TARTALOM

Dáné Tibor Kálmán: Tudásalapú társadalom
T. Kiss Tamás: A tudásalapú civil társadalom
Gittinger Aliz: A CREST felnõttképzési tevékenysége
Somai József: Tudás és szakmai kompetencia
Piskolti Éva: Iskola Alapítvány
Biró Károly: Az EMT
Balla Zoltán: Humán Reform Alapítvány
Koszta Csaba János: A csíkszeredai Regionális Képzési Központ
Deák Gyöngyi: Az RMDSZ oktatáspolitikája
Interjú Tonk Sándorral, a Sapientia Alapítvány elnökével
Humán erõforrás fejlesztés
Aktuális pályázati lehetõségek

Dáné Tibor Kálmán
Tudásalapú társadalom

Tanulj tinó, mert ökör lesz belõled - biztatgattak valamikor e népi bölcsességgel nagyszüleink, szüleink, hogy a tanulás dolgában egy kicsit jobb belátásra bírjanak bennünket. De minden bizonnyal nem gondoltak akkor arra, hogy gyermekeik információs társadalomban fognak élni, és ha felnõtt fejjel nem tanulnak naponta, akkor „ökrök" is maradnak. Vagy gondoltunk-e 20-30 évvel ezelõtt a világnak ebben a sarkában arra, hogy egyszer majd nap mint nap szembe kell szállnunk a mai kor „csodagyerekével", a számítógéppel. Egyrészt azért, hogy munkánkhoz információt csikarjunk ki tõle valahonnan a „kibernetikus térbõl", másrészt, hogy egyre „gyorsuló világunkban" adatokat tároljunk azonnal és sokat, s ha kell felhasználhassuk azokat a világ bármely sarkában. Néha irigykedve, de mégis büszkén figyeljük gyermekeink játékát a számítógéppel, mert nekik már a legtermészetesebb munkatársuk.

Régen azt mondták: „a tudás hatalom". Ma viszont azt valljuk: „az információ hatalom". A tudásalapú társadalom fõ jellegzetessége, hogy a szükséges információt gyorsan meg tudjuk szerezni, és pillanatok alatt be tudjuk építeni munkánkba, életünkbe. Az egész életen át tartó tanulás folyamatában meg kell birkóznunk nap mint nap a begyûjtött információval. A tanulás a jólét kulcsa mind az egyén, mind a közösség számára. Az oktatás pedig a legjobb gazdaságpolitika. Tudták ezt elõdeink is, hisz amikor három-négy emberöltõnyivel ezelõtt a népfõiskolák intézménye elindult világhódító útjára Dániából, alapítói tudták, hogy a szakmai mûveltség megszerzéséhez széles látókörû emberekre, kimûvelt fõkre van szükség. Vagyis, hogy az egyén általános mûveltségi szintjének az emelése szakmai igényességet von maga után. A mûvelt ember jobban el tud helyezkedni a társadalomban úgy, hogy mind önmaga, mind pedig a közösség számára hasznos legyen. A XIX. század közepén a lelkileg és a szakmai öntudatában meggyengült dán paraszttársadalmat a népfõiskola intézménye úgy tudta felemelni, hogy az oktatás folyamatában a hangsúlyt nem a szakmai képzésre, hanem az általános mûveltség színvonalának az emelésére helyezte. Így lett Dánia alig fél évszázad alatt a gazdag parasztok állama, s Hamlet országában státusszimbólum a tanulás, ahol a hatalom már egy évszázada intézményesítette az önképzést, lehetõvé tette, hogy a polgárok bármikor újra tanulni kezdjenek.

Korunkat egyaránt illetik az információs társadalom, tudásalapú társadalom vagy tanuló társadalom megnevezéssel.Csakis állandó tanulással lehet megszerezni azt a tudást, amellyel eligazodhatunk a naponta ránk zúduló információáradatban. S egy ilyen társadalomban szükség van minden ember vállalkozókedvére és tudására. A vállalkozókedv pedig nemcsak kft. létrehozásában nyilvánulhat meg, hanem civil szervezetek létrehozásában is. Itt minden egyén hasznosíthatja alkotókészségét, tudását a közös cél érdekében. Úgy is mondhatnánk, intézményes keretek között tanulunk egymástól, a beszerzett információkat közösen használjuk. Vagyis egy civil szervezet mûködtetése nem más, mint gyakorlás, a demokrácia iskolája. Minderre pedig itt Közép-Kelet és Kelet-Európában - sárgolyónknak ebben a soknemzetiségû, helyenként bábelien zûrzavaros térségében - igencsak szükség van. Ebben a helyzetben pedig fokozódik a kisebbségi civil szervezetek szerepe. Mert állami támogatás hiányában a szervezeteknek gyakran olyan munkát és ezzel együtt felelõsséget is fel kell vállalniuk, amely egy állam által támogatott „profi" intézménynek is kemény próbatétel lenne.

De „súly alatt nõ és izmosodik a pálma" - vigasztalhatjuk magunkat, vagyis hogy a kisebbségi sors minden bizonnyal „jobb" embert farag belõlünk. Mert a történelmi kényszer itt és most, ugyanazt a feladatot rója a kisebbségi civil szervezetekre, mint amit valamikor Móricz Zsigmond állított fel a népfõiskolák számára: „Jobb polgárt, jobb hazafit és jobb embert nevelni."

T. Kiss Tamás
A tudásalapú civil társadalom

A tudás hatalom - ez ma már vitathatatlan. Nem hihetjük azonban, hogy a tudás letéteményese csupán egyetlen társadalmi réteg. Ilyen szerepe valamilyen módon és mértékben valamennyi társadalmi rétegnek van.

A tudás hatalom - a hatalom azonban nem lehet azonos a tudással. Nem hihetjük azt, hogy a tudást az birtokolja, akié a hatalom.
Az emberi tudás õsrobbanása táguló „tudásvilágot" teremtett. Ebben a „tudásvilágban" a mai társadalmak éppúgy keresik a helyüket és szerepüket, mint a közösségek és az egyének. Felbomlanak, átalakulnak régi struktúrák, új szerkezetek jönnek létre, melyek a tudást tõkének tekintik, egyre gyorsabban hasznosítható és megtérülõ beruházásnak. Cél egy olyan tudásalapú, organikusan fejlõdõ társadalom megteremtése, amelyre a különféle kultúrák különbözõ információs rendszerek segítségével létrehozott különbözõségek egysége lesz a jellemzõ.
A közösségek tudássejtekként kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a különféle társas alakzatok nevelik fel a civil polgárt. A civil polgárok pedig létrehozzák a tudásalapú társadalom nélkülözhetetlen részét, a civil világot.

Az állampolgár és a civil polgár közötti alapvetõ különbség, hogy az elõbbi mindenekelõtt - a többnyire központosított - államtól függ, s elsõsorban az állam érdekeit szolgálja, holott az állam nem azonos a társadalommal, az utóbbit nem korlátozza ilyen függõség, és a civil polgár már autonómmá válik, és így szabad lesz minden alávetettségtõl. Az autonóm polgár aztán - az állam demokratizálása érdekében - civil mozgalmakat szervez, közösségeket hoz létre, amelyek viszont nem a politikai-hatalmi erõtérben és nem pártpolitikai eszközökkel keresnek megoldást.
Napjainkban a civil társadalmat (és különféle civil szervezeteit) az állami, nem állami, valamint a profit, non-profit kettõség tükrében határozhatjuk meg. Pontosabban: a szervezeteket non-profitokként és NGO-kként (non governmental) definiálják. Ennek megfelelõen a társadalmi tevékenységek három jellegzetes területe: a biznisz, a politika és a civil társadalom viszonylag jól elkülöníthetõ. A biznisz (a gazdaság és a gazdálkodás) világa, amelynek legfontosabb célja a profitszerzés, a nyereségre törekvés. E tevékenységi formában a profit a meghatározó, minden más ennek a függvénye. A politika világában a hatalom megszerzéséért, valamint annak megtartásáért versenyeznek egymással a politikai pártok. A civil társadalom lényegesen eltér ezektõl, ebben az állampolgárok formális és informális kapcsolatok segítségével tevékenykednek autonóm célokat követve, önmagukat közösséggé szervezve, s öntevékenyen szolgálva saját érdekeiket. A fejlett demokráciákban ez a három tevékenység viszonylag jól elkülönül egymástól, jóllehet kapcsolatban állnak egymással.
Amikor arról beszélünk, hogy feltétlenül szükséges és elkerülhetetlen tudásalapú társadalmat létrehozni, nem feledkezhetünk meg egy nagyon fontos tényezõrõl: arról, hogy a tudás nem nélkülözheti a kulturálisan meghatározott etikai és morális alapokat. Az emberiség története igazolja, hogy az a tudás, amely kiiktatja (nélkülözi vagy lenézi) a közösségek által tiszteletben tartott etikai és erkölcsi alapjait, uralkodhat, de nem válhat szerves alkotóelemévé semmilyen emberi társadalomnak.
A társadalmak demokratizálódási folyamata azt látszik alátámasztani, hogy a tudáslapú társadalom kialakításában a civil közösségekre, mint a társadalom szerves tudássejtjeire a jövõben ezen a téren is a jelenleginél sokkal erõteljesebb cselekvési és markánsabb emberjogi kötelezettségek hárulnak nemcsak a mikrorégiók fejlesztésében, hanem a globalizálódó világ emberléptékûvé tételében is.

