Frunda György válaszai




a TransFórum olvasóinak kérdéseire:


kérdezõ: Kedves Attila
Lesz-e szakadás az RMDSZ-ben? Ha igen, melyik lenne a legvalószínûbb "forgatókönyv"?
Frunda György: Erre nem is merek gondolni, véleményem szerint nincs olyan felelõs romániai magyar politikus, aki ezt vállalná. Ez nem csak politikai öngyilkosság lenne, hanem egy olyan lépés is, amit a történelem a jövõben biztosan elítél majd. A romániai magyarság ereje egységében áll. Azok a politikusok, akiknek semmi sem drága, akik azt állítják, hogy jobb nem bejutni a palamentbe, jobb, ha minél kisebb mértékben képviseljük a magyarság érdekeit országos és nemzetközi szinten, azok a magyarság ellen tesznek, mert mind a mi tapasztalatunk, mind az európai tapasztalat azt bizonyítja, hogy egy nemzeti közösség parlamentben, országos politikában tudja érvényesíteni érdekeit.

Bevallom önnek, hogy 96-os választások elõtt én magam is sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire indítványozzam azt, hogy az RMDSZ egy adott pozitív konjunktúra esetén részt vegyen-e egy kormánykoalícióban. Végül is az, ami engem meggyõzött, az európai helyzet volt. Áttekintve az európai nemzeti közösségek helyzetét Finnországtól Olaszországig - itt a finnországi svédekre és az olaszországi, dél-tiroli osztrákokra - vagy akár csak a spanyolországi helyzetre gondolok, mindezek a példák azt bizonyítják, hogy a nemzetközösségek kormánykoalícióban tudnak eredményt elérni.

Ne feledjük el, hogy például az elsõ Világháború után a finnországi svédeket meglincselték, és majdnem polgárháborúig fajult a helyzet. Hasonló volt a helyzet Dél-Tirolban a második Világháború után. Ne feledjük azt sem, hogy a katalánok és a baszkok több tíz éven keresztül harcoltak a spanyolok ellen, és számos terrorakciót hajtottak végre. Ezeknek az akcióknak és a harcnak csak akkor lett vége, amikor elkezdõdött egy dialógus a többség-nemzettel, és amikor az toleráns lett a kisebbséggel szemben. A következõ lépés az volt, hogy amikor ezekben az országokban demokratikus pártok nyerték meg a választásokat, akkor a dialógus közvetlenné vált és ekkor már eljutottak a kormánykoalícióhoz is.

A kormánykoalíció-részvétel a kisebbség számára sohasem cél. Mindig csak eszköz. Mert eszközként használjuk fel arra, hogy orvosoljuk saját nemzetünk sorsát. Így jutottunk el odáig, hogy Spanyolországban például a katalán kisebbség képviselete a kormány része. És ezt követõen jutottak el oda, hogy nemcsak a nyelvi autonómiát érték el, hanem egy helyi regionalizmust. Ez nem azt jelenti, hogy van spanyol többség és katalán közösség, hanem azt, hogy Spanyolország - ha jól tudom - 16 vagy 18 régióra van felosztva, és ebbõl az egyik a katalán.

