Eckstein Kovács Péter válaszai a TransIndex olvasóinak kérdéseire: kérdezõ: ReeD Zolee Mikor lesz két állampolgárságunk??? Eckstein Kovács Péter: Nem tudom, hogy például nekem, mikor lesz kettõs állampolgárságom. Egyelõre nekem is csak egy van, és én ezzel meg vagyok elégedve. A kettõs állampolgárság nyílván két állam kapcsolatának a kérdése, és ebben az esetben elsõsorban a magyar állam döntése, hogy akar-e egy egész közösségnek magyar állampolgárságot felajánlani, illetve, hogy milyen körülmények között és milyen jogok biztosítása mellett tenné ezt. Vannak példák, épp Közép-Európából, amikor egyes államok teljes, vagy kevésbé teljes köru állampolgári státuszt biztosítanak a határaikon túl élõ nemzettársaiknak. A helyzetek természetesen különbözõek és nyílván annak az államnak, amely az alap-állampolgárságot adja, is erõs beleszólása van, az is döntõ, hogy a törvényhozása mennyire megengedõ a kettõs állampolgárság terén. Ha nagyobb tömegekrõl, egész népcsoportokról van szó, akkor szintén változó, hogy ezt tolerálja-e az állam vagy sem. Ahol most érdekesen alakul a helyzet, az Moldova Köztársaság, melynek alkotmánya nem engedi meg a kettõs állampolgárságot, ennek ellenére, a nemrég nyilvánosságra került statisztikai adatok alapján, eddig mégis 300 000-en megszerezték a román állampolgárságot is. A politikai helyzet további alakulásának függvénye, hogy lesz-e az erdélyi magyarságnak kettõs állampolgársága vagy sem. Még annyit tennék hozzá, és úgy érzem, ez fontos, hogy a kettõs állampolgárság esetében figyelembe kell venni, hogy Magyarország demográfiai mutatói nagyon rosszak, 20 éven belül Magyarország lakossága várhatóan jelentõsen megcsappanhat. Kérdés marad azonban, hogy milyen álláspontot fog képviselni a magyar kormány, hogy kívánja-e majd azt, hogy a környezõ országok magyarságát az ország határain belülre telepítse, vagy legalábbis annak egy szakképzet rétegét, értelmiségit és nem értelmiségit, illetve, hogy erre hogyan fognak reagálni az illetõ kisebbségi szervezetek és az érintett országok kormányai. kérdezõ: A. Hart <adalberthart@CompuServe.com> Tisztelt miniszter úr, mivel 10 év tapasztalat nem kielégítõ az erdélyi magyar érdekek védelmében, kíváncsi volnék, van-e középtávú stratégia az RMDSZ-ben egy ellenzéki parlamenti munka eredményességéhez? (amennyiben a közvélemény kutatásoknak van értelme, erre fel kell készülni) Üdvözlettel Hart/Heidlebenrg Eckstein Kovács Péter: Nyilvánvalóan van. Ezt az ellenzéki státuszt hat éven keresztül gyakoroltuk, tehát van némi tapasztalatunk, hogy milyen eszköztár szükséges ellenzéki pozícióban a politizáláshoz. A közvélemény kutatások mutatói valóban rosszak abból a szempontból, hogy a volt kormánypárt, az Iliescu féle Társadalmi Demokrácia Pártja, és csatolt részei nagyon jól állnak. Szerintem a politikában soha nem szabad azt mondani, hogy soha, másrészt azonban vannak nagyon komoly érvek amellett, hogy a TDRP és a tõle még jobboldalibb, még nacionalistább pártok nem lehetnek az RMDSZ koalíciós partnerei. Itt elsõsorban arra gondolok, hogy mi beléptünk egy kormánykoalícióba azért is, mert ez egy lehetõség volt számunkra, mint közösség számára, másrészt pedig a jó oldalon léptünk be, ahol a választásnak a tétje az volt, hogy a posztkommunista, megújulásra nem képes erõk fognak-e továbbra is kormányozni, vagy pedig a változást óhajtó demokrata, reformista pártok. Lehet, hogy nekünk kisebbségi