Horváth István
A másságért közügy

Az erdélyi etnikai sokszínuség 1989 utáni társadalmi és politikai integrációja történelmileg terhelt alaphelyzetbol indult, és a folyamatot különösképpen megnehezítette a politikában érvényesülo nacionalizmus.
Ilyen körülmények mellett az etnikumközi kapcsolatok újrafogalmazását felvállaló civil szervezetek elsorendu célkituzése nem lehetett más, mint a normalitás lehetoségét megjeleníteni a nyilvánosság elott. S ha ez így távlatilag minimalista programnak tunik, akkor elég, ha felidézzük a múlt évtized elso felére jellemzo nacionalista retorikát, azt, hogy a nemzeti identitás megélését (egyszeruen a valahová tartozást) harcként, vagy legalábbis harci készültségként tételezte fel, és úgy mutatta be a társadalmat, mintha az az etnikai határvonalak mentén berendezkedett szekértáborokból állna.
Rácáfolni erre a szemléletre - ez volt az etnikai viszonyok problémakörével foglalkozó szervezetek elsorendu célkituzése. A programok egyszeruen a normális együttélés alternatíváját jelenítették meg, és ma sem elhanyagolhatók az ilyen típusú rendezvények.
Egy másik fontos irány, amelyet a romániai (szukebben az erdélyi) civil szervezetek vállaltak fel: a népcsoportok közötti kölcsönös tisztelet új alapokra való helyezése. Ez morális állásfoglalást jelentett, de még inkább a kölcsönös megismerés újrakezdését. Ebben az összefüggésben számos program azt célozta meg, hogy az együttélo etnikumok (zárójelbe téve kisebbségi vagy többségi mivoltukat) elmondhassák, mitol érzik magukat románnak, magyarnak, örménynek, romának. A hatás sohasem volt az elmondottak teljességének vagy pontosságának a függvénye (habár az ismertetések szakszerusége mindig is szempont volt), elso helyre került viszont a szándék, amelynek köszönhetoen megvalósulhatott az együttlét. A különbözoség, a másság bemutatása mindig a közösség lehetoségének az újrafogalmazása jegyében történt meg, különös tekintettel arra ami sajátos, ami nem változtatható.
Természetesen a szervezetek tevékenységei nem korlátozódtak csupán a kulturális tapasztalatok átadására. A politikum nemzetféltonek álcázott elragadtatásai is gyakori, következetes és folyamatos viszonyulásra késztették a civil szférát. Ez elsosorban higgadtabb, tárgyilagosabb problémamegfogalmazás formájában, illetve a többségi beidegzodéseket kerülo, és a konszenzust kereso párbeszéd kereteinek a kialakításában nyilvánult meg.
A higgadtabb
és tárgyilagosabb nyelvezet kialakítása kapcsán megemlítheto az etnikumközi viszonyok alakulását figyelemmel kíséro szervezetek tudástermeloi és tudománynépszerusítoi szerepvállalása. Ennek eredményeként létrejött országos szintu közvéleménykutatások, tudományos színvonalú elemzoi kiadványok (könyvek és folyóiratok), mindenképpen pozitívan járultak hozzá a kisebbség-többség viszonyának árnyaltabb vitájához.
A konszenzuskeresést illetoen kiemelheto, hogy a különbözo szervezetek népszerusíto munkája nagymértékben hozzájárult ahhoz a folyamathoz, amely során a kisebbségi integráció problémájának a tárgyalásában a történelmi mázzal leöntött hivatkozásokat lassanként felváltotta a jogértelmezés, a nemzetközi normákra való hivatkozás.
Az utóbbi tíz év történései feljogosítanak arra, hogy optimisták legyünk a jövobeni feladatvállalásokkal kapcsolatban. Egyik lehetséges irány az aktívabb részvétel a kisebbségi (foleg a romák irányában megnyilvánuló) diszkrimináció visszaszorításában. Ugyanakkor reménykelto az etnikai viszonyok alakulása közben létrejött szervezeti hálózat professzionalizálódása, amelynek feltehetoen jelentos szerepe lesz a kisebbségi ügyekkel kapcsolatos közpolitikák alakulásában.

civil fórum
Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány
Felelõs kiadó: Egri István
Felelõs szerkesztõ: Tamás Kinga
Olvasószerkesztõ: Boda Edit
Postacím: 3400 Cluj Napoca,
str. Pietroasa nr. 12
Telefon/Fax: 064-431.488
e-mail: rmkt@mail.soroscj.ro