De a katalán közösségnek megvan a saját parlamentje és kormánya, amely tudja a saját kérdéseit orvosolni és szerintem ez a követendõ példa. Semmi esetre sem az, hogy elszakadjunk, hogy elszigeteljük magunkat, mert ez oda vezet, hogy jogainkat biztos nem tartják tiszteletben, hanem eltiporják, és akkor nincs más lehetõség, csak vagy emigrálni, vagy asszimilálódni. Azok a romániai magyar politikusok, akik különbözõ fórumokon, különbözõ platformokon azt sugallják, illetve nyíltan kimondják, hogy maradjunk távol a román parlamenttõl, azok vagy nem fogják fel a politikai súlyát annak, amit állítanak, vagy egyszerûen egy olyan helyzetbe akarják hozni a magyarságot, ami nekünk rossz.
kérdezõ: Nagy Tibor
Nekem miért nem lehet kettõs állampolgárságom, amikor a Pruton túliknak örömmel adják?
kérdezõ: Simon András
Hogyan viszonyul Frunda György szenátor úr az erdélyi magyarok (jó részének) a kettõs (román-magyar) állampolgárságra való igényéhez?
kérdezõ: Gergely Dezsõ
A kettõs állampolgárságból lesz-e valami?
Frunda György: Itt is különbséget kell tenni. Mindaddig, amíg egyéni kérésekrõl van szó, az elfogadható, és a mai világban mondhatnám, hogy teljesen természetes. Azoknak az erdélyi magyaroknak, akik 90 után települtek ki Magyarországra, a többsége megtartotta a román állampolgárságát is. A kettõs állampolgárság akkor válik kényes kérdésé, amikor közösségi kettõs állampolgárságról beszélünk. Tehát akkor, amikor azt kérjük, hogy a romániai magyarság kapja meg összességében a kettõs állampolgárságot.

Ez viszont - véleményem szerint - nem mûködik, és most nem sorolnám fel a technikai okokat, hogy hogyan oldanánk meg például az adó vagy a különbözõ társadalmi biztosítások kérdését, nem is beszélve például a katonai szolgálatról. Ezeket nagyon nehéz lenne megoldani, de itt elsõsorban egy politikai kérdésben kell dönteni. Ha közösségileg elfogadjuk a kettõs állampolgárságot, akkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy csak idõ kérdése, hogy a magyarság nagy része Romániából Magyarországra áttelepüljön. Tehát, a román szélsõség elérné azt, amit 80 év alatt nem tudott elérni: hogy megszabaduljon a magyaroktól. Eljutnánk oda, hogy mi, magyarok lemondanánk Erdélyrõl, ami pedig magyar föld is. Véleményem szerint ezt nem szabad elfogadni, bátorítani sem szabad, ennek alternatívája az lenne, hogy egy olyan politikai helyzetet, egy olyan gazdasági stabilitást építsünk ki, amely lehetõvé teszi a regionalizmust, az ittmaradást.
kérdezõ: Deésy Huba
Szenátor úr, Mihál Kovác és Schuster Rudolf urak méltó kelet-európaibb követõjeként, el tudná Ön azt képzelni, hogy Romániának Karácsonyra Gheorghe Frunda legyen az új elnöke? Ha nem, miért nem? Nem tudom elfogadni, hogy a két ország mentalitása között épp oly súlyos lenne a különbség.
Frunda György: Nem tudom, mennyire szándékosan Gheorgheznak le. Nem tartom semmiképpen sértõnek, nem az én hibám, hogy mikor születtem, olyanok voltak a törvények, hogy csak románul lehetett a keresztlevélbe beírni a nevemet. Én Frunda György vagyok, de szólítanak az Európa-Tanácsban George-nak - franciául és angolul, és ez számomra nem sértõ, illetve sértõ azoknak, akik ezzel akarnak sérteni. Hogy én legyek Románia elnöke, az elképzelhetetlen. Románia lakossága, a román többség nem tudta még legyõzni a régi mentalitásokat, és én nem tudom elképzelni azt, hogy egy nem románt választanának meg elnöknek.
kérdezõ: Deésy Huba
Tisztelt szenátor úr, a napokban megjelent újságcikkekben szenzációként olvashattuk a gyulai ortodox püspök, Sofronie Drincec úr keményhangú beszámolóját a magyarországi románok üldöztetésérõl, önkormányzatuk fiktív voltáról és a gyulai román középiskola helyzetérõl. Ezek kapcsán a következõ kérdésekre szeretném, ha válaszolna (úgy ahogy Öntõl megszoktuk udvariasan, akár román nyelven is, hogy - többek között - Drincec úr is értsen a szóból):