Gittinger Aliz
A CREST Forrásközpont felnõttképzési
tevékenysége

Az információ hatalmán alapuló felgyorsult társadalomban az oktatás fogalma egyre inkább meghaladja az iskolai, sõt még az egyetemi oktatás fogalmát is. Az információk megkeresésére, ezek feldolgozására és használatára vonatkozó módszerek olyan sebességgel módosulnak, hogy az iskolában, de még az egyetemen szerzett ismeretek is rövid idõ alatt érvényüket vesztik. A felnõttek képzésének és átképzésének jelentõsége az utóbbi idõben Romániában is megnõtt. Egyre gyorsabb a technikai fejlõdés, gyorsan változnak a gazdasági feltételek - különösen itt Kelet-Európában -, fokozódik a specializáció iránti igény, s ezáltal a képzés mellett az átképzés jelentõsége is. A képzés/továbbképzés jelentõségét a rendszerváltást követõen megnöveli a társadalmi, gazdasági feltételek változása, a növekvõ minõségi igények és fõként a magánszektor esetében a növekvõ versenyhelyzet. A munkahely által támasztott megváltozott követelmények szükségessé teszik azt, hogy a tanulás folyamata a társadalmilag aktív felnõttkor végéig terjedjen ki.

A képzés/továbbképzés jelentõsége ugyanúgy érvényes mindhárom szektorban (civil, magán, állami). Nyugaton már beigazolódott, hogy szervezeti szinten a megfelelõ vezetési módszerrel párosuló oktatástól 8-10-szer nagyobb javulás várható, mint például az alkalmazottak szelekciójától: a több éven át tartó radikális változás e téren akár meg is duplázhatja a termelést, illetve a szervezet hatékonyságát.
A CREST-Nonprofit Szervezetek Forrásközpontjának tapasztalata szerint a romániai szervezetekben ez csak kis mértékben tudatosult, s a képzések nem meghatározott elveken alapuló folyamatos gyakorlatot jelentenek, hanem a hirtelen támadt igények és az ismerethiány pótlására hivatottak. Így a civil szektorban és az önkormányzatoknál tevékenykedõk leginkább a pályázatírási módszertant szeretnék elsajátítani, hiszen õk kénytelenek pályázatokra bontva elképzelni a tevékenységüket, viszont kevesen rendelkeznek ilyen ismeretekkel. Egyre növekszik az a réteg is, amely felismerte, hogy a pályázás és a szervezet anyagi forrásainak megszerzése nem biztosíték a szervezet fejlõdéséhez. Ezért figyelmet fordítanak a munkatársak speciális ismereteinek gyarapítására (pl. számítógépkezelés) és a készségek fejlesztésére is. Éppen emiatt növekszik a vezetõképzés iránti igény, a csapatépítést, a kommunikációkészséget és konfliktuskezelést oktató tanfolyamok népszerûsége növekedik.
Az utóbbi évben a CREST képzéseinek sorában egyre szaporodnak a településfejlesztési és közösségfejlesztési képzések is, melyeket leginkább a teleházak és önkormányzatok igényelnek. A képzések iránti igény növekedését a következõ számadatok tükrözik:
- 1999-ben hat kurzust szerveztünk - Pályázatírási módszertan (3), Public Relations (1), Fundraising (Pénzgyûjtési technikák - 1), Kommunikáció (1);
- 2000-ben már kétszer több képzést (12) szerveztünk: Pályázatírási módszertan (5), Önkormányzatok menedzsmentje (2), Stratégiai tervezés (1), Közösségfejlesztés (1), Humán erõforrás menedzsment (1), Önkéntes menedzsment (1), Kommunikáció (1);
- 2001 márciusáig pedig alig 3 hónap alatt a képzések száma 8-ra növekedett: Pályázatírási Módszertan (5), Közösségfejlesztés (1), NGO menedzsment (1), Kommunikáció-csoportos problémamegoldás (1). Eddig közel 500 személy vett részt a képzéseken.
A tréningeken használt módszerek a tapasztalva tanulás elvéhez igazodnaik: bemutatók, brainstorming, esettanulmányok, szerepjátékok, akváriumgyakorlatok, csoportos és egyéni gyakorlatok. A csoportok maximális létszáma 19 személy, a képzési idõ pedig 2-7 nap között váltakozik, a képzéseket 2-3 tréner vezeti.
A CREST által alkalmazott résztvevõközpontú tanítás esetében elsõdleges követelmény, hogy a folyamat elején a tanulók fogalmazzák meg elvárásaikat, kérdéseiket, azonosítsák azokat a problémákat, melyekre megoldást keresnek. Az oktató ezeket szem elõtt tartva lesz igazán képes az igényelt információanyagot közvetíteni. Az oktató feladata olyan strukturált helyzeteket teremteni, melyekben valamennyi résztvevõnek lehetõsége van arra, hogy elsajátítsa az új információanyagot, majd ezt felhasználva megoldjon elképzelt problémahelyzeteket. Az így szerzett tapasztalatok tudatosítása révén, az oktató segítségének köszönhetõen az oktatott képes lesz reális problémákat megoldani. A felnõttoktatás módszerei ezért minõségileg különböznek az iskolai oktatási módszerektõl. Alapvetõ célunk megtanítani a felnõtteket arra, hogyan is tanuljanak. Felnõttként nehéz beépíteni az új információkat a már meglévõ és jól mûködõ struktúrába. A köztudatban élõ tévhit hátterében, mely szerint a felnõtt tanulási képessége számottevõen csökken, csakis az állhat, hogy a felnõtt alapvetõen másként tanul, mint a gyermek, s ezért az oktatási módszereknek is különbözniük kell. Ezért felnõtteket oktatni sokkal nagyobb kihívás az oktató számára.
A képzések iránt érdeklõdõk további információkat igényelhetnek Kazamér Andrea szociológustól a 061-714580 és a 092-950157 telefonszámon vagy a CREST irodájában: 3900 Szatmárnémeti, Unirii u. 49 sz., e-mail: crest@hygeia.sbnet.ro

Somai József
Tudás és szakmai kompetencia

A romániai magyar közgazdász társadalom szervezõdésének tíz éves múltja van, ha eltekintünk az 1918 elõtti idõszaktól, amikor is az erdélyi közgazdászok a Magyar Közgazdasági Társulat keretében folytattak kutatói-tudományos tevékenységet, eredményeiket pedig a társulat lapjában, a Közgazdasági Szemlében közölték. Napjaink közgazdászai a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) tevékenységének köszönhetõen jutnak a legfrissebb szakismeretekhez, fõleg olyanokhoz, amelyekkel az egyetemi oktatás nem szolgál.