szempontból, az elért vívmányok megõrzése érdekében, hasznosabb volna, ha újabb elvárásaink teljesítését egy kormánykoalíciótól kérhetnénk, viszont, ha az a koalíció a társadalom összessége és az euro-integráció szempontjából egy negatív változást hozna, ebben a helyzetben az RMDSZ nem vállalhat kormányszerepet. Természetesen erre felkészültünk és felkészülünk, annak ellenére, hogy gyõzni szeretnénk, és azt reméljük, hogy a jó oldalon leszünk a következõ koalíció tagjai. kérdezõ: Táncsics Lehel, Déva Ön szerint tényleg szabad-e a romániai magyar szabad sajtó? Nem gondolja-e hogy átszövi egyfajta mélységesen tradicionalista romániai magyar ideológia? Eckstein Kovács Péter: Én úgy érzem, a romániai magyar sajtó ténylegesen szabad. Hogy ezzel a szabadsággal hogyan él, hogy mennyire naprakész és modern, mennyire van jelen a romániai és magyarországi politikai életben, mennyire tud tényfeltárni és mennyire képes megfogni a mindennapi problémákat, azon nyílván, lehetne vitatkozni. Van olyan lap, amelyik ezt tudja hozni, van olyan, amelyik kevésbé. De az, hogy itt nincs a szabadságnak korlátozása, hogy a cenzúra nem létezik ez kétségtelen. Ez a '89 utáni vívmányok egyike, amely a magyar sajtóra is érvényes. Az ideológiát illetõen szintén csak azt tudom mondani, hogy általánosítani ebben a tekintetben sem szabad. Kétségtelen, hogy egy kisebbségi társadalom nagyon szívesen és valahogy természetszeruleg fordul a hagyományaihoz. Hogyha ez a hagyományba való fordulás valahol dominánssá válik, ha ez az egyetlen jellemzõje, akkor én személy szerint nem tekintem ezt egy pozitív tényezõnek. Egy dinamikusabb és naprakészebb, helyi kérdésekkel foglalkozó sajtót tartok kívánatosnak. kérdezõ: Sárközi Zoltán <vorszil@rdsor.ro> Ön hogyan látja, az RMDSZ mindig a megfelelõ személyeket juttatta politikai funkciókhoz vagy errõl tilos nyilatkozni? Mibe kerül egy kinevezés? Igaz-e amit bizonyos posztok árairól hallani? De megtérülõ befektetéseknek bizonyulnak a választóknak is? Eckstein Kovács Péter: Jó kérdés. Azt hiszem, hogy mi ebben a tekintetben nagyon tiszták vagyunk, annak ellenére, hogy létezik arról szóbeszéd, hogy egyes politikai pártoknál valóban ára van egy országgyûlési képviselõi helynek. Nálunk errõl nem tudok. Nem pénzen, hanem ismertségen, népszerûségen alapulnak a választások. Nyilvánvaló, hogy a politikában nem mindig a legképzettebbek kerülnek a képviselõi helyekre, nagyon sokat számít az, hogy az illetõ hogyan csomagolja a képességeit, milyenek a viszonyai a szervezeten belül - az RMDSZ ugye, nem egy párt. Nemzetközi megfigyelõk nagyra becsülik az RMDSZ alapszabályzatának azt a kitételét, mely szerint csak olyan valaki vállalhat jelölést megyei listán - márpedig itt az autonómia az RMDSZ-n belül érvényesül - hogyha az állandó lakhelye legalább 6 hónapja az illetõ megyében van. A cél, hogy az országgyûlésben a helyi emberek képviseljék a helyi problémákat, és itthon egyediek vagyunk ezzel az elõírással. A különbözõ megfontolások miatt természetesen megeshet, hogy nem mind olyan emberek kerülnek a parlamentbe, akik az ideális maximumot nyújtanák. De én, aki két parlamenti ciklusban voltam az RMDSZ országgyûlési képviselõje, állíthatom, hogy ezekben a frakciókban csak olyan emberek voltak, akik erkölcsileg megfeleltek a feladatnak, még szakmai hozzáértést is tudtak adni, és akikkel nagyon jó volt együtt dolgozni. kérdezõ: Kelemen Attila <transindex@mail.dntcj.ro> Miniszter úr, ön szerint van-e Romániában zsidó kérdés, különbözik-e e tekintetben a magyarországi és a romániai helyzet? Eckstein Kovács Péter: Zsidó kérdés valamennyire van, az, hogy mit értünk alatta, változhat. Tény, hogy a forradalom utáni román társadalom próbál a múltjában fogódzót keresni és óhatatlanul a két világháború közötti ideológiákhoz, ideológusokhoz tér vissza, ahol az antiszemitizmus egy fellelhetõ, s talán sok mindenben meghatározó irányzat volt. Véleményem szerint Antonescu Marsall rehabilitálásának a kérdése is felveti a zsidó kérdést, õ volt az, akinek a tejhatalma alatt Romániában elfogadták a zsidó törvényeket, melyek értelmében a társadalom egy szegmentumát, származása miatt, törvényen kívül helyezték. Úgy vélem, inkább a múltbeli személyiségekhez és eszmeáramlatokhoz való viszonyulással kapcsolatban beszélhetünk zsidó kérdésrõl és antiszemitizmusról. Romániában jelenleg már nagyon kevés zsidó él, a számuk 10 000 alá csökkent egy hajdani 7-800 ezer fõs közösségrõl, úgyhogy csak egy olyan zsidó kérdésrõl beszélhetünk, amely gyakorlatilag zsidók nélkül létezik. Annak, hogy Magyarországon hogy tevõdik fel a kérdés, szakértõje nem vagyok és nyilatkozni sem kívánok errõl. kérdezõ: Szabó Tibor, Nagybánya Melyik román párttal lehet a legkonstruktívabban együttmûködni kisebbségi ügyekben? Eckstein Kovács Péter: A szélsõséges, vagy nagyon nacionalista pártokon kívül, mint amilyen a Nagy Románia vagy a Román Nemzeti Egység Párt, ahol egyöntetû álláspont van a nemzetiségekkel szemben, a többi párton belül megvannak a választóvonalak. Állíthatom, hogy minden pártban vannak, és itt elsõsorban a koalíciós partnereinkrõl beszélek, olyan vezetõk, közvélemény formálók, akik pozitívan, európai módon viszonyulnak a kisebbségi kérdéshez. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik tradicionalistában, elfogultabban, esetenként rosszhiszemûben. Lehet, hogy egy kicsit hazabeszélek, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a Nemzeti Liberális Párttal talál a legjobban a szó a kisebbségeket érintõ kérdésekben. kérdezõ: Deésy Huba <deesy_huba@hotmail.com> A miniszter úrhoz intézett kérdésemet a mellékelt újsághír miatt tettem fel. Nagyon meglepett, amit annakidején láttam és az, amit ebben a cikkben olvastam. Romániára érvényes még az a híres mondás, hogy AMIT LÁTOK, MÁR AZ SEM IGAZ?? Az lenne a javaslatom, hogy tegyék próbára a többi tévénézõt is. Szerezzék meg az RMDSZ kazettáját és játsszák le akár többször is azt a néhány percet. Az sem ártana, ha közben román, angol és német nyelven fényújságként olvashatnák a másajkúak is, hogy miként vélekedik egy EU-tagjelölt ország ügyészsége az éppen pergõ eseményrõl. Tisztelettel, Deésy Huba „Megszüntették a vizsgálatot az aradi provokáció ügyében Az aradi ügyészség megszüntette az október 6-i provokáció ügyében kezdett vizsgálatot. Az illetékes ügyész szerint a magyarellenes tüntetés résztvevôi semmilyen törvénybe ütközô cselekedetet nem követtek el. Tavaly Aradon az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanú tábornokai kivégzésének 150. évfordulójára emlékezô ünnepségeket durva provokációval igyekezett megzavarni egy körülbelül száz fôbôl álló csoport. A rendôrség nyomozati anyaga alapján Blag Micle aradi ügyész elrendelte az eljárás megszüntetését, mivel szerinte semmilyen törvénybe ütközô cselekedet nem történt. Nem volt szó