1. Mi a különbség a magyarországi és az ukrajnai román kisebbség, valamint a moldovai és bukovinai csángók között, politikai, nyelvhasználati és közigazgatási szempontból?
Frunda György: Nem tartom szerencsésnek, hogy egy ortodox püspökkel vitázzak ebben a kérdésben. Én nem tudom, hogy õ mit mondott. Nem hallottam, nem láttam, a kérdést most hallom elõször, ezért nem tudok az õ állításaira konkrétan válaszolni. Véleményem szerint nem lehet összehasonlítani a romániai magyarságot a magyarországi románsággal, már csak azért sem, mert nem mindegy, hogy kétmillión vagy huszonötezren vagyunk. Másak az értékrendszerek és az elvárások.
2. Külön-külön mekkora lélekszámúak ezek a nemzettöredékek, és ezekbõl hova és hány százalék vándorolt el szülõföldjérõl a második világháború óta?
Frunda György: A magyarországi román kisebbség kb. 25 000-es. A többit nem tudom.
3. Az Ön elképzelése szerint mikor lesz a csángóknak magyar püspökük, magyar középiskolájuk és magyar (csángó) önkormányzatuk?
Frunda György: Az önkormányzathoz törvénymódosításra van szükség. Püspökük reméljük, hogy lesz, de ehhez elsõsorban nem az RMDSZ, mint érdekvédelmi szövetség, hanem az egyház kell megtegye a szükséges lépéseket, vagyis azt kell elérni, hogy a katolikus egyház vezetõje kinevezzen a csángóknak egy magyar püspököt. A középiskola ügyében az RMDSZ kell hogy lépjen. A jelenlegi, módosított tanügyi törvény ennek jogi keretet szab, lehetõség ad rá olyan mértékben, amelyben igény van rá. A RMDSZ támogatja, azok a kollégáim - Asztalos Ferenc képviselõ úrral az élen - akik ezzel foglalkoznak, a kérdést ápolják, orvosolják, és remélem, hogy meg is fogják tudni oldani.
4. Nem lenne már idõszerû Strassburgban újból felhívni a nemzetközi közvélemény figyelmét az egyre aggasztóbb csángó problémára?
Tisztelettel,
Deésy Huba
Frunda György: Ami a romániai csángókat illeti, az RMDSZ mindig fontosnak tartotta a csángók identitásának megõrzését, támogatását. Ez minden évben folyamatosan elõrehalad, mi több, Európa Tanácsi szinten a kultúr-bizottságban elõ van terjesztve egy jelentés-tervezett a csángók életérõl, és remélem, hogy ebbõl egy ajánlás is lesz. A csángók helyzete nehéz, támogatni kell õket, elsõsorban fel kell bennük ébreszteni a nemzeti hovatartozási igényt, utána pedig konkrétan - már folyamatban is van - segíteni kell õket intézményesített szinten, különbözõ eszközökkel, amely lehetõvé tegye az identitásuk megõrzését. Itt püspöktõl könyvekig, színházelõadástól nyári táborokig mindenre gondolok.
kérdezõ: G. Róbert
A Neptuni tárgyalásokkal kapcsolatosan, hogyan ítéli meg hat év távlatából, hogy helyesen cselekedett akkor? Nem gondolta, hogy a marosvásárhelyi események után Iliescu-ékkal tárgyalni nem érdemes?
Frunda György: Úgy látom most is, hogy egy jó döntés volt tárgyalni a román civil társadalom és a politikusok különbözõ képviselõivel. Ez akkor gyümölcsözõ is volt: ne felejtsük el, hogy a tárgyalások nyomán biztosították az elsõ 300 helyet magyar diákoknak a kolozsvári egyetemen, tehát volt egy pozitív numerus clausus. Most már több ezerben számoljuk a magyar diákokat. Az egy jó kezdet volt. Véleményem szerint tárgyalni kell a román politikai pártokkal, de nem szabad tárgyalni a szélsõségesekkel. Különbséget kell tenni a szélsõséges-nacionalista pártok és Iliescu pártja között. Véleményem szerint az Iliescu-féle párt nem magyarbarát, sajnos, de ugyanakkor, egységesen, programja alapján nem lehet azt állítani róla, hogy egy olyan szélsõséges párt, akivel nem szabad tárgyalni.
kérdezõ: Kocsik Imre
Szenátor úr, maga szerint az RMDSZ az idei választások alkalmával bekerül a kormányba? Ki nyerheti meg a választásokat?
Frunda György: Hogy ki nyeri meg a választásokat?... korai még errõl beszélni. Nem hiszek azokban a véleménykutatásokban, amelyek azt mondják, hogy az Iliescu-féle pártnak több mint 40%-os népszerûsége van. Meg vagyok gyõzõdve, hogy a választások eredménye attól függ, a még hátralevõ idõben a kormánykoalíció mit fog tenni. Az a hozzáállás, hogy a véleménykutatások szerint Iliescuék megnyerik a választást, és emiatt nekünk pakolni kell, hogy elmenjünk, téves. Elõttünk van több mint egy fél év. Ha ebben az idõben sikerül egy pár olyan törvényt átvinni, amiért megnyertük a választásokat, akkor komoly esélyünk van választások után újra gyõztesen kormányozni ezt az országot. Ha ez a frusztrált, legyõzött, védekezõ pszichózis fogja a kormánykoalíció magatartását jellemezni, akkor veszíteni fogunk.

