A román viccek metafizikája


grafika: Dan_Silviu_Turculet

A román filozófia 70-80%-ban a román nép karakterének kutatása, leírása - talán nem túlzás azt állítani, hogy a román nép a román filozófusok számára elsõrendû filozófiai kihívás. Turistaként jó nemcsak a múzeumot, de a piacot is meglátogatni, ennek analógiáján, a hosszasan érlelt metafizikus elméletek mellett, izgalmas háttéranyag lehet még, a fontos toposzokat felmutató „vicckorpusz". Az itt következõ viccválogatást jellegzetes román karikatúrákkal illusztráljuk.

» A magyarok (ungurii)
» A románok
» Az erdélyiek (ardelenii)
» Az oltjánok (oltenii)
» Politikai

A magyarok (ungurii)


grafika: Nell Cobar

Egy alkalommal, néhány román barátommal nacionalista vicceket meséltünk egymásnak. Kicsit meglepve konstatáltuk, hogy azok a viccek, amelyek nem szóviccek, vagy tartalmaznak lefordíthatatlan kulturális utalásokat, gyakran a 'másik nemzet' verzióban is fellelhetõk.
Emlékszem, kölyök koromban pár román osztálytársam rajtam próbálta ki az újonnan hallott magyarokról szóló vicceit, de õk soha nem azok voltak, akiket vad hazaféltõ gyanúval engedtek el otthonról, merthogy azok szóba sem álltak velem.

A középiskolában forgó viccek, többnyire 'hard' ('vulgáris') viccek voltak, minthogy valószínûleg ezek a leggyakoribbak. Akkoriban nem is ezek bántottak, mint inkább azok, amelyek a magyarok kulturális felsõbbrendûség-érzését és rossz román nyelvtudását, tulajdonképpen büszkeségemet pellengérezték ki - minden joggal, gondolom most már.

Néhány alapvetõ 'hard' séma:

Egy román pásztor egy kút mellé telepedik le. Valaki a kút felé megy, lathatóan azért, hogy szomját oltsa.
- Ne igyál a kútból, mert mérgezett a vize.
- Nem értem, válaszol [magyarul] az inni készülõ.
- Akkor igyál testvér, de lassan mert hideg.

Két vonaton utazó székely eldönti, hogy az, aki nem beszél a vonaton magyarul bicskaélre kerül. Belépnek az elsõ fülkébe, az utasok kártyáznak. - Mit játszotok itt? - kérdi az egyik székely. - Septica americana, amerikai hetest, válaszol az egyik utas. - Ezek itt tudnak magyarul, gyere, menjünk tovább. A következõ fülkében is kártyáznak. - Mit játszotok itt? - Saizeci si sase, hatvanhatot. - Ezek is tudnak magyarul. A következõ fülkében is megkérdik: - Mit játszotok itt? - Popa prostul [bolond papot], 'Tõkes Lászlót'.

János és Ioan beszélgetnek. - Te Ioan, iskolázott ember vagy, mond már mi a fajgyûlölet. - Hogy lehetsz ilyen hülye, hogy még ezt sem tudod. Például én fehér vagyok, te néger, én meg szétverem a büdös magyar pofád.

Gheorhe Funar, Kolozsvár polgármestere haza utazik Bukarestbõl. Ploiesti környékén hírtelen huppanás. Megkérdi a sofõrjét, mi történt. - Elgázoltunk egy macskát. - Sebaj, csak haladjunk. Brassó környékén újabb huppanás. - Mi történt? - Elgázoltunk egy kutyát.
- Sebaj, csak haladjunk. Marosvásárhely környékén úgyszintén huppanás. - Elgázoltunk egy magyart. - Sebaj. Tolass hátra, aztán elõre, tolass hátra, aztán elõre.

A 'soft' viccek egyik toposza a románból magyarrá, magyarból románná válás.

Funar haldoklik. Utolsó kérése, hogy legyen a neve Funár György. A körötte összegyûlõk kétségbe vannak esve, értetlenkednek. - Ennyi év kitartó harc után, így feladni? - Lássátok be, inkább haljon meg egy magyar, mint egy román.

Jancsika rosszalkodott az ortodox templom környékén. Az ortodox pap megfenyegette, ha tovább rosszalkodik, Ioan-ra kereszteli, és románt csinál belõle. Minthogy Jancsi ez után sem javult meg, a pap beváltotta ígéretét. Otthon Jancsika elmondja, hogy õ már Ioan és román mire nagyon kikap. A kis Jancsi leszûri a következtetést: - Tíz perce vagyok román és ezek az aljas magyarok máris elkezdték zaklatásomat.

