TARTALOM

Biró A. Zoltán: Helyi gondok helyi megoldása?
(Gondolatok a falugondnoki modellrõl)

Szeder Tiborné Kummer Mária: Követhetõ példa - a magyarországi falugondnokság
Országos Falugondnoki Kalendárium
Kemény Bertalan: A falut fel kell vállalni
Törvényes lehetõségek a falugondnokság beindítására
Kerekes Károly: A szociális ellátás reformja
Csipor Enikõ: A kistérségi irodák szerepe a falufejlesztésben
III. Civil Fórum 2001
Imecs Veronka: Az ÁFA visszaigénylésérõl
Zsehránszky István: Többnyelvûség és interkulturalitás
A projekttervezésrõl
Hírek
Aktuális pályázati lehetõségek

Biró A. Zoltán
Helyi gondok helyi megoldása?
- a falugondnoki modellrõl -



A néhányszáz fõs települések helyzete, különösen, ha a fõ közlekedési útvonalaktól távol vannak, évrõl-évre nehezebb. A gondok sokfélék. Számtalan az úgynevezett „nagy" gond, melyek csak megyei, központi költségvetési támogatás vagy más jelentõs külsõ forrás megszerzésével oldhatók meg. Ilyen „nagy gond" az úthálózat kiépítése vagy javítása, vízvezeték vagy szennyvízhálózat tervezése, építése. Ezeken az egyre csökkenõ népességû és elöregedõ településeken azonban helyi „apró" gondok sokasága is fölmerül. Problémát jelenthet az, hogy a gyereknek a szomszéd falu iskolájába kell járnia, nincsen a településen gyógyszertár, csak bizonyos napokon rendel orvos, a telefonkapcsolat nem mûködik, vásárolni, hivatalos ügyek intézése érdekében a városba kell utazni, és az utazási feltételek (ha vannak egyáltalán) igencsak rosszak. Bár a helybeli lakosság igyekszik minden téren önellátóvá válni, sok olyan helyzet adódik, amikor a kistelepülésen maradás hátránnyal, nehézséggel jár.
Ma még nem lehet megmondani, mi lesz e falvak sorsa. Az viszont nyilvánvaló, hogy javítani kell az ott lakók életkörülményeit. A közélet színterein, a fejlesztési programokban kizárólag csak a „nagy gondokról" esik szó. A „kis gondokkal" csupán a helyi egyesületek, az egyházak, a szociális szervezetek foglalkoznak. A félreesõ, kis települések elöregedõ lakosságának életkörülményeire, mindennapi problémáira kevésbé figyelnek. Ezeknek a gondoknak az orvoslása olyan feladatkör, amely egyaránt merít a szociálpolitika és a településfejlesztés célrendszerébõl és eszköztárából.
Az elsõsorban magyarországi példákból ismert falugondnoki modell lehetõséget kínál a félreesõ, alacsony lélekszámú települések „kis gondjainak" kezelésére. A falugondnok olyan „kiszolgáló" személy, aki a szociális természetû gondokkal és a helyi közösség megszervezésével egyaránt foglalkozni tud, akinek minden helybelivel jó kapcsolata van, mindenki gondját ismeri. Ha kell, szállít, ha kell, bevásárol, ha kell, hivatali ügyeket intéz, ha kell, színházlátogatást szervez. Õ a falu mindenese. De nem közéleti szereplõ, sokkal inkább szolgáltató.
Nem könnyû válaszolni arra a kérdésre, hogy a falugondnoki modellt miként lehetne nálunk is meghonosítani. Természetesen anyagi kérdések is felmerülnek, hiszen egy falugondnok munkáját, egy autó vagy mikrobusz beszerzését és mûködtetését valakinek finanszíroznia kell. De felmerülnek más nehézségek is. A történeti, közösségi hagyományok alapján többé-kevésbé minden településnek ma is van formális vagy informális képviselõje, hangadója. Néha több is. Ezeknek a helyi társadalmi szerepeknek a falugondnoki szereppel való egyeztetése nem könnyû feladat.
Meggyõzõdésem, hogy néhány helyen rövidesen sor kerül a falugondnokság kísérleti jellegû bevezetésére. Az elsõ tapasztalatok minden bizonnyal sok kérdésre adnak majd választ. Mivel a falugondnoki modell központi támogatására rövid távon aligha lehet számítani, ezek a kísérletek az anyagi finanszírozás minimális kereteirõl is információt fognak szolgáltatni. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy ki hogyan fogadja majd ezt a modellt. Szakértõi szemmel nézve a falugondnoki modell bevezetésekor a helyi igényeket kell figyelembe venni. Ez azonban csak külsõ szempont. A helyi közösségek reakciója, a falugondnoki szerepet elsõként felvállalók tapasztalatai mondják ki a végsõ szót a modell alkalmazhatóságáról. Minden bizonnyal lesznek sikeres és kevésbé sikeres kísérletek. S talán abban is bízhatunk, hogy az elsõ kísérletek életre hívják a falugondnoki modell alkalmazhatóságával foglalkozó szakmai tapasztalatcseréket és fórumokat is, amelyek keretében kidolgozzák a modell széleskörû bevezetésének járható útját.

Szeder Tiborné Kummer Mária
Követhetõ példa - a magyarországi falugondnokság


Az Európai Vidékfejlesztési konferencia a cork-i deklarációban felhívta a figyelmet a vidéki térségekre, a fenntartható vidékfejlesztés fontosságára, és megfogalmazta mindazokat az alapelveket, amelyekre a vidékfejlesztés épülhet, és amelyeken keresztül megvalósulhat. A nyilatkozatban a vidékfejlesztésre vonatkozó célok sok pontban megegyeznek a magyarországi szociálpolitika értelmezésével. Ezek az alábbiak: az elvándorlás megelõzése, a szegénység elleni küzdelem, a munkahelyteremtés serkentése, az esélyegyenlõség kialakítása, valamint megfelelni a mind magasabb szintû igényeknek az egészség, a biztonság, a személyiség fejlõdése, a pihenés és a vidéki jólét területén.
A komplex vidékfejlesztési programok egyaránt jelentik a gazdasági erõsödést, társadalmi aktivitást, szociális és információs szolgáltatásokat, a természeti értékek megóvását.
Ma a városok lehetõségei mind a szellemi, mind az anyagi erõforrások tekintetében lényegesen jobbak, mint a kisfalvakéi. A vidék népességmegtartó erejének szinten tartása csak akkor lehetséges, ha az élet különbözõ területein sikerül valamit nyújtani az ott élõknek.
A falugondnokságok feladatuk összetettségével az aprófalvas térségekben, a kisfalvakban a komplexitás valóságos formáit hordozzák és valósítják meg.

Az ötlettõl a megvalósulásig - visszatekintés

1982-ben Kemény Bertalan a Városépítési Tervezõiroda munkatársaként az aprófalvakat sújtó problémákat (a településhálózati hierarchia, a centralizációt erõltetõ szemlélet az aprófalvak, a külterületek létét fenyegette) sajátos módszerrel kísérelte megoldani.
A hetvenes évekre az erõs központosítás volt jellemezõ. A városok, elsõsorban a fõváros felé irányuló migráció is gyengítette a falvakat, különösen a határmenti régiókban. A közös tanácsok és a körzeti intézmények kialakítása követte a termelõszövetkezetekben lezajló központosítást. Miközben az olcsó üzemanyag a közúti közlekedés általánossá válását támogatta, a lakosság egyre nagyobb hányadának ingázásával gyengültek a helyi, kis, ellátó, szolgáltató egységek, így a kistelepülések egyre inkább függtek a központtól. A feldolgozó részlegek központosítására is sor került, így teljesen megszûnt a falu alapszükségleteinek helyi kielégítése, még a kenyér és a tej is óriási kerülõvel és költségtöbblettel jutott vissza a termelõ-fogyasztóhoz.
A helyi ellátás egységeinek megszûnésével az azokhoz kapcsolt gondoskodási lehetõségek is megszûntek. A falvak és az emberek magukra maradtak.
Elsõként a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács ismerte fel, hogy valamit tenni kell az aprófalvakért, és elindította a falugondnoki rendszert a megyében, elsõsorban a Cserehát falvaiban, ahol az ország elsõ mûködõ térségi összefogása a Csereháti Településszövetség is megalakult.
A rendszerváltás után ehhez a kísérlethez csatlakozott a Népjóléti Minisztérium Szociális Válságkezelõ Irodája. Lehetõvé tette, hogy az 500 lélekszám alatti falvak pályázati rendszerben támogatást kaphassanak a falugondnok lényegi munkaeszközét jelentõ kisbusz/mikrobusz vásárlásához. A pályázat nyertesei szerzõdésben vállalják a rendszer többéves mûködtetését, valamint a falugondnok képzéséhez való hozzájárulást.
A falugondnoki program 1990-ben az ország aprófalvas megyéiben indult. Ezen ellátási forma speciális szakmai szempontjai, a területi-térségi különbségek, továbbá a program kísérleti jellege indokolta a meghívásos pályázati módszer alkalmazását.
A falugondnokság hozzájárul a közösség, a helyi társadalom alakításához, fejlesztéséhez, a civil szféra erõsítéséhez, az életminõség javításához. A falugondnok feladataiban az eddigi tapasztalatok szerint a szociális alapellátási feladatok a meghatározók.

Hálózatépítés Zala megyében

Zala megye minden ötödik polgára a megyeszékhelyen, Zalaegerszegen él. A megye 9 városában él a lakosság 55 %-a. A 600 fõ alatti települések száma 170, ez az összes településszám 66%-a, ezeken a településeken él a megye lakosságának 15 %-a.
Zala gyönyörû dombok, erdõk és mezõk szegélyezte falvaiban százharmincnégyezren élnek. Ezek a szépségek olykor nehéz sorsokat, rossz termõföldeket, úttalan utakat, nehezen elérhetõ iskolákat, távoli munkahelyeket is jelentenek. Olyan helyeket, ahova már csak látogatóba jár a fiatalabbja, ahonnan inkább elköltöznek, jó, ha a busz napjában kétszer betér. A boltot csak hetente kétszer-háromszor nyitják ki, az orvos is csak ritkán jön, gyógyszertár nincs, az ott élõ pár gyereknek is már kora reggel buszra kell szállnia, hogy óvodába, iskolába jusson.
Ha az elõzõkbõl látható is, igazából nem érzékelhetõ az „aprófalvas lét" lényege. Mi hiányzik az aprófaluból? Az intézmények, az ellátás, az információ, a kapcsolatok lehetõsége, mindezek eléréséhez a tõke. És hiányzik a munkahely, az értelmiségiek, a külsõ impulzusok valamint az ezek befogadásához szükséges nyitottság. Mindezek a hiányok a megtartóerõ hanyatlását, megszûnését vonják maguk után. Meggyengül a tartás, a kötõdés, a tudatos és felelõs gazdálkodás alapja, az értékek veszendõbe mennek, kihullanak még az emlékezetbõl is, leépül a közösség, gyengül a kohéziója.
A kiürült portákra idegenek költöznek. Aki viszi valamire, az elköltözik, a még megmaradt értelmiség, a gazdálkodók azért dolgoznak, hogy gyerekeiket kimenekíthessék. A nagyüzemi gazdálkodás számára átalakított, majd újra felaprózott táj se új, se régi funkcióját nem tudja jól betölteni. A termelõszövetkezetek központi irányítása után a falu piaci kapcsolatok nélkül maradt, és minél tagoltabb, minél kisebb, annál nehezebb a megtermelt áru piacra jutását megszervezni.
Külsõ kapcsolatok hiányában az emberek egymást figyelik, irigylik, gáncsolják, a baj pedig még mindig nem elég nagy ahhoz, hogy önsegítõ közösségeket teremtsen.
A zalai kistelepülések 1994-ben pályáztak elsõ ízben a falugondnoki szolgálat bevezetésére. Az évrõl évre folyamatosan bõvülõ hálózatban ma 56 falugondnoki szolgálat van, ellátórendszerükbe több mint 70 település tartozik.
Zala megyében az aprófalvasság, a szétszórt településszerkezet, a faluközponttól távol élõk jelentõs száma indokolttá tette, hogy a nagyobb településeken is vezessék be a falugondnoki szolgálatot.
Az ellátórendszerbe tartozó 70 településen összesen 31 629 ember él, ez a megye lakosságának valamivel több, mint 10 %-a, a falun élõknek 23,5 %-a. A tapasztalat azt mutatja, hogy a falugondnoki szolgálatokra leginkább az intézmény- és szolgáltatáshiányos kistelepüléseken (600 fõ alatti) van szükség.
A Zala megyei falugondnokságokat többségében egy önkormányzat vagy erre a feladatra társult önkormányzatok mûködtetik, két településen (Csöde, Nagyrada) alapítvány a mûködtetõ szerv.
A megyében a települések mérete, illetve a pénzügyi lehetõségek korlátoltsága miatt egyre több a szomszédos település közösen adja be a pályázatát, illetve a megvalósítás során, menet közben kapcsolódnak be a szomszéd falvak a falugondnoki szolgáltatásba.
Zala megyében az elsõ falugondnokságok tehát 1994-ben jöttek létre, akkor a már négy éve mûködõ modellkísérleti program részévé váltunk. (Ekkor kérték fel a megye településeit a pályázatírásra.) Az újszerû program vitathatatlanul súlyos gondok megoldására kínált lehetõséget azoknak a településeknek, amelyeknek lakossága 500 fõ (késõbb 600 fõ) alatti, illetve úgy gondolták, hogy anyagilag is biztosított a program mûködése. Ez pedig elõreláthatóan is nagy terhet jelentett a pályázó önkormányzatoknak. Emiatt (is) nagyon kevés pályázó volt az elsõ években (évente 6-8).
A minisztérium a falugondnoki szolgálatok mûködését pályázati úton támogatta, a költségek 30-50%-os mértékéig.
1998-tól a falugondnoki szolgálatok bekerültek a normatív alapon finanszírozott, feladatok közé. Ez a tény meghozta a pályázási kedvet, sõt az oktatási tárca által a '90-es évek elejétõl iskolabuszt mûködtetõ önkormányzatok falugondnoki feladatokat felvállalva szerzõdést kötöttek a Népjóléti Minisztériummal. Az ezután igényelhetõ normatív támogatással bõvült az iskolabuszok feladatvállalása is, immáron falugondnoki szolgálatot végeztek (Nemespátró, Bucsuta).
Így indult az ún. önerõs falugondnokságok története. Abban az esetben, ha a települések rendelkeztek egy 3 évesnél nem idõsebb, és a szolgálat ellátására alkalmas gépkocsival, szerzõdést kötöttek a minisztériummal, vállalták a szerzõdésben meghatározott feltételeket, a település önkormányzata pedig igényelhette a falugondnoki ellátásra biztosított normatívát.