nacionalista-soviniszta uszításról, mert a gyalázkodás „spontán megnyilvánulás volt, amit a történészek által is vitatott esemény idézett elô". Nem volt szó a vallásszabadság megsértésérôl, mert a tüntetôk az utcai kiabálással „nem zavarták meg" a katolikus templomban tartott misét. Sírhelygyalázást sem követtek el a vesztôhelynél, mert „nem érintkeztek a sírhellyel". A tüntetôk még csendháborítással sem vádolhatók, mert „spontán akciójukat a helyi tanács álláspontja váltotta ki". Eckstein Kovács Péter:Nagyon nehéz kérdés. Nem szokásom a bírósági szervek munkájának eredményességét megkérdõjelezni. Én is ott voltam Aradon és láttam a történteket. Véleményem szerint elsõsorban a rendõrség és a csendõrség alakulatai, illetve ezek vezetõi voltak a hibásak. Léteznek törvényes elõírások a nyilvános rendezvényeket illetõen, amelyek tiltják, hogy egy idõben két esemény is engedélyt kaphasson. Tekintettel arra, hogy a megemlékezési ünnepély be volt jelentve a polgármesteri hivatalnál és a rendõrségen is, a hatóságoknak kötelessége lett volna, hogy eltávolítsa azokat, akik engedély nélkül tüntettek, és ezzel az említett törvény értelmében kihágást, illetve bûncselekményt követtek el. Amit sajnálatosnak tartok, az az, hogy egyrészt az események alatt a rendfenntartás feladatára hívatott intézmények képviselõi nem léptek fel a megfelelõ módon, szükség esetén akár erõt alkalmazva, hogy eltávolítsák az ellentüntetõket, másrészt pedig, hogy utólag nem foganatosítottak kihágást megtorló intézkedéseket. Azt, hogy az ügyészség azt állapította meg, hogy nem volt bûncselekmény, nem akarom, és nem is merem vitatni, de az hogy a hivatalos állami szervek részérõl mulasztás történt, ezt viszont felelõséggel és jogi ismereteim birtokában állíthatom. kérdezõ: Levente Klein <klein@physics.utah.edu> Hogyan fogja kiszûrni az RMDSZ, hogy ne a bunkók jussanak a parlamentben, mint magyar képviselõk? Eckstein Kovács Péter: Az RMDSZ-en belül megvannak a szabályzati elõírások arra vonatkozóan, hogy hogyan történik a jelölés a parlamenti képviselõi listákra. Egyrészt létezik egy keretszabályozás, ami az egész RMDSZ-re vonatkozik, ezen kívül pedig a megyei szerveztek, amelyek nagy vagy szinte teljes autonómiával bírnak, külön szabályokat állíthatnak fel arra, hogy milyen kritériumok alapján jelölnek az országgyûlésbe, illetve a helyi önkormányzatokba tanácsosokat, képviselõket. Hogy ez a szûrõ mennyire jól mûködik, hogy ki kit tekint bunkónak, ez már egy másik kérdés. Amit még ezzel kapcsolatban elmondanék, az az, hogy a román közvéleményben az RMDSZ parlamenti frakciója, úgy a képviselõház, mint a szenátus, mint szakmailag felkészült, a parlament írott és íratlan törvényeit egységesen betartó csoport van minõsítve. Vagyis az az image, ami tíz év alatt kialakult a magyar képviseletrõl, jónak mondható. kérdezõ: Levente Klein <klein@physics.utah.edu> Hogyan fogja meggátolni az RMDSZ, hogy a jövendõbeli román állampolgárok, a moldvai testvérek ne épp Erdélyben telepedjenek le, felhígítva a már úgy is nagyon híg etnikai összetételt? Eckstein Kovács Péter: Arról, hogy a Moldovai Köztársaság állampolgárai milyen számban fognak áttelepülni Romániába, még nincs egy tiszta kép, és fõleg arról nem tudunk biztosat, hogy milyen trendek következnek ezután. Léteznek szabályozások, egyrészt országos szintû alkotmányos elõírások, amelyek megadják a szabad helyváltoztatásnak a jogát. Másrészt vannak