|
|
Eckstein Kovács Péter válaszai
a TransIndex olvasóinak kérdéseire: |
|
kérdezõ:
ReeD Zolee
Mikor lesz két állampolgárságunk??? |
Eckstein Kovács Péter: Nem tudom, hogy például nekem,
mikor lesz kettõs állampolgárságom. Egyelõre nekem is csak egy van, és
én ezzel meg vagyok elégedve. A kettõs állampolgárság nyílván
két állam kapcsolatának a kérdése, és ebben az esetben elsõsorban
a magyar állam döntése, hogy akar-e egy egész közösségnek magyar állampolgárságot
felajánlani, illetve, hogy milyen körülmények között és milyen jogok biztosítása
mellett tenné ezt. Vannak példák, épp Közép-Európából,
amikor egyes államok teljes, vagy kevésbé teljes köru állampolgári státuszt
biztosítanak a határaikon túl élõ nemzettársaiknak.
A helyzetek természetesen különbözõek és nyílván annak az államnak,
amely az alap-állampolgárságot adja, is erõs beleszólása van, az is döntõ,
hogy a törvényhozása mennyire megengedõ a kettõs állampolgárság
terén. Ha nagyobb tömegekrõl, egész népcsoportokról van szó, akkor
szintén változó, hogy ezt tolerálja-e az állam vagy sem.
Ahol most érdekesen alakul a helyzet, az Moldova Köztársaság, melynek alkotmánya
nem engedi meg a kettõs állampolgárságot, ennek ellenére, a nemrég nyilvánosságra
került statisztikai adatok alapján, eddig mégis 300 000-en megszerezték a román
állampolgárságot is. A politikai helyzet további alakulásának függvénye,
hogy lesz-e az erdélyi magyarságnak kettõs állampolgársága vagy sem.
Még annyit tennék hozzá, és úgy érzem, ez fontos, hogy a kettõs
állampolgárság esetében figyelembe kell venni, hogy Magyarország demográfiai
mutatói nagyon rosszak, 20 éven belül Magyarország lakossága várhatóan
jelentõsen megcsappanhat. Kérdés marad azonban, hogy milyen álláspontot fog
képviselni a magyar kormány, hogy kívánja-e majd azt, hogy a környezõ országok
magyarságát az ország határain belülre telepítse, vagy legalábbis
annak egy szakképzet rétegét, értelmiségit és nem értelmiségit,
illetve, hogy erre hogyan fognak reagálni az illetõ kisebbségi szervezetek és az érintett
országok kormányai. |
kérdezõ: A.
Hart <adalberthart@CompuServe.com>
Tisztelt miniszter úr, mivel 10 év tapasztalat nem
kielégítõ az erdélyi magyar érdekek védelmében, kíváncsi
volnék, van-e középtávú stratégia az RMDSZ-ben egy ellenzéki parlamenti
munka eredményességéhez? (amennyiben a közvélemény kutatásoknak
van értelme, erre fel kell készülni) Üdvözlettel Hart/Heidlebenrg |
Eckstein Kovács Péter: Nyilvánvalóan van. Ezt az
ellenzéki státuszt hat éven keresztül gyakoroltuk, tehát van némi tapasztalatunk,
hogy milyen eszköztár szükséges ellenzéki pozícióban a politizáláshoz.
A közvélemény kutatások mutatói valóban rosszak abból a szempontból,
hogy a volt kormánypárt, az Iliescu féle Társadalmi Demokrácia Pártja,
és csatolt részei nagyon jól állnak. Szerintem a politikában soha nem szabad
azt mondani, hogy soha, másrészt azonban vannak nagyon komoly érvek amellett, hogy a TDRP
és a tõle még jobboldalibb, még nacionalistább pártok nem lehetnek az
RMDSZ koalíciós partnerei.
Itt elsõsorban arra gondolok, hogy mi beléptünk egy kormánykoalícióba azért
is, mert ez egy lehetõség volt számunkra, mint közösség számára,
másrészt pedig a jó oldalon léptünk be, ahol a választásnak a tétje
az volt, hogy a posztkommunista, megújulásra nem képes erõk fognak-e továbbra
is kormányozni, vagy pedig a változást óhajtó demokrata, reformista pártok.