A zalai civil segítség

Az 1990-ben alakult Zalai Falvakért Egyesület a kistelepülések összefogásával, lelkes magánszemélyek és elhivatott civil szervezetek támogatásával jött létre. A zalai falugondnoki szolgálatok hálózattá szervezõdésének szakmai segítõje a Zalai Falvakért Egyesület.
Ma már falugondnoki tagozat mûködik az egyesületen belül, amely a szakmai segítségnyújtás és érdekvédelem körére terjed ki. Az egyesület kapcsolatot tart fenn a mûködtetõ településekkel és a falugondnokokkal. Lehetségessé válik, hogy a pályázati kiírástól kezdve segítséget nyújtson a falugondnoki szolgálatok elindulásától egészen az optimális mûködtetés feltételeinek fenntartásáig. A pályázati kiírásokat követõen a potenciális igénybevevõi kört megkeresve felhívjuk a figyelmet a szolgáltatás lényegi elemeire. Konzultációs formában lehetõség nyílik a személyes kapcsolatok építésére és a falugondnokság hálózattá szervezésére, de itt tisztázódnak a falugondnoksággal szemben támasztott igények és lehetõségek is.
A pályázatok értékelése után is segítséget nyújtunk a szolgálatok mûködéséhez. Ennek részét képezi a falugondnokok alapképzésének megszervezése, majd a rendszeres továbbképzések lebonyolítása. A falugondnokoknak rendszeres találkozókat szervezünk, itt lehetõség nyílik a tapasztalatcserére. Az egyesület a hálózatépítés és együttmûködés szándékával szakmai programokat szervez, információkat közvetít az egyesület újságja révén. A folyamat végigkövetése során képet kapunk a zalai falugondnoki szolgálatok mûködésérõl, valamint a hálózat kiterjedésérõl. Az információs és kommunikációs rendszer kiépítésével igyekszünk biztosítani a napi munkakapcsolat fenntartását. Az egyesület a falu népének helyzetén kíván segíteni, lélekszámának csökkenését akarja megakadályozni.

A falugondnok tevékenysége

A falugondnokok tevékenységi körének jellemzésére több kifejezést is használhatunk: segítõ, szolgáltató, szervezõ, fejlesztõ, támogató stb. A fogalmak nem határolódnak el élesen. Hogy adott esetben melyik fejezi ki legjobban a falugondnok mûködésének lényegét, az attól függ, hogy mennyire õ maga az illetõ szolgáltatás ellátója vagy segítõje, ösztönzõje, összefogója. Szerepe, részvételének módja változhat a szolgáltatástól a szervezésen át a menedzselésig, ezek a területek nem határolódnak el egymástól.
A falugondnok lehetséges tevékenységeibõl a következõ szerepek körvonalazódnak: szociális segítõ, településüzemeltetõ, lakossági szolgáltató, intézményellátó (beszerzõ, szolgáltató), közösségszervezõ, településfejlesztõ, helyi gazdaságszervezõ, kultúraterjesztõ, közvetítõ, népmûvelõ, információszóró, kapcsolatszervezõ.

Egyszemélyes intézmény

Bárki mondhatja, hogy nem kapcsolódhat össze ennyiféle, eltérõ természetû funkció. Nos, a falugondnokok a megmondhatói, hogy mindezek a szerepek bizony elõfordulhatnak együtt. Szinte törvényszerûnek tekinthetõ ezen funkciók, szerepek „összecsúszása" bizonyos körülmények között.
A falugondnokság meglehetõsen rugalmas rendszer. Könnyen vesz fel új tevékenységi területeket, és ugyanakkor kiiktatja a szükségtelenné válókat. Egymástól nagyon eltérõ jellegû funkciókat is ellát. De mindezen felül van egy nagyon fontos, lényegi sajátossága, amely eltér a szakosított intézményektõl. A falugondnoknak olyan feladatot kell ellátnia, amelynek még vagy már nincs gazdája. Amint azonban „rááll valamire", máris valamiféle meglévõ intézményhez kezd hasonlóvá válni, így e tekintetben kapcsolódni fog ehhez a szférához (önkormányzat, egészségügy, kultúra, sport, szociális gondozás, munkaügy, kereskedelem, vállalkozásfejlesztés stb).
Így a legkülönbözõbb területeket kiszolgáló szervezettípusok lépnek kapcsolatba a falugondnok révén. S ez az átjárás az, ami a falugondnoki intézményt megkülönbözteti minden más szervezettõl, amely vagy csak az egyik vagy csak a másik tevékenységet végzi.
A specializált intézmények, szervezetek, szolgálatok sajátos szemszögbõl, ellátási szempontból nézik, látják a települést. A falugondnok számára viszont minden összefügg. Ezáltal olyasmire képes, amire rajta kívül senki: mindig a teljes embert, az egész családot, a faluközösséget, a települést látja.

A modern technika a falugondnokság szolgálatában

A kisbusz/mikrobusz a közlekedés, a szállítás eszköze. Ez a funkció továbbra is hangsúlyos marad, és meghatározza a falugondnoki rendszer jellegét.
A kapcsolatteremtés és -tartás, más szervezetekkel való együttmûködés, az információcsere igénye, szükségessé teszi, hogy a falugondnok telefonnal rendelkezzen - stabil, üzenetrögzítõs és/vagy mobil telefonnal. A szolgáltatások körét nagyban szélesíti, fokozza a rugalmasságot és a megbízhatóságot. Elsõsorban nem a polgárok és a falugondnok kapcsolatának szempontjából fontos ez, hanem a külvilággal való együttmûködésben van jelentõsége, ami nélkül a mûködés kiszélesítése elképzelhetetlen.
Minõségi lépést jelent, ha a falugondnoki intézmény esetleg egy helyi civil szervezettel együtt irodával rendelkezik. A falugondnoki iroda újabb lehetõségeket nyújt a falu lakóinak, különösen, ha van mód felszerelni másológéppel, faxszal, számítógéppel. A szolgáltató iroda gondolata átvezet a teleházhoz.
A teleház a korszerû irodatechnika, a számítás- és a kommunikációtechnika lehetõségeit hozza a faluba. Ezáltal egy olyan technikai háttér, szervezeti intelligencia jelenik meg, amely révén az intézmény bekapcsolódhat a regionális és országos folyamatokba, az információs kapcsolatrendszerekbe. A számítógép jónéhány felnõttnek, gyereknek adhat segítséget, nyújthat szórakozást, fejlõdési lehetõséget, jó esetben munkát.
A kisközségek helyzetét, mûködõképességét, perspektíváit leginkább az befolyásolja, hogy vannak-e központi és helyi pénzügyi erõforrások problémáik megoldására, és, hogy lesznek-e olyan emberek, akik egymásra és a közösségre figyelve segítenek abban, hogy az élet élhetõbbé váljék.
Az infrastrukturális ellátás, a közlekedés, a munkahelyek elérhetõsége, a természettel való közvetlen kapcsolat, a turizmus/idegenforgalom, a helyi közösségek élni és tenni akarása, a kulturális és gazdálkodási hagyományok felélesztése, a vidék adottságainak érvényesítése olyan célokat szolgálnak, amelyek javítják az aprófalvakban élõk életminõségét, és ezáltal vonzó és elfogadható alternatívája lesz a fiatal generációnak.

A civil oldal

A falugondnoki szolgálatot támogató civilek megyei, illetve regionális egyesületeket hoztak létre. Megerõsödtek, stabilakká váltak kapcsolataink a civil szervezetekkel, megyei és országos hírlevelet adunk ki, rendszeres megyei és regionális találkozókat szervezünk. Külön programok keretében valósítjuk meg a helyi igényeknek megfelelõ továbbképzéseket, egyéb, a rendszer minõségi elemeinek biztosítását szolgáló programokat.
Mára már az egész országot behálózó megyei, regionális falugondnoki, illetve tanyagondnoki egyesületek jöttek létre. Munkájuk szervezettebbé tételére, hatékonyságának fokozására tavaly márciusban megalakították országos szervezetüket a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetséget.
A falugondnokságok életre hívását megindító modellkísérleti programmal csaknem egyidõben a program mellé álltak azok a civil segítõk, akik tapasztalatukkal, szakértelmükkel, helyismeretükkel, közösségfejlesztõ tevékenységükkel mára hálózattá szervezték a falugondnokságokat. Egyben segítõivé váltak a falugondnokoknak, a szolgálatokat fenntartó szervezeteknek, kialakították a megyék közötti hálózatot, tapasztalatcserékkel, továbbképzésekkel elindították az információ- cserét. Ennek szerves folytatása az országos szövetség létrehozása, a Magyar Tanya-és Falugondnoki Szövetség megalakulása.
A falugondnoki szolgálat kifejezetten demokratikus intézmény, a falugondnokot azok választják ki, akiknek szolgáltat, akiket segít. A falugondnok csak ott tud jól dolgozni, sokak megelégedésére dolgozni, ahol a társadalmi környezet demokratikus, az emberek hajlandók munkáját támogatni, ahol a társadalom jó mûködéséhez szükséges minimális közbizalom, közéleti tisztaság, jóindulat és nyitottság megvan. A falugondnokság több puszta foglalkozásnál, szép, ám nem könnyû hivatás. A faluját felvirágoztatni szándékozó polgármesterek számára pedig a falugondnok a leghasznosabb, legfontosabb munkatárs lehet.

Országos Falugondnoki Kalendárium 2001


Magyarországon másodszor jelent meg az Országos Falugondnoki Kalendárium 2001. Csörszné Zelenák Katalin, a könyv szerkesztõje bevezetõjében a következõket írja: „Két év jelentõsebb falgondnoki eseményeit elevenítjük fel: a hagyományõrzést, hagyományteremtést szolgálják az országos találkozók, konferenciák, a focikupa, az erdélyi Szent István naphoz kötõdõ szakmai tapasztalatcserék.
Bemutatjuk a falugondnoki hálózat kitüntetettjeit és megemlékezünk veszteségeinkrõl.
Megyénként adunk ízelítõt a kistelepülések, tanyák, falugondnokságok s egyes kistérségek értékeibõl, de megismertetjük gondjaikat, problémáikat is. A közösségteremtés mindenütt nehéz feladat - egyesületeink közösségi életét is beszámolókból ismerhetjük meg részletesebben. Érdekes olvasmányok, rejtvények is találhatók kalendáriumunkban.
Reméljük, hogy hasznos tudnivalókról adnak hírt a cikkek szerzõi, akik között falugondnok, polgármester, egyesületek civil segítõje, szociálpolitikus, jogász és az élet különbözõ területein dolgozó szakember egyaránt található.
Köszönet illeti a Szociális és Családügyi Minisztériumot, hogy támogatásával lehetõvé tette országos kalendáriumunk megjelenését."
Azok a szervezetek, akik hozzá szeretnének jutni a kalendáriumhoz, bármelyik falugondnoki egyesületnél igényelhetik. Mindazok, akik többet szeretnének megtudni a falugondnokságról, forduljanak bátran a tapasztalattal rendelkezõ falugondnoki egyesületekhez.


Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség
Vértesacsa
elnök: Kemény Bertalan
tel.: 00 36 22/242 583
alelnök: Szeder Tiborné
tel.: 00 36 30/9971 681

Falufejlesztési Társaság
1036 Budapest-Óbuda
Kiskorona u. 14.
elnök: Kemény Bertalan
tel.: 00 36 1/367 2592

Baranya Megyei Falugondnokok Egyesülete
7967 Drávafok, Arany János u. 1.
egyesületi elnök: Nagy Árpád
ügyvezetõ: Faludi Erika
tel.:00 36073/352 320
e-mail: bmfalu@elender.hu

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanya- és Falugondnokok Egyesülete
3525 Miskolc, Széchenyi u. 35.
egyesületi elnök: Bonta József
koordinátor: Nagy Andrea
tel.: 00 36 46/506 324
60/460 406
fax: 00 36 46/506 325
e-mail: bazfalu@matavnet.hu

Falugondnokok Duna-Tiszaközi Egyesülete
6000 Kecskemét, Kölcsey u. 21.
egyesületi elnök: Friebert Gábor
ügyvezetõ: Csörszné Zelenák Katalin; tel./fax:00 36 76/482 591
e-mail: mnefalu@mail.matav.hu

Falugondnokok Vas Megyei Egyesülete
9900 Körmend
Somogyi Béla u. 22.
egyesületi titkár: Wagnerné Kozma Judit
tel./fax: 00 36 94/342 483
30/288 9493
e-mail: vasifalu@matavnet.hu

Nógrád Megyei Falugondnok Egyesület
3066 Bokor, Béke u. 21.
egyesületi elnök: Szepes Péterné

Hajdú-Bihar Megyei Tanya- és Falugondnokok Egyesülete
4025 Debrecen, Török Bálint u. 4.
egyesületi elnök: Perényi Szilárd
koordinátor: Katona Ágnes
tel.: 00 36 52/316 289,
52/342 451, 20/98 39 868
e-mail: hfk@mail.matav.hu

Somogy Megyei Falugondnokok Egyesülete
8840 Csurgó,
Közösségi Ház, Széchenyi tér 1.
elnök: Duduka László
koordinátor: Csörsz Klára
tel.: 00 36 82/471 351,
472 227, 60/341 779

Szabolcs-Szatmár Megyei Falugondnok Egyesület
4804 Vásárosnamény
egyesületi elnök: Kántor János
tel.: 00 36 45/471 262,
20/9581 839

Tolna Megyei Falugondnokok Egyesülete
7061 Belecska, Fõ u. 32.
koordinátor: Csapó Lívia
tel.: 00 36 30/9987 323

Veszprém Megyei Falugondnokok Egyesülete
8247 Hidegkút, Ifjúság u. 3.
egyesületi elnök: Bélafi Károly
tel.: 00 36 30/9370 557

