merész oktatási módszer bemutatására
vállalkozott a kolozsvári Nyílt Társadalomért Alapítvány elnöke,
Kovács Mária. Koszta Csaba János, a képzési és továbbképzési
igény teremtette csíkszeredai Regionális Oktatási Központ programjait, azok vidékre
való kitelepítését ismertette. Szûkebb pátriája oktatási
helyzetét ecsetelte a gyergyóremetei Papp Mihály és a besztercei Székely Dávid.
Virág János, a Temes megyei Szigetfalui Szórványközpont és Gazdakör
képviselõje, a teljesen elszigetelt szórványban szenvedõ családi távoktatáshoz,
a mozgókönyvtár beindításához kért ötleteket, segítséget.
Kolozsvári Csaba, a nagyváradi Albin Alapítvány pályaorientációs
programcsomagjait mutatta be. Molnár Mária, a Bunyaszekszárdi Emlékbizottság
agrár tanácsadási- és támogatási programjait ismertette. Fazakas Annamária
az EMT széleskörû (hazai és nemzetközi versenyek, szaktáborok, fakultatív
magyar mûszaki-terminológia kurzus szervezése) oktatási tevékenységérõl
számolt be. Szikszai Mária, a Bolyai Társaság könyvtárfejlesztési,
vendégtanári, ingázási kutatói ösztöndíj-programjait, a mûhelyek
támogatására, a fiatal oktatók életkörülményeinek javítására
irányuló pályázatait, Kerekes Jenõ az RMKT széleskörû továbbképzési
tevékenységét, Kiss Dénes a Collegium Transsylvanicum közös tanár-diák
kutatói és könyvtárfejlesztési programjait, Veres Éva a Bio Klub szakelõadásait,
kerti bemutatóit, idõszakos képzéseit, Pozsony Ferenc a Kriza János Társaság
néprajzkutató és -oktató tevékenységét, a csángóföldi
teleház-telepítési terveit.
„A civil szervezetek, az önkormányzatok és a helyi közösség együttmûködése
a szociális gondok kezelésében" címmel rendezte meg ülését
a szociális szekció. Elekes Zoltán, a Gyulafehérvári Caritas vezetõje
elõadásában kiemelten foglalkozott a közremûködés szükségességével.
Dr. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas egészségügyi programfelelõse
ismertette az otthoni beteggondozó hálózatot, valamint beszámolt az önkormányzatokkal,
közösségekkel, önkéntesekkel való közremûködésében
szerzett tapasztalatairól is. Illyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere a
szatmárnémeti pozitív példára hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta,
hogy a helyi közigazgatási törvény nagy hatósugarú közremûködésre
ad lehetõséget a polgármesteri hivataloknak, a siker jórészt a civil szervezetek
lobbymunkájától, meggyõzõképességétõl függ.
Hallgató Éva a magyarországi civil szféra fejlõdésérõl,
útkeresésérõl beszélt összefoglalva az utóbbi 10 év magyarországi
tapasztalatait. Kiss Imola és Kiss Andrea (Dévai Szent Ferenc Alapítvány) az elhagyott
és a nehéz sorsú gyerekekkel való foglalkozás módját ismertette.
Csipor Enikõ kistérségi menedzser három új fogalommal (kistérségi
társulás, falugondnoki hálózat, teleházak) ismertette meg a résztvevõket.
A szekció résztvevõi megegyeztek abban, hogy közös e-mail levelezõlistát
hoznak létre.
„A tudomány a társadalmi fejlõdés szolgálatában" - e témát
járta körül a tudományos szekció ülésén résztvevõ
tizenhat személy. A kötetlen kerekasztal-beszélgetésen a jelenlevõk kifejthették
véleményüket, elmondhatták tapasztalataikat a tudomány jelenlegi helyzetérõl
és a tudományos kutatás finanszírozási lehetõségeirõl.
A szekcióülés fõ témáját a magyar felsõoktatás helyzetének
megvitatása képezte. A résztvevõk a leendõ magyar magánegyetem és
a BBTE közötti kapcsolatkialakításról is beszéltek. Szó esett az erdélyi
tudományosság mai helyzetérõl, az információáramoltatás
lehetõségeirõl, az utánpótlás kérdésérõl
egyetemeinken, valamint a fiatal oktatók és kutatók problémáiról. Arról
is tanácskoztak, hogy milyen szerepet töltenek be a civil szervezetek a tudományos életben,
illetve, hogy milyen formában nyújthatnak segítséget a felsõoktatásban
dolgozók és kutatók számára. A tudományos szekció ülésén
a BBTE vegyészmérnöki és geológia karának professzorai, valamint a Kolozsvári
Mûszaki Egyetem tanárai vettek részt.
Imecs Veronka
Az ÁFA visszaigénylésérõl
Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány május elején megrendezett
konferenciája nem véletlenül kapta „A tudás mint társadalmi erõforrás"
címet. A rendezvényen a szervezõk és az elõadók hangsúlyozták,
hogy a tudás a jólét és a fejlõdés kulcsa mind az egyén, mind
pedig a közösség számára. Ezt a tudást ki kell terjesztenünk a gazdasági
és társadalmi életet szabályozó törvények, rendeletek ismeretére
is, mely elengedhetetlenül fontos a civil szféra hatékony mûködéséhez,
hiszen a szabályok nem mindig csak fizetési kötelezettségek hordozói, vannak bizonyos
kedvezményeket tartalmazó rendeletek is, és ezek kihasználása anyagi megtakarítást
jelenthet a civil szervezeteknek.
Ilyen kedvezményeket biztosít a 725/2000 számú pénzügyminisztériumi
rendelet (megjelent a 231/2000.05.26 számú Hivatalos Közlönyben). Ez tartalmazza a segélyekbõl,
vissza nem térítendõ kölcsönökbõl és természetes személyek
adományaiból finanszírozott létesítmények megvalósításához
szükséges javak és szolgáltatások hozzáadott értékadójára
(ÁFA) vonatkozó szabályokat. A rendelet bevezeti a nullahányadú hozzáadott
értékadó fogalmát, mely az alábbi kedvezményeket biztosítja a
non-profit szervezeteknek:
- az ÁFA-fizetõként bejegyzett szervezetek visszavonhatják a projektek megvalósításához
szükséges javak és szolgáltatások ÁFÁ-ját;
- a célkitûzéseket megvalósító, nem ÁFA fizetõ non-profit
szervezetek visszaigényelhetik a vásárolt javak és szolgáltatások ÁFÁ-ját;
- a szállító az intézmény, a szervezet számára szállított
javakat és szolgáltatásokat ÁFA nélkül számlázza.
A nullahányadú hozzáadott értékadó alkalmazása bizonyos feltételek
teljesítésének függvénye. A külföldi kormányok vagy nemzetközi
szervezetek által finanszírozott javak vagy szolgáltatások esetében szükséges,
hogy olyan célkitûzések valósuljanak meg, melyek szerepelnek a kormányhatározatokban
vagy külföldi kormányokkal, nemzetközi szervezetekkel megkötött egyezményekben.