más elõírások, amelyek azt mondják, hogy nem szabad kolonizál, nem lehet bizonyos népcsoportokat mesterségesen betelepíteni egy régióba. Harmadrészt pedig léteznek nemzetközi kisebbségvédelmi szerzõdések, amelyek tiltják egy régió nemzetiségi összetételének a mesterséges átalakítását. Egyelõre nincs arra utaló jel, hogy nagyobb népességcsoportok megmozduljanak, és ezzel megváltoztassanak nemzetiségi arányokat. A Moldovai Köztársaság állampolgárainak Romániában való letelepedésének a tendenciája még nyitott kérdés, és ha valóban élesben is felmerül, a védekezést a román és a nemzetközi jogrend adta keret biztosíthatja, amellyel nyílván az RMDSZ, szükség esetén, élni fog. kérdezõ: Balázs Árpád <barpi@k.ro> A tagság egyre távolodik, ezt a kifizetett tagdíjakból is ki lehet számítani. A függetlenek szaporodnak és a Markó fémjelezte csapat, nem akarja ezt észre venni. Miért? Eckstein Kovács Péter: Arra a kérdésre, hogy a tagság távolodik-e az RMDSz-tõl, az idén megejtett helyhatósági és parlamenti választások fognak választ adni, és arra is, ki milyen arányban érzi magáénak az RMDSZ-t. A tagság befizetése talán nem a legjobb mérce. Általános elszegényesedési folyamat zajlik le, és sokan azt minimális összeget is, amit az RMDSZ alsó határnak megszabott, megsínylenék. Nyílván van egy erózió is, ami a kormányszerep vállalásából fakad, egy nem túl sikeres kormánykoalícióban való részvételbõl. Nagyon nehéz -- én személy szerint nehezen élem meg -- egy olyan helyzetben lenni, ahol az erózió egy reális veszély, több irányból is vannak késztetések a leszakadásra, a növekedésnek pedig megvannak az etnikai arányszám határai. Én ennek ellenére úgy érzem, és ezt a közvélemény kutatások eredményei is igazolják, hogy az RMDSZ tagok kisebbségi létükben a garanciát arra, hogy helyzetük javuljon, az RMDSZ-ben látják, és változatlanul a döntõ többség bizalommal él iránta. kérdezõ: Zoltán Levente <arhiv@personal.ro> Mikor foglakoznak már a magyar nyelven történõ mûszaki oktatással is? Eckstein Kovács Péter: Azok, akik az RMDSZ-ben vannak, még inkább azok, akik az egyetem építésben, oktatási vonalon tevékenykednek, nyilvánvalóan figyelembe veszik a mûszaki oktatást is. Természetesen igény van arra, hogy a mûszaki oktatás is anyanyelven folyjon, s lehetõleg egy külön anyanyelven mûködõ intézményen belül. kérdezõ: Zilahi Imre <zilahi@usa.net> Az aranyosgerendi Bánffy-kastély jogi helyzetével tudtommal Ön foglalkozik. Azt is tudom, hogy báró Bánffy István vitát folytat a kastélyt használó Umanconstruct-tal. Hol tart ez a vita és miben áll? Eckstein Kovács Péter: Az aranyosgerendi Bánffy kastély jogi helyzetével kapcsolatban az a probléma merült fel, hogy a tulajdonos Bánffy István báró egy bérleti szerzõdést kötött az említett humanitárius szervezettel, és a késõbb a szervezeten belül történt személyi változások érintették a tulajdonos Bánffy családot. Végsõ soron annak jogi kérdés merül fel, hogy a bérlõk teljesitik-e kötelezettségeiket a tulajdonossal szemben, vagy pedig erre nem képesek. Amennyiben ez utóbbi eset áll fenn, márpedig a szerzõdésben jól meghatározott feladatokat vállaltak, akkor a tulajdonos felbonthatja a bérleti szerzõdét. Az utóbbi idõben felmerült problémáknak elsõsorban személyi és bizalmi jellegû alapja van. kérdezõ: OutLet <outlet@yahoo.com> Ön elégedett az RMDSZ kormányzati tevékenységével? Nem lett volna hatékonyabb az ellenzéki