Persze a románoknak számtalan antinacionalista, ironikus, önironikus vicce is van. Például:

Késõ este, kocsmazárás után János és Pista hazafelé ballagnak. Arra rohan egy román és azt kéri, legyenek szívesek megmondani merre van az állomás. János rossz románsággal válaszol: - Állomás nem tudni merre lenni. A román kétségbeesetten rohan tovább. - Te János, miért nem mondtad el neki, le fogja késni a vonatot. - Az ördögbe is, 2000 éve van itt, és nem tudja merre van az állomás.

Bula azzal a hírrel jön haza, hogy családot alapít. - Nagyon jó fiam, büszke vagyok rád. És ki a szerencsés választott? - Úgy hívják, Jancsi. - Hisz ez lehetetlen. - Miért, hiszen szeretjük egymást. - Szégyent hozol a családra. - De édesapám, ez már a XX. század. Bármit mondasz, úgyis elveszem. - De mégis fiam, gondolj bele, egy magyart?…

Ion kaszáját feni, mire szomszédja János, azt kérdi tõle: - Miért fened a kaszádat télen? - Te János, és meg foglak ölni. - Te bolond vagy, húsz éve ismerjük egymást. - Hé, igaz az, hogy a magyarok ölték meg Mihai Viteazu'-t? - Igaz, de ennek ötszáz éve már… - Persze-persze, de én csak ma reggel tudtam meg…

A legenda úgy tartja, hogy itt, elõször egy honfoglaló magyar szállt le lováról. Miután leszállt, megcsodálta a gyönyörû tájat és egy kristályvizû forrás felé hajolt, szomját oltsa. Ez után felemelkedett, de lova már nem volt sehol, helyette egy cetlit talált, amin ez az üzenet áll: Multam' fain! [Köszike!]

Az orvosnál… - Mi a panasza, fáj valahol? - Igen, a pénis-f*szom. - Szóval a pénisz. - A pénis-f*szom. - Értem, szóval a f*asza. - Nem, a pénis-f*szom, doktor úr. - Ez valamilyen tájszólás lehet. Apropó, honnan jött ön? - Cluj-Napoca-ból…


A románok


grafika: A._Andronic

sokkal kevésbé tragikusak, önfeledtebben szórakoznak, gúnyuk agresszívebb, kegyetlenebb. A román viccek alapszereplõje az iskolás vagy fiatalember örök pancser: Bula - lásd feljebb. A románok öniróniájával kapcsolatban fontosabbak azonban a Stefan cel Mare-s viccek. Stefan cel Mare, tulajdonképpen III. István, a XV. század végén, a XVI. század elején uralkodó moldvai fejedelem, legyõzte I. Mátyást, de a lengyeleket és a törököket is, ultrafontos nemzeti bálvány, a román kommunista történelemírás szuperhõse. A viccekben nyilván mindenféle fennköltség nélkül jelenik meg.


Stefan cel Mare összehívja harcosait a törökökkel vivandó csata elõestéjén:
- Héj szerencsétlenek bagázsa, ne adja az ördög, hogy ezen az estén lerészegedjetek mint a disznók, és, hogy ne legyetek holnap reggel pontban nyolckor a csatamezõn, mert hót lejárattok ezek elõtt a török emberek elõtt…

Stefan cel Mare nézi a tévét. Egy szolga beront: - Nagyságos fejedelem, jönnek a törökök. - Hm, szóval a törökök. Melyik csatornán nyomják?

Stefan cel Mare menekül a törökök elõl, a visszavonulást megnehezíti a folyó. Hidat kellene építeni, de erre már nincs idõ. Fülébe jut, hogy egy közeli faluban egy varázsló lakik, nyomban maga elé rendeli és megparancsolja neki. - Varázsló, azonnal csinálj egy hidat! - Nagyságos fejedelem, én már egy vénember vagyok. - Kapsz egy gyönyörû birtokot. - Nagyságos fejedelem, mihez kezdenék vele ilyen öregen. - Kapsz aranyat is, amennyit akarsz és beleír a krónikásom a Ki-kicsodába, de csinálj egy hidat. - Nagyságos fejedelem, és nem foglalkozok már ilyesmivel, öregek az én csontjaim. - Ha megcsinálod, mindent megkapsz amit kérsz, ha nem levágatom az aszott fejedet. - Rendben fejedelem, de elõbb hadd öltözzek át. Fél óra múlva visszajön a varázsló jogging szerkóban. Felemeli a magasba kezét: - Fenség, íme a híd - és hátrahajol.

