TransFórum JENEI Imrével

"A különbség a két nemzeti 11 között az, hogy a magyarok abból a régi idõbõl szeretnének élni, amely a Puskásék ideje volt, plusz, hogy elég puha kommunizmus volt a Kádár ideje alatt, a gyerekeknek 1956-tól már egészen más volt az elfoglaltságuk…"

A könyvcsomag nyertese Ádám Gábor.


kérdezõ: Ádám Gábor
Ön szövetségi kapitánya volt úgy a román labdarugó válogatottnak mint a magyarnak is. Milyen különbséget észlelt a két válogatott, a két ország labdarúgása között? Mi a különbség a válogatott román labdarugó és a válogatott magyar labdarugó mentalitása között?
Jenei Imre: Igen, tényleg szövetségi kapitánya voltam úgy a magyar, mint a román válogatottnak, jelenleg a Román Labdarúgó Szövetség technikai igazgatója vagyok. A különbség a két nemzeti 11 között az, hogy a magyarok abból a régi idõbõl szeretnének élni, amely a Puskásék ideje volt, plusz, hogy elég puha kommunizmus volt a Kádár ideje alatt, a gyerekeknek 1956-tól már egészen más volt az elfoglaltságuk, a grundok eltûntek, a futball nem vonzotta úgy a fiatalokat, mint Romániában, ahol a kemény kommunizmus alatt más foglalkozási és kiutazási lehetõség nem volt, csak a sport. Körülbelül ez lenne a két nemzeti tizenegy közötti különbség.
kérdezõ: Kali Zoltán
Ön egyedi sikereket ért el a romániai fociban és jelentõsen növelte ennek nemzetközi megítélést. Hasonló tevékenysége kevésbé volt sikeres a magyar labdarúgás terén. Mi volt ennek az oka, illetve ön mivel magyarázza a
magyar fociban való kudarcát?
kérdezõ: Ádám Gábor
Ön szerint mivel magyarázható, hogy szövetségi kapitányként nem sikerült a magyar válogatottal is hasonlóan jó eredményeket elérnie, mint a román válogatottal?
kérdezõ: Németh László
Hogyan lesz a magyar NB I "profi labdarúgó" balett-pipijeibõl valaha is európai szintû válogatott csapat?
Jenei Imre: Hogy miért nem sikerült nekem a magyar válogatottal is jó eredményt elérni, hasonlóakat, mint románokkal? Ennek van magyarázata: emberekkel dolgozunk, értékekkel dolgozunk, és az értékek nem ugyanazok a két országban. Mint mondtam, a magyar focisták emlékekbõl szeretnének élni, az az érzésük, hogy ha kiszalad a nemzeti tizenegy a pályára, akkor már az ellenfél megijed tõlük. De ez nem így van. Puskásék idejében tényleg így volt, akkor a magyarok legalább öt éven keresztül elsõk voltak nem csak Európában, hanem az egész világon. De változott a világ, olyan országok kerültek fel a legfõbb labdarúgó országok közé, amelyek ezelõtt 50 évvel még nem számítottak.

