Zsugán Gyula
Civil Akadémia Nagyváradon

Hogyan juthatnak hozzá a várostól távol esõ települések is azokhoz az információkhoz, amelyek feltétlenül szükségesek a fejlõdéséhez? - Erre próbált választ keresni a nagyváradi Albin Alapítvány október 13-14. között Nagyváradon megtartott rendezvénye. Az Élõ Falu - Civil Akadémia az önszervezõdésért program részeként megrendezett I. Civil Akadémia eredményeirõl, a téma idõszerûségérõl Makai Dimény Judit, az Albin Alapítvány elnöke és Gergely Annamária alelnök számolt be.

- Az Élõ Falu program a kis településeken élõk felzárkóztatását tûzte ki célul. Ennek érdekében olyan embereket keresnek meg, akik a közösségen belül vezetõ vagy a véleményalkotás kialakításában jelentõs szerepet töltenek be. Hogyan kerülnek kapcsolatba velük?
Makai Dimény Judit: Az eltelt két évben, amióta tudatosan foglalkozunk közösségfejlesztéssel, nagyon sok Bihar megyei kistelepülésen megfordultunk. A látogatások alkalmával felmértük a helyi közösség igényeit, valamint azokat a problémákat, amelyek a fejlõdés kerékkötõi. Az ismerkedés alkalmával elõször azokat az intézményeket kerestük meg, amelyek tevékenységükkel hatást gyakorolnak az ott lakók életére: a polgármesteri hivatalt, az egyházakat, az iskolát. Ilyenkor nemcsak kérdeztünk, hanem magunkról, az alapítvány közösségfejlesztõ programjáról is beszéltünk. Reméljük, hogy ötletet adtunk azoknak, akik érdemben szeretnének tenni valamit lakóhelyükért. A hivatalos közösségi vezetõkön kívül igyekeztünk felderíteni, hogy kik a faluban a kisebb csoportok hangadói. A személyes beszélgetések alkalmával hamar megtaláljuk azokat, akik közvetíthetnek közöttünk és a közösség között.
Gergely Annamária: Sokat segített a nagyváradi magyar nyelvû napilap Megyejáró rovatvezetõje, akinek kiterjedt ismeretségi köre van a környezõ településeken.
- Hogyan fogadták ezeket a látogatásokat?
G.A.: Látogatásainkat nem úgy kell elképzelni, hogy kiállunk a dobogóra, és azt mondjuk: itt vagyunk mi Váradról, és megmondjuk nektek, mit hogyan kell csinálni. A közösségfejlesztés lényege az, hogy a helyiek fogalmazzák meg gondjaikat, ezeket együtt beszéljék meg, és a csoportos beszélgetéseken jelenjenek meg azok az emberek, akik tesznek is a közösség érdekében. Ebben a folyamatban mi csupán a moderátor szerepét töltjük be, hiszen nem vagyunk tisztában az emberek közötti kapcsolatokkal és viszonyokkal. Jó, hogy kívülállók vagyunk, mivel ez lehetõvé teszi, hogy egy asztal mellé ültessünk olyan embereket, akik talán még köszönõviszonyban sincsenek egymással. Nem azért megyünk közéjük, hogy mindenki összeölelkezzen, hanem azért, hogy tisztázódjanak azok a félreértések, amelyek akadályozták az együttmûködést.
- Ezt a célt szolgálta a Civil Akadémia is?
M.D.J.: Nem, egyfelõl azt szerettük volna, hogy összehozzuk azokat az embereket, akik a saját településük érdekében szeretnének munkálkodni, másfelõl pedig alkalmat akartunk adni arra, hogy megismerkedjenek hasonló céllal mûködõ szervezetekkel. Önkormányzatokat, civil szervezeteket hívtunk meg, és a sajtóban is közzétettük a felhívást. Összesen huszonegy Bihar megyei település képviseltette magát a beszélgetéseken. Számos meghívott érkezett a magyarországi Hajdú- Bihar megyébõl is társszervezõnk, a Kelet-Magyarországi Közösségszolgálat Alapítvány jóvoltából.
- Gondolják, van mit mondaniuk egymásnak a magyarországi és a romániai civil szervezeteknek, hiszen a két országban eltérõek a rájuk vonatkozó jogszabályok, ugyanúgy az anyagi forrásaik is?