Az utolsó hónapokban - sajnos túl késõn - a kormánykoalíció bebizonyította, hogy képes határozottan lépni. Mikor ezt mondom, arra gondolok, hogy most például a szenátus jogi bizottságán átment az ingatlanok törvénye, hogy végre sikerült elfogadni a földtörvényt is, amit most már kezdenek alkalmazni. Végre sikerült egy olyan társadalmi biztosítást kiépíteni, amely lassan elkezd mûködni, és lehetõvé teszi általában az állampolgároknak, de elsõsorban a szegényebb rétegnek az ingyenes orvosi- illetve a kompenzált gyógyszer-ellátást, tehát, ha ezeket a lépéseket sikerül határozottan, egyértelmûen megtenni, törvény-szinten elfogadtatni, és a törvényeket betartani, akkor a jelenlegi koalíciónak van esélye megnyerni õsszel a választásokat.

Fontos szerepet játszik az is, hogy a Valutaalappal kötött egyezmény alapján az év második felében nagyobb összegek fognak bejönni az ország kasszájába. Ennek a direkt következménye az lesz, hogy a lej romlása csökken, az életszínvonal egy kicsit nõ, a nyugdíjasok nagyobb nyugdíjat fognak kapni, stabilizálódni fog a gazdasági helyzet, és ez lehetõséget ad majd arra, hogy meggyõzzük az embereket, hogy ezen a vonalon kell tovább haladni ahhoz, hogy jövõre jobban éljünk, mint az idén.

Hogy az RMDSZ bekerül-e a koalícióba - erre sem lehet még válaszolni. Attól függ, hogy ki alakít majd kormányt. Ha olyan román pártok nyerik meg a választásokat, amelyek demokratikusak, amelyek a jogállam elveit magukévá teszik, amelyek nemcsak hogy toleránsak a kisebbségi kérdésben, de ki is merik mondani, hogy támogatják a romániai magyar közösség érdekeit, és úgy fognak politizálni, hogy egyenlõk legyünk a román nemzetiségû állampolgárokkal, akkor igenis az RMDSZ-nek benne kell lennie egy újabb kormánykoalícióban. Ha viszont a gyõztes egy szélsõséges vagy túl baloldali politikai párt lesz, akkor véleményem szerint egy ilyen párttal nem szabad kormánykoalícióra lépni.