politizálás? Eckstein Kovács Péter: Nem vagyok hivatott az RMDSZ kormányzati szereplését vitatni, mert részese vagyok ennek. A kérdésre mégis egy elég határozott nemmel válaszolnék. Az RMDSZ-en belül, a politológusok részérõl, a magyar kormánypártok és ellenzéki pártok, valamint a román partnerek részérõl is egyértelmû volt annak elismerése, hogy a kormányszerep vállalása pozitív lépés volt, úgy a magyar közösség szempontjából, mint Románia egészének szempontjából. Hat év ellenzéki politizálás áll mögöttem, és állíthatom, hogy az eszközök lényegesen szûkösebbek, mint a kormányzati pozícióban, amennyiben van egy normális hozzáállás a kormányzási partnerek részérõl. Egyébként a kormányszerep vállalása nem egy cél csupán, hanem egy eszköz. Voltunk már, és sajnos úgy néz ki, hogy még leszünk ellenzékben, és akkor talán majd jobban össze lehet mérni, hogy a két pozícióból mennyire lehet a kisebbségi jogokat érvényesíteni. kérdezõ: Szin Péter <szinpeter@freemail.hu> Mit szól ahhoz a tényhez, hogy a koalíció a frakció-szakadások és átigazolások után úgy a képviselõházban, mint a szenátusban elvesztette a többséget? Eckstein Kovács Péter: Az, hogy a kormánykoalíció elvesztette a többségét a szenátusban, és késélen áll a helyzete a képviselõházban is, ez egy meglehetõsen átmeneti korszak politikai viszonyainak a következménye. És itt valamennyi politikai párt felelõssége felmerül, annak kapcsán, hogy milyen kritériumok és milyen bizalmi viszony alapján jelölték embereiket az országgyûlésbe. Egy ilyen helyzet kialakulása teljesen elképzelhetetlen egy nyugati demokráciában. Az, hogy egy képviselõ bejut egy párt listáján, és hogy azt elhagyja, az még elõfordul, de az hogy ez a jelenség szinte tömeges méreteket öltsön, az nem természetes, és gyakorlatilag a parlamenti demokrácia lényegét és elfogadottságát ássa alá. A következõ országgyûlési választások ebbõl a szempontból valószínûleg arra sarkalják majd a különbözõ pártok vezetõit, hogy megfelelõ intézkedéseket foganatosítsanak, hogy ez a jelenség, ilyen mértékben ne fordulhasson ismét elõ. kérdezõ: Szin Péter <szinpeter@freemail.hu> Mekkora összegbõl gazdálkodik 2000-ben az Ön által vezetett intézmény? Változott-e 1999-hez képest? Eckstein Kovács Péter: A kisebbség védelmi hivatal 1999-ben nem gazdálkodott túl jelentõs költségvetéssel, de itt is árnyalt a kép. Gyakorlatilag három alap szerepel a költségvetésben, amelyhez a kisebbség védelmi hivatal hozzá szól. Tudni kell, hogy a kisebbségi ügyvédelmi hivatalnak nincs jogi személyisége, és mint ilyen, az utalványozó minden esetben a miniszterelnöki hivatal. Tavaly létezett egy 34,5 milliárdos tétel, amelyik a különbözõ kisebbségi szervezetek tevékenységét volt hivatott támogatni, és ebben a kisebbség védelmi hivatalnak csak egy transzmissziós szerepe volt. Ezt a költségvetési összeget maguk a szervezetek kapták, õk egyeztek meg, hogy milyen arányban osztják el egymás között. Ezek fölött, én, mint a kisebbségi hivatal vezetõje nem rendelkeztem. Volt még egy 2,9 milliárdos tétel, amely a nemzeti kisebbségek szervezeteinek tevékenységét valamint a kisebbség védelmi hivatal által kezdeményezett programokat finanszírozta. Ugyanakkor létezett egy 800 millió lejes alap, amely a rasszizmus, antiszemitizmus, idegen gyûlölet és intolerancia ellenni kampányt támogatta. Az idei költségvetést még nem fogadták el, úgy hogy csak azokat a számokat mondhatom, amelyek a