Ezeknek a beruházásoknak a pénzügyi forrását külföldi kormányok,
nemzetközi szervezetek segélyeibõl, vissza nem térítendõ kölcsöneibõl
kell biztosítani, vagy a Romániának javak és szolgáltatások formájában
nyújtott alapokból. A külföldi és belföldi non-profit szervezetek vagy természetes
személyek adományaiból finanszírozott javak és szolgáltatások
esetében a nullahányadú hozzáadott értékadó alkalmazása
három feltételhez kötött:
1). A finanszírozott célkitûzések szerepeljenek a kormányhatározatokban
vagy a non-profit szervezetekkel megkötött egyezményekben (kivételt képeznek azok
a célkitûzések, amelyeknek anyagi fedezetét természetes személyek adományai
biztosítják).
2). A finanszírozott célkitûzések szociális, vallási, egészségügyi,
kulturális, mûvészeti, oktatási, mûemlékvédelmi, tudományos
stb. jellegûek kell legyenek, és a következõ javakban és szolgáltatásokban
kell testet öltsenek: építkezések, számítástechnikai felszerelések,
berendezések, bútorok stb. Ezek nem lehetnek fogyóanyagok, és a fentebb felsorolt célkitûzések
megvalósításához közvetlenül kell kötõdniük.
3). A finanszírozást külföldi vagy belföldi non-profit szervezetek alapjaiból
vagy természetes személyek adományaiból kell biztosítani.
Az ÁFA visszaigénylését tartalmazó kérelmet a területi adószervekhez
kell benyújtani. A visszaigénylés évharmadonként történik, az évharmadot
követõ hónap végéig kötelezõ a kérelem iktatása. Fontos
megjegyezni, hogy csak az illetõ évharmadban kiállított dokumentumok használhatók
fel és a határidõ túllépése, vagy a hiányosan összeállított
dokumentáció a kérelmek kedvezõtlen elbírálásához vezet.
A visszaigényléshez összeállítandó dokumentációnak tartalmaznia
kell:
- a Hivatalos Közlönyben feltüntetett ûrlap szerinti kérelmet;
- az adóügyi bejegyzési bizonyítvány másolatát;
- a bank által láttamozott lej- és valuta-folyószámlát;
- a létesítmény építkezési engedélyének másolatát;
- a költségeket igazoló dokumentumokat, amelyekbõl kiderül a visszaigényelt
ÁFA nagysága;
- a kifizetéseket igazoló nyugtákat, banki avizókat stb.;
- szerzõdéseket, egyezményeket és ezek hitelesített fordítását,
melyek tükrözik a finanszírozás módját;
- egyéb, az adószervek által igényelt dokumentumokat.
A kérelem elbírálásának eredményét jegyzõkönyvben
rögzítik, melyben feltüntetik a visszafizetendõ összeg nagyságát, illetve
visszautasítás esetén az ezt kiváltó okokat. A jegyzõkönyvben foglaltak
ellen, a kérelem benyújtója 5 napon belül fellebbezhet.
Az ÁFA visszaigénylésénél jóval elõnyösebb a nullahányadú
hozzáadott értékadó-bizonylat megszerzése. Míg az elsõ esetben
a visszafizetés csak pár hónap múlva esedékes, az utóbbinál a
beruházáshoz szükséges javak és szolgáltatások számlázása
ÁFA nélkül történik. A bizonylatot a beruházást végzõ
szervezet igényelheti a megyei adószerveknél benyújtott kérelem alapján
melyhez a következõ dokumentumokat kell csatolni:
- a javak és szolgáltatások szállítóinak ÁFA fizetõként
való nyilvántartásba vételére vonatkozó értesítés
másolata;
- az építkezési engedély másolata;
- az e célból kibocsátott adó-megerõsítési bizonyítvány;
- a finanszírozást igazoló dokumentumok s ezek hiteles fordítása;
- a beruházások megvalósításához szükséges javak és
szolgáltatások szállítóival kötött szerzõdések;
- egyéb, az adószervek által igényelt dokumentumok.
A nullahányadú ÁFA-bizonylat érvényessége a kibocsátástól
kezdve a létesítmény megvalósításának befejezéséig
tart, vagy a szerzõdésben rögzített, a javak és szolgáltatások leszállítására
vonatkozó határidõig. A szállítók kötelesek feltüntetni a számlán
a bizonylat számát és dátumát, illetve a beruházás haszonélvezõjének
nevét.
Ha a szállító vagy szolgáltató nem rendelkezik romániai állandó
lakhellyel vagy székhellyel, fel kell hatalmaznia egy romániai pénzügyi képviselõt.
Ekkor a bizonylat kibocsátásához csatolni kell a pénzügyi képviselõ
beleegyezését és adóügyi bejegyzési bizonylatának másolatát.
A nullahányadú ÁFA- bizonylati kérelem negatív elbírálása
esetén is az azt igénylõ szervezet fellebbezhet a kézhezvételtõl számított
5 napon belül.
A rendelet biztosította kedvezmények igénybevétele, különösen nagyobb
beruházások esetében jelentõs pénzügyi forrást jelent, de sajnos
a tapasztalat azt mutatja, hogy az adószervek különbözõ indokokkal elõszeretettel
visszautasítják mind a visszaigénylési, mind a nullahányadú ÁFA-bizonylat
megszerzésére irányuló kérelmeket. A rendelet részletes ismerete lehetõvé
teszi, hogy a jól megfogalmazott és komoly érvekkel alátámasztott fellebbezés
során kérelmünket kedvezõen bírálják el.
(A visszaigénylési ûrlapot, valamint a törvény szövegét az Erdélyi
Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány kérésre elküldi az érdeklõdõknek.)
Zsehránszky
István
Többnyelvûség és interkulturalitás
Az Európa Tanács, az Európai Unió és az UNESCO az idén meghirdette az
Európai Nyelvek Éve programot. Ennek célja, hogy az egymás mellett élõ
népek megismerjék a másik fél nyelvét és kultúráját,
elõsegítve ezáltal a soknyelvûség és kulturális sokféleség
értékesítését, valamint a civilizált etnikumközi kapcsolatok, a
többség és a kisebbségek közötti bizalom és együttmûködés
kialakítását.
A nyelv a kommunikáció eszköze, ha ismered a másik nemzet nyelvét, akkor értékrendszerét
is megérted. A mi régiónkban a meg nem értés népeket választ szét,
pedig miután egy nyelv kifejlõdött, nem lehet megszüntetni. Egy, az Európai Unió
által végzett felmérésbõl kiderült, hogy a kontinens lakosságának
44%-a anyanyelvén kívül más nyelvet is ismer. Például Luxemburgban mindenki
beszél egy másik nyelvet anyanyelvén kívül, Svédországban és
Hollandiában pedig tíz emberbõl nyolc ismer egy idegen nyelvet. Figyelemre méltó
tény, hogy Nyugat-Európában a tisztviselõk 56 %-a anyanyelvén kívül
más nyelvet is beszél.