Lehet, hogy nekünk kisebbségi szempontból, az elért vívmányok megõrzése
érdekében, hasznosabb volna, ha újabb elvárásaink teljesítését
egy kormánykoalíciótól kérhetnénk, viszont, ha az a koalíció
a társadalom összessége és az euro-integráció szempontjából
egy negatív változást hozna, ebben a helyzetben az RMDSZ nem vállalhat kormányszerepet.
Természetesen erre felkészültünk és felkészülünk, annak ellenére,
hogy gyõzni szeretnénk, és azt reméljük, hogy a jó oldalon leszünk
a következõ koalíció tagjai. |
kérdezõ: Táncsics
Lehel, Déva
Ön szerint tényleg szabad-e a romániai magyar
szabad sajtó? Nem gondolja-e hogy átszövi egyfajta mélységesen tradicionalista
romániai magyar ideológia? |
Eckstein Kovács Péter: Én úgy érzem, a romániai
magyar sajtó ténylegesen szabad. Hogy ezzel a szabadsággal hogyan él, hogy mennyire
naprakész és modern, mennyire van jelen a romániai és magyarországi politikai
életben, mennyire tud tényfeltárni és mennyire képes megfogni a mindennapi problémákat,
azon nyílván, lehetne vitatkozni. Van olyan lap, amelyik ezt tudja hozni, van olyan, amelyik kevésbé.
De az, hogy itt nincs a szabadságnak korlátozása, hogy a cenzúra nem létezik
ez kétségtelen. Ez a '89 utáni vívmányok egyike, amely a magyar sajtóra
is érvényes.
Az ideológiát illetõen szintén csak azt tudom mondani, hogy általánosítani
ebben a tekintetben sem szabad. Kétségtelen, hogy egy kisebbségi társadalom nagyon
szívesen és valahogy természetszeruleg fordul a hagyományaihoz. Hogyha ez a hagyományba
való fordulás valahol dominánssá válik, ha ez az egyetlen jellemzõje,
akkor én személy szerint nem tekintem ezt egy pozitív tényezõnek. Egy dinamikusabb
és naprakészebb, helyi kérdésekkel foglalkozó sajtót tartok kívánatosnak. |
kérdezõ: Sárközi
Zoltán <vorszil@rdsor.ro>
Ön hogyan látja, az RMDSZ mindig a megfelelõ
személyeket juttatta politikai funkciókhoz vagy errõl tilos nyilatkozni? Mibe kerül egy
kinevezés? Igaz-e amit bizonyos posztok árairól hallani? De megtérülõ befektetéseknek
bizonyulnak a választóknak is? |
Eckstein Kovács Péter: Jó kérdés. Azt hiszem,
hogy mi ebben a tekintetben nagyon tiszták vagyunk, annak ellenére, hogy létezik arról
szóbeszéd, hogy egyes politikai pártoknál valóban ára van egy országgyûlési
képviselõi helynek. Nálunk errõl nem tudok. Nem pénzen, hanem ismertségen,
népszerûségen alapulnak a választások. Nyilvánvaló, hogy a politikában
nem mindig a legképzettebbek kerülnek a képviselõi helyekre, nagyon sokat számít
az, hogy az illetõ hogyan csomagolja a képességeit, milyenek a viszonyai a szervezeten belül
- az RMDSZ ugye, nem egy párt.
Nemzetközi megfigyelõk nagyra becsülik az RMDSZ alapszabályzatának azt a kitételét,
mely szerint csak olyan valaki vállalhat jelölést megyei listán - márpedig itt
az autonómia az RMDSZ-n belül érvényesül - hogyha az állandó lakhelye
legalább 6 hónapja az illetõ megyében van. A cél, hogy az országgyûlésben
a helyi emberek képviseljék a helyi problémákat, és itthon egyediek vagyunk
ezzel az elõírással.