Az RMKT a romániai magyar közgazdászokat tömörítõ szakmai szervezet, amely felvállalta tagjai továbbképzését, segítséget nyújt a vállalkozni szándékozóknak, gazdasági ismereteket ad a gazdasági pénzügyi szakembereknek, és felvállalta a gazdaságtudomány és a szaknyelv kialakítását és ápolását. Röviden szólva elmondhatjuk, hogy a társaság feladata a gazdasági kultúrára való nevelés. Napjaink közgazdásza, sok más szakembertõl eltérõen, közvetlenül vesz részt a társadalom tevékenységében, és éppen ezért hivatásának is ehhez az igényhez kellene igazodnia. Magas szakmai tudással kell rendelkeznie, hogy versenyben maradhasson, hivatásának eleget tudjon tenni. A versenyképesség állapotába kerüléshez egyfelõl alaptanulmányok szükségesek, másfelõl állandóan új ismereteket kell szerezni. Az 1989-ben történt társadalmi változások a legnagyobb szakmai feladatot a közgazdászokra rótta. Gyökeresen megváltozott a közgazdász-munka technológiája, mivel a tervteljesítés mechanikus végrehajtója helyett a piacgazdaság által felállított igényeket kielégítõ, alkalmazkodni képes, széleskörû szakmai tudással bíró szereplõre lett szükség.
Ebben a váltásban próbált a Közgazdász Társaság hatékony támogatást nyújtani tagjainak a 90-es évek elején, ám a folyamat még ma sem zárult le. Az eltelt tíz évben nagyon megváltozott a társaság hivatása kialakításának útja. Tíz új közgazdász generáció nõtt fel, és kezdte meg tevékenységét, melyeknek a tudásszaporítás kereslete és kínálata mást ajánl, mint azoknak, akik elõször az átállással voltak kénytelenek megküzdeni. E tényeknek az ismeretében kellett és kell társaságunknak a tudástranszfer folyamatában kialakítani programját.
Lássuk röviden, hogy milyen módon, eszközökkel juttatja el a RMKT a szakismereti újdonságokat közgazdaság területén tevékenykedõ szakemberekhez.
Tagságunk szakmai át- és továbbképzését, a gazdaság idõszerû kérdéseinek megvitatását szolgálták Erdély különbözõ városaiban neves magyarországi és hazai elõadók részvételével szervezett elõadássorozataink, szakmai rendezvényeink, kilenc vándorgyûlésünk, számos magyarországi közgazdász vándorgyûlés.
Ugyanezt a célt szolgálta a Magyarországon 60 fiatal közgazdász számára rendezett gazdasági fórum (1991. március), vagy a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (BKE) pénzügyi tanszéke és a Bankárképzõ Rt. által ötven fiatal közgazdásznak szervezett (1993. szeptember) kéthetes intenzív bankártovábbképzõ tanfolyam is. A BKE jóvoltából 24 fiatal erdélyi közgazdász (1993-95-ben) ötféléves, 36 vállalkozó vagy vállalkozni szándékozó (1997-1998-ban) héthetes intenzív posztgraduális képzésen vehetett részt.
Immár négy éve háromhavonta megjelentetjük a Közgazdász Fórumot, amelyben helyet kapnak ismeretterjesztõ és tudományos írások, hazai és nemzetközi szakmai rendezvényekrõl szóló ismertetések, a legfrissebb gazdasági szabályozások összefoglalói.
Szakkönyvtárunk (Kolozsvár, Kövespad u. 12. sz.) négyezer könyvet számláló állományával óriási segítség a Kolozsváron tanuló közgazdászhallgatóknak, valamint a pénzügyi-gazdasági szakembereknek.
Az ifjú közgazdászoknak, illetve a közgazdászjelölteknek igen jó szervezeti feltételeket biztosít oktatásra-képzésre a hároméves múltra visszatekintõ RIF, amely a Romániai Magyar Közgazdász Társaság keretén belül mûködik, mint annak ifjúsági frakciója. Az ifjak jelenléte és munkája releváns társaságunk életében, mozgalmas tevékenységüket nagy elõrelépésnek tekintjük. Idén immár harmadik vándorgyûlésüket tartják, élénk szakmai tevékenységük dicséretükre válik: gyakran szerveznek sikeres szakmai rendezvényeket, élénken érdeklõdnek társaságunk tevékenysége iránt, kutatói munkára serkentik az ifjú közgazdászokat, fokozzák a versenyszellemet, kistérségi felméréseket és elemzéseket végeznek, kutatómunkájuk eredményeit a Közgazdász Fórumban is megjelentetik.

Piskolti Éva
Iskola Alapítvány - tudásban az erõ

Az Iskola Alapítványt az RMDSZ hozta létre, és 1996 áprilisában kezdte meg tevékenységét. Célja támogatni a romániai magyar oktatási hálózat színvonalának emelését szolgáló tevékenységeket, megteremteni az ehhez szükséges alapokat. Olyan korban élünk, amelyben a tudás a megmaradás alapvetõ feltétele. Tudás nélkül lehetetlen olyan fiatal nemzedéket nevelni, amely képes helytállni a mai világban.
Alapítványunk a már elõbb említett cél jegyében indította be tudományos-kutatási ösztöndíjprogramját. Ennek segítségével ösztönözzük az egyetemi hallgatókat szakmai tevékenység folytatására.
A pályázati támogatásra minden olyan magyar anyanyelvû, román állampolgárságú diák jogosult, aki valamilyen romániai felsõoktatási intézményben tanul (egyetemista vagy magiszter).
A pályázatok révén a tehetséges diákoknak lehetõségük van tudományos kutatásokat folytatni, mint pl. kutatási programba való bekapcsolódás, tudományos dolgozat készítése, konferencián való részvétel, publikálás. A program által támogatott kutatás során a pályázó tapasztalatot szerez, a munka a hallgatót további szakmai tevékenységre ösztönzi. A tudományos-kutatói ösztöndíj iránti érdeklõdés folyamatosan emelkedik, a tudományos tevékenységgel foglalkozó diákok száma pedig egyre gyarapodik.
Az Iskola Alapítvány megalakulásától kezdve nagy hangsúlyt fektet szociális-ösztöndíj programjára, mivel úgy véljük a romániai magyar diákság anyagi helyzetének javításával nagymértékben csökkenthetjük a lemorzsolódást. A szociális ösztöndíj érdemi és rendszeres segítséget nyújt a hallgatók közötti társadalmi és továbbtanulási versenyben. Szociális ösztöndíjban részesülnek azok az erdélyi magyar hallgatók, akik komoly anyagi nehézségekkel küszködnek, árvák, félárvák, illetve a család egy fõre esõ jövedelme nagyon alacsony.
Az Apáczai Közalapítvány által meghirdetett „Hallgatói ösztöndíj"- projekt lebonyolítását is az Iskola Alapítvány vállalta fel, amely szintén a tanulók itthon maradását szolgálja.
Ma már egyértelmû, hogy informatikai ismeretek nélkül elképzelhetetlen a modern oktatás. Ennek érdekében alapítványunk az Illyés Közalapítvány támogatásával számítástechnikai, valamint audiovizuális eszközökkel látta el az oktatási intézményeket.
Az Iskola Alapítvány immár négy éve fedezi az „Informatika az oktatásban" elnevezésû konferencián résztvevõ középiskolai tanárok költségeit. A konferencia keretében a tanárok értesülhetnek a legfrissebb számítástechnikai ismeretekrõl, alkalmuk adódik új, hatékony tanítási módszereket elsajátítani.
A magyar nyelven mûködõ felsõ-valamint szakoktatás tanárhiánnyal küszködik. Az Apáczai Közalapítvány támogatásával beindított, és az Iskola Alapítvány által lebonyolított „A tanárok életkörülményeinek javítása" címû program ezt az ûrt hivatott pótolni. Az Iskola Alapítvány a 2000/2001-es tanévre a romániai magyar felsõoktatásban dolgozó doktoranduszok személyi életfeltételeinek javítása érdekében indította be pályázati programját. A program elsõsorban a felkészülés szakaszában, majd ennek sikeres befejeztével a doktori dolgozat megvédéshez nyújt anyagi támogatást.
Nem lenne teljes a beszámoló, ha nem említeném meg az alapítvány szórvány-, illetve intézményfejlesztési programjait: nyári anyanyelvápoló és szórványtáborok, segesvári Gaudeamus szórványkollégium, lakásvásárlás oktatóknak, valamint „tanári lakások építése" programok támogatása.
Az Iskola Alapítvány megalakulásának ötödik évfordulóját ünnepli 2001 áprilisában. Öt éve szolgálja az erdélyi magyar oktatást, és reméljük még sok éven át tevékenykedik e nemes cél érdekében.

Biró Károly
Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság

Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT) tevékenysége közel tizenöt mûszaki és természettudományos ágra terjed ki, területileg pedig Románián kívül felöleli a Kárpát-medence jelentõs részét. Az EMT mint az erdélyi mûszaki és természettudományokkal foglalkozó értelmiség civil, tudományos szervezete, felvállalja ennek a szakmai tömörülésnek a koordinálását: a tagok tudományos ismereteinek bõvítését, információkkal való ellátását, a szakmai fejlõdés elõsegítését, valamint a magyar szaknyelv ápolását. A szervezet tudományos tevékenységének fõ vetületei közül a tudományos konferenciák szervezését, tudományos kiadványok szerkesztését és kiadását említhetjük meg. A közel kilencszáz tagot számláló társaság szakmai (szakosztályok) és területi (fiókszervezetek) kritériumok alapján szervezõdik. Jelentõsebb szakosztályok: számítástechnika, fizika, kémia, építészet, gépészet. Nagyobb fiókszervezetek Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Brassóban és Nagyváradon mûködnek.