tervezetben léteznek. Idén körülbelül 59 milliárdra emelkedett a kisebbségi szervezeteknek szánt összeg, ami reálértékben egy nagyon enyhe gyarapodást jelent. A másik két tétel változatlanul szerepel a tavalyihoz képest, ami reálértékben jelentõs csökkenést jelent. kérdezõ: Szabó Tibor, Nagybánya Ön hol látja a Szabadelvû Kör helyét az RMDSZ platformjai között? Eckstein Kovács Péter: Az RMDSZ a brassói kongresszusán elfogadott dokumentumok értelmében elismerte a platformok szabadságot, elismerte azt, hogy az erdélyi magyarság között létezõ ideológiai és világnézeti különbségeket is meg kell jeleníteni. Ez gyakorlatilag egy biztonsági szelep szerepét is ellátja, finanszírozza is a RMDSZ-en belül létrejövõ platformokat. A Szabadelvû kör az elsõ platform, amely az RMDSZ-en belül megalakult és azóta is tartja magát ahhoz, hogy egy mûhely, lobbicsoport, amely nyílván olyan irányba próbálja befolyásolni a RMDSZ politizálását, hogy abban a szabadelvû-liberális értékek is megjelenjenek. Mi, lévén, hogy személyem a kör elnöke, úgy látjuk, hogy nekünk itt egy figyelemfelkeltõ és befolyásoló szerepünk, az RMDSZ platformjai között egy jól kialakult helyünk van, és elsõ sorban az értelmiségi, vállalkozói illetve városi réteghez fordulunk, és az õ érdekeiket próbáljuk érvényesíteni. kérdezõ: Szabó Tibor, Nagybánya Lehet-e párhuzamot vonni a tények között, hogy Romániában a kissebségek parlamenti jelenléte garantált, míg Magyarországon ez még nincs megoldva ? Eckstein Kovács Péter: Sok vita volt arról, elsõsorban Romániában, de Magyarországon is, hogy a kisebbségek parlamenti jelenléte mennyire üdvös, mennyire szükséges. Amit errõl mondani tudok, az, hogy Romániában a kisebbségek számára rendkívül fontos ez a parlamenti jelenlét. De lassan elõállhat nálunk is az a helyzet, amitõl Magyarországon a liberálisok féltek és, amit érvként hoztak fel a kisebbségek teljes jogú parlamenti képviselete ellen, (mely mögött nyilván egy ilyen preferenciális választási rendszer húzódik), és pedig az, hogy õk a mérleg nyelve. A képviselõházban annyira kiegyensúlyozottak az erõviszonyok, hogy a jelen pillanatban a kisebbségi szervezetek képviselõi tudnak dönteni politikai kérdésekben. Normális esetben a kisebbségek a saját érdekeiket képviselik. Nagyrészt apolitikusak, nem kormánypártiak vagy ellenzékiek, és mégis õk döntenek vagy fognak dönteni a politikai kérdésekben, amely nem túlzottan üdvös dolog. Bár a kisebbségi kérdés egy olyan kérdés, amit õk is, mi is minél hamarabb szeretnénk depolitizálni, és a politikai váltógazdaságtól függetlenné tenni, gyakorlatilag mégis a politikai küzdelmi arénának kulcsszereplõivé változtathatja a kisebbségi képviselõket. Ennek ellenére, az, hogy a kisebbségek szót kapjanak, érdekeiket kifejthessék az országgyûlésben kétség kívül egy pozitív tapasztalat, amit a román példa is igazol. kérdezõ: Szabó Tibor, Nagybánya Miért nem lehet a körzeti kissebségi rádió mûsorokat egy hullámhosszon egymásután hallgatni? Eckstein Kovács Péter: A körzeti kisebbségi rádiómûsorok szinkronizálása, úgy érzem, egy olyan kérdés, ami meg fog oldódni. Erre vannak tervek, vannak kísérletek. Egyrészt egy nagyobb összefogás lenne szükséges, másrészt pedig egy nyitottság a rádió vezetõsége részérõl. Mi is felismertük, a rádiósok is felismerték, hogy nagyon jó lenne a folyamatos magyar adás. Reméljük, a jövõben ez meg fog oldódni. Eckstein Kovács Péter életrajza