- Uram, támadnak a törökök. Mire Stefan cel Mare: Hozzátok ide nekem a szent kardomat.
Másnap: - Uram, ismét támadnak a törökök. - Nem baj, hozzátok ide szent kardomat és piros ingemet. - Miért a piros inget, Uram? - Hogy ne lássátok kibuggyanó vérem.
Harmadik nap: - Uram, ismét támadnak a törökök. - Nem baj, hozzátok ide a szent kardomat, a piros ingemet és barna nadrágomat…

A legkegyetlenebb román viccek talán az egyesek 'rusztikusságát' kigúnyolók.

Ion és Gheorghe a vonaton. Velük szemben egy fiatal hölgy ül, aki zacskójából elõvesz egy banánt, amit elkezd enni. Ion si Gheorghe értetlenül néznek. - Mi van, nem láttatok még ilyet - kérdezi a hölgy. - Hogy ilyen sárga legyen, még nem. - Banán, így hívják. Kóstoljátok meg - és átnyújt nekik egy-egy banánt. - Aztán jó ez a banán? - Csak bátran, kóstoljátok meg. Nézzétek, le kell fejteni a héját és kész. Mindannyian harapnak egyet, közben a vonat alagútba ér, mire Gheorhe-ból ordítás tör ki: - Ion, gyorsan köpd ki mer' megvakulsz.

Egy paraszt fog egy aranyhalat.
- Engedj vissza a vízbe, jóságos paraszt, és teljesítem három kívánságod.
- Kit nevezel parasztnak, te féreg? - mire eltapossa.

A nõi emancipációról szóló nemzetközi kongresszuson felszólal Mabuka, Uganda képviselõje:
- Elegem lett abból, hogy egyedül nekem kell az egész családra fõzni, csaptam egy nagy jelenetet, hogy többet nem fõzõk, pár napig még nem volt látható semmi konkrétum, de végül én gyõztem.
Yvette, Fraciaország képviselõje következett.
- Elegem lett abból, hogy állandóan nekem kellett takarítani, szóltam a férjemnek, hogy vagy együtt, vagy nem csinálok semmit. Pár napig nyílván nem láthattam semmi konkrétumot, de a kupit nem viselte el sokáig a férjem, és lassan megváltozott a mentalitása.
Románia képviselõje, Ancuta:
- Egyik nap azt mondtam Ion-nak, hogy elegem van ennyi munkából, néha menjen õ a tehenekkel a legelõre, sepregethetne és nevelhetné a gyerekeket. Elsõ nap nem láttam semmit, második nap sem, de harmadik nap már ködösen kezdtem kivenni a tárgyak körvonalait.


Az erdélyiek (ardelenii)


grafika: C. Cazacu

A román viccköltészet külön kategóriái az erdélyiekrõl és az oltjánokról szólók. Hallottam néhányat a moldvaiakról is, de ezek nem voltak olyanok, hogy összeálljon valami karakterisztikus. Az erdélyiekrõl szóló viccekben, a humorforrás a butaságuk, az oltjánoknál az elmaradottságuk.


Az erdélyi késõn érkezik az isteni ajándékosztáshoz. Isten kérdi: - Maradt még a szépség és a butaság. Melyiket szeretnéd? - Hát, t'od Istenem, a szépség mulandó.

Az erdélyiek eldöntik, hogy hadat üzennek Kínának. Valamelyikük figyelmeztetéssel áll elõ:
- Hé, há' azok milliók és milliók. - Tényleg, hova temetünk ennyit?