Romániában a többség nyelve mellett még 18 nemzeti kisebbség anyanyelvével
kell számolni. Utóbbiak használata többnyire a magánéletre korlátozódik,
illetve a kisebbségek szellemi alkotásaiban élnek.
Az Etnobarométer tavaly készített felmérése rámutat arra, hogy a többségi
román lakosság csupán 5%-a beszéli a magyar nyelvet, míg a magyarság
90%-a ismeri a román nyelvet. Így sajnos, a két népcsoport között nyelvi
alapon nem alakulhat ki partnerség, az egyik fél nem érdeklõdik a másik nyelve
iránt, a másik fél pedig jól meghatározott ok miatt sajátítja
el a többség nyelvét. Viszont ugyanebbõl a felmérésbõl az is kiderül,
hogy a románok szerint jó lenne, ha õk is megtanulhatnák a magyar nyelvet (az Erdélyben
élõk 62%-a, havasalföldiek 57,8%-a és moldvaiak 63,6%-a vélekedett így).
A civil szervezetek éppen itt tehetnek sokat, tevékenységükkel más, pozitívabb
magyarságképet vihetnek be a román köztudatba.
A Kisebbségvédelmi Hivatal jogutódja, az Etnikumközi Hivatal (EKH) felismerve az ENYÉ
jelentõségét, bekapcsolódott a programba, és pályázati lehetõségeket
kínál azoknak, akik hajlandók elõsegíteni az európai népek nyelvi
közeledését, a másik kultúrájának megismerését.
Pályázhatnak: civil szervezetek, akadémiai fórumok, mûvelõdési
intézetek, tanintézetek, helyi hatóságok, a nemzeti kisebbségek védelmével
foglalkozó közintézmények.
Pályázati követelmények: a pályázó Romániában bejegyzett
és romániai székhelyû jogi személy kell legyen; a pályázat tárgyát
képezõ akciót saját maga bonyolítja le, közvetlenül felel érte,
nem pedig közvetítõként vesz részt benne, illetve foglalkozik vele; a program
lebonyolítási költségeinek legalább 10%-át saját forrásból
fedezi, vagy pedig partnerei segítségével. Elsõbbséget élveznek a kisebbségi
szervezetek pályázatai.
Az anyagi támogatás összege pályázatonként 50 millió lejtõl
200 millió lejig terjed.
A pályázatokat a Köztájékoztatási Minisztérium számára
kiutalt állami költségvetésbõl finanszírozzák.
A következõkre lehet pályázni:
- értekezletek, szemináriumok, workshopok rendezésére, amelyek legkevesebb két
kisebbségi nyelv használatára vonatkoznak;
- gyermekeknek, fiataloknak, felnõtteknek szóló nyelvi nevelési programok lebonyolítására;
- ilyen vonatkozású munkák kinyomtatására;
- nyelvi tájékoztatási sajtókampányok szervezésére;
- határon túli programokban való részvételre;
- kiállítások, versenyek szervezésére.
Mit értékel a finanszírozó?
- A pályázatok tartalmát és minõségét. A pályázatnak
tartalmilag közvetlenül kapcsolódnia kell az emberi jogok, illetve a nemzeti kisebbségi
jogok kérdésköréhez.
- A pályázatban szereplõ akció hatókörét vagyis, hogy mekkora közönséget
érint, és kikre gyakorol tényleges hatást.
- Vannak-e a pályázónak partnerei? Sikerült-e más intézményeket,
szervezeteket is bevonnia a pályázott akcióba?
- Hogy állami költségvetésû intézmény törvényes keretek
között finanszírozhatja-e a pályázó által megjelölt kiadásokat.
Benyújtási határidõk:
A pályázatokat az EKH-hoz kell beküldeni: július 15-ig; ill. szeptember 30-ig. A pályázó
a pályázat benyújtásától eltelt 30 napon belül választ kap.
Formaságok
A pályázónak az EKH által rendelkezésére bocsátott szabvány-
ûrlapon kell ismertetnie az akciót, amelyekre anyagi támogatást kér.
A pályázó hivatalos képviselõjének alá kell írnia a kitöltött
szabványûrlapot, és el kell látnia a pályázó jogi személy
pecsétjével.
A pályázónak mellékelnie kell a költségvetést igazoló mûszaki
dokumentációt.
A pályázó a pályázati iratokat személyesen nyújthatja be a hivatalt
vezetõ államtitkárságon, vagy postán is elküldheti az EKH címére.
Az EKH címe: Ministerul Informaþiilor Publice, Departamentul pentru Relaþii Interetnice, Piaþa
Victoriei nr. 1, sector 1, tel.: 01-230 62 08;
fax: 01-22 89 04,
e-mail: rodica.precupetu@gov.ro; carmen.constantinescu@gov.ro
(Alapítványunktól is elkérhetõk a pályázati ûrlapok - szerk.
megj.)
A projekttervezés
Mi a projekt?
A projekt közösségi célok megvalósítását elõsegítõ
összehangolt tevékenységek folyamata a non-profit szervezeten belül.
Milyen lépésekbõl áll a projekt menedzselése?
A szervezetek többsége, ha talál egy igazán jó ötletet és hozzá
adományozót, aki támogatni kívánja az elképzelést, akkor arra
törekszik, hogy megvalósítsa elképzelését, amilyen gyorsan csak lehet.
Gyakran fölöslegesnek érzik a program alapos megtervezését, végiggondolását.
Az esetek egy részében valóban meg lehet spórolni az aprólékos tervezést,
fõleg akkor, ha már bejáratott vagy egyszerû programról van szó.
Minden olyan esetben azonban, amikor a szervezet a programot hosszú távon, mások számára
is kiszámíthatóan akarja mûködtetni, akkor be kell tartania a következõ
négy fázist: elõkészítés, tervezés, megvalósítás,
utánkövetés (mely értékelésbõl és módosításokból
áll).
I. Elõkészítés
Napjaink gazdaságilag sikeres vállalatainak titka a hosszas elõkészítõ
munkálatokban rejlik. (Ne feledjük, hogy a non-profit szervezetek menedzselése csak céljában
más, mint a piaci szereplõké, technikai oldalról nézve nem.) Egyes becslések
szerint egy program teljes idõtartamának mintegy 80-90%-át fordítják elõkészítésre
és tervezésre. Elsõ pillanatban meghökkentõ ez a nagyságrend, de megvizsgálva
a feladatok összetettségét, magyarázatot találunk a miértre.