Ne feledjük el, hogy az utolsó három év azt bizonyítja, hogy kormánykoalícióban lehet orvosolni diszkriminációkat, a felgyûlt sérelmeket, ellenzékben viszont erre esély nincs. Persze nem szabad bármilyen árat megfizetni, nem szabad lemondani a demokratikus elveinkrõl, nem szabad lemondani nemzeti hozzátartásunkról, és nem szabad lemondani európai mivoltunkról, arról, hogy késõbb vagy hamarabb, mi is Európához fogunk tartozni - nem földrajzilag, hanem politikailag. Egy olyan Európához fogunk tartozni, amelyben nem csak a nemzeteknek, hanem a nemzeti közösségeknek, a nemzeti kisebbségeknek meglesz az elõre megrajzolt helyük, és ahol a nemzetközösségek egyenlõk lesznek a nemzeti többséggel.
kérdezõ: Ilyés Szabolcs
Nem fenyegeti-e a teljes balkanizálódás veszélye az egész romániai politikai szférát? A jelenlegi romániai magyar politikai elit bukaresti tartózkodásával együtt erõteljesen egy balkáni politikai szint öltött magára. Az Erdély centrikus politizálás helyett a Bukarest-centrizmus hatalmas veszélybe sodorja az Önök által képviselt réteget. Mi a reális esély az Erdély felé fordulásra?
Frunda György: Nem veszélyezteti. Tudniillik már benne vagyunk. A román politikai életet a balkanizmus jellemzi. Sajnos ezzel szembe kell nézni. Azt el kell azonban mondani, hogy legalábbis amit én értek a pejoratív balkanizmus alatt, azt kisebb vagy nagyobb mértékben megtalálhatjuk minden politikai életben. Nem hiszem, hogy Haider Ausztriában például, vagy Le Pain Franciaországban kevésbé szélsõséges vagy kevésbé balkáni, mint Vadim Tudor Romániában. Ma nem ez a kérdés, és nem ez a fontos. Véleményem szerint a fontos az, hogyan sikerül legyõzni a balkanizmust. Hogyan sikerül a balkanizmussal egy olyan európai vonulatot, egy olyan európai alternatívát szembesíteni, amely egy hihetõ, elfogadható lehetõség legyen a választópolgár számára, és amelyet úgy alkalmazunk, hogy a mindennapi életében ezt az állampolgár meg is érezze.

