FREUD AZ ELSZÓLÁSOKTÓL A LEHÚZOTT JEGYGYÛRÛKIG

Semmi sem véletlen!


Elszólásaink, bizonyos események vagy szándékok elfelejtése, tárgyak elvesztése - ezek mögött mind, legtöbbször még önmagunk számára is titkos szándékok rejtõznek.

Freud A mindennapi élet pszichopatológiája c. könyvében (Cserépfalvi, 1992) elso látásra egészen meglepo értelmezési keretet javasol jelentéktelennek tuno "apróságaink" számára.


Az elszólás

Bizonyára mindenkivel elõfordult már, hogy "elszólta" magát, és a közölni kívánt szó helyett egy nem létezõt, vagy egy egészen más jelentésût mondott. Ez gyakran csupán azzal magyarázható, hogy ugyanazon mondat valamely más részének befolyására hibázunk (pl. milói Vénusz helyett vénuszi Milót mondunk), vagy egy a kimondásra nem szánt szónak a kimondásra szánthoz való hasonlósága is tévedést okozhat. De sokszor elõfordul, hogy bonyolult lelki folyamatoknak köszönhetõen az elszólásban az a gondolat tör magának utat a tudatalattinkból, aminek létezésérõl és visszafojtásáról nem is tudunk.

Freud egyik példája szerint, egy úr egy hölggyel való társalgás során megjegyzi: "Látta ma Wertheim kirakatát? Egészen
kidekoltálták." Természetesen a dekorációra akart célozni, de elszólásából kiderült, mennyire elbûvölték beszélgetotársa idomai. Egy másik eset, hogy az osztrák képviselõház elnöke egy alkalommal ezzel a mondattal nyitotta meg a parlamenti ülést: Tisztelt Ház! Megállapítom ennyi meg ennyi képviselõ jelenlétét, és az ülést ezennel bezárom! Csak az általános derültség hívta fel a figyelmét az elszólásra, amit õ maga nem vett észre.

Ha utólag megpróbáljuk kielemezni elszólásainkat, rájöhettünk, hogy milyen rejtett gondolat bujkálhatott éppen tudatalattinkban. Freud ugyanakkor azt is észrevette, hogy az elszólás, akárcsak például a névelfelejtés, a beszélgetõk csoportjában "ragályosan" terjed -- aminek okát azonban nem ismerte.


Események és szándékok elfelejtése
A memória valóban szelektál, nem véletlenül felejtünk el bizonyos dolgokat, míg másokat nem. A leggyakrabban a számunkra kellemetlen, kínos eseményeket igyekszünk elfelejteni, és ezt nem csak tudatosan, tudat alatt is tesszük. Freud írja, hogy egy alkalommal ismerõse elõtt csúfolódni akart felesége pár órával elõbbi kijelentésén, de rá kellett ébrednie, hogy teljesen elfelejtette azt. Tekintettel vagyunk a hozzánk közel álló személyekre -- ez gyakran vezet oda, hogy ha meg is sértenek minket, sokszor késõbb egyszerûen képtelenek vagyunk felidézni a harag okát, míg mások esetében évekig emlékszünk a megbántás legapróbb részleteire is.

Ha egy dolgot félreteszünk, úgy hogy hosszas keresés után sem vagyunk képesek megtalálni, akkor elkezdhetünk gyanakodni, hogy ismét a tudatalattink "keze" van a dologban, és valami érdekünk fûzõdött a félrerakásához. Ha sikerül rájönni az indítékra, van rá esély, hogy a tárgy is megkerül.

Azt, hogy elfelejtünk valamilyen szándékot, az minden nap és minden elképzelhetõ helyzetben megtörténhet velünk, de a figyelem hiánya önmagában nem lehet elegendõ magyarázat ezekre. Senki sem felejti el olyan cselekedetek végrehajtását, amit fontosnak tart, vagyis valamirõl megfeledkezni biztos jele annak, hogy be nem vallott indokok vannak a háttérben. Ha a szerelemes elfelejt elmenni a találkára, biztos lehet benne, hogy nem nyer megbocsátást -- teljes joggal.

Tény, hogy az ember emlékezõtehetsége pénzdolgokban különösen hajlamos a részlehajlásra, milyen gyakran fordul elõ, hogy úgy emlékszünk, mintha valamit már kifizettünk volna. Annak is hasonló a magyarázata, ha otthon felejtjük a pénztárcánkat, mikor pedig éppen ki kellett volna fizetnünk valamit. Freud szerint ez nem más, mint a csecsemõ primitív mohósága, amellyel minden tárgyat a hatalmába akar keríteni (hogy a szájába tegye) és amit úgy tûnik, képtelenek vagyunk a nevelés ellenére is kinõni.