Azonkívül, azt is el kell árulnom, hogy amikor felkértek, legjobb barátaim, legjobb edzõtársaim biztosítottak abban, hogy mindent el fognak követni a magyar válogatott segítése érdekében. Kérem szépen, ez csak mese volt, mikor átmentem Magyarországra, keveset segítettek - lehet, hogy nem az õk, hanem a klubok hibájából, ugyanis a klubok sokkal jobban értékelték a válogatottbeli szereplésnél, hogy a nemzeti bajnokságban szerepel jól a csapat. Az utánam következõknek sem sikerült jobb eredményeket elérni, ezért van az, hogy a magyar válogatott még mindig csak a 49-50. helyen van a világranglistán.
kérdezõ: dr. Bulyovszky István
Ha hívnák, visszajönne Magyarországra szövetségi kapitánynak?
kérdezõ: Dobai Attila
Hajlandó volna még segíteni a magyarországi foci helyzetének javításában?
Jenei Imre: Persze hogy nosztalgiával gondolok vissza magyarországi tevékenységemre, mert azért ott is voltak részeredmények. Ha ma átmegyek Magyarországra, nagyon sokan gratulálnak hazai sikereimhez és sajnálják, hogy nem vagyok ma is a magyar válogatottnál, hogy segítsek a magyar labdarúgáson. A magyarországiak másképp gondolkoznak, mint az erdélyi magyarok, õk már régen Európában vannak, miközben mi még balkáni nemzedéknek számítunk, bár én úgy tartom, hogy se magyar, se román nem vagyok, hanem felsorakoztam már az európai gondolkodáshoz. Persze, kijelentem határozottan: magyar ember vagyok, magyarok voltak a szüleim, román állampolgár vagyok, de magyar nyelvû, nemzetiségû.
kérdezõ: Rózsa Zsolt
Tisztelt Jenei Úr! Elsõsorban gratulálni szeretnék Önnek azért amit eddigi edzõi pályafutása során letett a "gyepre". Ma is viszont lehet látni a nyugati fejlett futballkultúrában, azt az elegáns, okos játékot amit szerintem Ön talált ki a nyolcvanas évek közepén. A kérdésem viszont az lenne hogy ki volt a román sportember aki a legjobban megsértette Önt a magyarsága miatt, és nem-e lenne érdemes inkább egy olyan nemzet fiait tanítani aki azután is tisztelni fogja Önt miután visszavonul majd? Nem azokra az úgymond magyarokra gondolok akik megalázták Önt.
Jenei Imre: Köszönöm a gratulációt. Igen, a nyolcvanas években összejött egy olyan gárda a Steaunál, amely megnyerte a BEK-et. Jenei Imre sokat tett a csapatért, de a csapat is sokat tett: abban az idõben felnõtt egy nagyon jó csapat, amely aztán még öt évig benne volt az európai ranglisták ötösében. Egy intelligens futballt játszott a csapat, mert intelligens játékosai voltak. Igaz, hogy a labdarúgást lábbal játsszák, de az intelligencia nagyon sokat számít. Aki engem megsértett? Sajnos, sértettek sokan, de az õk bosszúságukra sokkal többen gratuláltak, mint akik kritizáltak. Aki kritizált, abban lehet, hogy benne volt az irigység, mint minden kis emberben, mert csak a kis emberek irigyek, azok akik okosak és intelligensek, azok nem irigyeltek, hanem kritizáltak mint szakember. De ez nem érdekelt és most sem érdekel, nem nagyon válaszolok a támadásokra. Nem érdekelnek ezek a dolgok, én megyek a saját utamon, ami lehet, hogy néha göröngyös is, de próbálok úgy dolgozni, hogy sima legyen.
kérdezõ: Barna
Volt-e magyar nemzetisége miatt hátráltatva vagy korlátozva a szakmai környezetében ismert személyiségek (politikusok, sportvezetõk) által, az utóbbi 10 évben? Ha igen, sikerült-e?
Jenei Imre: Nem mondhatnám azt, hogy voltak különösebb nehézségeim azért, amiért magyar nemzetiségû vagyok. Csak akkor persze, ha nem jöttek az eredmények, mert addig amíg jó eredményeid vannak, nagyon jó román vagy, de amikor már nincsenek eredmények, akkor piszkos magyar. Így volt ez, csak persze fordítva, a magyaroknál is. Nem hátráltattak magyar nemzetiségem miatt, lehet, azért is, mert sokat segítettem a hazai labdarúgásnak, ugyankkor nagyon sok olyan szakmabeli is volt, akik irigyelték ezeket az eredményeket, azt, hogy miért pont egy magyar érte el õket. De itt végülis nem csak rólam volt szó, hanem arról is, hogy olyan klubban dolgozhattam, mit a Steaua, ahol úgy a vezetõk, mint maga a csapat és a technikai vezetõség is egy emberként hozta az eredményeket.
kérdezõ: Levente Klein
Hol érzi jobban magát, a magyarok vagy a románok közt?
Jenei Imre: Én ott érzem magam jól, ahol meg vagyok becsülve. Nem az számít, hogy hol vagy, Magyarországon, Romániában, Franciaországban, vagy éppen Amerikában, hanem az, ha ott, ahol dolgozol, a munkád megbecsülik. Ott érzem jól magamat, ahol a családom is van, ez is hozzájárulhat jó eredményeimhez. Ez viszont csak ott, olyan közösségben létezhet, ahol a közösség azt is tudja bírálni, hogy kikapott a csapat, de valamit mutatott, és ugyanakkor látják, hogy a csapatnak van múltja, jelene, és biztos hogy lesz jövõje is.
kérdezõ: Levente Klein
Értesüléseim szerint Ön a Demokrata Pártban volt (van) egy jó ideig... Hogyan érezte magát egy olyan pártban, amelynek az elnöke egy sovén-nacionalista egyén (lásd Marosvásárhelyi események 1990-ben) és
megpróbálta megmagyarázni neki, hogy sokszor téved a kijelentéseivel?
kérdezõ: Ádám Gábor
Honnan ered a szimpátiája a Petre Roman vezette párt irányába?
Jenei Imre: Petre Romant ismerem már 35 éve, elég jó baráti környezetben ismertük meg egymást, és mondhatnám azt is, hogy barátok vagyunk. Persze, õ sokszor azzal együtt, hogy azt mondom, a Demokrata párt olyan párt, amely meg tudná azt szerezni Romániának, amire már nagyon sok szegény ember várt és amit több kormányzati párt ígért. Azért inkább Petre Roman pártjában vagyok, mert az a véleményem, hogy sokkal jobban tudnám segíteni a magyarságot a Demokrtata Pártból, mint az RMDSZ-bõl.