A különbözõ megfontolások miatt természetesen megeshet, hogy nem mind olyan
emberek kerülnek a parlamentbe, akik az ideális maximumot nyújtanák. De én, aki
két parlamenti ciklusban voltam az RMDSZ országgyûlési képviselõje, állíthatom,
hogy ezekben a frakciókban csak olyan emberek voltak, akik erkölcsileg megfeleltek a feladatnak, még
szakmai hozzáértést is tudtak adni, és akikkel nagyon jó volt együtt dolgozni. |
kérdezõ: Kelemen
Attila <transindex@mail.dntcj.ro>
Miniszter úr, ön szerint van-e Romániában
zsidó kérdés, különbözik-e e tekintetben a magyarországi és a
romániai helyzet? |
Eckstein Kovács Péter: Zsidó kérdés valamennyire
van, az, hogy mit értünk alatta, változhat. Tény, hogy a forradalom utáni román
társadalom próbál a múltjában fogódzót keresni és óhatatlanul
a két világháború közötti ideológiákhoz, ideológusokhoz
tér vissza, ahol az antiszemitizmus egy fellelhetõ, s talán sok mindenben meghatározó
irányzat volt. Véleményem szerint Antonescu Marsall rehabilitálásának
a kérdése is felveti a zsidó kérdést, õ volt az, akinek a tejhatalma
alatt Romániában elfogadták a zsidó törvényeket, melyek értelmében
a társadalom egy szegmentumát, származása miatt, törvényen kívül
helyezték.
Úgy vélem, inkább a múltbeli személyiségekhez és eszmeáramlatokhoz
való viszonyulással kapcsolatban beszélhetünk zsidó kérdésrõl
és antiszemitizmusról. Romániában jelenleg már nagyon kevés zsidó
él, a számuk 10 000 alá csökkent egy hajdani 7-800 ezer fõs közösségrõl,
úgyhogy csak egy olyan zsidó kérdésrõl beszélhetünk, amely gyakorlatilag
zsidók nélkül létezik. Annak, hogy Magyarországon hogy tevõdik fel a kérdés,
szakértõje nem vagyok és nyilatkozni sem kívánok errõl. |
kérdezõ: Szabó
Tibor, Nagybánya
Melyik román párttal lehet a legkonstruktívabban
együttmûködni kisebbségi ügyekben? |
Eckstein Kovács Péter: A szélsõséges, vagy
nagyon nacionalista pártokon kívül, mint amilyen a Nagy Románia vagy a Román Nemzeti
Egység Párt, ahol egyöntetû álláspont van a nemzetiségekkel szemben,
a többi párton belül megvannak a választóvonalak. Állíthatom, hogy
minden pártban vannak, és itt elsõsorban a koalíciós partnereinkrõl beszélek,
olyan vezetõk, közvélemény formálók, akik pozitívan, európai
módon viszonyulnak a kisebbségi kérdéshez. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik tradicionalistában,
elfogultabban, esetenként rosszhiszemûben. Lehet, hogy egy kicsit hazabeszélek, de a gyakorlat
azt mutatja, hogy a Nemzeti Liberális Párttal talál a legjobban a szó a kisebbségeket
érintõ kérdésekben. |
kérdezõ: Deésy
Huba <deesy_huba@hotmail.com>
A miniszter úrhoz intézett kérdésemet
a mellékelt újsághír miatt tettem fel. Nagyon meglepett, amit annakidején láttam
és az, amit ebben a cikkben olvastam. Romániára érvényes még az a híres
mondás, hogy AMIT LÁTOK, MÁR AZ SEM IGAZ?? Az lenne a javaslatom, hogy tegyék próbára
a többi tévénézõt is. Szerezzék meg az RMDSZ kazettáját és
játsszák le akár többször is azt a néhány percet. Az sem ártana,
ha közben román, angol és német nyelven fényújságként olvashatnák
a másajkúak is, hogy miként vélekedik egy EU-tagjelölt ország ügyészsége
az éppen pergõ eseményrõl. Tisztelettel, Deésy Huba
„Megszüntették a vizsgálatot az aradi provokáció
ügyében
Az aradi ügyészség megszüntette az október 6-i provokáció ügyében
kezdett vizsgálatot. Az illetékes ügyész szerint a magyarellenes tüntetés
résztvevôi semmilyen törvénybe ütközô cselekedetet nem követtek el.
Tavaly Aradon az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanú tábornokai kivégzésének
150. évfordulójára emlékezô ünnepségeket durva provokációval
igyekezett megzavarni egy körülbelül száz fôbôl álló csoport.
A rendôrség nyomozati anyaga alapján Blag Micle aradi ügyész elrendelte az eljárás
megszüntetését, mivel szerinte semmilyen törvénybe ütközô cselekedet
nem történt.