Zalai Falvakért Egyesület Falugondnoki Tagozat
8900 Zalaegerszeg
Kosztolányi u. 10.
Tagozatvezetõ: Péter Aladár
egyesületi titkár: Szeder Tiborné
tel./fax: 00 36 92/324 117
e-mail: zalafalu@matavnet.hu

Kemény Bertalan
„A falut fel kell vállalni"


Talán húsz éve is van már annak, mikor Somogyország egy kicsiny falujában nagy igazságot tanultam egy idõs paptól. Beszélgettünk a magyarországi „puha" falurombolásról, az ott élõk kilátástalan helyzetérõl, iskola, bolt, tanácsi hivatal volt-nincs voltáról. Így szólt: „nem az a gond, hogy messze van a hivatal, minél messzebb a hatalom, annál jobb nekünk. De a falut valakinek fel kell vállalnia."
Milyen igaz. Abból a beszélgetésbõl, és más hasonló, a kisfalvakban imitt-amott még helytálló emberrel való találkozás után fogant meg bennem a falugondnoki szolgálat gondolata. Mégpedig az, hogy a falvakban keresni kell olyan személyt, aki felvállalja falus társai ügyét, gondját, baját. Mint az az idõs pap, ott az Isten háta mögött.
Kiváltképp Kelet-Európában nyilvánvaló, hogy a lepusztult falvak ember után kiáltanak, és elsõsorban nem ilyen-olyan szakemberért, egyszerûen emberért. Milyen emberért? Jobb híján falugondnoknak neveztem el, mikor elsõ ízben írtam róla az 1980-as évek elején.
„Kicsoda a falugondnok voltaképp? Kihordja az idõseknek a meleg ebédet, elhozza a gyógyszert a patikából. Akkor házigondozó? Nem. A focicsapatot elviszi a meccsre, segít a bevásárlásban, kirándulni viszi a nyugdíjas klub tagjait. Akkor taxisofõr? Nem. Színházlátogatást szervez, elhozza a könyvtárból a könyveket, videokazettát kölcsönöz, és le is vetíti azt. Akkor kultuszmunkás, népmûvelõ? Nem. Közvetíti az önkormányzat határozatait, falugyûlésre hívja az embereket. Akkor kisbíró? Nem. Mindez együttvéve, ez is, az is, tehát falugondnok. "
A falugondnok általános mindenes, a falu közösségének hûséges szolgálója. „Egyszemélyes intézmény", akit bármire meg lehet kérni, akiben a falu megbízik. A falugondnok „szakismerete" abban áll, hogy azok között az emberek között él, akikért dolgozik. Legfontosabb munkaeszköze saját jóakarata, segítõ szándéka, lehetõleg egy kisbusz. A falugondnok minden problémát észrevesz, és ha nincs elegendõ ideje, ereje megoldani azokat, akkor a munkáját segítõ csapatot szervez maga köré. A falugondnok a polgármester legjobb és legtöbbet érõmunkatársa lehet, de a falura nézve rossz hatással van, ha a polgármester személyének változása a falugondnok távozásával jár.
Néhány esztendeje erdélyi barátaim is megismerhették a falugondnoki szolgálatot. Mondták is: „nálunk, Királyhágón innen és túl, nagyobb szükség van erre az intézményre, mint nektek Magyarországon."
Bizonyára igazuk volt, és van. Ám felmerül a kérdés, hogy a Magyarországon bevált újszerû intézményt miként lehetne Erdélyben meghonosítani? Sejtem, hogy a faluközösség erõsebb hagyományai segítenék, az úthálózat állapota, az önkormányzatok anyagi helyzete azonban nehezíti a szolgálat bevezetését. A falugondnokság erdélyi elterjedését ott helyben, az ott élõknek kell kigondolni és megvalósítani. Egyik lehetséges módja talán az lenne, ha civil szervezetek „vállalnák fel a falut", hogy a falugondnok segítségével újra beinduljon a közösségi élet, a modern viszonyoknak megfelelõ módon. Nagyon bízom abban, hogy elõbb-utóbb mégiscsak megtalálják a lehetséges megoldásokat, akár többféle elképzelés, többféle szervezeti, finanszírozási keret között. Bízom abban, hogy sokan lesznek majd, akik felvállalják az erdélyi kisfalvak sorsát, és munkájuk által jobb lesz az élet az elöregedõ, leépülõ közösségekben. S ha biztonságosabb, emberségesebb lesz az élet, meg is marad. Adja Isten, hogy úgy legyen. Szívbõl kívánom!

Törvényes lehetõségek
a falugondnoki szolgálat beindítására


Romániában jelenleg nem létezik olyan törvény, amely kimondottan a falugondnokság intézményének bevezetését szabályozná. A szolgálat önkormányzati támogatással történõ beindítására adhat lehetõséget az idõsek otthoni gondozására vonatkozó 17/2000-es törvény (Románia Hivatalos Közlönye, 104. sz., 2000. március 9.), melyet kiegészít a 886/2000-es kormányhatározat (2000. október 5.). A törvény a helyi tanácsok hatáskörébe utalja az ilyen típusú szolgáltatások megszervezését, 12-es számú cikkelye pedig kimondja, hogy e szolgáltatások lebonyolítása érdekében a helyi tanácsok szerzõdést köthetnek a nem kormányzati szervezetekkel, az állam által elismert felekezetekkel, illetve más természetes vagy jogi személyekkel.
Ugyanakkor a megyei tanácsok az állami költségvetésbõl kapott pénz 15%-át kötelesek a községek, falvak megsegítésére fordítani (189/1998-as törvény 10. és 12.-ik cikkelyei, illetve a 69/1991-es törvény 63-as cikkelyének 2-es bekezdése és 66-os cikkelye), tehát anyagi alapok is rendelkezésre állnak.
A Hargita Megyei Tanács a tavasszal elfogadott határozata értelmében idei költségvetésébõl jelentõs összeget utal a helyi tanácsoknak az idõsek otthoni gondozására. Az önkormányzatok ebbõl a pénzbõl fedezhetik a gondozók fizetését.
Akik ismerni szeretnék a fent említett törvények tartalmát, kérhetik az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítványtól a 064-431 488 tel./fax számon, vagy az rmkt@mail.dntcj.ro e-mail címen.

Kerekes Károly
A szociális ellátás reformja


Készülõben van a szociális ellátás reformját célzó törvénytervezet. Ennek egyik fontos eleme (amely az országos szociális ellátási rendszerre vonatkozó törvénytervezetben is megjelenik) egy egységes, a szociális ellátási rendszer szervezéséért és koordinálásáért felelõs keret létrehozása, a család, a gyermek, az egyedülálló, idõs, fogyatékos és más segítségre szoruló személy védelmének érdekében.
Az országos szociális rendszert szabályozó törvénytervezet céljai:
- a szociális ellátás alapelveinek meghatározása; a szociális ellátási jogok biztosításának és a társadalmi szolgáltatások típusainak szabályozása;
- a Munkaügyi és Társadalomvédelmi Minisztérium szerepének meghatározása;
- egységes szociális szolgáltatási rendszer létrehozása a hátrányos helyzetû személyek megsegítésére;
- az önkormányzatok részvételének növelése a helyi társadalmi problémák feltárásában, megfelelõ szociális fejlesztési stratégia kidolgozásában és a törvény által szabályozott társadalmi szolgáltatások nyújtásában;
- a civil társadalom képviselõivel való együttmûködés fontosságának elismerése a szociális védelmi programok fejlesztésében;
- az országos szociális ellátási hálózat mûködéséhez szükséges pénzforrások megállapítása oly módon, hogy az intézkedések megelõzzék, illetve korlátozzák a szociális kockázatot jelentõ helyzeteket.
A törvénytervezet megteremti a majdani jogszabályok és a konkrét társadalmi kockázatot jelentõ helyzetek összehangolásának lehetõségét.
A törvénytervezet a szociális védelem karitatív jellegén, a társadalmi szolidaritáson és az emberi méltóságon alapszik, mivel a jelenlegi szociális ellátási rendszer finanszírozása nem speciális adózási alapból történik, és így a társadalomvédelmi intézkedések, a szükséges alapok hiányában, nem hatékonyak. A törvénytervezet a szociális kohézió megerõsítését célozza a közösségen belüli összetartás ösztönzésével az Európa Tanács 1992/441/92-es ajánlásának megfelelõen.
A törvénytervezet céljai a társadalompolitikát az Európai Unió céljaival való megegyezés felé irányítják úgy, hogy a társadalmilag kirekesztett személyek, akik nem tudtak be-, illetve újrailleszkedni a munkaerõpiacra és nincsenek megélhetési lehetõségeik, a helyzetüknek megfelelõ szociális ellátásban részesüljenek. A szociális ellátás egyik jelentõs formája a közösségi szociális ellátás, amely a helyi közösségi kezdeményezéseknek nyújt teret. Ennek megfelelõen a közösségi szociális ellátás törvénye fogja biztosítani a normatív keretet a falugondnoki szolgálat szabályozásához. A falugondnoki szolgálat gyakorlatba ültetésében jelentõs szerepet kapnak a helyi önkormányzatok, a nem kormányzati szervezetek, figyelembe véve a helyi közösségek érdekeit.
A szociális ellátás törvénye csupán kerettörvény, a falugondnoki szolgálat, mint a közösségi szociális ellátás egyik formája, speciális törvény tárgyát kell, hogy képezze. Elfogadására remélhetõleg a következõ évben kerül sor.

Csipor Enikõ
A kistérségi irodák és a falugondnokság


„Minden életnek van értelme! Amíg egy jó szót ki tud mondani valaki, szükség van rá. S aki már azt sem tud, az lehetõség azok számára, akik adni akarnak. Törõdést, vigasztalást és szeretetet. Mert a szeretet nem csupán egy érzés, hanem felelõsségteljes elkötelezettség a másik ember iránt. " (Erick Fromm)