Persze, Petre Romannak voltak magyarellenes kijelentései, de én azt hiszem, hogy abban az idõben nem a lelkébõl beszélt, hanem befolyás alatt volt. Én nagyon sokszor találkozom vele és mondhatom: normálisan gondolkodó európai politikus, aki már átment azon, hogy csak egy nemzetre gondoljon. Õ, és általában a hozzá hasonló gondolkodásmódúak még forradalom elõtt is azt vallották volt, hogy létezik egy intelligencia, egy kiforrott európai intelligens nép, és oda kell jussunk, hogy ezt a népet támogassuk, és nem azokat az embereket, akik szélsõségesek.
kérdezõ: Barabás Balázs
Tiszelt Jenei úr! Corneliu Vadim Tudor idõrõl idõre meglep bennünket azzal, hogy õ nem magyarellenes. Ezt cáfolandó magyar nemzetiségû jóbarátaira szokott hivatkozni, a felsorolt nevek között pedig rendszeresen szerepel az öné. Kérdéseim: igaz-e, hogy ön közeli barátja Vadim Tudornak? Ha nem, mi lehet az alapja az illetõ kijelentéseinek?
Jenei Imre: Van még egy nagyon jó ismerõsöm, akivel szintén baráti viszonyban vagyok, õ azt mondja, hogy nem magyarellenes, hanem RMDSZ ellenes. Ez Vadim Tudor, egy nagy Steaua-szurkoló, és egyik nagy tisztelõm, úgy ahogy én is tisztelem az intelligenciáját - és kevésbé az elfogultságát. Tényleg, nagyon sokszor megemlítette a nevemet, a Bölöni Laciét, mint azokét, akik Romániának sikert hoztak.