Nem volt szó nacionalista-soviniszta uszításról, mert a gyalázkodás „spontán
megnyilvánulás volt, amit a történészek által is vitatott esemény
idézett elô". Nem volt szó a vallásszabadság megsértésérôl,
mert a tüntetôk az utcai kiabálással „nem zavarták meg" a katolikus templomban
tartott misét. Sírhelygyalázást sem követtek el a vesztôhelynél,
mert „nem érintkeztek a sírhellyel". A tüntetôk még csendháborítással
sem vádolhatók, mert „spontán akciójukat a helyi tanács álláspontja
váltotta ki". |
Eckstein Kovács Péter:Nagyon nehéz kérdés.
Nem szokásom a bírósági szervek munkájának eredményességét
megkérdõjelezni. Én is ott voltam Aradon és láttam a történteket.
Véleményem szerint elsõsorban a rendõrség és a csendõrség
alakulatai, illetve ezek vezetõi voltak a hibásak. Léteznek törvényes elõírások
a nyilvános rendezvényeket illetõen, amelyek tiltják, hogy egy idõben két
esemény is engedélyt kaphasson. Tekintettel arra, hogy a megemlékezési ünnepély
be volt jelentve a polgármesteri hivatalnál és a rendõrségen is, a hatóságoknak
kötelessége lett volna, hogy eltávolítsa azokat, akik engedély nélkül
tüntettek, és ezzel az említett törvény értelmében kihágást,
illetve bûncselekményt követtek el.
Amit sajnálatosnak tartok, az az, hogy egyrészt az események alatt a rendfenntartás
feladatára hívatott intézmények képviselõi nem léptek fel a megfelelõ
módon, szükség esetén akár erõt alkalmazva, hogy eltávolítsák
az ellentüntetõket, másrészt pedig, hogy utólag nem foganatosítottak kihágást
megtorló intézkedéseket. Azt, hogy az ügyészség azt állapította
meg, hogy nem volt bûncselekmény, nem akarom, és nem is merem vitatni, de az hogy a hivatalos
állami szervek részérõl mulasztás történt, ezt viszont felelõséggel
és jogi ismereteim birtokában állíthatom. |
kérdezõ: Levente
Klein <klein@physics.utah.edu>
Hogyan fogja kiszûrni az RMDSZ, hogy ne a bunkók jussanak
a parlamentben, mint magyar képviselõk? |
Eckstein Kovács Péter: Az RMDSZ-en belül megvannak a szabályzati
elõírások arra vonatkozóan, hogy hogyan történik a jelölés
a parlamenti képviselõi listákra. Egyrészt létezik egy keretszabályozás,
ami az egész RMDSZ-re vonatkozik, ezen kívül pedig a megyei szerveztek, amelyek nagy vagy szinte
teljes autonómiával bírnak, külön szabályokat állíthatnak fel
arra, hogy milyen kritériumok alapján jelölnek az országgyûlésbe, illetve
a helyi önkormányzatokba tanácsosokat, képviselõket.
Hogy ez a szûrõ mennyire jól mûködik, hogy ki kit tekint bunkónak, ez már
egy másik kérdés. Amit még ezzel kapcsolatban elmondanék, az az, hogy a román
közvéleményben az RMDSZ parlamenti frakciója, úgy a képviselõház,
mint a szenátus, mint szakmailag felkészült, a parlament írott és íratlan
törvényeit egységesen betartó csoport van minõsítve. Vagyis az az image,
ami tíz év alatt kialakult a magyar képviseletrõl, jónak mondható. |
kérdezõ: Levente
Klein <klein@physics.utah.edu>
Hogyan fogja meggátolni az RMDSZ, hogy a jövendõbeli
román állampolgárok, a moldvai testvérek ne épp Erdélyben telepedjenek
le, felhígítva a már úgy is nagyon híg etnikai összetételt? |
Eckstein Kovács Péter: Arról, hogy a Moldovai Köztársaság
állampolgárai milyen számban fognak áttelepülni Romániába, még
nincs egy tiszta kép, és fõleg arról nem tudunk biztosat, hogy milyen trendek következnek
ezután. Léteznek szabályozások, egyrészt országos szintû alkotmányos
elõírások, amelyek megadják a szabad helyváltoztatásnak a jogát.
Másrészt vannak más elõírások, amelyek azt mondják, hogy nem szabad
kolonizál, nem lehet bizonyos népcsoportokat mesterségesen betelepíteni egy régióba.