Ami a romániai magyarság Erdély felé fordulását illeti, úgy értékelem, hogy a Bukarestben politizáló magyar politikusok egyértelmûen - nem mindig egységesen, de egyértelmûen - a romániai magyarság érdekeit képviselik. Ha nem politizálnánk Bukarestben, csak Erdélyben, ugyanúgy ellentétek lennének közöttünk, mert különbözõképpen értékeljük a dolgokat. De a Bukarestben való politizálás az egyedüli lehetõség, mindaddig, amíg az ország fõvárosa Bukarestben lesz, hogy eredményeket elérjünk. Ha azt akarjuk, hogy az erdélyi és a romániai magyarság helyzetén javítsunk, ezt csak parlamenti eszközökkel lehet elérni, és csak parlamentben. Egészen más téma, hogy mit lehet tenni ellenzékben, és mennyit lehet elérni kormánykoalícióban. De mindenesetre a XXI. század Európájában kisebbségi jogokat, közösségi jogokat elsõsorban parlamenti szinten lehet elérni, és utána, az elfogadott törvények alapján regionális és helyi szinten lehet továbbfejleszteni.
kérdezõ: Butka Gergely
Milyen esélyt lát arra, hogy az RMDSZ végre egységes egészként lepjen fel a helyi magyarság érdekeinek védelmében? Ön milyen alternatívát javasolna a probléma megoldására?
Frunda György: Egységesen kell fellépni, megtartva a szövetség egységét, hogy a romániai magyarság ne osztódjon fel különbözõ pártokra, vagy ne jussunk el oda, hogy legyenek olyan magyar politikusok, akik arra ösztönzik a romániai magyarokat, hogy ne az RMDSZ-re szavazzanak, vagy hogy távol maradjanak a szavazástól. A nemrég megjelent véleménykutatás különben azt mutatja, hogy a magyarság 80-85%-a támogatja a kormányban való részvételt, ha most lenne résztvennének a választáson, illetve az RMDSZ-re szavaznának. Véleményem szerint ez bizonyítja, hogy mi, azok a politikusok, akik a reálpolitika képviselõi vagyunk és az egységért harcolunk, a többséget jelentjük. Ezt az egységet pedig meg kell õrizni, ez a legerõsebb eszközünk jogaink eléréséhez.
kérdezõ: Szarvas Huba
Tisztelt szenátor! Hogyan látja Ön az erdélyi magyarság helyzetét az elkövetkezendõ 100 évre? Hogyan tudnak motiválni az ifjúságot, az egyetemistákat, hogy itt Erdélyben álljanak a nemzet szolgálatába?
Frunda György: Kérem szépen, én ügyvéd illetve szenátor vagyok, nem kuruzsló. Nem tudom, mi lesz 100 év múlva, de ez attól függ, hogy fog alakulni Európa sorsa. Ha történelmileg rövid idõn belül, az az 10-15 év alatt eljutunk oda, hogy egy konfederatív, közös Európa legyen, akkor stabilnak látom mind Európa sorsát, mind ezen belül a magyarságét. Vagy méginkább leszûkítve: az erdélyi magyarság sorsát. Ha ez nem fog bekövetkezni, akkor elõreláthatatlan, hogy mi lesz Európa sorsa, mert Európa összefogásra, összetartásra van ítélve: gazdaságilag, politikailag és kulturális szempontból is. Annyira nagy az amerikai és az ázsiai nyomás, hogy Európának össze kell fogni, hogy megtartsa saját identitását és megõrizze múltját, és erre építve, egy stabil jövõt tudjon kiépíteni.