A) Ötletünk tesztelése
Az adományozók gyakran vádolják a civil szervezeteket azzal, hogy a programok fantázia
nélküliek, egy adott kiírás alkalmával a legtöbb szervezet hasonló
programot akar megvalósítani. Emellett megemlítik, hogy egymáshoz közel álló
szervezetek ugyanazt a szolgáltatást nyújtják, anélkül, hogy egyértelmûvé
tennék, mennyiben osztották meg a feladatokat (együttmûködés), vagy mennyiben
különböznek programjaik (verseny). Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az adományozók
egy támogatási perióduson belül hasonló alapötletû programot nagyon
ritkán támogatnak, így minden további munkánk felesleges, ha nincs információnk
arról, hogy vannak-e vetélytársaink.
De nem elegendõ tudnunk a vetélytársakról, arról is információkat
kell gyûjtenünk, hogy az általunk választott szakmai elképzeléseink, értékeink
mentén indítjuk el elsõsorban, akkor a program inkább a szervezetrõl s a benne
dolgozókról szól, míg ha a célcsoportot is megkérdezzük, akkor az
õ igényeiket, érdekeiket és értékeiket vesszük elõször
figyelembe.
Kinek tervezzük a projektet? A célcsoport meghatározása
Néhány non-profit szervezet számára a célcsoport meghatározása
nem túl nehéz feladat, hiszen a szervezet már nevében is jelzi, kiket tekint célcsoportnak.
A célcsoport azonban egy-egy projekt esetében szûkebb lehet ennél (pl. egy-egy specializáltabb
élethelyzetben lévõk csoportja, vagy egy kerület lakosai, azok közül is szûkebben
a munkanélküliek). A célcsoport körülírásainak további szempontja
lehet az is, hogy a közösségben ellátatlan csoportokat találunk, akiknek igényeire
és szükségletére válaszokat szeretnének keresni.
Az igények felmérése
Néha azt tapasztaljuk, hogy klienseink közül sokkal kevesebben veszik igénybe szolgáltatásainkat,
mint amennyinek szüksége lehet rá. Ez esetben valószínûleg elmulasztottuk
felmérni a célcsoport igényeit, és szolgáltatásainkat (projektünket)
a saját elképzeléseink szerint terveztük meg. Az igényfelmérésnek
nemcsak az a célja, hogy meghatározzuk, pontosan mit szolgáltassunk, hanem annak biztosítása
is, hogy a szolgáltatások elérhetõsége, körülményei (ideje,
helye) a lehetõ legjobban megfeleljenek ügyfeleink igényeinek.
B) Információgyûjtés a lehetséges adományozókról
A szervezetek gyakran azt gondolják, hogy lényegtelen, mi a pályázatot kiírók
valós célja, az aktuális adományozói kiírásoknak megfelelõ
programszeletek indításával megvalósíthatóvá válik majd
a pályázó non-profit szervezet eredeti célkitûzése. Az adományozók
ezzel szemben azt igénylik, hogy valóban azt valósítsák meg a szervezetek, amire
a támogatást kérik. Jó, ha még a projekt elindítása elõtt
feltérképezzük, hogy milyen lehetséges adományozói csoportok támogatnák
elképzelésünket. Fontos, hogy ne csak a pályázati lehetõségekre
koncentráljunk, hanem gondoljuk végig, hogy milyen forrásokat vonhatnánk még
be.
C) Információgyûjtés a program várható költségeirõl
A projektek végrehajtása során a legtöbb probléma abból adódik,
hogy hiába voltunk sikeresek adományok felkutatásában, a projekt valós költségei
nem egyeznek a tervezettel. A legtöbb szervezetnek nincs olyan tartalékalapja, amelybõl a megnövekedett
költségek finanszírozhatóak lennének. Célszerû lenne ezért
alaposan körülnéznünk, hogy a tervezett termék vagy szolgáltatás árát
meghatározó költségek hogyan fognak változni a program ideje alatt (pl. ha egy
hároméves programot tervezünk, akkor figyelembe kell vennünk, hogy esetleg a terembérleti
díjak várhatóan jelentõsen emelkedni fognak az idõ elõrehaladtával).
D) Az erõforrások felmérése
Idõnként a szervezetek úgy gondolnak a bevezetés elõtt álló programra,
mintha az anyagi forrásokon kívül másra nem volna szükségük. A valóság
azonban az, hogy a programok sikerének a kulcsa az, hogy a szervezet képes-e idõben elsajátítani
azokat az új ismereteket, készségeket és attitûdöket, amelyek a megváltozott
feladatok végrehajtásához szükségesek. Pl. egy szociális ellátással
foglalkozó szervezet nem tud eredményes foglakoztatási programot elindítani, illetve
nem képes hatékony munkavégzésre motiválni abban az esetben, ha nincsenek aktuális
ismeretei a piac mûködésérõl.
Éppen ezért a szervezetnek tisztában kell lennie azzal, hogy mire építhet (emberi
és tárgyi erõforrások), és mûködésében mi válhat
akadályozóvá (szûkös infrastruktúra, szakértelem hiánya stb.).
E) A programról információkat közlõ média felkutatása
Napjaink egyre szembetûnõbb jelensége, hogy csak azok a szervezetek maradnak talpon az adományokért
folytatott versenyben, amelyek folyamatosan és tudatosan használják a média adta lehetõségeket.
Ahhoz, hogy meg tudjuk szervezni a programot, kapcsolatokat kell kiépíteni a média képviselõivel,
hogy megismerjük elképzeléseiket, megtudjuk, hogy mikor bír az õ szemükben
egy esemény hírértékkel, milyen módon kell ezt tálalnunk számukra,
és hogy mindez mennyibe fog a szervezetnek kerülni.
Összefoglalva:
Ne kezdjük el tervezni a programot, amíg meg nem bizonyosodunk arról, hogy:
- a célcsoport valós igényére felel az ötlet;
- létezik olyan adományozó, aki támogatni fogja elképzelésünket;
- a szervezet képes lesz megbirkózni a feladattal.
II. Tervezés
A) Miért érdemes terveznünk?
A tervezést sokan elutasítják, hiszen a rosszemlékû ötéves és
központi tervek jutnak az eszükbe. A szocialista típusú tervezés alapproblémája
az volt, hogy a tervezést nem elõzte meg korrekt információgyûjtés és
igényfelmérés, hanem politikai szempontok alapján határozták meg, hogy
mit kell teljesíteni. A tervezés ellen hat az is, hogy az új, demokratikus kormányok
egyike sem szolgált használható mintával arra, hogy a következetes tervezésnek
milyen elõnyei vannak az ad-hoc mûködéssel szemben.
A tervezéssel járó elõnyök
- Láthatóvá válik, hogy egy-egy program hogyan járul hozzá a szervezet
társadalomra vonatkozó jövõképének megvalósulásához.
- Idõben ki lehet igazítani a szolgáltatás hiányosságait az igénybe
vevõktõl érkezõ visszajelzések alapján.