Harmadrészt pedig léteznek nemzetközi kisebbségvédelmi szerzõdések,
amelyek tiltják egy régió nemzetiségi összetételének a mesterséges
átalakítását.
Egyelõre nincs arra utaló jel, hogy nagyobb népességcsoportok megmozduljanak, és
ezzel megváltoztassanak nemzetiségi arányokat. A Moldovai Köztársaság állampolgárainak
Romániában való letelepedésének a tendenciája még nyitott kérdés,
és ha valóban élesben is felmerül, a védekezést a román és
a nemzetközi jogrend adta keret biztosíthatja, amellyel nyílván az RMDSZ, szükség
esetén, élni fog. |
kérdezõ: Balázs
Árpád <barpi@k.ro>
A tagság egyre távolodik, ezt a kifizetett tagdíjakból
is ki lehet számítani. A függetlenek szaporodnak és a Markó fémjelezte
csapat, nem akarja ezt észre venni. Miért? |
Eckstein Kovács Péter: Arra a kérdésre, hogy a tagság
távolodik-e az RMDSz-tõl, az idén megejtett helyhatósági és parlamenti
választások fognak választ adni, és arra is, ki milyen arányban érzi
magáénak az RMDSZ-t. A tagság befizetése talán nem a legjobb mérce. Általános
elszegényesedési folyamat zajlik le, és sokan azt minimális összeget is, amit
az RMDSZ alsó határnak megszabott, megsínylenék.
Nyílván van egy erózió is, ami a kormányszerep vállalásából
fakad, egy nem túl sikeres kormánykoalícióban való részvételbõl.
Nagyon nehéz -- én személy szerint nehezen élem meg -- egy olyan helyzetben lenni,
ahol az erózió egy reális veszély, több irányból is vannak késztetések
a leszakadásra, a növekedésnek pedig megvannak az etnikai arányszám határai.
Én ennek ellenére úgy érzem, és ezt a közvélemény kutatások
eredményei is igazolják, hogy az RMDSZ tagok kisebbségi létükben a garanciát
arra, hogy helyzetük javuljon, az RMDSZ-ben látják, és változatlanul a döntõ
többség bizalommal él iránta. |
kérdezõ: Zoltán
Levente <arhiv@personal.ro>
Mikor foglakoznak már a magyar nyelven történõ
mûszaki oktatással is? |
Eckstein Kovács Péter: Azok, akik az RMDSZ-ben vannak, még
inkább azok, akik az egyetem építésben, oktatási vonalon tevékenykednek,
nyilvánvalóan figyelembe veszik a mûszaki oktatást is. Természetesen igény
van arra, hogy a mûszaki oktatás is anyanyelven folyjon, s lehetõleg egy külön anyanyelven
mûködõ intézményen belül. |
kérdezõ: Zilahi
Imre <zilahi@usa.net>
Az aranyosgerendi Bánffy-kastély jogi helyzetével
tudtommal Ön foglalkozik. Azt is tudom, hogy báró Bánffy István vitát folytat
a kastélyt használó Umanconstruct-tal. Hol tart ez a vita és miben áll? |
Eckstein Kovács Péter: Az aranyosgerendi Bánffy kastély
jogi helyzetével kapcsolatban az a probléma merült fel, hogy a tulajdonos Bánffy István
báró egy bérleti szerzõdést kötött az említett humanitárius
szervezettel, és a késõbb a szervezeten belül történt személyi változások
érintették a tulajdonos Bánffy családot. Végsõ soron annak jogi kérdés
merül fel, hogy a bérlõk teljesitik-e kötelezettségeiket a tulajdonossal szemben,
vagy pedig erre nem képesek. Amennyiben ez utóbbi eset áll fenn, márpedig a szerzõdésben
jól meghatározott feladatokat vállaltak, akkor a tulajdonos felbonthatja a bérleti
szerzõdét. Az utóbbi idõben felmerült problémáknak elsõsorban
személyi és bizalmi jellegû alapja van. |
kérdezõ: OutLet
<outlet@yahoo.com>
Ön elégedett az RMDSZ kormányzati tevékenységével?