A kistérség új fogalom a regionális szakirodalomban és a gyakorlatban egyaránt. Földrajzilag széleskörûen értelmezhetõ, de a terület- és településfejlesztési kutatások során a kistérségen több-kevesebb település közigazgatási területét értjük, amely a megyéken belül (esetleg több szomszédos megyén belül) alkot valós, közös érdeken alapuló területfejlesztési téregységet.
A regionális alapon szervezõdõ kistérségek jelentõs szerepet játszhatnak a terület- és településfejlesztésben, a helyi társadalom aktivitásának fokozásában. A kistérség fejlesztési koncepciója a térség gazdasági és társadalmi szereplõinek érdekfelismerésére épít, arra, hogy ezek a szereplõk saját ügyüknek tekintik térségük fejlesztését, rámutatnak a fejlõdést akadályozó problémákra, fejlesztési lehetõségeket dolgoznak ki, és önkéntes összefogással összehangolt akciókat indítanak térségük fejlesztéséért. Ez a koncepció ugyanis azt vallja, hogy a lakosság mindennapi igényeinek kielégítésével kapcsolatos piacgazdasági, kereskedelmi, infrastrukturális, szociális ellátási, közigazgatási és társadalmi térkapcsolatok és folyamatok irányítása, megtervezése és fejlesztése csak az érdekeltek kezdeményezésére, az õ részvételükkel oldható meg.
Tehát nálunk a már megalakult és a most alakuló kistérségi társulások és az ott dolgozó térségmenedzserek elsõdleges feladata az, hogy a helybeli érdekeltek minél szélesebb bevonásával komplex fejlesztési terveket készítsenek. A fejlesztési terveknek az élet minél nagyobb területét át kell fogniuk, csakis a gazdaság, a hozzá kapcsolódó kultúra, szociális háttér, képzés, településépítészet, infrastruktúra együttesében értelmezhetõk, sikerük a lakosság részvételétõl és az érintettek közötti kapcsolatoktól függ.
Ilyen értelemben, a tervezés elsõ szakaszában, a helyzetfeltárás során jó, ha elkészül a kistérség szociális térképe is, ebbõl kiindulva kidolgozható az igényekhez igazodó, szociális ellátó- és szolgáltató rendszer a kistérségben. Kistérségi összefogással nagyon sok problémára lehet megoldást találni. Kistérségeink adaptálhatják a Magyarországon már mûködõ modelleket (pl. falugondnokság, szociális teleházak, különbözõ szolgálatok). Azért kistérségi szinten, mert nincs mód másképpen az eltérõ gazdasági, társadalmi, funkcionális, szociális és fejlõdésbeli különbségek érvényre juttatására, a fejlesztéshez szükséges energiák mozgósítására.
A továbbiakban külföldi példák egy lehetséges - a helyi viszonyoknak megfelelõ - alkalmazásáról lesz szó, pontosan a falugondnokság, a szociális teleházak, a családsegítõ és gyermekjóléti szolgálatok együttes alkalmazásáról.
A falugondnoki szolgálat szociális alapellátási feladatokat elvégzõ, „egyszemélyes" intézményrendszer. Tipikusan a 600 fõt meg nem haladó falvak kiszolgálására alkalmas. A falugondnok arra törekszik, hogy mûködõképessé tegye a települést, és segítse a társadalom vérkeringésében való bennmaradását.
A falugondnokság célja:
- a kistelepülések hanyatlásának megállítása, a település hátrányainak csökkentése, az elsorvadás és lemaradás fékezése;
- az életfeltételek javítása, a közszolgáltatásokhoz való hozzájutás elõsegítése;
- a szociális alapellátásokat biztosító hálózat kiépítésének elõsegítése;
- közösségfejlesztés, jobb életminõség elérése, a fiatalok vidéken maradását elõsegítõ körülmények megteremtése, a helyi társadalom, valamint a civil szféra erõsítése.
A falugondnoki szolgálat a szociális alapellátások mellett egyéb, a település sajátos igényeihez és szükségleteihez igazodó szolgáltatásokat is végezhet, miközben rendszeres segítséget nyújt a rászorulóknak (problémáik meghallgatása, megbeszélése, a falugondnokság intézményes kapcsolatainak felhasználásával családsegítés, mentálhigiénés gondozás).
A teleház olyan hely a falvakban, ahová mindenki betérhet, akár azért, mert problémája van, akár azért, mert csak jól szeretné magát érezni, internetezni akar, vagy egyszerûen megírni vagy megíratni egy levelet. A teleház vezetõje kötelességének érzi a problémák megoldását, de ugyanúgy fontosnak tartja a szórakozási lehetõségek felkutatását, a programszervezést is. Aki a teleházba elõször lép be, meglepõdhet az ott található sokszínûség láttán.
A teleház nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a vidék a jövõben ne csak az elõdök életének szabadtéri múzeumát jelentse a városi embereknek. A teleházak lehetõvé teszik, hogy az információtechnológiához ne csak a szûk elitréteg, hanem a széles néptömegek is hozzáférhessenek. A teleházak összekötõ láncszemekké válhatnak a helyi települések és a nagy információs központok között.
A teleház mint kistérségi információs és szolgáltató központ alkalmas a területfejlesztési társulások és tevékenységek kiszolgálására. Pontosan azt az infrastruktúrát, kapcsolatrendszert, mûködési módot, sokoldalúságot testesíti meg, amire a kistérségek együttmûködéséhez szükség van. Minden teleházban lehet internetezni, található fax, fénymásoló, számítógépek, tehát mindazok a modern irodatechnikai és számítástechnikai eszközök megvannak, amelyek egy kisközösségben a teleházon kívül máshol ennyire koncentráltan nem találhatók meg, és amelyek a mai világban elengedhetetlenül szükségesek a fejlõdéshez.
Talán elsõ pillantásra meglepõnek tûnik, hogy összekapcsoljuk az információtechnológiát és a szociális gondoskodást. De ne feledjük, a teleház több mint információtechnológia és kommunikáció-lehetõség, pontosabban több lehet! A szervezés és szakértelem, valamint az információ az a három további elem, amely lehetõvé teszi a szociális funkció bekapcsolását a teleház mûködésébe. De az információtechnológia ezen a téren is szerephez juthat. A gondolat lényege az, hogy minden összefügg mindennel, több síkon is!
Elõször: a szociális problémák összefüggenek a gazdasági helyzettel, a munkanélküliséggel, az elhagyatottsággal, a megromlott egészséggel, a bezárkózottsággal és nemcsak társadalmi méretekben, hanem az egyes családok, idõs, rászorult emberek esetében is. A teleház lehetõvé teszi, hogy ne csak a tüneteket, hanem az okokat is megpróbáljuk komplex módon kezelni.
Másodszor: a megoldás eszközrendszerébe a pénzbeli szociális segélyen, természeti juttatáson és közvetlen ellátáson túl más elemek is bekapcsolhatók (információ, tanácsadás, szórakoztatás, más rendezvények), ha valaki megszervezi a dolgokat.
Harmadszor: különbözõ csoportok, szervezetek, hivatalok egymástól függetlenül folytatnak a fentiekhez hasonló tevékenységet, melyek módszeres összekapcsolásával növelhetjük a hatékonyságot. A teleház bázisa lehet a komplex szociális gondoskodás megszervezésének, természetesen úgy, hogy együttmûködik a helyi önkormányzattal.
A teleház tevékenységeivel ismerkedve egy falugondnok bátran kijelenthetné, hogy õ is hasonló feladatokat végez. És ez így is van! Igaz, a falugondnoknak nincs számítógép-parkja, a teleháznak pedig nincs autója. Ha a két intézmény szolgáltatásai összehangolhatók, akkor sokkal színvonalasabban, magasabb szinten és hatékonyabban oldhatók meg a problémák. A teleház munkatársai építhetnek a falugondnok helyismeretére, mobilitására, a falugondnok kihasználhatja a teleház nyújtotta lehetõségeket, pl. pályázati lehetõségek, információk, stb.
Egy kistérség komplex társadalmi és gazdaságfejlesztési programjának fontos része kell, hogy legyen egy olyan segítõ-szolgáltató rendszer kialakítása, amely pótolja a térségbõl hiányzó szolgáltatásokat, emberközelibbé, könnyebben elérhetõvé és hatékonyabbá teszi azokat.
A program két fontos alapeleme lehet a segítõ és a szolgáltató alrendszer. Ezek egymást erõsítve és kiegészítve mûködnek. A segítõ alrendszer az emberi kapcsolatok fejlesztését segíti elõ, fontos információkat (pl. elérhetõ szolgáltatásokról) nyújthat, a szolgáltató alrendszer a szükséges technikai feltételeket, a szervezés hatékonyságát és összehangolását, és magukat a szolgáltatásokat biztosíthatja.
A fent említett rendszer egy adott kistérségben akkor lehet a leghatékonyabb, ha hálózatszerûen mûködik. Ennek alapeleme egy központi szolgáltató teleház, amely kiszolgálja a többi községi teleházat. Ehhez lehetne kötni az egyéb szociális szolgáltatásokat biztosító intézményeket, például a falugondnokságot, a családsegítõ és gyermekjóléti szolgálatokat. E rendszer azért volna elõnyös, mert alacsonyabbak lennének a költségek, fokozatosan lehetne kiépíteni a hálózatot, így a többi település csatlakozása is lehetõvé válna.
A fent említettek lehetséges megoldások és a jövõben a kistérségi irodák és az ott dolgozók feladata lenne a modellek minél behatóbb tanulmányozása, és a helyi viszonyok figyelembevételével történõ módosítása.

III. Civil Fórum 2001 - Kolozsvár


Az erdélyi magyar társadalom számára az önépítkezés létkérdés. A megmaradást, az önazonosság megõrzését önszervezõdése révén valósíthatja meg. A civil társadalomnak ebben a folyamatban meghatározó szerepe van. Erre való tekintettel az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány minden év május elsõ hétvégéjén megszervezi az erdélyi magyar társadalmi szervezetek fórumát. Az idei konferencia címe „A tudás mint társadalmi erõforrás" volt, mivel a szervezõk meggyõzõdése, hogy a tudás az egyén és a közösség számára egyaránt a fejlõdés és jólét kulcsává válhat.
A Bethlen Kata Diakóniai Központban zajló kétnapos találkozó munkálatait Somai József, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány elnöke nyitotta meg, aki szerint „a világháló segítségével mindenki sokkal könnyebben hozzáférhet a tudáshoz, és ez elhozhatja az emberiségnek az igazi tudásalapú társadalmat. A XXI. század emberének az a feladat jutott, hogy éljen a nagy lehetõséggel, és használja azt az emberiség javára."
Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetõ elnöke hangsúlyozta, hogy a romániai magyar társadalom európai hagyományokkal, értékrenddel és kultúrával bír. A közösséget alkotó emberek tudásának, felkészültségének és önépítkezõ képességének köszönhetõen a magyar civil társadalomnak van mire alapoznia.
Bálint Pataky József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának fõosztályvezetõje korunk erõteljes urbanizálódásáról beszélt, melyben a társadalom atomizálódik, az egyén elmagányosodik. A folyamatot az állam nem képes megakadályozni, a civil szervezetek viszont sokmindent tehetnek. A tudás hatalom, de az erdélyi magyarságnak nem hatalomra van szüksége, hanem arra, hogy otthon érezhesse magát. A magyar kormány feladatának tartja, hogy erkölcsileg - lehetõségeihez mérten - támogassa ezt a törekvést.
T. Kiss Tamás, a Szent István Egyetem Jászberényi Fõiskolai Karának igazgatója a tudásalapú társadalomról értekezett. Kifejtette: az információs társadalomban fontos helyet foglalnak el a különféle közösségek, legfõképp a civil szervezetek. Az információk feldolgozásának nélkülözhetetlen személy- és emberközpontú mûhelyeivé kell válniuk, hiszen olyan értékeket õriznek, amelyekre a legkorszerûbb számítógépek sem lesznek képesek soha.
Kötõ József, az EMKE elnöke az erdélyi magyar civil szféra hagyományairól beszélt, idézte, hogy az erdélyi magyarság önszervezõdése mindig is az alulról jövõ kezdeményezés révén beinduló közadakozáson alapult, és ez adott lehetõséget a túlélésre.
Kolumbán Gábor, a Hargita megyei tanács tagja, aki több civil szervezet vezetõje is a civil társadalomnak az innováció alapú fejlesztésben betöltött szerepérõl tartott elõadást. Szerinte a civil társadalom, a politika és az üzleti élet eléggé jól elkülöníthetõk, ám míg a civil szféra értékorientált, addig a politika inkább érdekorientált. A regionális versenyben nagy szerepet kap a kompetencia, a kommunikáció, a kultúra és a kreativitás.
Bodó Barna politológus több kételyét is megosztotta a résztvevõkkel. Szerinte megváltozott a tudás társadalmi szerepe, nem igazán tudjuk, hogy mit is kezdjünk vele, a tudás sajnos elérhetetlenné vált a hétköznapi ember számára. Ugyanakkor az ismeretek tömkelegébõl ki kell választani azt, amire szükségünk van, és lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy megszerezhessük magunknak. A civil szféra az értékválasztásban segíthet.
Tóth Árpád, a budapesti Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Fõosztályának kormány-fõtanácsadója arra hívta fel figyelmet, hogy a jövõt gyerekeink alakítják majd, ezért a felnõtteknek kötelességük jól felhasználható tudást átadni nekik.
Zsehránszky István, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának igazgatója azt hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy az egymás mellett élõ népek megismerjék egymás nyelvét és kultúráját, elõsegítve ezáltal a soknyelvûség és a kulturális sokféleség értékesítését, valamint a civilizált etnikumközi kapcsolatok, a többség és a kisebbségek közötti bizalom és együttmûködés kialakítását.
A fórum második napján nyolc szekcióban folytak munkálatok.
A gazdasági szekció munkálatai során a 40-45 résztvevõ megtudhatta, hogy a civil szervezetek miként vehetnek részt az EU-hoz történõ csatlakozás folyamatában, megismerhette a felzárkózással járó problémákat, nehézségeket, az EU támogatási programját. Szó esett a vidékfejlesztéssel járó kockázatokról, a humán erõforrással való megfelelõ gazdálkodás, valamint a hasznos információk birtoklásának jelentõségérõl. Megtudhatták, hogy a tudás, a tehetség, az erkölcs milyen szorosan kapcsolódik egymáshoz, hiszen a gazdasági életben tanúsított erkölcsösség a gazdaság kulcskérdése, a tudás a társadalom mozgatóereje.
A civil szervezetek hatékonysága az önkéntesek elkötelezettségén és hozzáértésén múlik. Az ifjúsági szekció elõadásai is éppen azt bizonyították, hogy „Az önkéntességtõl a szakmaiság felé" a tapasztalaton keresztül vezet az út. Felszólalt Hajdó Csaba, aki az ifjúsági szervezetek érdekképviseletérõl és menedzsmentjérõl tartott elõadást, Kali Zoltán a hazai non profit menedzsment motivációs rendszereirõl beszélt. Fábri György a magyarországi munkaerõpiac és a határon túli magyar felsõoktatás helyzetét, Ratyis Alice a Youth-programot, míg Kiss Dénes a kolozsvári egyetemi háttérintézményeket ismertette.
A fórumon újdonságnak számító környezetvédelmi szekción szó esett az európai környezetvédelmi jogharmonizáció számunkra hátrányos elemeirõl, bemutatták a környezetvédelmi kezdeményezéseket támogató forrásokat. Elõadások hangzottak el a városi környezet védelme terén elért eredményekrõl. Egyesek a biokertészet növekvõ fontosságáról, mások a tudományos megalapozottságú környezeti problémafeltárásról szóltak.
Az ülésvégi kiértékelés tükrözi a környezetvédelmi mozgalom jelenlegi gondjait, prioritásait: a környezetvédelmi célok össztársadalmi célok, nem kell etnikai alapú megkülönböztetést tenni; szakértõket kell képezni az Uniós jogharmonizáció számunkra nyereséges átültetésére; a környezetvédelmi nevelésnek a mindennapi életben is meg kell nyilvánulnia; a lakosságnak ismernie és élnie kell azokkal a törvény adta jogokkal, amelyek lehetõvé teszik, hogy beleszóljon a környezeti károkat okozó gazdasági tevékenységek mûködési engedélyeinek kibocsátásába.
A mûemlékvédelmi szekció „A történelmi városok jövõje" címû vitafórumát négy elõadás vezette be keresve a történelmi városok jövõjét, állami, hivatásos és civil megközelítésben. Az elõadók a tematika szakmai kérdéseibõl indultak ki ugyan, mégis a civil lehetõségek feltérképezése felé mutattak, kidomborítva a szakosodás teremtette korlátokat is.
Talán új szemléletet jelent az a megközelítés, amely nemcsak a mûemlékekre, hanem a teljes építészeti örökségre irányítja a figyelmet beleértve a történelmi városok védelem alatt nem álló külsõ területeit is. Mûemlékvédõ fejlesztés csak az egész városra kiterjedõ figyelem mellett lehetséges. A civil szférának azért van kiemelkedõ szerepe, mert javaslatokat tehet, és kimondottan jóra „provokálhatja" az önkormányzatokat.
Hangsúlyt és külön értelmezést kapott az értékes városi táj fogalma, a telekrendszer, a településszerkezet, az út- és térhálózat alapján tárgyiasult összképrendszer. Dr. Máté Zsolt hangsúlyozta, hogy a szép, védelemre szoruló városszerkezet mindig nyugalmas, s a térbeli folyamatosság biztonság. A látszólag mellékes urbanisztikai jelentõségû dolgok fontosságának felismerése nemcsak az összképet befolyásolja nagymértékben, hanem a civil szféra jelentõségét is aláhúzza.
Dr. Ágostházi László kiemelte, hogy „nem foglalkozunk eléggé a környezettel, hogy nem fedeztük még fel az autó nélküli várost", és, hogy nem figyelünk a be nem épített területek karakterére, ami végül is vizuális szennyezést okozhat. Végül az apró részletek fontosságáról és az ideiglenes megoldások ártalmasságáról is meggyõzõdhettek a résztvevõk.
Szerencsés önkormányzati munkaviszonyról számolhatott be Guttmann Szabolcs építész, aki németországiak együttmûködésével készít elõ és valósít meg „apró" programokat (ablakok, kapuk stb.) Nagyszebenben. Megjegyzendõ, hogy jelentéktelennek tûnõ részleteket is dokumentálnak, és térinformatikai rendszerû (GIS) adatbázist hoznak létre filmkiegészítésekkel. Így az erdélyi magyar civil szféra Erdélyben is figyelemmel kísérheti a német városszépítési modellt.
A mûvelõdési szekció a „Kisebbségi civil szervezetek a tanuló társadalomban" címet választotta. Vizsgálata tárgya: korunkban miért fontos az információ beszerzése, gyors feldolgozása, hasznosítása a közösség és az egyén életében? Szó esett arról is, hogy sok kisebbségi civil szervezetnek állami támogatás hiányában olyan szakmai feladatokat kell ellátnia, amelyek az állami költségvetésbõl támogatott, profi intézményeknek is kemény próbatétel lenne.
A szekció résztvevõi számtalan oldalról próbálták megközelíteni az elõbb felsorolt témákat. A témával kapcsolatos vitaindító elõadás (Dáné Tibor Kálmán) után olyan beszámolók hangzottak el, amelyek a fenti témaköröket más-más oldaláról közelítették meg. Így a politika (Barabás T. János, a Magyar Nagykövetség sajtó és kulturális attaséja); az egészséges életmód kialakítása (Ábrám Zoltán, a Preventio Egészségvédelmi Társaság elnöke - Marosvásárhely), a falufejlesztés oktatási kérdései (Máthé László, RMGE), a szórványmûvelõdés (Zahoránszky Ibolya, a Hollósy Simon Mûvelõdési Egylet elnöke), az internetes távoktatás (Pillich László, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány elnöke), a civil szervezetek és a sajtó kapcsolata (Németh Attila, a Kolozsvári Rádió szerkesztõje), az alternatív mûvészetek (Szabó Attila, Minimum Party Társaság).
A kiértékelés folyamán egyértelmûvé vált, hogy civil szervezeteinknek bõvíteniük kell a mûvelõdés területén kifejtett tevékenységeiket. Ez megmaradásunk szempontjából nagyon fontos. Fõleg nemzeti identitásunk megõrzését és ápolását szavatoló munkájuk mellett, számtalan más, például oktatási, felnõttképzési tevékenységet, szociális, egészségügyi, környezetvédelmi és más közérdekû problémát orvosló programot is be kell építeniük szervezeti életükbe.
Az oktatási szekció megbeszélésein részt vevõ Hein Ferenc, az Oktatáskutató Intézet munkatársa az ifjúságnak a civil szervezetekhez való viszonyulásáról tartott elõadást. Az ifjúság körében a politikától mentes önszervezõdés hagyományai nagyon esetlegesek, nem adnak teret más irányú, modern (pl. környezetvédelmi, feminista stb.) szervezõdéseknek.
Dr. Gyímesi Éva, a Babes-Bolyai Egyetem professzora, elõadásában a globalizáció kihívásairól, kollektivista ideológiájáról, civilizációs szakadékairól, régiónk felkészületlenségérõl személyes hangon vallott figyelmeztetve a személyes és regionális, a polgári értéktudat kialakításának fontosságára.
Dr. Selinger Sándor, a Gábor Dénes Fõiskola erdélyi központjainak igazgatója, a XXI. századról, a tudás és a kultúra századáról tartott elõadásában a rugalmas, piacorientált, alternatív oktatási rendszerek, a szolgáltatást nyújtó magánoktatási intézmények, a felnõttoktatás, valamint az állandó és egyéni tanulás módszerei kerültek elõtérbe.
Dr.Szilágyi Pál, a Babes-Bolyai Egyetem professzora a hazai felsõoktatási helyzet kimerítõ ismertetése mellett, az állami és magánszféra kiegészítõ/kompenzációs szerepérõl, a kettõ közötti egyensúlyról és a tanári szemléletváltás, a tanár-diák partneri viszony kialakításának fontosságáról tartott elõadást.
Laczkó Piroska és Papp Judit, az Apáczai Közalapítvány munkatársai ismertették a közalapítvány támogatási rendszerét.
A felkért elõadókon kívül a résztvevõk mindegyikének alkalma nyílt az általa képviselt alapítvány, szervezet bemutatására. Az Erdélyben mûködõ teleházakat Héjja Botond (Szatmárnémeti), Novák Lajos (Székelyudvarhely), Gál Katalin (Torja), Szoboszlai Attila (Kémer/Szilágy) ismertette. Bereczki Kinga, a Sepsiszentgyörgyön mûködõ Amõba Oktatási Központ vezetõje a tanítás-tanulás szokatlan, aktív formáját mutatta be, az INTERNET-en keresztül kommunikáló, világot átfogó virtuális osztály kapcsán. Ugyancsak új és merész oktatási módszer bemutatására vállalkozott a kolozsvári Nyílt Társadalomért Alapítvány elnöke, Kovács Mária. Koszta Csaba János, a képzési és továbbképzési igény teremtette csíkszeredai Regionális Oktatási Központ programjait, azok vidékre való kitelepítését ismertette. Szûkebb pátriája oktatási helyzetét ecsetelte a gyergyóremetei Papp Mihály és a besztercei Székely Dávid. Virág János, a Temes megyei Szigetfalui Szórványközpont és Gazdakör képviselõje, a teljesen elszigetelt szórványban szenvedõ családi távoktatáshoz, a mozgókönyvtár beindításához kért ötleteket, segítséget. Kolozsvári Csaba, a nagyváradi Albin Alapítvány pályaorientációs programcsomagjait mutatta be. Molnár Mária, a Bunyaszekszárdi Emlékbizottság agrár tanácsadási- és támogatási programjait ismertette. Fazakas Annamária az EMT széleskörû (hazai és nemzetközi versenyek, szaktáborok, fakultatív magyar mûszaki-terminológia kurzus szervezése) oktatási tevékenységérõl számolt be. Szikszai Mária, a Bolyai Társaság könyvtárfejlesztési, vendégtanári, ingázási kutatói ösztöndíj-programjait, a mûhelyek támogatására, a fiatal oktatók életkörülményeinek javítására irányuló pályázatait, Kerekes Jenõ az RMKT széleskörû továbbképzési tevékenységét, Kiss Dénes a Collegium Transsylvanicum közös tanár-diák kutatói és könyvtárfejlesztési programjait, Veres Éva a Bio Klub szakelõadásait, kerti bemutatóit, idõszakos képzéseit, Pozsony Ferenc a Kriza János Társaság néprajzkutató és -oktató tevékenységét, a csángóföldi teleház-telepítési terveit.
„A civil szervezetek, az önkormányzatok és a helyi közösség együttmûködése a szociális gondok kezelésében" címmel rendezte meg ülését a szociális szekció. Elekes Zoltán, a Gyulafehérvári Caritas vezetõje elõadásában kiemelten foglalkozott a közremûködés szükségességével. Dr. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas egészségügyi programfelelõse ismertette az otthoni beteggondozó hálózatot, valamint beszámolt az önkormányzatokkal, közösségekkel, önkéntesekkel való közremûködésében szerzett tapasztalatairól is. Illyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere a szatmárnémeti pozitív példára hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a helyi közigazgatási törvény nagy hatósugarú közremûködésre ad lehetõséget a polgármesteri hivataloknak, a siker jórészt a civil szervezetek lobbymunkájától, meggyõzõképességétõl függ. Hallgató Éva a magyarországi civil szféra fejlõdésérõl, útkeresésérõl beszélt összefoglalva az utóbbi 10 év magyarországi tapasztalatait. Kiss Imola és Kiss Andrea (Dévai Szent Ferenc Alapítvány) az elhagyott és a nehéz sorsú gyerekekkel való foglalkozás módját ismertette. Csipor Enikõ kistérségi menedzser három új fogalommal (kistérségi társulás, falugondnoki hálózat, teleházak) ismertette meg a résztvevõket. A szekció résztvevõi megegyeztek abban, hogy közös e-mail levelezõlistát hoznak létre.
„A tudomány a társadalmi fejlõdés szolgálatában" - e témát járta körül a tudományos szekció ülésén résztvevõ tizenhat személy. A kötetlen kerekasztal-beszélgetésen a jelenlevõk kifejthették véleményüket, elmondhatták tapasztalataikat a tudomány jelenlegi helyzetérõl és a tudományos kutatás finanszírozási lehetõségeirõl. A szekcióülés fõ témáját a magyar felsõoktatás helyzetének megvitatása képezte. A résztvevõk a leendõ magyar magánegyetem és a BBTE közötti kapcsolatkialakításról is beszéltek. Szó esett az erdélyi tudományosság mai helyzetérõl, az információáramoltatás lehetõségeirõl, az utánpótlás kérdésérõl egyetemeinken, valamint a fiatal oktatók és kutatók problémáiról. Arról is tanácskoztak, hogy milyen szerepet töltenek be a civil szervezetek a tudományos életben, illetve, hogy milyen formában nyújthatnak segítséget a felsõoktatásban dolgozók és kutatók számára. A tudományos szekció ülésén a BBTE vegyészmérnöki és geológia karának professzorai, valamint a Kolozsvári Mûszaki Egyetem tanárai vettek részt.