M.D.J.: Bõven van mit mondaniuk egymásnak. A két megye - annak ellenére, hogy határ választja el õket - egy régióba tartozik, valaha szerves egészet alkottak. Hasonlók a természeti adottságok, az itt élõk gondjai, rengeteg láthatatlan szál fûzi egymáshoz a határ két oldalán élõket a rokoni kapcsolatoktól a gazdasági együttmûködésig. Az együttmûködés szükségessége a civil szervezetekre is vonatkozik. Mi sokat tanulhatunk a magyarországi partnerektõl, például megtudhatjuk, hogyan kell pályázatot írni, vagy kihez lehet fordulni bizonyos programok támogatásáért. Számukra pedig a lelkesedésünk követendõ, hiszen a nehéz körülmények között is végezzük munkánkat. Léteznek ugyanakkor határon átnyúló problémák is. Szomorú példa erre a környezetszennyezés, mely ellen közösen kell fellépnünk.
- Ez az együttmûködés akár arra is kiterjedhet, hogy a késõbbiekben a civil szervezetek nyomást gyakoroljanak a két ország kormányára a határok átjárhatósága érdekében? Ha jól tudom, Bihar megyében Nagyváradtól északra egyetlen határátkelõ van, és a szomszédos települések lakóinak több tíz kilométert kell utazniuk egymáshoz.
M.D.J.: Ezt egyelõre meg sem mertük fogalmazni. Elõször a civil szervezeteknek kell megerõsödniük annyira, hogy a kormányzat elõtt képviselhessék az itt élõk érdekeit. De miért ne, minek várnának a települések lakói arra, hogy „fent" döntsék el, mikor nyitnak új határátkelõt vagy bármilyen más létfontosságú intézményt?
- Figyelemmel követik a résztvevõk további tevékenységét?
G.A.: Mivel a rendezvény legfõbb célja a helyi közösség érdekében tevékenykedõ civil szervezetek és magánszemélyek egymással való megismertetése volt, természetesen érdekel, miként hasznosítják az itt kötött ismeretségeket. Mindenki címlistát kapott, így bármelyik résztvevõvel felvehetik a kapcsolatot. Ezenkívül értékelõ-lapot kértünk a résztvevõktõl, arra is rákérdeztünk, mi legyen a következõ Akadémia témája. Az elõadások közötti szünetekben pedig az õket foglalkoztató kérdésekrõl beszélgettünk.
M.D.J.: Következõ rendezvényünk Biharon lesz, ahol a közösségfejlesztõ program jelentõs sikereket ért el. A december másodikán sorra kerülõ II. Civil Akadémia témája a teleház lesz, a rendezvényre magyarországi és romániai teleház-szövetségeket hívunk meg. A teleház mozgalom errefelé most kezd gyökeret verni. Legfontosabb célkitûzésünk, hogy minél hamarabb megerõsödjék, és az általa szolgáltatott információ a falvak lakóinak hasznára váljon.
Az I. Civil Akadémia is összefogás eredményeként jött létre. A Bihar megyei prefektúra, a megyei tanácsok, a román és magyar közösségfejlesztõk, a humanitárius alapítványok közös munkája, a Kárpátok Eurorégióért Alapítvány és az Illyés Közalapítvány pénzbeli segítségével valósult meg Nagyváradon a Bihar Megyei Prefektúra és a Posticum - Movimentum Iuventutis Christianae Egyesület székházában.



Tartalom
Hajdó Csaba: Egy feltáratlan erõforrás: a civil szféra és az önkormányzatok együttmûködése
Bodó Barna: A civil szféra és a helyi hatalom
Törvényes lehetõségek a partnerségre
Szász Jenõ - Orbán Árpád: „Ügyfélorientált" önkormányzat Székelyudvarhelyen
Gittinger Aliz: Az önkormányzatok és a civil szektor kapcsolata a CREST szemszögébõl
Balogh Márton - Varga Zoltán: A CIVITAS Alapítvány
Pálvölgyi Péter: Az önkormányzatok és a non-profit szektor együttmûködésének formái Magyarországon
Gittinger Aliz: Kontakt 2000 - beszámoló a szatmári Civil Társadalmi Fórumról
Aktuális pályázati lehetoségek

civil fórum
Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány
Felelõs kiadó: Egri István
Felelõs szerkesztõ: Tamás Kinga
Olvasószerkesztõ: Boda Edit
Postacím: 3400 Cluj Napoca,
str. Pietroasa nr. 12
Telefon/Fax: 064-431.488
e-mail: rmkt@mail.soroscj.ro