A téves cselekvés
A téves cselekvés szintén egy olyan gondolat jelképes ábrázolása lehet, amit tudatosan nem akarunk elfogadni. Talán sokan emlékeznek olyan esetre, hogy egy jó barátjuk ajtajához érve saját lakáskulcsukat vették elõ, azzal akarván kinyitni az ajtót, mintha otthon lennének. A kulcsos tévedések elég gyakoriak, és leggyakrabban arról árulkodnak, hogy az illetõ inkább valahol máshol szeretne lenni, pl. ha az irodája ajtaját a lakáskulcsával próbálja meg kinyitni. Ha nagyratörõ gondolatokba mélyedbe feljebb megyünk egy emelettel a kelleténél, már ne is csodálkozzunk.

A tárgyak leejtése, felborítása, eltörése szintén gyakran szolgálja a tudatalatti gondolatok kifejezését. Minden bizonnyal könnyebben törünk el olyan személyektõl kapott tárgyakat, akiket nem igazán szívlelünk. Közismert, hogy a hasonló esetekhez népi értelmezések is kapcsolódnak, melyek mögöttes szándékot tulajdonítanak pl. a só kiöntésének vagy a borospohár felborításának. Ha valaki megbotlik vagy elesik, azt szintén nem lehet minden esetben csak a cselekedet végrehajtásában fellépõ motorikus hibáknak tulajdonítani, a félrelépni ige nem hiába kapott egy másodlagos jelentést is.

Freud szerint a szexuális tevékenységek terén különösen tetten érhetõ a véletlen cselekvések mögötti szándékosság, az ügyetlenkedések során véletlenül összeérõ kezek tulajdonképpen rejtett vágyainkról tanúskodnak. Az utcán való bosszantó egymást kerülgetés, pillanatokig ide-oda lépkedés, amikor mindkét fél egyszerre próbál ugyanabba az irány elindulni, Freud szerint gyakran szintén szexuális célokat követ.


Tüneti és véletlen cselekvések
A véletlen cselekvések esetében visszautasítjuk a tudatos szándék meglétét, ezért nincs szükségünk ürügyekre sem, állítólag úgy hajtjuk végre õket, hogy "nem gondolunk közben semmire". Ezek ennek megfelelõen semmi esetre sem lehetnek feltûnõek. Általában olyasmit fejeznek ki, amire mi magunk sem gyanakszunk, amit el szeretnénk titkolni.

A különbözõ tárgyakkal való babrálás, firkálgatás, pénzdarabok csörgetése, galacsingyúrás mind-mind tüneti cselekvések, amikrõl az elkövetõ rendszerint nem is tud és következményeit nem észleli, nem hallja pl. a zajt, amit a pénzcsörgetéssel vagy az asztalon való ujjdobolással idéz elõ. De egy nyitva felejtett gomb a blúzon sok mindent elárul a jó megfigyelõnek.

A jegygyûrûvel való játszadozás, annak le fel húzogatása arról tanúskodik, hogy viselõjét házasságtörõ gondolatok foglalkoztatják, még ha ezt saját maga elõtt is eltitkolja. Ha valaki a mézeshetek alatt elszórja a gyûrûjét, még ha késõbb elõ is kerül, számíthat rá, hogy gondok lesznek a házasságában. Ha valaki jóval a házasságkötés után is tévedésbõl leánykori nevével szignál dokumentumokat, az szintén gyanakvásra adhat okot a házassághoz való viszonya szempontjából. Freud leír egy esetet, mikor egy férfi pont akkor ejtette bele jéggyûrûjét egy postaládába, mikor elõzõ szeretõjének dobta fel a szakítólevelet, de kétségek gyötörték döntésével kapcsolatban.

Ha valahol ottfelejtünk tárgyakat, az általában annak a jele, hogy szeretnénk oda hamarosan visszatérni. Ha megrögzött, automatikusan végrehajtott cselekvéseinkben zavarok állnak be, akkor ismét csak a tudatalatti üzen valamit. Ha este elfelejtjük felhúzni az órát, valószínûleg úgy érezzük, nem érdemes másnap felkelni. Ha elkezdünk figyelni a dallamokra, amiket szándéktalanul dúdolgatunk magunknak, érdekes következtetéseket vonhatunk le a dal szövegérõl és a minket éppen foglalkoztató témáról. Aki félretárcsáz, biztos lehet benne, hogy valami közölnivalója van a hívott féllel, még ha ez nem is tudatosult benne.

Gyöngyi Annamária

© 2001 TransIndex