Imecs Veronka
Az ÁFA visszaigénylésérõl


Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány május elején megrendezett konferenciája nem véletlenül kapta „A tudás mint társadalmi erõforrás" címet. A rendezvényen a szervezõk és az elõadók hangsúlyozták, hogy a tudás a jólét és a fejlõdés kulcsa mind az egyén, mind pedig a közösség számára. Ezt a tudást ki kell terjesztenünk a gazdasági és társadalmi életet szabályozó törvények, rendeletek ismeretére is, mely elengedhetetlenül fontos a civil szféra hatékony mûködéséhez, hiszen a szabályok nem mindig csak fizetési kötelezettségek hordozói, vannak bizonyos kedvezményeket tartalmazó rendeletek is, és ezek kihasználása anyagi megtakarítást jelenthet a civil szervezeteknek.
Ilyen kedvezményeket biztosít a 725/2000 számú pénzügyminisztériumi rendelet (megjelent a 231/2000.05.26 számú Hivatalos Közlönyben). Ez tartalmazza a segélyekbõl, vissza nem térítendõ kölcsönökbõl és természetes személyek adományaiból finanszírozott létesítmények megvalósításához szükséges javak és szolgáltatások hozzáadott értékadójára (ÁFA) vonatkozó szabályokat. A rendelet bevezeti a nullahányadú hozzáadott értékadó fogalmát, mely az alábbi kedvezményeket biztosítja a non-profit szervezeteknek:
- az ÁFA-fizetõként bejegyzett szervezetek visszavonhatják a projektek megvalósításához szükséges javak és szolgáltatások ÁFÁ-ját;
- a célkitûzéseket megvalósító, nem ÁFA fizetõ non-profit szervezetek visszaigényelhetik a vásárolt javak és szolgáltatások ÁFÁ-ját;
- a szállító az intézmény, a szervezet számára szállított javakat és szolgáltatásokat ÁFA nélkül számlázza.
A nullahányadú hozzáadott értékadó alkalmazása bizonyos feltételek teljesítésének függvénye. A külföldi kormányok vagy nemzetközi szervezetek által finanszírozott javak vagy szolgáltatások esetében szükséges, hogy olyan célkitûzések valósuljanak meg, melyek szerepelnek a kormányhatározatokban vagy külföldi kormányokkal, nemzetközi szervezetekkel megkötött egyezményekben. Ezeknek a beruházásoknak a pénzügyi forrását külföldi kormányok, nemzetközi szervezetek segélyeibõl, vissza nem térítendõ kölcsöneibõl kell biztosítani, vagy a Romániának javak és szolgáltatások formájában nyújtott alapokból. A külföldi és belföldi non-profit szervezetek vagy természetes személyek adományaiból finanszírozott javak és szolgáltatások esetében a nullahányadú hozzáadott értékadó alkalmazása három feltételhez kötött:
1). A finanszírozott célkitûzések szerepeljenek a kormányhatározatokban vagy a non-profit szervezetekkel megkötött egyezményekben (kivételt képeznek azok a célkitûzések, amelyeknek anyagi fedezetét természetes személyek adományai biztosítják).
2). A finanszírozott célkitûzések szociális, vallási, egészségügyi, kulturális, mûvészeti, oktatási, mûemlékvédelmi, tudományos stb. jellegûek kell legyenek, és a következõ javakban és szolgáltatásokban kell testet öltsenek: építkezések, számítástechnikai felszerelések, berendezések, bútorok stb. Ezek nem lehetnek fogyóanyagok, és a fentebb felsorolt célkitûzések megvalósításához közvetlenül kell kötõdniük.
3). A finanszírozást külföldi vagy belföldi non-profit szervezetek alapjaiból vagy természetes személyek adományaiból kell biztosítani.
Az ÁFA visszaigénylését tartalmazó kérelmet a területi adószervekhez kell benyújtani. A visszaigénylés évharmadonként történik, az évharmadot követõ hónap végéig kötelezõ a kérelem iktatása. Fontos megjegyezni, hogy csak az illetõ évharmadban kiállított dokumentumok használhatók fel és a határidõ túllépése, vagy a hiányosan összeállított dokumentáció a kérelmek kedvezõtlen elbírálásához vezet. A visszaigényléshez összeállítandó dokumentációnak tartalmaznia kell:
- a Hivatalos Közlönyben feltüntetett ûrlap szerinti kérelmet;
- az adóügyi bejegyzési bizonyítvány másolatát;
- a bank által láttamozott lej- és valuta-folyószámlát;
- a létesítmény építkezési engedélyének másolatát;
- a költségeket igazoló dokumentumokat, amelyekbõl kiderül a visszaigényelt ÁFA nagysága;
- a kifizetéseket igazoló nyugtákat, banki avizókat stb.;
- szerzõdéseket, egyezményeket és ezek hitelesített fordítását, melyek tükrözik a finanszírozás módját;
- egyéb, az adószervek által igényelt dokumentumokat.
A kérelem elbírálásának eredményét jegyzõkönyvben rögzítik, melyben feltüntetik a visszafizetendõ összeg nagyságát, illetve visszautasítás esetén az ezt kiváltó okokat. A jegyzõkönyvben foglaltak ellen, a kérelem benyújtója 5 napon belül fellebbezhet.
Az ÁFA visszaigénylésénél jóval elõnyösebb a nullahányadú hozzáadott értékadó-bizonylat megszerzése. Míg az elsõ esetben a visszafizetés csak pár hónap múlva esedékes, az utóbbinál a beruházáshoz szükséges javak és szolgáltatások számlázása ÁFA nélkül történik. A bizonylatot a beruházást végzõ szervezet igényelheti a megyei adószerveknél benyújtott kérelem alapján melyhez a következõ dokumentumokat kell csatolni:
- a javak és szolgáltatások szállítóinak ÁFA fizetõként való nyilvántartásba vételére vonatkozó értesítés másolata;
- az építkezési engedély másolata;
- az e célból kibocsátott adó-megerõsítési bizonyítvány;
- a finanszírozást igazoló dokumentumok s ezek hiteles fordítása;
- a beruházások megvalósításához szükséges javak és szolgáltatások szállítóival kötött szerzõdések;
- egyéb, az adószervek által igényelt dokumentumok.
A nullahányadú ÁFA-bizonylat érvényessége a kibocsátástól kezdve a létesítmény megvalósításának befejezéséig tart, vagy a szerzõdésben rögzített, a javak és szolgáltatások leszállítására vonatkozó határidõig. A szállítók kötelesek feltüntetni a számlán a bizonylat számát és dátumát, illetve a beruházás haszonélvezõjének nevét.
Ha a szállító vagy szolgáltató nem rendelkezik romániai állandó lakhellyel vagy székhellyel, fel kell hatalmaznia egy romániai pénzügyi képviselõt. Ekkor a bizonylat kibocsátásához csatolni kell a pénzügyi képviselõ beleegyezését és adóügyi bejegyzési bizonylatának másolatát. A nullahányadú ÁFA- bizonylati kérelem negatív elbírálása esetén is az azt igénylõ szervezet fellebbezhet a kézhezvételtõl számított 5 napon belül.
A rendelet biztosította kedvezmények igénybevétele, különösen nagyobb beruházások esetében jelentõs pénzügyi forrást jelent, de sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy az adószervek különbözõ indokokkal elõszeretettel visszautasítják mind a visszaigénylési, mind a nullahányadú ÁFA-bizonylat megszerzésére irányuló kérelmeket. A rendelet részletes ismerete lehetõvé teszi, hogy a jól megfogalmazott és komoly érvekkel alátámasztott fellebbezés során kérelmünket kedvezõen bírálják el.