Valahol Erdélyben, az egyik szomszéd átkiabál a másikhoz: - Hé, szomszéééd!.. - Mi vaaan teee? - Te mit adtál a tehénnek, mikor beteg vooolt? - Fotoghint, teee…
Egy hét múlva: - Hé, szomszéééd!.. - Mi vaaan teee? - Há' meghótt a tehenem teee!… - Há' az enyém is, teee…

Egy erdélyi falu közelében landol egy ufó. A helyi autoritások promtul reagálnak, mindenkit felkészítenek az idegen lényekkel való találkozásra. - Kedves lakosság, a falutok mellett landolt egy ufó. Javasoljuk, ha találkoztok egy idegen lénnyel, õrizzétek meg nyugalmatokat, ne legyetek agresszívek, sõt, ellenkezõleg, legyetek barátságosak és próbáljatok meg kommunikálni kevés, jól artikulált szóval. Az idegen lények kicsik, zöldek, gülû szemûek és kezük a földig ér.
Este felé Gheorghe még kaszál. Az egyik fa tövében észrevesz egy kicsi, zöld, gülû szemû, földig érõ kezû lényt. Odamegy, és barátságosan megszólítja: - Én Gheorghe. Kaszás. Kaszálok. - Jön a válasz: Én Ion. Erdész. Szarok.


Az oltjánok (oltenii)


grafika: C. Ciosu

Miért nem Aids-esek az oltjánok? Mert az Aids-nek is megvan az önbecsülése…

Miért vigyorognak az oltjánok amikor villámlik? Mert azt hiszik, éppen fényképezik õket…

Mi lenne, ha a tetvek úgy világítanának, mint a szentjános bogarak? Krajova úgy világítana mint Las Vegas…

Mi lenne üzleti siker a krajovai szexboltban? A túró ízû óvszer…

Miért sebes hétfõként az oltjánok arca? Mert vasárnaponként villával esznek…

Mandache felesége barátnõjével beszélget: - Holnap lesz az uram születésnapja, és nem tudom mit vegyek neki. - Vegyél neki egy kalapot. - Ah, ezt kapott a tavaly is. - Akkor egy könyvet. - Nem, abból is van már neki egy.

Mit tettek az oltjánok mikor az égen meglátták az elsõ repülõgépet? Elmentek az erdõbe, hogy megkeressék a fészkét.


Politikai


grafika: C. Ciosu

Még mindig szokás mesélni a régi, '89 elõtti politikai vicceket. Kezdjük a sort egy erdélyi-oltján viccel:


Miért nincs az oltjánoknak temetõik? Mert mindegyik oltján áttelepül Erdélybe.

A nyolcvanas években egy élelmiszerboltban… - Bocsásson meg, nincs haluk? - Nem, itt húsunk nincs, hal a szembeni boltban nincs.

A suliban, történelem órán: - Mondjad Bula, milyen fontos esemény történt 1918-ban? - Megszületett Scornicesti-en, szeretett vezérünk, Nicolae Ceausescu elvtárs. - Nagyon jó! És mi történt 1944-ben? - Megünnepelték Nicolae Ceausescu elvtárs születésének 26.-ik évfordulóját.

Miért vannak Romániában 5 km-re a élelmiszerboltok? Hogy ne keveredjenek össze a sorok.

Az utolsó bányászjárás után, a miniszterek szomorúan tárgyalják az eseményeket.
- Én elvesztettem minden reményemet, mondja Berceanu miniszter. Már nem bírok éjszaka aludni.
- Én sem - mondja Plesu miniszter.
- Én sem - monja Basescu. És ön, miniszterelnök úr?
- Én úgy alszom mint egy kisded - felel Radu Vasile.
- Hogyhogy? - kérdezik kórusban a többiek.
- Egy órát alszom, egy órát bõgök, egy órát alszom, egy órát bõgök.

Nixon a Fehér Ház lépcsõire telepedve kegyetlenül sír. Isten megkérdi tõle:
- Miért sírsz Richard? - Hogy ne sírnek Atyám, az ázsiai háború… - Békét kell gyorsan kötni, és minden rendbejön!
A Kreml lépcsõin zokog Brezsnyev. Isten látja ezt, és megkérdezi: - Leonyid, mi bántja szívedet? - Uram, ezek a kínaiak… - Helyezd az európai csapataidat a kínai határhoz!
A Parasztpárt székháza ablakából zokog Coposu. Isten megkérdi: - Mi bánt édes fiam? Coposu nem bír mondani semmit, szava zokogásba csuklik. Aztán lefele mutat. Isten lenéz, és együtt sírnak.


Aki árnyaltabb beavatást szeretni a román viccpoétikába, annak hálózati erõforrások is rendelkezésére állnak:
» http://members.xoom.com (nem csak viccekkel, mindenféle humoros irodalommal),
» http://bancuri.hypermart.net (angol nyelvû anyaggal is),
» http://members.xoom.com/bankuri/bancuri1.htm (több mint 500 ömlesztett vicc).