Nem lett volna hatékonyabb az ellenzéki politizálás? |
Eckstein Kovács Péter: Nem vagyok hivatott az RMDSZ kormányzati
szereplését vitatni, mert részese vagyok ennek. A kérdésre mégis egy
elég határozott nemmel válaszolnék. Az RMDSZ-en belül, a politológusok
részérõl, a magyar kormánypártok és ellenzéki pártok, valamint
a román partnerek részérõl is egyértelmû volt annak elismerése,
hogy a kormányszerep vállalása pozitív lépés volt, úgy a magyar
közösség szempontjából, mint Románia egészének szempontjából.
Hat év ellenzéki politizálás áll mögöttem, és állíthatom,
hogy az eszközök lényegesen szûkösebbek, mint a kormányzati pozícióban,
amennyiben van egy normális hozzáállás a kormányzási partnerek részérõl.
Egyébként a kormányszerep vállalása nem egy cél csupán, hanem
egy eszköz. Voltunk már, és sajnos úgy néz ki, hogy még leszünk ellenzékben,
és akkor talán majd jobban össze lehet mérni, hogy a két pozícióból
mennyire lehet a kisebbségi jogokat érvényesíteni. |
kérdezõ: Szin
Péter <szinpeter@freemail.hu>
Mit szól ahhoz a tényhez, hogy a koalíció
a frakció-szakadások és átigazolások után úgy a képviselõházban,
mint a szenátusban elvesztette a többséget? |
Eckstein Kovács Péter: Az, hogy a kormánykoalíció
elvesztette a többségét a szenátusban, és késélen áll a helyzete
a képviselõházban is, ez egy meglehetõsen átmeneti korszak politikai viszonyainak
a következménye. És itt valamennyi politikai párt felelõssége felmerül,
annak kapcsán, hogy milyen kritériumok és milyen bizalmi viszony alapján jelölték
embereiket az országgyûlésbe. Egy ilyen helyzet kialakulása teljesen elképzelhetetlen
egy nyugati demokráciában.
Az, hogy egy képviselõ bejut egy párt listáján, és hogy azt elhagyja,
az még elõfordul, de az hogy ez a jelenség szinte tömeges méreteket öltsön,
az nem természetes, és gyakorlatilag a parlamenti demokrácia lényegét és
elfogadottságát ássa alá. A következõ országgyûlési
választások ebbõl a szempontból valószínûleg arra sarkalják
majd a különbözõ pártok vezetõit, hogy megfelelõ intézkedéseket
foganatosítsanak, hogy ez a jelenség, ilyen mértékben ne fordulhasson ismét
elõ. |
kérdezõ: Szin
Péter <szinpeter@freemail.hu>
Mekkora összegbõl gazdálkodik 2000-ben az Ön
által vezetett intézmény? Változott-e 1999-hez képest? |
Eckstein Kovács Péter: A kisebbség védelmi hivatal
1999-ben nem gazdálkodott túl jelentõs költségvetéssel, de itt is árnyalt
a kép. Gyakorlatilag három alap szerepel a költségvetésben, amelyhez a kisebbség
védelmi hivatal hozzá szól. Tudni kell, hogy a kisebbségi ügyvédelmi hivatalnak
nincs jogi személyisége, és mint ilyen, az utalványozó minden esetben a miniszterelnöki
hivatal. Tavaly létezett egy 34,5 milliárdos tétel, amelyik a különbözõ
kisebbségi szervezetek tevékenységét volt hivatott támogatni, és ebben
a kisebbség védelmi hivatalnak csak egy transzmissziós szerepe volt. Ezt a költségvetési
összeget maguk a szervezetek kapták, õk egyeztek meg, hogy milyen arányban osztják
el egymás között. Ezek fölött, én, mint a kisebbségi hivatal vezetõje
nem rendelkeztem.
Volt még egy 2,9 milliárdos tétel, amely a nemzeti kisebbségek szervezeteinek tevékenységét
valamint a kisebbség védelmi hivatal által kezdeményezett programokat finanszírozta.
Ugyanakkor létezett egy 800 millió lejes alap, amely a rasszizmus, antiszemitizmus, idegen gyûlölet
és intolerancia ellenni kampányt támogatta.