- A szervezet képessé válik új programok elindítására, mert fennmaradása
nem egy program sikerességére épül.
- Kiszámíthatóvá válik a munka mennyisége, elõre látható,
hogyan célszerû a pénzügyi és emberi erõforrásokkal gazdálkodni.
- A szervezet kiszámíthatóvá válik a külvilág számára,
könnyebben választják partnerül.
B) Célmeghatározás és a legjobb eszköz kiválasztása
Ideális esetben a szervezetek nem anyagi problémáik miatt, hanem az általuk elérni
kívánt jövõbeli eredmények érdekében indítanak programokat.
Ebben az esetben az alapkérdés az, hogy az adott program milyen módon fog hozzájárulni
a jobb jövõhöz. Célmeghatározásunkban ezért a javulás várt
mértékét kell megfogalmaznunk. Ha ezt tisztán látjuk, akkor meg kell vizsgálnunk,
hogy a számbajöhetõ módszerek közül melyik a leghatékonyabb, melyik
eredményezi a legtöbb pozitív változást az általunk kiválasztott
célcsoport számára. Szervezetünk sikere attól függ, hogy képesek vagyunk-e
tanult szakmáink és az aktuális divatirányzatok közmegegyezéses elõírásait
rugalmasan, a szervezet érdekeiben újraértelmezni és esetleg új tudással
kiegészíteni. Ne felejtsük el, hogy a tudományosan legjobb és a jövõkép
elérése szempontjából leghatékonyabb módszer nem feltétlenül
esik egybe, a legtöbb esetben észszerû kompromisszumot kell kötnünk, elsõsorban
az utóbbi javára.
C) A projekt feladatainak meghatározása és elosztása a munkatársak között
A projekt megvalósítása során több szereplõ munkájának összehangolása
kulcsfontosságú feladat. A projekt-menedzser feladata a projekttel kapcsolatos döntések
meghozatala, a munkatársak informálása, a költségvetés elõkészítése
és figyelemmel kísérése, a projekt dokumentálása, az értékelés
elkészítése. Ezeket a feladatokat nem ruházhatja át a projekt megvalósításában
együttmûködõ más személyekre. Egy nagyobb projektet feloszthatunk részterületekre,
és a felmerülõ feladatokat projekt-koordinátorokra bízhatjuk (pl. sajtómunka,
önkéntes szervezés). Feladataik megszervezésénél ügyeljünk arra,
hogy a koordinátorok munkakörét pontosan határozzuk meg.
D) Költségvetés
A költségvetés elkészítésénél vegyük figyelembe mindazokat
a kiadásokat, melyekkel a projekt megvalósítása során számolnunk kell.
Ezeket az alábbi módon csoportosítjuk:
1. mûködési költségek (pl. bérleti díj, rezsiköltségek,
kommunikációs költségek, posta-, telefon-, eszközköltségek);
2. a személyek kifizetése (pl. fõállású alkalmazottak munkabérei,
járulékok, megbízási díjak, szakértõi díjak);
3. tárgyi eszközök (pl. gépek, nagyobb összegû állóeszközök,
beruházások);
4. a megvalósítás egyéb költségei (pl. szállítás,
karbantartás, étkeztetés, szállás).
Projektünknek kétféle költségvetést is tervezhetünk: egy minimum és
maximum tervet. A minimum költségvetésbe azokat a költségeket foglaljuk bele, amelyek
elengedhetetlenül szükségesek a projekt megvalósításához. A maximum
költségvetés tartalmazza azokat a kiadásokat, amelyek szükségesek, de nem
elengedhetetlenek a mûködtetéshez. A költségvetés megtervezésével
egyidõben dolgozzuk ki a projektköltségek nyilvántartási rendszerét annak
érdekében, hogy a projekt megvalósítása során mindig naprakészen
tudjuk, hol tart a költségvetésünk, és pontosan el tudjunk számolni a vezetõségnek,
az adományozónak.
E) Forrásteremtés
A forrásteremtés során szervezetünk küldetése és a projekt céljai
vezessenek bennünket, tartsuk szem elõtt, hogy a pénzszerzés eszköz, és nem
cél. Fontos megteremtenünk a több lábon állást, amely azt jelenti, hogy a
projekt megvalósítása nem egy-két forráson múlik. Gondoljuk meg jól,
hogy milyen adományozókat választunk. Miután eldöntöttük, hogy milyen
forrásokat célzunk meg, készítsünk adatbázist az adományozókról.
F) A kommunikációs stratégia kialakítása
Miután már rendelkezésünkre állnak az információk a megcélozni
kívánt médiáról, el kell döntenünk, hogy mennyit és hogyan
fogunk a programról közölni. A legfontosabb annak megtervezése, hogy melyik esemény
válhat kommunikációs csúcsponttá, amikor a legnagyobb esély van arra,
hogy a nyilvánosság érdeklõdését felkeltsük.
El kell azon is gondolkozni, hogy a szervezeten belüli információáramlás rendszerét
kell-e módosítani a program miatt vagy sem.
G) Az értékelési szempontok kialakítása
A projekt értékelését megalapozó szempontokat is a tervezéskor határozzuk
meg. Ha ugyanis ezeket a projekt megvalósítása után állítjuk fel, akkor
a szempontokat az eredmények alapján fogjuk meghatározni, és így nem kapunk
objektív képet a projektrõl, ezáltal nehézzé válik a program fejlesztése.
Összefoglalva:
Ne kezdjünk egy program megvalósításába addig, amíg:
- nincs egy projektfelelõs;
- nem tudjuk, hogy honnan lesz rá forrás;
- nem tudjuk, mennyibe fog pontosan kerülni;
- nem tiszta, hogy mit akar a szervezet közölni a programról;
- nincsenek mindenki számára értelmezhetõ értékelési szempontok.
III. Megvalósítás
A) A megvalósítás alapelvei
A program akkor illeszkedik bele a szervezet életébe, és akkor szolgálja az alapcél
megvalósulását, ha a szervezet mûködési alapelvei megmutatkoznak benne.
Így pl., ha a szervezet számára fontos, hogy átlátható legyen a mûködés,
akkor erre a program során is törekedni kell már kezdetektõl fogva.
B) Pénzügyek
Törekedjünk arra, hogy projekt-szintû elszámolási rendszert építsünk
ki. Ez segít abban, hogy átlássuk, mikor mennyit költünk, és mennyi forrás
áll még rendelkezésünkre. Ez segít abban is, hogy a végsõ elszámolásnál
könnyebben azonosítani tudjuk, hogy az egyes számlák melyik programhoz tartoztak.
C) Munkatársak motiválása
Egy új program elindítása általában új munkakörök kialakításával
vagy a régi feladatmeghatározás átszabásával jár. A kezdeti idõszakban
a szervezetnek idõt és energiát kell áldoznia a mûködõképesség
kialakítására. Ezenbelül fel kell mérni, hogyan viszonyulnak a munkatársak
a programhoz, és ki kell választani azt az eszközt, amellyel a legjobban elkötelezhetõk.