A szervezet legfontosabb tevékenységeiként a tudományos fórum-teremtést, illetve a konferenciaszervezést említhetjük meg. Az EMT évente közel tucatnyi szakmai találkozót, összejövetelt szervez, amelyek nemcsak anyanyelvû elõadások tartását teszik lehetõvé, hanem a hazai és külföldi szakemberek, kutatók, egyetemi és középiskolai tanárok közötti tapasztalatcserét is biztosítják. A szakosztályok által rendezett tudományos szakmai konferenciák információcserére nyújtanak lehetõséget, ugyanakkor a romániai magyar értelmiség képviselõi ismertetik tudományos tevékenységük eredményeit. A jövõbeli célok között szerepel az, hogy e rendezvényeket kiterjesszük mindazokra a területekre, ahol magyar szakemberek tevékenykednek.
A szervezet a bányászat-kohászat-földtan konferenciát elõször 1999-ben Szovátafürdõn tartotta, és három év alatt színvonalas nemzetközi rendezvénnyé vált.
Évrõl évre nõ a vegyészkonferencia iránti érdeklõdés is. A rendezvény célja kapcsolatot teremteni az erdélyi és anyaországi kémikusok között, a magyar kémiai szaknyelv ápolása.
Az EMT legnagyobb méretû rendezvénye az Országos Szakmai Napok (OSZN). A konferencián sikerül összefoglalni az utóbbi évek szakmai eredményeit, ugyanakkor lehetõséget ad új módszerek kidolgozására, bemutatására. A rendezvény ünnepi jellegét fokozza, hogy az EMT elnöke ekkor nyújtja át a kitüntetetteknek az EMT-okleveleket, valamint a Pro Scientia Transsylvanica érmeket.
A társaság még 1990-ben elindította a nagy sikernek örvendõ számítógép kezelõi és programozói tanfolyamait. Ugyanabban az évben megszervezte a számítástechnikát oktatók elsõ konferenciáját. A számítástechnikát oktató tanárok kérésére tavaly az EMT kérvényezte, hogy az Oktatási Minisztérium ismerje el a SzámOkt programot tanártovábbképzõ tanfolyamként. Így a rendezvényen résztvevõ tanárok továbbképzést tanúsító oklevelet kapnak.
Több mint egy évtizedes múltat tudhat maga mögött az Országos Gépész Találkozó, amelynek a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki kara mellett 1995-tõl társszervezõjévé vált az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) Mûszaki Szakosztálya is. Az évek folyamán az OGÉT színvonalas nemzetközi találkozóvá fejlõdött, mely kitûnõ alkalmat nyújt a szakmai és emberi kapcsolatok kialakítására és elmélyítésére.
Az Építéstudományi Konferencia az EMT viszonylag új konferenciái közé tartozik, akárcsak az ENELKO, amelyet az EMT elõször 2000 õszén szervezett meg a Kolozsvári Mûszaki Egyetemen. A konferencia célja az említett szakterületeken dolgozó mérnökök, egyetemi tanárok, kutatók megismerése és tudományos eredményeik bemutatása, valamint a résztvevõk kölcsönös tájékoztatása az energetika-elektrotechnika helyzetérõl és tendenciáiról.
A Linux rohamosan fejlõdõ operációs rendszer, és általános vélemény, hogy jelenleg a Linux használata a legjobb megoldás az iskolai (Internet) szerver felállításához.
Ennek tudatában szervezte meg 2000 nyarán az EMT Számítástechnikai Szakosztálya az elsõ Linux-tábort.
A tudományos találkozók elõadásainak anyagai kiadói jegyzékszámmal rendelkezõ (ISBN) kötetekben is megjelennek.
Az EMT fokozott figyelmet fordít az utánpótlás biztosítására, a fiatalok képzésére. Magyarországi társszervezetekkel - Neumann János Számítástechnikai Társaság, Eötvös Loránd Fizikai Társulat, Magyar Kémikusok Egyesülete - együttmûködve fizika, kémia és számítástechnika tantárgyversenyeket szervez a diákoknak. Ennek köszönhetõen az erdélyi fiatalok már középiskolás korukban kialakíthatják azokat az emberi és szakmai kapcsolatokat, amelyek további elõmenetelükben hasznosak lehetnek. A középiskolásoknak e tudományterületeken minden nyáron szaktáborokat szervezünk, ahol a diákok kötetlenebb, játékos formában tanulhatnak.
A tudományos tevékenységet nem szabad és nem is lehet az oktatástól elválasztani. Az EMT szeretne hozzájárulni a magyar mûszaki felsõoktatás elindításához, éppen ezért tavaly õsszel az Apáczai Közalapítvány támogatásával beindította a Kolozsvári Mûszaki Egyetem négy - építõmérnöki, gépészmérnöki, számítástechnika és villamosmérnöki -, valamint a Babeº-Bolyai Tudományegyetem vegyészmérnöki karán a magyar szakterminológiát ismertetõ elõadásokat. A diákok kérésére - az öt karon közel 250 aláírás gyûlt össze - az egyetemek jóváhagyták az elõadások megtartását. A különbözõ karokon a megválasztott felelõs tanárok kollégáik segítségével összeállították a szemeszterek részletes tantervét. A 2000-2001-es tanévre karonként húsz elõadást beterveztünk.
A szervezet szándékában áll a magyar terminológiai elõadásokat kiterjeszteni Erdély más egyetemi központjaira is. Nagy számban tanulnak magyar diákok a nagyváradi, a temesvári, a marosvásárhelyi és a brassói mûszaki egyetemeken, melyeken kezdetben csak egy-egy csoportot lehetne beindítani.
Szükség lenne magasabb színvonalú magyar tudományos diákkonferenciát szervezni, ahol az Erdély különbözõ egyetemi központjaiban mûködõ mûszaki egyetemek magyar hallgatói anyanyelven mutathatnák be tudományos dolgozataikat. Az EMT kapcsolatot teremtve a Temesvári Magyar Diákszövetséggel - a Temesvári Diákkonferencia (TDK) szervezõivel - magas szintû tudományos diákkonferencia megszervezését tûzte ki célul.
A társaság a mûszaki felsõoktatásban dolgozó fiatalok, kutatók, doktorandusz képzésben részt vevõk egy-három hónapos tanulmányútjait is támogatja. A fiatal magyar oktatók magyarországi felsõoktatási intézményekben történõ továbbképzése nagymértékben hozzájárul az erdélyi oktatók professzionális szintjének emeléséhez, a magyar szaknyelv elsajátításához.
A kolozsvári magyar egyetemi oktatók honlap-rendszerének kialakításával az EMT hozzá szeretne járulni a kolozsvári felsõoktatási intézmények magyar csoportjainak megerõsítéséhez. A program keretében a szervezet elkészíti minden kolozsvári magyar felsõoktatásban alkalmazott tanár egységesített magyar, román és angol nyelvû honlapját. A program elsõ fázisa olyan adatbázis létrehozását jelenti, amely tartalmazza az összes kolozsvári magyar egyetemi oktató elérhetõségét, tudományos fokozatát, a tudományos és oktatói munkásságára vonatkozó információt. A második fázisban elkészül az oktatók egységesített magyar nyelvû honlapja. A honlap-rendszer az EMT szerverén kap helyet, mely a ROEDUNET felsõoktatási hálózathoz csatlakozik.
A tudományos kiadványokkal kapcsolatban elmondhatjuk, hogy az EMT teljesítménye egyedülálló: 1998-tól kiadja a Mûszaki Szemlét, amely az egyetlen magyar nyelvû tudományos mûszaki folyóirat Magyarország határain kívül, amely a jövõben is közlési lehetõséget biztosít a Kárpát-medence minden magyarajkú szakemberének. A célkitûzések között szerepel tematikus számok megjelentetése, valamint technikatörténetrõl szóló cikksorozat elindítása is. A kiadványok között szerepel az EMT Tájékoztató - társaságunk hírlevele (évente tízszer jelenik meg) és a Firka - Fizika InfoRmatika Kémia Alapok -, a tanévenként hatszor megjelenõ általános- és középiskolai tanároknak, valamint diákoknak szóló természettudományos ismeretterjesztõ folyóirat is.

Balla Zoltán
Human Reform Alapítvány

A székelyudvarhelyi Human Reform Alapítványt 1993-ban hozták létre, hogy hozzájáruljon a regionális humán erõforrás, valamint a civil társadalom fejlesztéséhez. Az alapítvány mindezt az egész életen át tartó képzés és nevelés megszervezésével, a közmûvelõdési élet, a közösségfejlesztést és a vidékfejlesztést elõsegítõ módszerekkel kívánja megvalósítani.

Tevékenységi területek:
- népfõiskola: képesítést és szakképesítést nyújtó tanfolyamok szervezése 15 szakmában (a Tanügyminisztérium által akkreditált); idegen nyelvek oktatása - kezdõtõl középfokig;
- magániskola: technikumok (nappali és távoktatási tagozatok); banktisztviselõ szak; könyvelõi szak; újságírói szak;
- közösségfejlesztés (terepmunkák, tanulmányok, képzések);
- vidékfejlesztés (terepmunkák, tanulmányok, képzések);
- vállalkozásfejlesztés (képzések, tanácsadás, hitelnyújtás);
- közmûvelõdés (képzések, tanácsadás, bábozás);
- öko-turizmus (Túrakerékpárosok Klubja, Erdélyi Zöldszíves Ág).
A Humán Reform Alapítvány munkakönyvvel öt fõt alkalmaz, míg részidõben 21-35 fõt, és 19-45 önkéntes is részt vesz tevékenységünkben. Múlt évi költségvetésünk elérte a 550 000 000 lejt, az idén számításaink szerint 1 050 000 000 lejre tehetõ az összeg nagysága. Bevételeink 60 %-a saját forrásokból, míg 35 %-a pályázatokból származik, 5 %-ot pedig szponzorok, mecénások biztosítanak. Az alapítvány hozta létre és ad otthont a Székelyföldi Közösségfejlesztõk Egyesületének, illetve a Székelyföldi Mûkedvelõ Bábosok Egyesületének.
Az alapítvány címe: 4150 Székelyudvarhely, Crisan utca 13, telefon: 066-216 015, fax: 066-218 021, e-mail: huref@kabelkon.ro