Az ifjúság motiválásának nagyon-nagyon sok vetülete van. Az elsõ, és legfontosabb talán, a gazdasági. Õszintén ki kell azt mondani, hogy az 1999-ben, vagy 2000-ben ballagó magyar diák nem azért hagyja el Erdélyt, mert elnyomják nemzetiségileg, vagy mert kihelyezik Moldvába vagy Olténiába, hanem azért, fõleg Magyarországra, mert jobbak a gazdasági lehetõségek. Tehát abban a pillanatban, amikor itt is jobb lesz a gazdasági helyzet, akkor remélem, hogy meg tudjuk majd gyõzni fiataljainkat, hogy ne menjenek el. Én azt hiszem, hogy éppúgy, ahogy az én generációm nagy része vállalta a 70-es évek második felében, illetve a 80-as években, sokkal nehezebb körülmények között, hogy ne hagyja el szülõföldjét, hogy itt maradjon és megtartsa magyarságát, éppúgy a mai fiatalok hovatartozási kötelezettsége, hogy - ha nehezebb gazdasági körülmények, korlátok között is - itt maradjon, és itt építse fel a közös, jobb jövõt.
kérdezõ: Gergely Dezsõ
Mikor lesz magyar egyetem?
Frunda György: Nem tudom ezt megmondani. A kérdés nem tesz különbséget állami vagy magánegyetem között. Magyar magánegyetemet létre lehet hozni akár csak az idén is, ennek semmiféle akadálya, véleményem szerint egyelõre nincs. Tudniillik, ha nem is mondja ki az új tanügyi törvény tételesen, hogy létrehozható magyar magánegyetem, egyetlen cikkely sem tiltja ezt be. Tehát erre lehetõség van, ez egy járható út. A másik, ami fontosabb, hogy létrejöjjön majd a magyar állami egyetem. Én a második alternatívát támogatom. Tudniillik nem csak azért kell létrejöjjön a kolozsvári Bolyai Egyetem, mert egy kétmilliós lakosságú közösségnek szüksége van egy egyetemre, nem csak azért, mert normális lenne, hogy 57 román állami egyetem mellett mûködjön egy magyar állami egyetem is, hanem elsõsorban azért, mert ez a mi kulturális örökségünknek, hagyományunknak szerves része, amirõl nincs jogunk lemondani, amiért harcolni kell, és harcolni is fogunk.
kérdezõ: Dobai A.
Milyen a viszonya a Magyarországi református egyházzal?
Frunda György: Én az erdélyi református egyházközösségnek vagyok a tagja, marosvásárheyi református ember vagyok. Tisztelt kérdezõ, mondja el, hogy mire gondolt, mert nem értem. Én ennek a közösségnek vagyok a tagja, a magyarországi egyházzal semmilyen kapcsolatunk nincs. Soha meg nem kerestek, soha meg nem kerestem õket. Nem tudom, mire gondol.
kérdezõ: Levente Klein
Melyik volt a legjobb bor, amit megkóstolt és melyik a kedvenc ételreceptje?
Frunda György: Nem tudom, nem tudok egészen pontosan válaszolni, valószínûleg egy nagyon régi tokaji óbor volt a legjobb. Az étel, az könnyebb: bárányfejleves, bárányflekken, tészta és kenyér nélkül.
kérdezõ: Vass Enikõ
Idén indul az RMDSZ színeiben az elnökválasztásokon, úgy ahogyan azt 1996-ban tette?
kérdezõ: Nagy Szabolcs
Indul-e az elnökválasztáson, és ha igen, tervezi-e kampányát az internetre is kiterjeszteni?
kérdezõ: Jancsi
Szenátor úr! Indul-e az elnökválasztáson?
Frunda Fyörgy: Itt nem a személyemrõl van szó, hanem a kérdés az, hogy az RMDSZ-nek lesz-e elnökjelöltje 2000-ben, errõl döntés még nincs. Valószínûleg a helyhatósági választások után egy SZKT fog dönteni ebben a kérdésben. Az interneten való jelenlét szervezési kérdés, nem a jelölt dolga, ez a szövetség dolga. Véleményem szerint az interneten jelen kell lennie mindenféle RMDSZ döntésnek.
kérdezõ: Jancsi
A második fordulóra elõrelátható Iliescu-Constantinescu párharcban ön szerint az utóbbi megérdemli-e a magyarság támogatását? Köszönöm.
Frunda György: A kérdés elméleti, a válaszom is elméleti: igen. Nem vagyok olyan biztos, hogy a második fordulóban Iliescu úr és Constantinescu úr fognak találkozni. El tudok olyan variánst is képzelni, hogy Constantinescu úr Melescanu úrral fog találkozni vagy - ha ne adj' Isten az RMDSZ-nek saját elnökjelöltje lesz, Iliescu úr Melescanu úrral fog találkozni. Túl korai még ebben a kérdésben bármit is mondani.
kérdezõ: O.K.
Számíthat-e az RMDSZ idei elnökjelöltje román nemzetiségûek szavazatára; fog-e kampányt indítani a románok felé is, vagy csak az image-én próbál javítani?
Frunda György: Majd meglátjuk, hogy ki lesz az az elnökjelölt, s akkor majd tudok erre is válaszolni. Ha ez elvi kérdés, akkor azt hiszem, hogy az RMDSZ-nek a románokhoz is kell szólni. Tudniillik nekünk nem csak az a célunk, hogy a romániai magyarságot meggyõzzük, hogy ránk szavazzon, és eljöjjön szavazni. Ez a legfontosabb, elsõrendû célunk, de ugyanakkor nekünk vissza kell verni a román nacionalista, szélsõséges állításokat. Ehhez nekünk a romániai románokhoz is kell szólnunk. Meg kell magyaráznunk nekik azt az egyszerû dolgot, hogy a romániai magyarságnak járó jogok nem szûkítik le a román jogokat, azt hogy nem akarunk mások lenni, a romániai románokkal mint egyenlõ állampolgárok.