Ilyen eszközök lehetnek: személyes beszélgetések, stábülések,
kirándulások, csapatépítõ hétvégék stb.
D) Idõközi értékelések
A projekt megvalósítása során az egyes részfeladatok elvégzése
után vagy havonta tartsunk értékelést, hogy menet közben módosíthassuk
a projektet, ha szükséges. Az értékeléskor használjuk a korábban
megfogalmazott értékelési szempontokat. Amennyiben szükséges, hívjunk meg
külsõ személyként facilitátort is, aki sem érzelmileg, sem anyagilag nem
érintett a projektben, így segítségünkre lehet az értékelési
folyamat során. Fontos, hogy az értékelést dokumentáljuk és a következõ
tervezés elõtt elõvegyük.
E) Kapcsolattartás az adományozókkal
Adományozót találni egy jó ötletre legtöbbször a szervezet pályázatírói
készségén múlik. Megtartani az adományozót, vagy, ami még fontosabb,
hosszú távon elkötelezni a szervezet mellett, már sokkal összetettebb és
nehezebb feladat. A folyamat a következõ lépésekbõl áll:
1) Szerzõdéskötés, amely során a szervezet törekszik arra, hogy a végleges
szerzõdés igazodjon mûködési rendjéhez.
2) Az adományozó folyamatos informálása az eredményekrõl és nehézségekrõl
egyaránt.
3) Lehetõség szerint az adományozó bevonása a program eseményeibe.
Összefoglalva:
Akkor tudjuk a program fenntarthatóságát biztosítani, ha:
- ragaszkodunk az eredeti terveinkhez, de rugalmasan tudunk módosítani az idõközi ellenõrzések
fényében;
- a programban résztvevõ munkatársak motivációját és elkötelezettségét
maximáljuk;
- az adományozót fontosnak tekintjük a pénzek átutalása után is.
IV. Utánkövetés
A) Értékelés
A projekt lezárása után szánjunk egy egész napot az értékelésre,
amelyre hívjunk el mindenkit, aki a projektben részt vett. Törekedjünk arra, hogy valós
képet kapjunk a programról.
A program zárása után érdemes pénzügyi jelentést is készítenünk
(a mérleggel együtt).
Az értékelés fókuszában annak kell állnia, hogy a tervezetthez képesti
eltérések miért, milyen külsõ és belsõ hatások következtében
jöttek létre. Ez azért fontos, hogy a következõ programokat pontosabban tudjuk megtervezni,
megelõzve így a szervezet pénzügyi válságát.
B) Szakmai beszámoló
Szakmai beszámolót készíthetünk az adományozónak szóló
elszámolás részeként, de ebben az esetben általában csak néhány,
az adományozó szempontjából fontos kérdéskörre szokás koncentrálni.
Ugyanakkor fontos valamilyen formában rögzíteni, hogy a szervezet belsõ életére,
szaktevékenységére milyen hatást gyakorolt a program, milyen változások
következtek be (pl. milyen új ismereteket sajátítottak el a programnak köszönhetõen
a szervezet tagjai).
C) Végsõ team-munka értékelés
Célszerû egy olyan team-ülést tartani, amelyen közösen áttekintik, hogy
a csoport egyes tagjai mit gondolnak a programról, saját hozzáállásukról.
Ezt segíti, ha minden csoporttag írásos értékelést készít
elõre, amelyet eljuttat a többiekhez.
D) Marketing elemzés
Górcsõ alá kell venni a projektet, mint árucikket is, annak érdekében,
hogy meg tudjuk vizsgálni, a késõbbiekben eladható lesz-e az adományozói
piacon, illetve a kliensek fel akarják-e majd használni az általunk nyújtott feltételek
mellett.
E) Értékelés a hatásokról
Az értékelés legfontosabb része annak vizsgálata, hogy vajon a program tényleg
hozzájárult-e a szervezet missziójának beteljesítéséhez vagy sem.
A nehézséget ebben az okozza, hogy a hatások gyakran a program után csak évekkel
válnak érzékelhetõkké. A program értékelése csak akkor
zárulhat le, ha az információk birtokában már eldönthetõ, hogy milyen
hatásuk van a programoknak.
F) Kommunikáció a program eredményeirõl
A szervezet fennmaradásának egyik záloga, hogy eredményeit hatásosan és
hatékonyan tudja közvetíteni mind a klienseknek, mind az adományozóknak. Ezért
a program részének kell tekintenünk az eredmények ismertetésének szakaszát
is. Ez történhet sajtótájékoztató, konferencia, esettanulmány-kötet
vagy más publikáció formájában.
Összefoglalva:
a programot akkor tekinthetjük lezártnak, ha:
- tisztában vagyunk a program szervezetre és a célcsoportra gyakorolt hatásával;
- tudjuk azt, hogyan tudnánk a programot szakmai, pénzügyi szempontból még hatékonyabbá
tenni;
- a programmal kapcsolatos PR- lehetõséget maximálisan kihasználtuk.
(A fenti összefoglaló a Civil Társadalom Fejlõdéséért Alapítvány
Mi fán terem? kiadványsorozatának A projekttervezés címû füzete alapján
készült.)
Hírek
Teleházasok találkozója
„Teleház mozgalom - Perspektívák" címmel zajlott le Mezõpetriben (Szatmár
megye) május 31-június 2. között a romániai teleházak vezetõinek találkozója.
A rendezvényen 31 személy vett részt 8 megye (Máramaros, Bihar, Szilágy, Beszterce,
Kovászna, Hargita, Temes, Szatmár) 13 teleházát képviselve, de magyarországi
meghívottak is jelenvoltak a találkozón. A mûhelymunkák témái a
következõk voltak: a teleház megalapításának és fejlõdésének
akadályai; hogyan ösztönözhetõk az emberek a teleház tevékenységében
való részvételre; szociális szolgáltatások a teleházban; hogyan
válhat önfenntartóvá a teleház a közösség bevonásával.
A találkozó során a résztvevõk ellátogattak a gencsi, a magyarcsaholyi
és a kaplonyi teleházakba. A rendezvényt a szatmárnémeti CREST- Civil Szervezetek
Forrásközpontja szervezte a mezõpetri, a magyarcsaholyi, a kaplonyi, a kémeri, a kárászteleki,
a darai és a gencsi teleheázak közremûködésével. További információk
igényelhetõk Kazamér Andrea szociológustól, tel./fax: 061-714580, 092-950157,
e-mail: crest@hygeia.sbnet.ro, honlap: www.crest.ro
Gyermekrajz-kiállítás
A Csíki Alapítvány rendezésében került sor június 4-10. között
Csíkszeredában az „Egy szebb világ képe" címû rajz és irodalmi
kiállításra. Az alapítvány által meghirdetett versenyre Erdély
különbözõ részeibõl neveztek be a tanulók, összesen 552 rajzot,
36 román és 113 magyar nyelvû irodalmi alkotást küldtek be. A nyertesek könyvjutalomban
részesültek, a nagydíj pedig egy Szent Anna-tói kirándulás volt. Az eseményt
Hargita megye tanácsa, az Alutus és a Pro Print nyomda, a Korvina Könyvesház, valamint
az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány támogatta.