Sípos Gábor
Az Erdélyi Múzeum Egyesület

Az Erdélyi Múzeum Egyesület az abszolutizmus korában, 1859 õszén alakult, amikor az erdélyi magyarságnak politikai aktivitásra nem nyílt lehetõsége, saját múltjának a föltárására, a múlt emlékeinek a megõrzésére viszont társadalmi összefogás születhetett. Ennek köszönhetõen olyan gazdag lett a könyvtári-levéltári anyag, valamint a múzeumi, természetrajzi és történelmi gyûjtemény, hogy 1872-ben Kolozsváron létrejöhetett Magyarország második egyeteme. Az egyetemmel való együttmûködés a Múzeum Egyesületnek talán hátrányt is okozott, 1919-ig azonban különösebb problémákat nem vetett föl. A gondok 1920-ban kezdõdtek, amikor az említett gyûjteményeket, a könyvtárat, a levéltárat, a természetrajzi, történelmi, régészeti anyagokat az immár román egyetem használta, csak éppen bért nem fizettek értük, sõt még a múzeum munkatársainak és tisztségviselõinek sem engedték meg az ellenõrzést. Tehát kisebbségi helyzetben nem annyira a gyûjtemények kezelése, mint inkább a tudománymûvelés, a kutatómunka támogatása és az eredmények közzététele lehetett a Múzeum Egyesület célja. Ezért a néhány évet szünetelõ egyesület 1931-ben újraindult, hasonlóképpen a vándorgyûlések emlékkönyveinek és a természettudományi kiadványok sorozata is. Az egyesület 1945-tõl a korábbinál jóval nehezebb körülmények között próbált továbbra is tudományos értékfeltáró és megõrzõ feladatának megfelelni. Az egyesület levéltárát átköltöztette az egyetemi könyvtárból a Farkas utcai Bethlen-palotába. De a folyóirat kiadása is nehézségekbe ütközött, 1948-ban már betiltották, és 1950 februárjában a Múzeum Egyesületet föl is számolták. A múzeumi munka folytonosságát Kelemen Lajos és Jakó Zsigmond tevékenysége biztosította. 1990 januárjában indult újra a Múzeum Egyesület, hivatalosan 1990 márciusában jegyeztettük be. A törvényszék által is elismert alapszabályzatban és a törvényszéki bejegyzésben is szerepel a jogfolytonosság, a román kormány azonban mindenféle ígérete és sürgõsségi kormányrendelete ellenére nem tartja ehhez magát. Ilyen körülmények között ingatlan és vagyon nélkül kezdte meg újra munkáját az egyesület, és az eddigi eredményeket kisebb részben a tagok áldozatkészségének, nagyobb részben támogatóinknak köszönhetjük. Kiterjesztettük tevékenységünket a mûszaki tudományok területére is, új szakosztályt indítottunk. Jelenlegi tevékenységünk szerteágazó. Az talán természetes, hogy leglátványosabb eredményeinket a magyarságismeret, a történelem, az irodalomtörténet, a régészet keretében értük el, kiadványaink is nagyobbrészt ilyen tárgyúak. Újraindult az immár több mint 20 kötetet számláló Erdélyi tudományos füzetek sorozat. Az Erdélyi Múzeum folyóirat 1993-ban indult újra, évente két száma jelenik meg, itt irodalomtörténeti, néprajzi, nyelvtudományi, történelmi, szociológiai jellegû cikkeket közlünk. A természettudományos kutatásokat a Múzeumi füzetek címû, évente megjelenõ évkönyv közli, az orvostudomány friss kutatási eredményeit pedig az Orvostudományi értesítõ. Könyvtárunkat is „újraélesztettük", nem mintha rendelkezhetnénk az egyetemi könyvtárban kezelt anyagainkkal, de adományokból, hagyatékokból, illetve a Magyarországról frissen bekerülõ tudományos folyóiratokból egy új egyetemi könyvtárat alakítottunk ki. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy a születõ tudományos eredmények közléséhez teret biztosítsunk, és a kutatásokat támogassuk. Az orvosok, a természettudósok és a történészek évente egyszer tudományos konferenciát tartanak. A konferenciák anyaga nyomtatásban is megjelenik. Fontosnak tartjuk az ifjúsági kutatócsoportok beindulását. Ezt a történészhallgatók kezdeményezték, mostanában azonban inkább a természettudományi szakokon tanulók munkáját lehet kiemelni. Különbözõ tudományos konferenciákat szerveznek, és diákfolyóiratot is kiadnak. A jövõben kutatóintézetünk tevékenységét szeretnénk jobban megszervezni, fizetett kutatóink már régóta vannak, munkájukat szeretnénk összefogni, kiterjeszteni, és anyagi alapokat szerezni ahhoz, hogy ez a szerteágazó erdélyi magyarságismereti kutatómunka öszzhangban folyjék. Másik tervünk a Sapientia Alapítványnyal együttmûködve az említett egyetemi könyvtári szolgálatnak a kiterjesztése.
Cím: 3400 Kolozsvár, Napoca (Jókai) u. 2. sz., tel.: 064 - 195 176.

Koszta Csaba János
A csíkszeredai Regionális Képzési Központ

A közeljövõben válik el, hogy a globalizáció szorításában menynyire tudunk helytállni, megmaradni és régi értékeket megõrizni egy olyan rurális vidéken, amelyet már évek óta menthetetlennek nyilvánítottak. Európai léptékû fejlesztési programok csõdje vagy csak részleges sikere bizonyítja, hogy nem az a vidék lett az abszolút gyõztes a túlélésért folytatott harcban, amelynek sikerült egy-egy nagy céget „becsalogatnia". A gazdasági fejlõdés ennél sokkal keményebb harc eredménye, és az esetek többségében a nagy ovációval fogadott multinacionális cégek rögtön továbbálltak, ha a kedvezmények megszûntek, a vidék meg ott maradt a gondjaival, a munkanélküliek tömegével. A kisebb léptékû és a helybeli emberekre alapozó kezdeményezések szinte minden esetben sikeresnek bizonyultak. A támogatási rendszer is egyre inkább az ember, a vidék és a környezet fejlesztését, megõrzését szolgálja. A siker kulcsa most már azok kezébe kerülhet, akik megtanulnak élni a felkínált lehetõségekkel, emberi magatartásuk és szakmai tudásuk révén megállíthatják az elkerülhetetlennek tartott folyamatot, és újra életet, vitalitást adnak a vidéki településeknek.
A csíkszeredai székhelyû Regionális Képzési Központ Egyesület képzéssel foglalkozó intézmény, amely rendkívül fontosnak tartja a vidékfejlesztési ismeretek széleskörû terjesztését Székelyföldön. A Központ 1999 augusztusában jött létre a Hargita Megyei Tanács, a Csíkszeredai Városi Tanács és a KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központ összefogásának eredményeképpen.
A Regionális Képzési Központ 1999. októberében egyéves projektet indított Vidékfejlesztési szakképzés kifejlesztése, akkreditációra való elõkészítése címmel, amely akkreditálható vidékfejlesztési képzés professzionális szintû elõkészítésére és kifejlesztésére irányult. A programot az Apáczai Közalapítvány támogatta. A projekt elsõdleges feladatának tekintette:
- a felsõfokú képzés beindításához feltétlenül szükséges helyi szakmai és információs bázis és szakkönyvtár létrehozását;
- oktatói és konzulensi csoport színvonalas szakmai felkészítését;
- a szakmai ismeretek, valamint a képzési technológia folyamatos átvételéhez szükséges intézményes keret megteremtését.
A harmadik feladat végrehajtása közben egyéves kísérleti képzést szerveztünk, ahol a tervezett képzési modellt teszteltük.
Az egy évre tervezett alapozási és fejlesztési programot a csíkszeredai Regionális Képzési Központ a gödöllõi Szent István Egyetem Agrárszociológiai Tanszékével és a Vidékfejlesztési és Szaktanácsadási Központtal közösen valósította meg.
A képzésben részt vehettek a térség önkormányzatai is, az érdeklõdõk Hargita, Maros és Kovászna megyébõl jöttek kéthetente kétnapos oktatásra. A képzés a vidékfejlesztésre koncentrált, ezt azonban kiegészítette a pályázatírásra, projektmenedzsmentre, turisztikai alapfogalmakra és a civil szervezetek bemutatásának módszertanára vonatkozó ismeretekkel.
A projekt keretében indított Vidékfejlesztés címû hírlevéllel megpróbáltuk behozni az e téren kialakult lemaradást, alapvetõ információkat, pályázati kiírásokat és hasznos, gyakorlati tanácsokat közöltünk.
A hírlevél nem csak a képzésben részt vevõ hallgatóknak szólt, hanem rendszeres tájékoztatást nyújtott Hargita megye összes önkormányzatának, valamint Kovászna és Maros megye magyar többségû önkormányzatainak is.
A Vidékfejlesztés kezdetben 250, majd 200 példányban jelent meg a támogatás megszûnése után (ez már teljesen saját erõbõl). A lapot három módon terjesztjük: postán a már említett Polgármesteri Hivatalok és Kistérségi Társulások számára, megjelenik a Regionális Képzési Központ honlapján is, és ettõl az évtõl elektronikus formában is elküldjük a velünk kapcsolatban álló intézményeknek és szakembereknek. Mindhárom terjesztési mód természetesen ingyenes.
Miután Hargita megyében kezdtek kialakulni a vidékfejlesztést szolgáló, több területi egységet magukba foglaló szervezõdések, a kistérségi társulások, figyelmükbe ajánlottuk a lapot, és szerkezeti változtatást is eszközöltünk, helyet adtunk a bemutatkozásra, kiadványaikat népszerûsítettük.
A kapott visszajelzések alapján megállapíthattuk, hogy tevékenységünk hasznos, van rá igény, és ennek a külsõ ösztönzésnek a hatására a képzési projekt lezárulása után is kiadjuk a lapot. A Regionális Képzési Központ sikeresen pályázott a Sapientia Alapítvány egyetemi szintû szakképzést támogató kiírásán. Az indítandó szakon gazdasági és vidékszociológiai (Economie si sociologie ruralã) ismereteket oktatnak (nappali tagozat). Az Országos Akadémiai Minõsítõ és Akkreditáló Tanács (CNEAA) több ízben ellenõrizte a szak indításához szükséges iratokat. A helyszíni ellenõrzés eredménye pozitív volt, de a végsõ döntést a bizottsági jelentésben fogják közölni.
Az országos szinten újdonságnak számító Hargita megyei kistérségi szervezetek megalakulása újabb kihívást, és ezzel egyidõben új feladatot jelentett a Regionális Képzési Központnak. A helyi önkormányzati támogatás mellett szükség volt olyan szaktanácsadásra, mely intézményes keretek között mûködik. Ezt a feladatot a Regionális Képzési Központ vállalta fel. A szolgáltatás a következõ tartalmi elemeket foglalja magába: 1. pályázati tanácsadás a hét négy napján; 2. a vidékfejlesztést segítõ információs anyagok gyûjtése; 3. helyszíni konzultáció; 4. információs havilap megjelentetése; 5. szakmai rendezvények szervezése; 6. saját honlap fenntartása; 7. nyilvános szakmai programok szervezése; 8. helyi képzés megszervezése a kistérségek számára; 9. módszertani kiadványok elkészítése; 10. a kistérségi szervezõdési folyamat bemutatása; 11. szakmai konzultáció.
Az RKK által kínált szolgáltatáscsomag elemeit a kistérségi szervezõdések, önkormányzatok, civil szervezetek díjmentesen vehetik igénybe.
Cím: 4100 Csíkszereda, Vártér 1., telefon/fax: 066-111 600, e-mail: cs-rkk@topnet.ro, honlap: www.topnet.ro/cs-rkk