Nagyon sokszor volt vele vitám, õ mindig tartózkodott attól, és azt mondta, nincs semmi bajom veletek, szimpatizállak benneteket, az én bajom a párt, az RMDSZ, az ellen vagyok. Persze nem mondhatom, hogy puszipajtás vagyok vele, de többször kísérte el a Steauát mérkõzésekre, ilyenkor beszélgettünk és nagyon nagy szimpátiával tárgyalt velem. Még egyszer elmondom: én azt gondolom magamról, hogy európai ember lettem, nem gondolok arra, ki milyen nemzetiségû, hanem csak arra, hogy becsületes legyen, intelligens legyen, okos legyen.
kérdezõ: Gajdos György
Mit ér a román válogatott igazából, eltekintve a sajtóban elhangzott túlzásoktól? Valahányszor Anglia, Németország, Portugália stb. volt Románia ellenfele, a sajtó már elõre "esélyesnek" "jó eséllyel indulónak" kiáltotta ki a román válogatottat, noha azért elõrelátható volt a nem mindig pozitív eredmény.
Jenei Imre: Az Európa-bajnokság elõtt persze hogy mérlegelték az esélyeinket, hogy mit is fogunk csinálni Németország, Anglia és Portugália csoportjában. Akkor kijelentettem, hogy olyan csoportban vagyunk, ahol van két volt világbajnok - Németország és Anglia - plusz a múlt Eb bajnoka, Németország, és egy fiatal, feltörekvõ gárda, Portugália. Én már akkor kijelentettem, hogy Románia akármikor egy nagy meglepetést tud okozni, s az a véleményem, hogy ez meg is volt, mert hazaküldtük a két világbajnokot. Ennyit tudott a román csapat, ez egy abszolút megbecsülendõ eredmény volt. Hogy esélyesebbnek tartanak az angoloknál? Ez egy tradíció volt, hogy régóta nem vertek meg. Úgy ahogy tradíció az is, hogy nem vertük meg a magyarokat. Lehet, ha többször találkoztunk volna, akkor már régen megvertük volna õket. De hát most újból összekerültünk...
kérdezõ: Balázs Bence
Szerintem és ismerõseim szerint is az Eb-n a román csapat jobban játszott Hagi nélkül. Öreg játékosnak számít már, mégis - igaz, hogy tehetsége megkérdõjelezhetetlen - Bölöni is szeretné a csapatában látni. Nem lenne jobb mégis a fiatalokkal foglalkozni?
Jenei Imre: A helyzet a következõ: Hagi maga egy csapat. Igen, 35 éves, fizikailag õ már nem bírja annyira a strappát. Ugyanakkor mondhatnám, hogy õ ebben a korban lett abszolút sokkal kalkuláltabb, intelligensebb. Itt egy zárójelet tennék: az Európa-bajnokságon nyomás nehezedett rá, mivel ebben az évben meghalt mind a két szülõje, ugyanakkor nem volt biztos szerzõdése a Galatasaray-jal, s ez tényleg nyomott tett szereplésére. Ezért is nem tudta azt adni, fõleg pszichikailag, amire õ képes. Biztos vagyok benne, hogy Hagi most is nagyon jól játszana a válogatottban. Hogy nekünk valamikor õrségváltásra van szükség? Biztos vagyok benne, hogy Hagi nagyon sokat tehet a román labdarúgásért, de párhuzamosan fel készíteni az idõsebbeket arra, hogy helyüket átadják fiatal, tehetséges és ugyanúgy gyõzni akaró játékosoknak.
kérdezõ: Balázs Bence
A román szövetség technikai igazgatójaként gondolom, csakis a hazai tizenegynek szurkol a vb-selejtezõn. Azért mégis, úgy titokban nem szorít a magyaroknak is?
kérdezõ: David Hirsch
Tisztelt Jenei Imre ! Milyen érzés a román csapatot gyõzelemhez segíteni amikor tudjuk hogy mindezt majd utcai erõfitogtatással egybekötött magyarellenes megnyilvánulások és akar pogromok is követhetik ? Számunkra erdélyi magyaroknak minden román vereség viszont megnyugvást jelent.
Jenei Imre: A magyarokkal szimpatizálok addig, amíg nem játszanak a románokkal. És persze, addig, amíg nem versenyképesek velünk. Mert ha ott lennének már fent, akkor nekünk is tenni kéne valamit. Én professzionista vagyok, itt élek Romániában, itt kapom a fizetést: a románoknak szurkolok. De a magyaroknak is, amikor nézem a tévében a mérkõzésüket és nem a románokkal játszanak, akkor drukkolok, hogy csináljanak valamit, hisz ötvenben olyan csaptuk volt, hogy mindenkit leradíroztak vele, most meg mindenki megveri õket.
Korábbi vendégeink: Boros János
Eckstein-Kovács Péter
Frunda György
Markó Béla
Patrubány Miklós
Tõkés László

© TransIndex 2000