Civil szervezetek katalógusa
A Civil Társadalom Fejlõdéséért Alapítvány (FDSC) harmadik alkalommal
jelentette meg a Civil Szervezetek Katalógusát. A kiadvány megjelenését Svájc
bukaresti nagykövetsége, a Világbank, a National Endowment for Democracy és a Charles
Stewart Mott Alapítvány támogatta. A könyv több mint 4000 szervezet (alapítvány,
egyesület, szakszervezet) adatait tartalmazza. A katalógus a kifejtett tevékenység szerint,
megyei leosztásban, illetve ábécé sorrend szerint csoportosítja a szervezeteket.
A könyv megrendelhetõ a FDSC székhelyén (Bukarest, Bd. Carol I nr. 78. Et. 3, sector
2) vagy a következõ e-mail címen: acces@fdsc.ro
A FDSC az érdekeltek tudomására hozza, hogy a közeljövõben elektronikus formában
is megjelenteti a katalógust. Ebbe bekerülhetnek mindazok a szervezetek, amelyeket újonnan alapítottak,
vagy amelyek nem szerepelnek a könyvben. Az adatok idõszerûsítését, valamint
az adatbázisba történõ felvételt június 25-ig kell jelezni a sorin@fdsc.ro
e-mail címen.
Celodin Regionális Forrásközpont Hálózat
Közép-Európában
Rendkívül hasznos informácókat találhatnak az önkormányzatok, vállalkozók,
kistérségi társulások és civil szervezetek a Celodin honlapján: www.celodin.org.
A Forrásközpontok céljai: informatikai szolgáltatás (közös adatbázis
használata, honlapon való megjelenés, településmarketing, szükségletek
felmérése, keres-kínál szolgáltatás partnerségi kapcsolatokhoz);
szaktanácsadás, forrásteremtés (pályázati információk,
pályázatírásra való felkészítés, elõkészítés,
megírás, projekt elõkészítés, megvalósítás, menedzsment,
segítség helyi és regionális fejlesztési projektekben); szervezés-koordináció
partnerségi kapcsolatokban (vállalkozói-üzleti kapcsolatok támogatása,
helyi és regionális fejlesztésben érdekelt szereplõk közötti koordináció,
kistérségi és regionális fejlesztés érdekképviselete, nemzetközi
partnerségi programok). A regisztráció az rfk@topnet.ro címen történik,
ahol a bejelentkezõ ingyen kap felhasználói nevet és jelszót. Ennek a mûveletnek
az a célja, hogy a szolgáltató követni tudja az információszolgáltatást,
és felmérhesse a felhasználók körét és igényeit.
A Civil Társadalom Napja Nagyváradon
A Varadinum 2001 ünnepségsorozat keretében 2001. május 17-én elsõ alkalommal
szervezték meg Nagyváradon a Civil Társadalom Napját. A rendhagyó rendezvény
keretén belül kulturális mûsorokon, kiállításmegnyitón, szakmai
konferencián és civil fórumon vehettek részt az érdeklõdõk. Dr.
Fleisz János a kezdeményezõ Bihar megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége
(BINCISZ) alapító-elnöke megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a
több évtizedes lemaradás után lassan sikerült újjászervezni a civil
szervezeteket, s most jött el az ideje, hogy olyan szövetségbe tömörüljenek, amely
összehangolja tevékenységüket. Az elõrelépést az is mutatja, hogy
a Varadinum 2001 összesen 43 rendezvénye közül 31-et a civil szervezetek rendeztek, a többit
az egyházak (10) és a sajtó (2). A Kultúra és civil társadalom címet
viselõ szakmai konferencián a helyi civil szervezetek problémáinak felvázolása
után a meghívottak saját tapasztalataikról beszéltek. Dr. Pomogáts Béla
elnök a Magyar Írószövetségrõl, Kramarics Dóra és Egyed Albert
a budapesti Magyar Kultúra Alapítványról, Pillich László a kolozsvári
Heltai Alapítványról beszélt. Kapy István Nagyvárad alpolgármestere
A kultúra a város ügye címmel tartott elõadást, melybõl kiderült,
hogy a város 2001-ben összesen 56 kulturális rendezvényt támogat. Délután
A civil társadalom jelene és jövõje címmel fórumot tartottak, amelyet megtisztelt
jelenlétével Tempfli József megyéspüspök is. A munkálatokba a jelenlévõ
népes közönség is bekapcsolódott, õszinte párbeszéd alakult
ki a polgári és társadalmi szervezeteket foglalkoztató legsúlyosabb kérdésekrõl.
A megbeszélés végkövetkeztetése szerint a civil szervezetekre sok megoldandó
feladat vár.
A Civil Napot a BINCISZ a hagyományteremtés szándékával indította útjára.
Albin Alapítvány - könyvadomány
A nagyváradi Albin Alapítvány június 8-án 400 darab, gimnáziumot végzett
tanulók számára hasznos információkat (iskolák profiljai, szállási
és étkezési lehetõségek) tartalmazó könyvet adományozott
Bihar, Szatmár, Szilágy és Kolozs megye tanfelügyelõségeinek. Az ismertetõket
a tanfelügyelõségek juttatják el az iskolákhoz. Az adomány értéke
30 millió lej. Az akciót az Iránytû nevet viselõ Iskolai és Szakmai Érdeklõdés
program keretében bonyolították le. Az Albin Alapítvány székhelyén
ez alkalomból tartott sajtótájékoztatón részletesen ismertették
a programot, valamint az alapítvány HUMÁN tanácsadó tevékenységét,
amelynek keretében zajlott le az akció is. Program-koordinátor: Fazakas Ida, tel./fax: 059-134
541, e-mail: albin@rdsor.ro
Negele Enikõ
Aktuális pályázati lehetõségek
Principesa Margareta Alapítvány
Cél: a hátrányos helyzetû fiatalokat megcélzó programokat futtató
szervezetek fejlesztése, az adminisztráció javítása, a belsõ és
külsõ kommunikáció hatékonyabbá tétele, stratégiai tervezés.
A program elsõ modulja: anyagi támogatás, ingyenes képzés, a szervezetek fejlesztését
célzó tanácsadás.
Megpályázható összeg: 1000-5000 USD. A projekt idõtartama min. 6, max. 12 hónap.
Leadási határidõ: 2001. október 1.