Deák Gyöngyi
Az RMDSZ romániai magyar nyelvû oktatásra
vonatkozó álláspontja

Az oktatás mindenkori célját a társadalmi elvárások határozzák meg - nyilatkozta lapunknak Nagy F. István, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség oktatási ügyvezetõ alelnöke. A harmadik évezred küszöbén olyan pedagógiai paradigmaváltásnak vagyunk tanúi, amely meghatározza az elkövetkezõ évtizedeket. Ennek a gyökerei a XX. század 60-as éveire nyúlnak vissza, Nyugat-Európában ugyanúgy, mint nálunk nagyon sokat beszéltek a paradigmaváltás szükségszerûségérõl. Nyugaton ezen már túljutottak, sõt már eredményeket is elértek. Romániában egyelõre még mindig a politikának erõsen kiszolgáltatott oktatási rendszer kezdeti reformjával bíbelõdünk. A paradigmaváltás oka, hogy az oktatásnak meg kell felelnie a munkaerõ piac elvárásainak. Az utóbbi idõben háttérbe szorultak az elsõsorban lexikális tudást számon kérõ oktatási formák, és helyükbe tanulóközpontú, jártasságokat, képességeket, kompetenciákat fejlesztõ oktatás került. Ennek eredményeképpen kialakulnak azok a jártasságok és készségek, amelyeknek köszönhetõen a tanuló önállóan is képes ismereteket elsajátítani, és ez által a változó világnak megfelelõ, alkalmazható tudásra tesz szert. Olyan tudással kell rendelkeznie, amelyet akadály nélkül „beválthat" a dinamikusan fejlõdõ és állandó változásban levõ munkaerõpiacon.
Milyen kompetenciákról is van szó? Elsõsorban nagyon fontos az élethosszig tartó tanulás, a másokkal való együttmûködni tudás, a csoportmunkára való alkalmasság. A diáknak biztos tudásra kell szert tennie már az alapoktatásban (a törvény által kötelezett I-VIII., illetve perspektívában IX. osztályban), és ezt kell továbbfejlesztenie késõbb a megfelelõ szak kiválasztásával. Az Andrei Marga tanügyminiszterkedése idején bevezetett kerettanterv elgondolásai ezt kívánták szolgálni, szerették volna, ha a pályaválasztás idõpontja minél távolabbra tolódik a gyerekkortól. Ennek következtében a tanuló érettebben, meggondoltabban, bizonyos alaptudás birtokában döntheti el, hogy milyen pályát választ. Az elképzelések szerint a IX-X. osztályban még az általános képzést bõvítenék, míg XI-XII.-ben történne a szakosodás: a pályára való állítás.
A pedagógiai paradigmaváltás másik tétele szerint az iskolának egyenlõ esélyeket kell teremtenie mindenki számára. Az esélyegyenlõség gyakorlatilag három dolgot feltételez. Az elsõ az, hogy az oktatás nyújtotta szolgáltatásokhoz mindenki egyformán hozzáférhessen, és ez fõleg hálózati kérdés. Nyilvánvaló, hogy nem lehet minden kistelepülésen teljes körû oktatási hálózatot létrehozni, viszont segíteni kell a tehetséges gyermekeket a továbbtanulásban, függetlenül az otthoni háttértõl. Ebben a vonatkozásban fontos az ingázási és bentlakási költségek térítése, a szociális védõháló megteremtése. A második ehhez kapcsolódó kérdés, hogy mit, mikor és hogyan tanítunk, tehát a tanítási-tanulási folyamat problémája. Ezt világszerte tantervekkel szabályozzák, a korlátok között a tanuló navigálhat, vagyis biztosított az átjárhatóság. Tehát, amennyiben a család más városba költözik, a tanuló másik profilú iskolában is képes helyt állni különösebb erõfeszítések nélkül. A harmadik probléma az elõzõ kettõ mérésére vonatkozik: a tanulási teljesítmények, az oktatás minõségének a mérése. Jellegébõl kifolyólag az elsõ dolog pénz kérdése, a második és harmadik viszont nem. Ez utóbbiak esetében olyan szakembereket kell kiképezni, akik hatékonyan részt vehetnek az oktatáskutatásban. Országos szinten létrejöttek azok az intézetek, intézmények, bizottságok, amelyek a minõség ellenõrzését hivatottak elvégezni, de ezeknek meg kell alakulniuk megyei szinten is, illetve el kell jutniuk a magyar tannyelvû oktatásban résztvevõ diákokhoz és pedagógusokhoz is. Hiába várjuk a bukaresti szakminisztériumtól, hogy ezekkel a kérdésekkel külön a kisebbségi oktatás szemszögébõl foglalkozzék, saját magunknak kell megteremteni azt a intézményi keretet, ahol a fentiekkel kapcsolatos oktatáskutatással is foglakozhatunk.
Az RMDSZ tevékenysége nagyrészt éppen ebbõl áll, ugyanis felvállalta a romániai magyar közösség igényeinek a felmérését, ezek megfogalmazását, és az érdekek érvényesítését célzó programok kidolgozását. Az RMDSZ egyik kiemelt feladatának tekinti a civil és szakmai szervezõdések segítségével közösen létrehozandó oktatáskutatási intézmény megteremtését. Erre történtek is kísérletek. Például a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége négy módszertani központjában folynak ilyen tevékenységek, az RMDSZ pedig felvállalta az ezek szélesítéséhez szükséges pénzalapok megteremtését. Ugyanakkor támogatjuk azokat a törekvéseket, melyek a magyar oktatásnak lehetõségeket teremtenek, hogy a megváltozott követelmény-rendszerben tanulóink a munkaerõpiacon helytállhassanak, azaz konvertálható tudásra tegyenek szert. Támogatjuk az új tankönyvek, tantervek kidolgozását. Hangsúlyozom, hogy jelenleg óriási a hiány a IX-XII. osztályos tankönyvekben. Éppen ezért különös figyelemben részesítjük a pedagógus-szövetség által a tavaly létrehozott Ábel Tankönyvkiadó tevékenységét.
Konferenciákat, oktatási fórumokat szervezünk. Tavaly áprilisban Kisebbségi oktatáspolitika Romániában címmel országos szintû oktatással kapcsolatos fórumot rendeztünk.
Az RMDSZ rendkívül nagyra értékeli a civil és szakmai szervezõdések tevékenységét, manapság egyre többet beszélünk arról, hogy a harmadik évezred társadalmában a civil szféra nagyobb szerepet fog betölteni. Az évezred elsõ évtizedeiben ez a szerep a romániai magyarság esetében is növekedni fog, különösen, ha nem tudjuk megállítani népességünk csökkenését. Nem nehéz elõre jelezni azt, hogy mikor fog az erdélyi magyarság összlakossághoz viszonyított aránya 5% alá csökkeni, akkor pedig a nagypolitikában betöltött jelenlegi szerepünk sokkal kisebb lesz. Az érdekképviseletet egyrészt a civil és a szakmai szervezõdéseknek, másrészt az önkormányzatoknak kell felvállalniuk. Jelenleg a civil és szakmai szervezõdések tevékenységei a társadalmi élet egy-egy részterületére korlátozódnak. Az RMDSZ-nek kellene képviselnie a közösség érdekeit, egységbe fognia a szakterületek problémáinak megoldására törekvõ civil és szakmai szervezeteket.