Az idei költségvetést még nem fogadták el, úgy hogy csak azokat a számokat
mondhatom, amelyek a tervezetben léteznek. Idén körülbelül 59 milliárdra emelkedett
a kisebbségi szervezeteknek szánt összeg, ami reálértékben egy nagyon enyhe
gyarapodást jelent. A másik két tétel változatlanul szerepel a tavalyihoz képest,
ami reálértékben jelentõs csökkenést jelent. |
kérdezõ: Szabó
Tibor, Nagybánya
Ön hol látja a Szabadelvû Kör helyét
az RMDSZ platformjai között? |
Eckstein Kovács Péter: Az RMDSZ a brassói kongresszusán
elfogadott dokumentumok értelmében elismerte a platformok szabadságot, elismerte azt, hogy
az erdélyi magyarság között létezõ ideológiai és világnézeti
különbségeket is meg kell jeleníteni. Ez gyakorlatilag egy biztonsági szelep szerepét
is ellátja, finanszírozza is a RMDSZ-en belül létrejövõ platformokat.
A Szabadelvû kör az elsõ platform, amely az RMDSZ-en belül megalakult és azóta
is tartja magát ahhoz, hogy egy mûhely, lobbicsoport, amely nyílván olyan irányba
próbálja befolyásolni a RMDSZ politizálását, hogy abban a szabadelvû-liberális
értékek is megjelenjenek. Mi, lévén, hogy személyem a kör elnöke,
úgy látjuk, hogy nekünk itt egy figyelemfelkeltõ és befolyásoló
szerepünk, az RMDSZ platformjai között egy jól kialakult helyünk van, és elsõ
sorban az értelmiségi, vállalkozói illetve városi réteghez fordulunk,
és az õ érdekeiket próbáljuk érvényesíteni. |
kérdezõ: Szabó
Tibor, Nagybánya
Lehet-e párhuzamot vonni a tények között,
hogy Romániában a kissebségek parlamenti jelenléte garantált, míg Magyarországon
ez még nincs megoldva ? |
Eckstein Kovács Péter: Sok vita volt arról, elsõsorban
Romániában, de Magyarországon is, hogy a kisebbségek parlamenti jelenléte mennyire
üdvös, mennyire szükséges. Amit errõl mondani tudok, az, hogy Romániában
a kisebbségek számára rendkívül fontos ez a parlamenti jelenlét. De lassan
elõállhat nálunk is az a helyzet, amitõl Magyarországon a liberálisok
féltek és, amit érvként hoztak fel a kisebbségek teljes jogú parlamenti
képviselete ellen, (mely mögött nyilván egy ilyen preferenciális választási
rendszer húzódik), és pedig az, hogy õk a mérleg nyelve. A képviselõházban
annyira kiegyensúlyozottak az erõviszonyok, hogy a jelen pillanatban a kisebbségi szervezetek
képviselõi tudnak dönteni politikai kérdésekben.
Normális esetben a kisebbségek a saját érdekeiket képviselik. Nagyrészt
apolitikusak, nem kormánypártiak vagy ellenzékiek, és mégis õk döntenek
vagy fognak dönteni a politikai kérdésekben, amely nem túlzottan üdvös dolog.
Bár a kisebbségi kérdés egy olyan kérdés, amit õk is, mi is minél
hamarabb szeretnénk depolitizálni, és a politikai váltógazdaságtól
függetlenné tenni, gyakorlatilag mégis a politikai küzdelmi arénának kulcsszereplõivé
változtathatja a kisebbségi képviselõket. Ennek ellenére, az, hogy a kisebbségek
szót kapjanak, érdekeiket kifejthessék az országgyûlésben kétség
kívül egy pozitív tapasztalat, amit a román példa is igazol. |
kérdezõ: Szabó
Tibor, Nagybánya
Miért nem lehet a körzeti kissebségi rádió
mûsorokat egy hullámhosszon egymásután hallgatni? |
Eckstein Kovács Péter: A körzeti kisebbségi rádiómûsorok
szinkronizálása, úgy érzem, egy olyan kérdés, ami meg fog oldódni.
Erre vannak tervek, vannak kísérletek. Egyrészt egy nagyobb összefogás lenne szükséges,
másrészt pedig egy nyitottság a rádió vezetõsége részérõl.
Mi is felismertük, a rádiósok is felismerték, hogy nagyon jó lenne a folyamatos
magyar adás. Reméljük, a jövõben ez meg fog oldódni.
Eckstein Kovács Péter életrajza |
|
|