(A visszaigénylési ûrlapot, valamint a törvény szövegét az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány kérésre elküldi az érdeklõdõknek.)

Zsehránszky István
Többnyelvûség és interkulturalitás


Az Európa Tanács, az Európai Unió és az UNESCO az idén meghirdette az Európai Nyelvek Éve programot. Ennek célja, hogy az egymás mellett élõ népek megismerjék a másik fél nyelvét és kultúráját, elõsegítve ezáltal a soknyelvûség és kulturális sokféleség értékesítését, valamint a civilizált etnikumközi kapcsolatok, a többség és a kisebbségek közötti bizalom és együttmûködés kialakítását.
A nyelv a kommunikáció eszköze, ha ismered a másik nemzet nyelvét, akkor értékrendszerét is megérted. A mi régiónkban a meg nem értés népeket választ szét, pedig miután egy nyelv kifejlõdött, nem lehet megszüntetni. Egy, az Európai Unió által végzett felmérésbõl kiderült, hogy a kontinens lakosságának 44%-a anyanyelvén kívül más nyelvet is ismer. Például Luxemburgban mindenki beszél egy másik nyelvet anyanyelvén kívül, Svédországban és Hollandiában pedig tíz emberbõl nyolc ismer egy idegen nyelvet. Figyelemre méltó tény, hogy Nyugat-Európában a tisztviselõk 56 %-a anyanyelvén kívül más nyelvet is beszél.
Romániában a többség nyelve mellett még 18 nemzeti kisebbség anyanyelvével kell számolni. Utóbbiak használata többnyire a magánéletre korlátozódik, illetve a kisebbségek szellemi alkotásaiban élnek.
Az Etnobarométer tavaly készített felmérése rámutat arra, hogy a többségi román lakosság csupán 5%-a beszéli a magyar nyelvet, míg a magyarság 90%-a ismeri a román nyelvet. Így sajnos, a két népcsoport között nyelvi alapon nem alakulhat ki partnerség, az egyik fél nem érdeklõdik a másik nyelve iránt, a másik fél pedig jól meghatározott ok miatt sajátítja el a többség nyelvét. Viszont ugyanebbõl a felmérésbõl az is kiderül, hogy a románok szerint jó lenne, ha õk is megtanulhatnák a magyar nyelvet (az Erdélyben élõk 62%-a, havasalföldiek 57,8%-a és moldvaiak 63,6%-a vélekedett így). A civil szervezetek éppen itt tehetnek sokat, tevékenységükkel más, pozitívabb magyarságképet vihetnek be a román köztudatba.
A Kisebbségvédelmi Hivatal jogutódja, az Etnikumközi Hivatal (EKH) felismerve az ENYÉ jelentõségét, bekapcsolódott a programba, és pályázati lehetõségeket kínál azoknak, akik hajlandók elõsegíteni az európai népek nyelvi közeledését, a másik kultúrájának megismerését.
Pályázhatnak: civil szervezetek, akadémiai fórumok, mûvelõdési intézetek, tanintézetek, helyi hatóságok, a nemzeti kisebbségek védelmével foglalkozó közintézmények.
Pályázati követelmények: a pályázó Romániában bejegyzett és romániai székhelyû jogi személy kell legyen; a pályázat tárgyát képezõ akciót saját maga bonyolítja le, közvetlenül felel érte, nem pedig közvetítõként vesz részt benne, illetve foglalkozik vele; a program lebonyolítási költségeinek legalább 10%-át saját forrásból fedezi, vagy pedig partnerei segítségével. Elsõbbséget élveznek a kisebbségi szervezetek pályázatai.
Az anyagi támogatás összege pályázatonként 50 millió lejtõl 200 millió lejig terjed.
A pályázatokat a Köztájékoztatási Minisztérium számára kiutalt állami költségvetésbõl finanszírozzák.
A következõkre lehet pályázni:
- értekezletek, szemináriumok, workshopok rendezésére, amelyek legkevesebb két kisebbségi nyelv használatára vonatkoznak;
- gyermekeknek, fiataloknak, felnõtteknek szóló nyelvi nevelési programok lebonyolítására;
- ilyen vonatkozású munkák kinyomtatására;
- nyelvi tájékoztatási sajtókampányok szervezésére;
- határon túli programokban való részvételre;
- kiállítások, versenyek szervezésére.
Mit értékel a finanszírozó?
- A pályázatok tartalmát és minõségét. A pályázatnak tartalmilag közvetlenül kapcsolódnia kell az emberi jogok, illetve a nemzeti kisebbségi jogok kérdésköréhez.
- A pályázatban szereplõ akció hatókörét vagyis, hogy mekkora közönséget érint, és kikre gyakorol tényleges hatást.
- Vannak-e a pályázónak partnerei? Sikerült-e más intézményeket, szervezeteket is bevonnia a pályázott akcióba?
- Hogy állami költségvetésû intézmény törvényes keretek között finanszírozhatja-e a pályázó által megjelölt kiadásokat.
Benyújtási határidõk:
A pályázatokat az EKH-hoz kell beküldeni: július 15-ig; ill. szeptember 30-ig. A pályázó a pályázat benyújtásától eltelt 30 napon belül választ kap.
Formaságok
A pályázónak az EKH által rendelkezésére bocsátott szabvány- ûrlapon kell ismertetnie az akciót, amelyekre anyagi támogatást kér.
A pályázó hivatalos képviselõjének alá kell írnia a kitöltött szabványûrlapot, és el kell látnia a pályázó jogi személy pecsétjével.
A pályázónak mellékelnie kell a költségvetést igazoló mûszaki dokumentációt.
A pályázó a pályázati iratokat személyesen nyújthatja be a hivatalt vezetõ államtitkárságon, vagy postán is elküldheti az EKH címére.
Az EKH címe: Ministerul Informaþiilor Publice, Departamentul pentru Relaþii Interetnice, Piaþa Victoriei nr. 1, sector 1, tel.: 01-230 62 08;
fax: 01-22 89 04,
e-mail:
rodica.precupetu@gov.ro; carmen.constantinescu@gov.ro

(Alapítványunktól is elkérhetõk a pályázati ûrlapok - szerk. megj.)

A projekttervezés

Mi a projekt?
A projekt közösségi célok megvalósítását elõsegítõ összehangolt tevékenységek folyamata a non-profit szervezeten belül.
Milyen lépésekbõl áll a projekt menedzselése?
A szervezetek többsége, ha talál egy igazán jó ötletet és hozzá adományozót, aki támogatni kívánja az elképzelést, akkor arra törekszik, hogy megvalósítsa elképzelését, amilyen gyorsan csak lehet. Gyakran fölöslegesnek érzik a program alapos megtervezését, végiggondolását. Az esetek egy részében valóban meg lehet spórolni az aprólékos tervezést, fõleg akkor, ha már bejáratott vagy egyszerû programról van szó.
Minden olyan esetben azonban, amikor a szervezet a programot hosszú távon, mások számára is kiszámíthatóan akarja mûködtetni, akkor be kell tartania a következõ négy fázist: elõkészítés, tervezés, megvalósítás, utánkövetés (mely értékelésbõl és módosításokból áll).

I. Elõkészítés
Napjaink gazdaságilag sikeres vállalatainak titka a hosszas elõkészítõ munkálatokban rejlik. (Ne feledjük, hogy a non-profit szervezetek menedzselése csak céljában más, mint a piaci szereplõké, technikai oldalról nézve nem.) Egyes becslések szerint egy program teljes idõtartamának mintegy 80-90%-át fordítják elõkészítésre és tervezésre. Elsõ pillanatban meghökkentõ ez a nagyságrend, de megvizsgálva a feladatok összetettségét, magyarázatot találunk a miértre.
A) Ötletünk tesztelése
Az adományozók gyakran vádolják a civil szervezeteket azzal, hogy a programok fantázia nélküliek, egy adott kiírás alkalmával a legtöbb szervezet hasonló programot akar megvalósítani. Emellett megemlítik, hogy egymáshoz közel álló szervezetek ugyanazt a szolgáltatást nyújtják, anélkül, hogy egyértelmûvé tennék, mennyiben osztották meg a feladatokat (együttmûködés), vagy mennyiben különböznek programjaik (verseny). Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az adományozók egy támogatási perióduson belül hasonló alapötletû programot nagyon ritkán támogatnak, így minden további munkánk felesleges, ha nincs információnk arról, hogy vannak-e vetélytársaink.
De nem elegendõ tudnunk a vetélytársakról, arról is információkat kell gyûjtenünk, hogy az általunk választott szakmai elképzeléseink, értékeink mentén indítjuk el elsõsorban, akkor a program inkább a szervezetrõl s a benne dolgozókról szól, míg ha a célcsoportot is megkérdezzük, akkor az õ igényeiket, érdekeiket és értékeiket vesszük elõször figyelembe.
Kinek tervezzük a projektet? A célcsoport meghatározása
Néhány non-profit szervezet számára a célcsoport meghatározása nem túl nehéz feladat, hiszen a szervezet már nevében is jelzi, kiket tekint célcsoportnak. A célcsoport azonban egy-egy projekt esetében szûkebb lehet ennél (pl. egy-egy specializáltabb élethelyzetben lévõk csoportja, vagy egy kerület lakosai, azok közül is szûkebben a munkanélküliek). A célcsoport körülírásainak további szempontja lehet az is, hogy a közösségben ellátatlan csoportokat találunk, akiknek igényeire és szükségletére válaszokat szeretnének keresni.

Az igények felmérése
Néha azt tapasztaljuk, hogy klienseink közül sokkal kevesebben veszik igénybe szolgáltatásainkat, mint amennyinek szüksége lehet rá. Ez esetben valószínûleg elmulasztottuk felmérni a célcsoport igényeit, és szolgáltatásainkat (projektünket) a saját elképzeléseink szerint terveztük meg. Az igényfelmérésnek nemcsak az a célja, hogy meghatározzuk, pontosan mit szolgáltassunk, hanem annak biztosítása is, hogy a szolgáltatások elérhetõsége, körülményei (ideje, helye) a lehetõ legjobban megfeleljenek ügyfeleink igényeinek.
B) Információgyûjtés a lehetséges adományozókról
A szervezetek gyakran azt gondolják, hogy lényegtelen, mi a pályázatot kiírók valós célja, az aktuális adományozói kiírásoknak megfelelõ programszeletek indításával megvalósíthatóvá válik majd a pályázó non-profit szervezet eredeti célkitûzése. Az adományozók ezzel szemben azt igénylik, hogy valóban azt valósítsák meg a szervezetek, amire a támogatást kérik. Jó, ha még a projekt elindítása elõtt feltérképezzük, hogy milyen lehetséges adományozói csoportok támogatnák elképzelésünket. Fontos, hogy ne csak a pályázati lehetõségekre koncentráljunk, hanem gondoljuk végig, hogy milyen forrásokat vonhatnánk még be.
C) Információgyûjtés a program várható költségeirõl
A projektek végrehajtása során a legtöbb probléma abból adódik, hogy hiába voltunk sikeresek adományok felkutatásában, a projekt valós költségei nem egyeznek a tervezettel. A legtöbb szervezetnek nincs olyan tartalékalapja, amelybõl a megnövekedett költségek finanszírozhatóak lennének. Célszerû lenne ezért alaposan körülnéznünk, hogy a tervezett termék vagy szolgáltatás árát meghatározó költségek hogyan fognak változni a program ideje alatt (pl. ha egy hároméves programot tervezünk, akkor figyelembe kell vennünk, hogy esetleg a terembérleti díjak várhatóan jelentõsen emelkedni fognak az idõ elõrehaladtával).
D) Az erõforrások felmérése
Idõnként a szervezetek úgy gondolnak a bevezetés elõtt álló programra, mintha az anyagi forrásokon kívül másra nem volna szükségük. A valóság azonban az, hogy a programok sikerének a kulcsa az, hogy a szervezet képes-e idõben elsajátítani azokat az új ismereteket, készségeket és attitûdöket, amelyek a megváltozott feladatok végrehajtásához szükségesek. Pl. egy szociális ellátással foglalkozó szervezet nem tud eredményes foglakoztatási programot elindítani, illetve nem képes hatékony munkavégzésre motiválni abban az esetben, ha nincsenek aktuális ismeretei a piac mûködésérõl.
Éppen ezért a szervezetnek tisztában kell lennie azzal, hogy mire építhet (emberi és tárgyi erõforrások), és mûködésében mi válhat akadályozóvá (szûkös infrastruktúra, szakértelem hiánya stb.).
E) A programról információkat közlõ média felkutatása
Napjaink egyre szembetûnõbb jelensége, hogy csak azok a szervezetek maradnak talpon az adományokért folytatott versenyben, amelyek folyamatosan és tudatosan használják a média adta lehetõségeket. Ahhoz, hogy meg tudjuk szervezni a programot, kapcsolatokat kell kiépíteni a média képviselõivel, hogy megismerjük elképzeléseiket, megtudjuk, hogy mikor bír az õ szemükben egy esemény hírértékkel, milyen módon kell ezt tálalnunk számukra, és hogy mindez mennyibe fog a szervezetnek kerülni.