Deák Gyöngyi
Interjú Tonk Sándorral, a Sapientia Alapítvány
elnökével

Milyen céllal alapították a Sapientia Alapítványt?

- A Sapientia Alapítványt a romániai magyar történelmi egyházak vezetõi hozták létre 2000 februárjában azért, hogy kezdjen el munkálkodni az erdélyi magyar magánegyetem létrehozásáért. Az alapítvány alapszabályzatában szerepel az is, hogy felvállalja az egész magyar nyelvû egyetemi oktatás támogatását. Elég hosszú idõt vett igénybe munkánk megszervezése, tavaly júniusban kezdtük meg tényleges tevékenységünket. Legfontosabb feladatunknak tekintettük az elsõ akkreditációs kérések elõkészítését. Ennek eredményeként hat szak mûködéséhez szükséges iratot terjesztettünk elõ (öt Csíkszeredában, egy Marosvásárhelyen). Csíkszeredában agrár-közgazdasági, könyvelési és gazdasági informatika, élelmiszeripari-mérnöki, környezet-mérnök, vidékfejlesztés, Marosvásárhelyen pedig szociál-pedagógiai szakra terjesztettünk elõ kérést. Látható, hogy elsõsorban a romániai magyar nyelvû felsõfokú oktatásban hiányszaknak számító képzésekre kértünk engedélyt. Természetesen figyelembe vettük a sajátos helyi igényeket is.
Ezek mellett a Sapientia Alapítvány felvállalta a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem fenntartását és fejlesztését, terveinek támogatását is. Köztudott, hogy ez már mûködõ intézmény, ahol közel 750 diák tanul. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a partiumi kezdeményezés, amely immár tíz éves, éppen az alapítvány segítségével jutott el oda, hogy képes fenntartani saját magát. Ez javarészt annak köszönhetõ, hogy a nagyváradi intézmény a Sapientia Alapítvány rendelkezésére álló összeg 1/5-ével gazdálkodhat. Az alapítványunk mûködéséhez szükséges pénzt a magyar országgyûlés saját költségvetési keretében szavazta meg.
A magánegyetemmel kapcsolatban ki kell emelni, hogy sajátos és szokatlan egyetemépítésrõl van szó, és ez magyarázatra szorul. Mi egyetlen egyetem létrehozására gondoltunk, ám az oktatás több városban folyna. Az eddigi településeken kívül mások is szóba jöhetnek, ha felkészülnek erre a feladatra. Látható, hogy vállalkozásunk szokatlan és merész. Erdélyi magyar társadalom egyetemet ilyen formában még nem alapított. Eddig kormányhatározatok vagy fejedelmi végzések alapján létesítettek egyetemeket, most azonban egy határon kívüli kormányzat támogatásával kell az erdélyi magyarságnak ezt megvalósítania. Tehát egészen új helyzet alakult ki, és ebbõl fakadóan nagyon sok gondunk van. Rá kell jönnünk, hogy terveink kivitelezéséhez milyen utakat kell választanunk. Kétségtelen, hogy szükség van egy ilyen jellegû egyetemre. Nagyon sokan teszik fel a kérdést: Szükség van-e erre, mikor itt van Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem, és 41 szakon folyik magyar nyelvû oktatás? Kétségtelenül szükséges, mivel a statisztikai mutatók szerint a jelenlegi romániai egyetemista társadalomban a magyar nemzetiségû hallgatók részaránya nem felel meg a magyarság országunkban képviselt részarányának. Az 1999-2000-es adatok szerint Románia egyetemein (állami és magán) 452 000 diák tanult, ebbõl 19 600 magyar nemzetiségû. Ez azt jelenti, hogy 4,3%-os a részvétele, amikor a magyarság az ország lakosságának 7%-át teszi ki. De ezek a diákok sem tanulnak mind magyarul, az anyanyelvükön tanulók száma csupán 4000, tehát az egésznek csupán az 1/3-a. Tehát jogosan kívánjuk bõvíteni a hazai felsõoktatást. A Babes-Bolyai bõvítésének lehetõségei korlátozottak, hiszen már rég túlnõtt önmagán. Az 1872-ben létrehozott egyetemet 5000-6000 diákra tervezték, ezt szem elõtt tartva építették fel az egyetemi könyvtárat, a laboratóriumokat, s ma már szinte 40 000 diákot kell ellátnia. Valamilyen más utat kell találni. Hangsúlyozni szoktam, hogy szerintem a magyar nyelvû egyetemi oktatás egyetlen egységet képez, nem tudom elválasztani az államit a magántól és az egyházitól. A Sapientia Alapítvány tevékenysége lehetõséget nyújt a bõvítésre. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a Babes-Bolyain tanító oktatók nélkül nem lehet magánegyetemet létrehozni. Együtt kell mûködnünk, hiszen a végsõ cél közös: olyan öntudatos magyar értelmiség nevelése, amely biztosítja ennek a közösségnek a fennmaradását. Ha ez az értelmiség hiányzik, akkor az asszimiláció folyamata felgyorsul.

- Miként képzelik el további tevékenységüket?

- A közeljövõt illetõen nagy reményeket fûzünk Marosvásárhelyhez, mivel ott nagyon öntudatos, következetesen építõ közösség él, amely valóban egyetemet akar alapítani. Az elmúlt hetekben a mûszaki oktatás területén lévõ hiányok pótlására vonatkozó javaslatokat tettek. Négy szak létrehozásához szükséges akkreditációs kéréseket készítettek elõ: mechatrónika, számítástechnika, mûszaki informatika, informatika. Vásárhely esetében azonban nemcsak oktatáspolitikai kérdésrõl van szó, hanem nagyon fontos nemzetstratégiai kérdésrõl is: a közép-erdélyi régiót sürgõsen meg kell erõsíteni. Úgy látjuk, hogy csak itt hozhatunk létre olyan szellemi potenciált, ami a már asszimilálódott, diaszpórában élõ közép-erdélyi magyarságnak támaszt jelent.
Az idén indítottuk el ösztöndíjprogramjainkat, melyek révén saját oktatói csapatunkat állítjuk össze. Manapság sokat beszélünk a kivándorlásról, meggyõzõdésem, hogy ha biztosítanánk az értelmes és a felkészültségüknek megfelelõ munkát, a kivándorlók egy része itthon maradna.
Távlati terveink között szerepel a háttérintézmények létrehozása is. Kolozsváron különösen fontosnak tartom ezt, hiszen ez nemcsak a magánegyetemet, hanem általában a kolozsvári magyar nyelvû oktatást is támogatná. Ennek egyik nagyon fontos része, amit sajnos sokan nem értenek meg, a kollégiumok kérdése. Még 1992-ben javasoltam az RMDSZ-nek, hogy mielõbb hozzunk létre elitképzõ kollégiumot. Itt a programok keretében a diákok magyarságtudományi ismeretekre, illetve nyelvtudásra tehetnének szert, informatikát tanulnának, felkészítenénk legjobbjainkat arra, hogy helytállhassanak mindenütt. Másik célkitûzésünk a magyar írott örökség ápolására-õrzésére hivatott intézmény, egy könyvtár létesítése.

- Mit tehet a civil társadalom mindezek magvalósításáért?

- Nagyon nehéz kérdés, én is sokat töprengek ezen. Az az érzésem, hogy az erdélyi magyar társadalom elfelejtette, hogy õ magának kell saját magáért cselekednie. Ahogy visszanézünk, szinte hihetetlennek tûnik, hogy mit tudott vállalni a két világháború közötti magyar társadalom. Lehet azzal érvelni, hogy akkor létezett középosztály, tehetõs arisztokrácia, mégis meggyõzõdésem, hogy a mai magyar társadalom nem olyan szegény, hogy saját érdekében ne tudna vállalni bizonyos dolgokat. Talán egy kicsit fel kellene ébreszteni az embereket. Például akkoriban falvainkban a világ legtermészetesebb dolgának számított, hogy fel kell építeni a kántortanítói lakást, az iskolát, ma már nem így van.