Második modul: anyagi támogatás a párbeszéd és az együttmûködés,
a tapasztalatcsere elõsegítése érdekében. 500 USD munkalátogatásokra,
találkozókon való részvételre, ezek megszervezésére, szemináriumok,
konferenciák szervezésére, kiadványok szerkesztésére.
Információk: Fundatia Principesa Margareta a Romaniei, CP 67-35, Bucuresti, fax: 01/223 08 75, kapcsolattartó:
Roxana Girip
Román Társadalomfejlesztési Alap (FRDS)
Szociális szolgáltatások
Pályázhatnak: nem-kormányzati szervezetek, amelyek legalább egy év tapasztalattal
rendelkeznek a szociális szolgáltatások területén.
Projekttípusok: nappali felügyelõ- és oktatóközpontok hátrányos
helyzetû gyerekeknek, különbözõ szolgáltatások árva gyerekeknek,
menhelyek utcagyerekeknek; intézményekbõl kikerült árva fiatalok önálló
életvezetési képességeinek javítása, fejlesztése; hátrányos
helyzetû idõsek otthoni gondozása; menhelyek, jogi tanácsadás.
Megpályázható összeg: 20 000 USD/projekt (saját hozzájárulás
az igényelt összeg min. 5%-a).
Vidéki infrastruktúrafejlesztés
Pályázhatnak: a 129/1998-as törv. értelmében jogi személyiséget
szerzett falusi közösségek szociális infrastruktúra, illetve gazdasági infrastruktúra
fejlesztésére.
Megpályázható összeg: 75 000 USD/projekt (saját hozzájárulás
min. 10%-a az igényelt összegnek)
Jövedelmezõ tevékenységek
Pályázhatnak: termelõcsoportok, társulások, mezõgazdasági termelõcsoportok,
mesteremberek, népmûvészek hátrányos helyzetû falvakból önállóan
vagy a helyi közigazgatással, nem-kormányzati szervezetekkel partnerségben.
Prioritások: élelmiszer-alapanyagok feldolgozása és értékesítése,
népmûvészeti tárgyak létrehozása és értékesítése,
piacterek rehabilitációja, raktárhelyiségek létrehozása, melegházak,
pékségek. Pályázni lehet a termelésen kívül szakmai képzésekre,
mûszaki és jogi tanácsadásra.
Határidõ: 2001. augusztus 15.
Információk: FRDS, B-dul Regina Elisabeta nr. 3, et. 3, cam. 310, sector 3, Bucuresti, tel: 01-315
3440, fax: 01-315 3415, e-mail: office@frds.ro, honlap:https://frds.org.ro
CRAFT (European Cooperative Research Action for Technology)
Pályázhatnak: olyan kis- és középvállalkozások, amelyeknek kevesebb,
mint 250 alkalmazottjuk van, éves forgalmuk maximum 40 millió euró, vagy évi mérlegük
nem haladja meg a 27 millió eurót; alaptõkéjük max. 25%-a van egy nagyobb társaság
tulajdonában.
Mit támogatnak?
- életminõség, élõ források menedzsmentje (élelmezés, egészség,
mezõgazdaság tartós fejlesztése, erdõgazdálkodás, idõsek
és hátrányos helyzetûek);
- információs társadalom (hálózatok, szolgáltatások az állampolgárok
számára, új munkamódszerek és elektronikus kereskedelem, multimédiás
eszközök, infrastruktúra);
- versenyképes és tartós növekedés (szervezés, innovatív folyamatok
és termékek, mobilitás, szárazföldi és tengeri szállítási
technológiák, légi szállítás);
- energia, környezet és tartós fejlõdés (tartós vízgazdálkodás
és minõségjavítás, éghajlat és biodiverzitás, tengeri ökológiai
rendszerek, a holnap városa, kulturális örökség).
A program két fázisban nyújt visszanemtérítendõ támogatást:
1. kutatási téma kidolgozása (Exploratory Award): partnerkeresés költségei,
piackutatás, kockázatelemzés, a második lépéshez szükséges
kérelem összeállításának költségei (max. 22 500 euró,
a szerzõdés idõtartama 12 hónap)
2. visszanemtérítendõ támogatás közös kutatási program megvalósításához,
melyet alvállalkozásként kiadnak egy harmadik félnek; támogatják továbbá
a saját kutatási tevékenységeket is, mint pl. felszerelések elõkészítése,
tesztfelvételek stb. (max. 1 millió euró, a költségek 50%-a; a szerzõdés
idõtartama 24 hónap)
Leadási határidõ folyamatos, elbírálási idõ 3-5 hónap.
Információk: Centrul FEMIRC România, Silviu Boghinã, telefon: 01-310 4050/310 4051,
e-mail: sboghina@imm.ro
Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési
Hivatala
Amerikai-Magyar Partnerség program (HAPI)
Cél: Magyarországon az elmúlt évtizedben, a társadalmi, gazdasági átmenet
során felhalmózódott tapasztalatok átadása az átmenet problémáival,
kihívásaival küzdõ országoknak.
A program lebonyolítója a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány
(DemNet), melynek feladata, hogy Magyarországon megtalálja az átmenet során tapasztalatokat
szerzett szakembereket, szervezeteket, akik - tanulmányutak, képzési programok keretében
- képesek ezt átadni más országok szakembereinek.
A program által támogatott területek: gazdasági, pénzügyi szektor átalakítása
(privatizáció, a piacgazdaság alapvetõ intézményeinek mûködtetése);
nonprofit szektor (kapacitásnövelés, törvényi háttér, együttmûködés
az önkormányzattal, az üzleti szektorral, menedzsment); média; az államháztartás
reformja.
Információk: DemNet, 1136 Budapest, Raoul Wallenberg u. 4 II/1., tel./fax: 0036-1-329 2939, 340 4611,
honlap: www.hapi.hu, kapcsolattartó személy: Kékesi Annamária, kekesia@demnet.org.hu
Korábbi lapszámainkban már megjelent, még mindig érvényes pályázati
lehetõségek:
Charity Know How (CF, 1. szám)
Multinacionális Phare Program - Konszenzus III (CF, 2. szám)
Európa Tanács - Európa Alap (CF, 2. szám)
Pályázati tanácsokért várjuk
jelentkezésüket.
Ügyfélfogadás, tanácsadás: kedden és szerdán 11-15 óra között.
Cím: RMDSZ Ügyvezetõ Elnökség, 3400 Kolozsvár, Str. Republicii 60.
Telefon: 064-194 570
e-mail: negele@rmdsz.ro
civil fórum
Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány
Felelõs kiadó: Egri István
Felelõs szerkesztõ: Tamás Kinga
Olvasószerkesztõ: Boda Edit
Postacím: 3400 Cluj Napoca,
str. Pietroasa nr. 12
Telefon/Fax: 064-431.488
e-mail: rmkt@mail.soroscj.ro
|