Összefoglalva: Ne kezdjük el tervezni a programot, amíg meg nem bizonyosodunk arról, hogy:
- a célcsoport valós igényére felel az ötlet;
- létezik olyan adományozó, aki támogatni fogja elképzelésünket;
- a szervezet képes lesz megbirkózni a feladattal.

II. Tervezés
A) Miért érdemes terveznünk?
A tervezést sokan elutasítják, hiszen a rosszemlékû ötéves és központi tervek jutnak az eszükbe. A szocialista típusú tervezés alapproblémája az volt, hogy a tervezést nem elõzte meg korrekt információgyûjtés és igényfelmérés, hanem politikai szempontok alapján határozták meg, hogy mit kell teljesíteni. A tervezés ellen hat az is, hogy az új, demokratikus kormányok egyike sem szolgált használható mintával arra, hogy a következetes tervezésnek milyen elõnyei vannak az ad-hoc mûködéssel szemben.

A tervezéssel járó elõnyök
- Láthatóvá válik, hogy egy-egy program hogyan járul hozzá a szervezet társadalomra vonatkozó jövõképének megvalósulásához.
- Idõben ki lehet igazítani a szolgáltatás hiányosságait az igénybe vevõktõl érkezõ visszajelzések alapján.
- A szervezet képessé válik új programok elindítására, mert fennmaradása nem egy program sikerességére épül.
- Kiszámíthatóvá válik a munka mennyisége, elõre látható, hogyan célszerû a pénzügyi és emberi erõforrásokkal gazdálkodni.
- A szervezet kiszámíthatóvá válik a külvilág számára, könnyebben választják partnerül.
B) Célmeghatározás és a legjobb eszköz kiválasztása
Ideális esetben a szervezetek nem anyagi problémáik miatt, hanem az általuk elérni kívánt jövõbeli eredmények érdekében indítanak programokat.
Ebben az esetben az alapkérdés az, hogy az adott program milyen módon fog hozzájárulni a jobb jövõhöz. Célmeghatározásunkban ezért a javulás várt mértékét kell megfogalmaznunk. Ha ezt tisztán látjuk, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy a számbajöhetõ módszerek közül melyik a leghatékonyabb, melyik eredményezi a legtöbb pozitív változást az általunk kiválasztott célcsoport számára. Szervezetünk sikere attól függ, hogy képesek vagyunk-e tanult szakmáink és az aktuális divatirányzatok közmegegyezéses elõírásait rugalmasan, a szervezet érdekeiben újraértelmezni és esetleg új tudással kiegészíteni. Ne felejtsük el, hogy a tudományosan legjobb és a jövõkép elérése szempontjából leghatékonyabb módszer nem feltétlenül esik egybe, a legtöbb esetben észszerû kompromisszumot kell kötnünk, elsõsorban az utóbbi javára.
C) A projekt feladatainak meghatározása és elosztása a munkatársak között
A projekt megvalósítása során több szereplõ munkájának összehangolása kulcsfontosságú feladat. A projekt-menedzser feladata a projekttel kapcsolatos döntések meghozatala, a munkatársak informálása, a költségvetés elõkészítése és figyelemmel kísérése, a projekt dokumentálása, az értékelés elkészítése. Ezeket a feladatokat nem ruházhatja át a projekt megvalósításában együttmûködõ más személyekre. Egy nagyobb projektet feloszthatunk részterületekre, és a felmerülõ feladatokat projekt-koordinátorokra bízhatjuk (pl. sajtómunka, önkéntes szervezés). Feladataik megszervezésénél ügyeljünk arra, hogy a koordinátorok munkakörét pontosan határozzuk meg.
D) Költségvetés
A költségvetés elkészítésénél vegyük figyelembe mindazokat a kiadásokat, melyekkel a projekt megvalósítása során számolnunk kell. Ezeket az alábbi módon csoportosítjuk:
1. mûködési költségek (pl. bérleti díj, rezsiköltségek, kommunikációs költségek, posta-, telefon-, eszközköltségek);
2. a személyek kifizetése (pl. fõállású alkalmazottak munkabérei, járulékok, megbízási díjak, szakértõi díjak);
3. tárgyi eszközök (pl. gépek, nagyobb összegû állóeszközök, beruházások);
4. a megvalósítás egyéb költségei (pl. szállítás, karbantartás, étkeztetés, szállás).
Projektünknek kétféle költségvetést is tervezhetünk: egy minimum és maximum tervet. A minimum költségvetésbe azokat a költségeket foglaljuk bele, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a projekt megvalósításához. A maximum költségvetés tartalmazza azokat a kiadásokat, amelyek szükségesek, de nem elengedhetetlenek a mûködtetéshez. A költségvetés megtervezésével egyidõben dolgozzuk ki a projektköltségek nyilvántartási rendszerét annak érdekében, hogy a projekt megvalósítása során mindig naprakészen tudjuk, hol tart a költségvetésünk, és pontosan el tudjunk számolni a vezetõségnek, az adományozónak.
E) Forrásteremtés
A forrásteremtés során szervezetünk küldetése és a projekt céljai vezessenek bennünket, tartsuk szem elõtt, hogy a pénzszerzés eszköz, és nem cél. Fontos megteremtenünk a több lábon állást, amely azt jelenti, hogy a projekt megvalósítása nem egy-két forráson múlik. Gondoljuk meg jól, hogy milyen adományozókat választunk. Miután eldöntöttük, hogy milyen forrásokat célzunk meg, készítsünk adatbázist az adományozókról.
F) A kommunikációs stratégia kialakítása
Miután már rendelkezésünkre állnak az információk a megcélozni kívánt médiáról, el kell döntenünk, hogy mennyit és hogyan fogunk a programról közölni. A legfontosabb annak megtervezése, hogy melyik esemény válhat kommunikációs csúcsponttá, amikor a legnagyobb esély van arra, hogy a nyilvánosság érdeklõdését felkeltsük.
El kell azon is gondolkozni, hogy a szervezeten belüli információáramlás rendszerét kell-e módosítani a program miatt vagy sem.
G) Az értékelési szempontok kialakítása
A projekt értékelését megalapozó szempontokat is a tervezéskor határozzuk meg. Ha ugyanis ezeket a projekt megvalósítása után állítjuk fel, akkor a szempontokat az eredmények alapján fogjuk meghatározni, és így nem kapunk objektív képet a projektrõl, ezáltal nehézzé válik a program fejlesztése.

Összefoglalva: Ne kezdjünk egy program megvalósításába addig, amíg:
- nincs egy projektfelelõs;
- nem tudjuk, hogy honnan lesz rá forrás;
- nem tudjuk, mennyibe fog pontosan kerülni;
- nem tiszta, hogy mit akar a szervezet közölni a programról;
- nincsenek mindenki számára értelmezhetõ értékelési szempontok.

III. Megvalósítás
A) A megvalósítás alapelvei
A program akkor illeszkedik bele a szervezet életébe, és akkor szolgálja az alapcél megvalósulását, ha a szervezet mûködési alapelvei megmutatkoznak benne. Így pl., ha a szervezet számára fontos, hogy átlátható legyen a mûködés, akkor erre a program során is törekedni kell már kezdetektõl fogva.
B) Pénzügyek
Törekedjünk arra, hogy projekt-szintû elszámolási rendszert építsünk ki. Ez segít abban, hogy átlássuk, mikor mennyit költünk, és mennyi forrás áll még rendelkezésünkre. Ez segít abban is, hogy a végsõ elszámolásnál könnyebben azonosítani tudjuk, hogy az egyes számlák melyik programhoz tartoztak.
C) Munkatársak motiválása
Egy új program elindítása általában új munkakörök kialakításával vagy a régi feladatmeghatározás átszabásával jár. A kezdeti idõszakban a szervezetnek idõt és energiát kell áldoznia a mûködõképesség kialakítására. Ezenbelül fel kell mérni, hogyan viszonyulnak a munkatársak a programhoz, és ki kell választani azt az eszközt, amellyel a legjobban elkötelezhetõk. Ilyen eszközök lehetnek: személyes beszélgetések, stábülések, kirándulások, csapatépítõ hétvégék stb.
D) Idõközi értékelések
A projekt megvalósítása során az egyes részfeladatok elvégzése után vagy havonta tartsunk értékelést, hogy menet közben módosíthassuk a projektet, ha szükséges. Az értékeléskor használjuk a korábban megfogalmazott értékelési szempontokat. Amennyiben szükséges, hívjunk meg külsõ személyként facilitátort is, aki sem érzelmileg, sem anyagilag nem érintett a projektben, így segítségünkre lehet az értékelési folyamat során. Fontos, hogy az értékelést dokumentáljuk és a következõ tervezés elõtt elõvegyük.
E) Kapcsolattartás az adományozókkal
Adományozót találni egy jó ötletre legtöbbször a szervezet pályázatírói készségén múlik. Megtartani az adományozót, vagy, ami még fontosabb, hosszú távon elkötelezni a szervezet mellett, már sokkal összetettebb és nehezebb feladat. A folyamat a következõ lépésekbõl áll:
1) Szerzõdéskötés, amely során a szervezet törekszik arra, hogy a végleges szerzõdés igazodjon mûködési rendjéhez.
2) Az adományozó folyamatos informálása az eredményekrõl és nehézségekrõl egyaránt.
3) Lehetõség szerint az adományozó bevonása a program eseményeibe.

Összefoglalva: Akkor tudjuk a program fenntarthatóságát biztosítani, ha:
- ragaszkodunk az eredeti terveinkhez, de rugalmasan tudunk módosítani az idõközi ellenõrzések fényében;
- a programban résztvevõ munkatársak motivációját és elkötelezettségét maximáljuk;
- az adományozót fontosnak tekintjük a pénzek átutalása után is.

IV. Utánkövetés
A) Értékelés
A projekt lezárása után szánjunk egy egész napot az értékelésre, amelyre hívjunk el mindenkit, aki a projektben részt vett. Törekedjünk arra, hogy valós képet kapjunk a programról.
A program zárása után érdemes pénzügyi jelentést is készítenünk (a mérleggel együtt).
Az értékelés fókuszában annak kell állnia, hogy a tervezetthez képesti eltérések miért, milyen külsõ és belsõ hatások következtében jöttek létre. Ez azért fontos, hogy a következõ programokat pontosabban tudjuk megtervezni, megelõzve így a szervezet pénzügyi válságát.
B) Szakmai beszámoló
Szakmai beszámolót készíthetünk az adományozónak szóló elszámolás részeként, de ebben az esetben általában csak néhány, az adományozó szempontjából fontos kérdéskörre szokás koncentrálni. Ugyanakkor fontos valamilyen formában rögzíteni, hogy a szervezet belsõ életére, szaktevékenységére milyen hatást gyakorolt a program, milyen változások következtek be (pl. milyen új ismereteket sajátítottak el a programnak köszönhetõen a szervezet tagjai).
C) Végsõ team-munka értékelés
Célszerû egy olyan team-ülést tartani, amelyen közösen áttekintik, hogy a csoport egyes tagjai mit gondolnak a programról, saját hozzáállásukról. Ezt segíti, ha minden csoporttag írásos értékelést készít elõre, amelyet eljuttat a többiekhez.
D) Marketing elemzés
Górcsõ alá kell venni a projektet, mint árucikket is, annak érdekében, hogy meg tudjuk vizsgálni, a késõbbiekben eladható lesz-e az adományozói piacon, illetve a kliensek fel akarják-e majd használni az általunk nyújtott feltételek mellett.
E) Értékelés a hatásokról
Az értékelés legfontosabb része annak vizsgálata, hogy vajon a program tényleg hozzájárult-e a szervezet missziójának beteljesítéséhez vagy sem. A nehézséget ebben az okozza, hogy a hatások gyakran a program után csak évekkel válnak érzékelhetõkké. A program értékelése csak akkor zárulhat le, ha az információk birtokában már eldönthetõ, hogy milyen hatásuk van a programoknak.
F) Kommunikáció a program eredményeirõl
A szervezet fennmaradásának egyik záloga, hogy eredményeit hatásosan és hatékonyan tudja közvetíteni mind a klienseknek, mind az adományozóknak. Ezért a program részének kell tekintenünk az eredmények ismertetésének szakaszát is. Ez történhet sajtótájékoztató, konferencia, esettanulmány-kötet vagy más publikáció formájában.

Összefoglalva: a programot akkor tekinthetjük lezártnak, ha:
- tisztában vagyunk a program szervezetre és a célcsoportra gyakorolt hatásával;
- tudjuk azt, hogyan tudnánk a programot szakmai, pénzügyi szempontból még hatékonyabbá tenni;
- a programmal kapcsolatos PR- lehetõséget maximálisan kihasználtuk.


(A fenti összefoglaló a Civil Társadalom Fejlõdéséért Alapítvány Mi fán terem? kiadványsorozatának A projekttervezés címû füzete alapján készült.)

Hírek


Teleházasok találkozója
„Teleház mozgalom - Perspektívák" címmel zajlott le Mezõpetriben (Szatmár megye) május 31-június 2. között a romániai teleházak vezetõinek találkozója. A rendezvényen 31 személy vett részt 8 megye (Máramaros, Bihar, Szilágy, Beszterce, Kovászna, Hargita, Temes, Szatmár) 13 teleházát képviselve, de magyarországi meghívottak is jelenvoltak a találkozón. A mûhelymunkák témái a következõk voltak: a teleház megalapításának és fejlõdésének akadályai; hogyan ösztönözhetõk az emberek a teleház tevékenységében való részvételre; szociális szolgáltatások a teleházban; hogyan válhat önfenntartóvá a teleház a közösség bevonásával. A találkozó során a résztvevõk ellátogattak a gencsi, a magyarcsaholyi és a kaplonyi teleházakba. A rendezvényt a szatmárnémeti CREST- Civil Szervezetek Forrásközpontja szervezte a mezõpetri, a magyarcsaholyi, a kaplonyi, a kémeri, a kárászteleki, a darai és a gencsi teleheázak közremûködésével. További információk igényelhetõk Kazamér Andrea szociológustól, tel./fax: 061-714580, 092-950157, e-mail:
crest@hygeia.sbnet.ro, honlap: www.crest.ro

Gyermekrajz-kiállítás
A Csíki Alapítvány rendezésében került sor június 4-10. között Csíkszeredában az „Egy szebb világ képe" címû rajz és irodalmi kiállításra. Az alapítvány által meghirdetett versenyre Erdély különbözõ részeibõl neveztek be a tanulók, összesen 552 rajzot, 36 román és 113 magyar nyelvû irodalmi alkotást küldtek be. A nyertesek könyvjutalomban részesültek, a nagydíj pedig egy Szent Anna-tói kirándulás volt. Az eseményt Hargita megye tanácsa, az Alutus és a Pro Print nyomda, a Korvina Könyvesház, valamint az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány támogatta.

Civil szervezetek katalógusa
A Civil Társadalom Fejlõdéséért Alapítvány (FDSC) harmadik alkalommal jelentette meg a Civil Szervezetek Katalógusát. A kiadvány megjelenését Svájc bukaresti nagykövetsége, a Világbank, a National Endowment for Democracy és a Charles Stewart Mott Alapítvány támogatta. A könyv több mint 4000 szervezet (alapítvány, egyesület, szakszervezet) adatait tartalmazza. A katalógus a kifejtett tevékenység szerint, megyei leosztásban, illetve ábécé sorrend szerint csoportosítja a szervezeteket. A könyv megrendelhetõ a FDSC székhelyén (Bukarest, Bd. Carol I nr. 78. Et. 3, sector 2) vagy a következõ e-mail címen:
acces@fdsc.ro
A FDSC az érdekeltek tudomására hozza, hogy a közeljövõben elektronikus formában is megjelenteti a katalógust. Ebbe bekerülhetnek mindazok a szervezetek, amelyeket újonnan alapítottak, vagy amelyek nem szerepelnek a könyvben. Az adatok idõszerûsítését, valamint az adatbázisba történõ felvételt június 25-ig kell jelezni a
sorin@fdsc.ro e-mail címen.

Celodin Regionális Forrásközpont Hálózat Közép-Európában
Rendkívül hasznos informácókat találhatnak az önkormányzatok, vállalkozók, kistérségi társulások és civil szervezetek a Celodin honlapján:
www.celodin.org. A Forrásközpontok céljai: informatikai szolgáltatás (közös adatbázis használata, honlapon való megjelenés, településmarketing, szükségletek felmérése, keres-kínál szolgáltatás partnerségi kapcsolatokhoz); szaktanácsadás, forrásteremtés (pályázati információk, pályázatírásra való felkészítés, elõkészítés, megírás, projekt elõkészítés, megvalósítás, menedzsment, segítség helyi és regionális fejlesztési projektekben); szervezés-koordináció partnerségi kapcsolatokban (vállalkozói-üzleti kapcsolatok támogatása, helyi és regionális fejlesztésben érdekelt szereplõk közötti koordináció, kistérségi és regionális fejlesztés érdekképviselete, nemzetközi partnerségi programok). A regisztráció az rfk@topnet.ro címen történik, ahol a bejelentkezõ ingyen kap felhasználói nevet és jelszót. Ennek a mûveletnek az a célja, hogy a szolgáltató követni tudja az információszolgáltatást, és felmérhesse a felhasználók körét és igényeit.

A Civil Társadalom Napja Nagyváradon
A Varadinum 2001 ünnepségsorozat keretében 2001. május 17-én elsõ alkalommal szervezték meg Nagyváradon a Civil Társadalom Napját. A rendhagyó rendezvény keretén belül kulturális mûsorokon, kiállításmegnyitón, szakmai konferencián és civil fórumon vehettek részt az érdeklõdõk. Dr. Fleisz János a kezdeményezõ Bihar megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) alapító-elnöke megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a több évtizedes lemaradás után lassan sikerült újjászervezni a civil szervezeteket, s most jött el az ideje, hogy olyan szövetségbe tömörüljenek, amely összehangolja tevékenységüket. Az elõrelépést az is mutatja, hogy a Varadinum 2001 összesen 43 rendezvénye közül 31-et a civil szervezetek rendeztek, a többit az egyházak (10) és a sajtó (2). A Kultúra és civil társadalom címet viselõ szakmai konferencián a helyi civil szervezetek problémáinak felvázolása után a meghívottak saját tapasztalataikról beszéltek. Dr. Pomogáts Béla elnök a Magyar Írószövetségrõl, Kramarics Dóra és Egyed Albert a budapesti Magyar Kultúra Alapítványról, Pillich László a kolozsvári Heltai Alapítványról beszélt. Kapy István Nagyvárad alpolgármestere A kultúra a város ügye címmel tartott elõadást, melybõl kiderült, hogy a város 2001-ben összesen 56 kulturális rendezvényt támogat. Délután A civil társadalom jelene és jövõje címmel fórumot tartottak, amelyet megtisztelt jelenlétével Tempfli József megyéspüspök is. A munkálatokba a jelenlévõ népes közönség is bekapcsolódott, õszinte párbeszéd alakult ki a polgári és társadalmi szervezeteket foglalkoztató legsúlyosabb kérdésekrõl. A megbeszélés végkövetkeztetése szerint a civil szervezetekre sok megoldandó feladat vár.
A Civil Napot a BINCISZ a hagyományteremtés szándékával indította útjára.

Albin Alapítvány - könyvadomány
A nagyváradi Albin Alapítvány június 8-án 400 darab, gimnáziumot végzett tanulók számára hasznos információkat (iskolák profiljai, szállási és étkezési lehetõségek) tartalmazó könyvet adományozott Bihar, Szatmár, Szilágy és Kolozs megye tanfelügyelõségeinek. Az ismertetõket a tanfelügyelõségek juttatják el az iskolákhoz. Az adomány értéke 30 millió lej. Az akciót az Iránytû nevet viselõ Iskolai és Szakmai Érdeklõdés program keretében bonyolították le. Az Albin Alapítvány székhelyén ez alkalomból tartott sajtótájékoztatón részletesen ismertették a programot, valamint az alapítvány HUMÁN tanácsadó tevékenységét, amelynek keretében zajlott le az akció is. Program-koordinátor: Fazakas Ida, tel./fax: 059-134 541, e-mail:
albin@rdsor.ro

Negele Enikõ
Aktuális pályázati lehetõségek


Principesa Margareta Alapítvány
Cél: a hátrányos helyzetû fiatalokat megcélzó programokat futtató szervezetek fejlesztése, az adminisztráció javítása, a belsõ és külsõ kommunikáció hatékonyabbá tétele, stratégiai tervezés.
A program elsõ modulja: anyagi támogatás, ingyenes képzés, a szervezetek fejlesztését célzó tanácsadás.
Megpályázható összeg: 1000-5000 USD. A projekt idõtartama min. 6, max. 12 hónap.
Leadási határidõ: 2001. október 1.
Második modul: anyagi támogatás a párbeszéd és az együttmûködés, a tapasztalatcsere elõsegítése érdekében. 500 USD munkalátogatásokra, találkozókon való részvételre, ezek megszervezésére, szemináriumok, konferenciák szervezésére, kiadványok szerkesztésére.
Információk: Fundatia Principesa Margareta a Romaniei, CP 67-35, Bucuresti, fax: 01/223 08 75, kapcsolattartó: Roxana Girip

Román Társadalomfejlesztési Alap (FRDS)
Szociális szolgáltatások
Pályázhatnak: nem-kormányzati szervezetek, amelyek legalább egy év tapasztalattal rendelkeznek a szociális szolgáltatások területén.
Projekttípusok: nappali felügyelõ- és oktatóközpontok hátrányos helyzetû gyerekeknek, különbözõ szolgáltatások árva gyerekeknek, menhelyek utcagyerekeknek; intézményekbõl kikerült árva fiatalok önálló életvezetési képességeinek javítása, fejlesztése; hátrányos helyzetû idõsek otthoni gondozása; menhelyek, jogi tanácsadás.
Megpályázható összeg: 20 000 USD/projekt (saját hozzájárulás az igényelt összeg min. 5%-a).
Vidéki infrastruktúrafejlesztés
Pályázhatnak: a 129/1998-as törv. értelmében jogi személyiséget szerzett falusi közösségek szociális infrastruktúra, illetve gazdasági infrastruktúra fejlesztésére.
Megpályázható összeg: 75 000 USD/projekt (saját hozzájárulás min. 10%-a az igényelt összegnek)
Jövedelmezõ tevékenységek
Pályázhatnak: termelõcsoportok, társulások, mezõgazdasági termelõcsoportok, mesteremberek, népmûvészek hátrányos helyzetû falvakból önállóan vagy a helyi közigazgatással, nem-kormányzati szervezetekkel partnerségben.
Prioritások: élelmiszer-alapanyagok feldolgozása és értékesítése, népmûvészeti tárgyak létrehozása és értékesítése, piacterek rehabilitációja, raktárhelyiségek létrehozása, melegházak, pékségek. Pályázni lehet a termelésen kívül szakmai képzésekre, mûszaki és jogi tanácsadásra.
Határidõ: 2001. augusztus 15.
Információk: FRDS, B-dul Regina Elisabeta nr. 3, et. 3, cam. 310, sector 3, Bucuresti, tel: 01-315 3440, fax: 01-315 3415, e-mail:
office@frds.ro, honlap:http://frds.org.ro

CRAFT (European Cooperative Research Action for Technology)
Pályázhatnak: olyan kis- és középvállalkozások, amelyeknek kevesebb, mint 250 alkalmazottjuk van, éves forgalmuk maximum 40 millió euró, vagy évi mérlegük nem haladja meg a 27 millió eurót; alaptõkéjük max. 25%-a van egy nagyobb társaság tulajdonában.
Mit támogatnak?
- életminõség, élõ források menedzsmentje (élelmezés, egészség, mezõgazdaság tartós fejlesztése, erdõgazdálkodás, idõsek és hátrányos helyzetûek);
- információs társadalom (hálózatok, szolgáltatások az állampolgárok számára, új munkamódszerek és elektronikus kereskedelem, multimédiás eszközök, infrastruktúra);
- versenyképes és tartós növekedés (szervezés, innovatív folyamatok és termékek, mobilitás, szárazföldi és tengeri szállítási technológiák, légi szállítás);
- energia, környezet és tartós fejlõdés (tartós vízgazdálkodás és minõségjavítás, éghajlat és biodiverzitás, tengeri ökológiai rendszerek, a holnap városa, kulturális örökség).
A program két fázisban nyújt visszanemtérítendõ támogatást:
1. kutatási téma kidolgozása (Exploratory Award): partnerkeresés költségei, piackutatás, kockázatelemzés, a második lépéshez szükséges kérelem összeállításának költségei (max. 22 500 euró, a szerzõdés idõtartama 12 hónap)
2. visszanemtérítendõ támogatás közös kutatási program megvalósításához, melyet alvállalkozásként kiadnak egy harmadik félnek; támogatják továbbá a saját kutatási tevékenységeket is, mint pl. felszerelések elõkészítése, tesztfelvételek stb. (max. 1 millió euró, a költségek 50%-a; a szerzõdés idõtartama 24 hónap)
Leadási határidõ folyamatos, elbírálási idõ 3-5 hónap.
Információk: Centrul FEMIRC România, Silviu Boghinã, telefon: 01-310 4050/310 4051,
e-mail:
sboghina@imm.ro

Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala
Amerikai-Magyar Partnerség program (HAPI)
Cél: Magyarországon az elmúlt évtizedben, a társadalmi, gazdasági átmenet során felhalmózódott tapasztalatok átadása az átmenet problémáival, kihívásaival küzdõ országoknak.
A program lebonyolítója a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány (DemNet), melynek feladata, hogy Magyarországon megtalálja az átmenet során tapasztalatokat szerzett szakembereket, szervezeteket, akik - tanulmányutak, képzési programok keretében - képesek ezt átadni más országok szakembereinek.
A program által támogatott területek: gazdasági, pénzügyi szektor átalakítása (privatizáció, a piacgazdaság alapvetõ intézményeinek mûködtetése); nonprofit szektor (kapacitásnövelés, törvényi háttér, együttmûködés az önkormányzattal, az üzleti szektorral, menedzsment); média; az államháztartás reformja.
Információk: DemNet, 1136 Budapest, Raoul Wallenberg u. 4 II/1., tel./fax: 0036-1-329 2939, 340 4611, honlap:
www.hapi.hu, kapcsolattartó személy: Kékesi Annamária, kekesia@demnet.org.hu

Korábbi lapszámainkban már megjelent, még mindig érvényes pályázati lehetõségek:
Charity Know How (CF, 1. szám)
Multinacionális Phare Program - Konszenzus III (CF, 2. szám)
Európa Tanács - Európa Alap (CF, 2. szám)

Pályázati tanácsokért várjuk jelentkezésüket.
Ügyfélfogadás, tanácsadás: kedden és szerdán 11-15 óra között.
Cím: RMDSZ Ügyvezetõ Elnökség, 3400 Kolozsvár, Str. Republicii 60.
Telefon: 064-194 570
e-mail:
negele@rmdsz.ro


civil fórum
Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány
Felelõs kiadó: Egri István
Felelõs szerkesztõ: Tamás Kinga
Olvasószerkesztõ: Boda Edit
Postacím: 3400 Cluj Napoca,
str. Pietroasa nr. 12
Telefon/Fax: 064-431.488
e-mail: rmkt@mail.soroscj.ro