A humán erõforrás fejlesztése

A non-profit szervezetek mûködésére is igaz az a közgazdasági tétel, miszerint a rendelkezésre álló erõforrások szûkösek. A tervezés, a menedzsment célja, hogy ezeket az erõforrásokat a szervezet missziójának elérése érdekében a leghatékonyabban használja fel.
A humán erõforrás (HR) a következõ elemeket foglalja magába:
- a HR stratégia kidolgozása, a szervezet struktúrájának meghatározása, döntési kompetenciák;
- munkakörök, munkabérek megállapítása, munkáltatás szabályozása, munkaerõ-felvétel és elbocsátás;
- a munkavégzés folyamata és felügyelete, stábépítés, továbbképzés, adminisztráció.
A HR stratégia
A szervezet számára fontos lehet, hogy a projektek megvalósításához, a munkakörök betöltéséhez szükséges emberi erõforrások megtervezését ne ösztönösen végezze, hanem stratégiai kérdések mentén gondolja végig. Ilyenek:
- Törekedjen-e arra a szervezet, hogy megtartsa a munkatársakat, és megelõzze a fluktuációt?
- Képzésekkel és anyagi eszközökkel az adminisztratív stábot erõsítse-e, vagy a szakmai teamet egy adott idõszakban?
- Sokféleségre vagy hasonlóságra törekedjen-e a munkatársak kiválasztásánál?
-- Egy új munkakör betöltésénél szervezeten belülrõl léptessen-e elõ valakit, vagy külsõ személyt hozzon egy új státus kialakításával?
Az elsõ kérdést véve példaként: amennyiben a szervezet vezetése megtartó munkahelyet kíván létrehozni, és hosszú távon képzeli el kapcsolatát az aktuális stábbal, ennek alapelveken túl a mindennapi gyakorlatban is látszania kell, pl. továbbképzések, stábépítések (munkaidõben, és nem hétvégén!). Mindkét típusú alapstratégia esetében találunk elõnyöket és kihívásokat.
Megtartó munkahely
Elõnyök: állandó stáb: stabilitás befelé és a külvilág felé; kontinuitás a szervezeti generációk között (a szervezetbe érkezés sorrendje).
Kihívások: folyamatos motivációs rendszerek, pl. béremelés terhe a munkáltatón; belterjesség a gondolkodásban és a munkamódszerekben
Fluktuáló munkahely
Elõnyök: változó stáb: új gondolatok, tapasztalatok, kapcsolatok; gyorsan változó szervezeti kultúra, megújuló munkamódszerek; nyílt karriertervezés az adott munkahelyen.
Kihívások: a szervezet PR szempontból „ereszthet", azaz olyan információk is kijuthatnak, amelyeket nem akarunk kiszivárogtatni; kiszámíthatatlan szolgáltatás/tevékenység; a külvilág felé instabil, rossz szervezeti kommunikáció esetén a szervezet megítélése veszélyben van.
A szervezet struktúrája
A HR stratégia és gyakorlat egyik fontos eleme a szervezet struktúrájának kialakítása, illetve formálása. Egyik fõ szempont a szervezet bázisdemokratikus, demokratikus, vagy hierarchikus jellegének eldöntése, a másik pedig a szervezetben betöltendõ pozíciók kijelölése, valamint a struktúra szakmai és az adminisztratív oldalainak elkülönítése. A struktúra mutatja meg a szervezetben a hatalmi viszonyok és felelõsségek szintjét. Minél tisztább egy struktúra, annál jobban látszik, ki kinek tartozik felelõsséggel, a szervezet annál hatékonyabban mûködhet. A hierarchiára, ha másért nem, a jogi kötelezettségek miatt elõbb-utóbb minden szervezetben szükség van. Ez a külvilág számára az egyszemélyi vezetõ felelõsségét jelenti. Informálisan minden szervezetben létezik hierarchia és hatalmi különbözõség akkor is, ha ezt a benne dolgozók nem látják, vagy nem vallják be. A formális és informális hierarchia és hatalmi különbözõség gyakran nem esik egybe a szervezeten belül. A szervezeten belüli pozíciók számának és jellegének, a szakmai és adminisztratív oldalak viszonyának meghatározásakor figyelembe kell venni a gazdaságosságot, a szervezet kapacitásának kihasználását, a szervezet (esetleges) szolgáltató jellegét és a szervezeti kultúra összetételét.
A szervezet tagjai számára fontos a team-munka, a kreatív alkotás lehetõsége, ezért a vezetõnek lehetõséget kell nyújtani az együttgondolkodásra és munkára.
Döntési kompetenciák
Egy struktúra nem feltétlenül tükrözi a döntési szinteket és eljárásokat, azaz egy hierarchikus felépítésû szervezetben is lehet demokratikus döntéshozatal, illetve egy ún. lapos felépítésû szervezetben is lehet autokratikus a döntéshozatal.
A demokratikus vezetés attól függ, hogy a vezetõ mennyire vonja be az alatta levõ szinteket a különbözõ döntések elõkészítésébe és a döntéshozatalba. Fontos, hogy struktúrából következõen az egyes pozíciók mellett a döntési kompetenciákat is meghatározza a szervezet.
A demokratikus vezetés és a munkatársak együttmûködésre képessé tevése sokszínû vezetési eljárás megtanulását és gyakorlását feltételezi a szervezet vezetõjétõl.
Munkakörök meghatározása
Fontos alapelv, hogy a munkaköröket feladatra, pozícióra tervezzük, és ne konkrét emberre. A munkakör rugalmasan változhat, érvényességét folyamatosan nyomon kell követni, és meg kell határozni, hogy milyen esetekben változhat meg a munkakör (pl. élethelyzetben, vagy a feladatban bekövetkezett változás, továbbképzés nyomán, stratégiai döntések következtében.) Az átláthatóság érdekében a munkakörök legyenek mindenki számára ismertek. A munkakört fontos írásban rögzíteni a munkavállaló és a munkáltató védelmének érdekében, mely tartalmazza a munkakör általános definícióját, a konkrét feladatokat és felelõsségeket, a munkaidõt és annak jellegét, a beszámolási és beszámoltatási kötelezettségeket. A munkaköri leírásban rögzíteni lehet, hogy mely feladatok és felelõsségek nem adhatók át alsóbb szintekre, vagy más munkatársaknak.
A HR munka egyik legfontosabb eleme a szervezetben dolgozók egyéni elképzeléseinek, jövõképének folyamatos nyomon követése, mely ugyanúgy változik, mint a motiváció. Annak a munkatársunknak, aki kezdetben önkéntesként, vagy alacsony bérért dolgozott, és a motivációi inkább a tenni akarás, a közösség elismerése, a valahová tartozás érzése voltak, az évek során esetleg megváltozott értékrendje, vagy az élethelyzete (továbbtanulás, családalapítás), így feltehetõen változik egyéni elképzelése és motivációja is. A HR munka fontos része, hogy ezt a munkatársakkal, önkéntesekkel megbeszélje, és közösen tervezzék meg, mi lenne mindkét fél számára elõnyös.
Munkabérek: bérmegállapítás és bérkifizetés
A munkabért statikusan (a személyi alapbér a munkakezdés idején) és dinamikusan (a bérfejlesztést is figyelembe véve) lehet megállapítani. A statikus bérmegállapítás szempontjai lehetnek szervezeti oldalról a bérkeret nagysága, a bérkeret aránya a költségvetés más tételeihez képest, az adott munkakör szintje a hierarchiában. A munkavállaló oldaláról fontoljuk meg a képesítést, a tapasztalatot, az elõzõ fizetést és bármilyen a munkakörben használható extra tudást, mint idegen nyelv, a számítógép ismerete. A harmadik szempont a piaci környezet, amelynek során vegyük figyelembe, pl. más szervezetek hasonló munkakörének fizetési szintjét.
Dinamikus bérmegállapításnak nevezzük a következõ módszereket: inflációkövetés, egységes vagy differenciált béremelés, prémiumrendszer. A bérfejlesztés történhet automatikusan (pl. munkaidõ növekedés, továbbképzés, elõléptetés esetén) vagy teljesítményértékelés alapján. A szervezetnek végig kell gondolnia, hogy mikor, hogyan és mibõl emeli a béreket (felülvizsgálati alkalmak, nettó vagy bruttó alapján, van-e erre elkülönített alap stb.)
A munkáltatás szabályozása
Ide tartoznak azok a munkáltatással kapcsolatos szabályozások, amelyeket a Munka Törvénykönyve elõír (pl. gyermekvállalással, betegséggel, túlmunkával kapcsolatos kérdések.) A törvény szabályozásán túl a munkáltatónak lehetõsége van különféle juttatások formájában ösztönözni a munkavállalót, ezt a Szervezeti és Mûködési Szabályzatba ugyanúgy belefoglalni, mint a HR-rendszer összes többi elemét.
Munkaerõ-felvétel, elbocsátás
Az elsõ lépésben az egyes munkakörök betöltésének módját meg kell határozni, azaz, hogy a szervezet milyen eszközzel toborozza leendõ munkatársait (pl. hirdetéssel, pályáztatással, személyes ismeretségen keresztül). A szervezet próbaidõt köthet ki, fontos, hogy mind a véglegesítés, mind az elbocsátás feltételei, indokai ismertek legyenek a munkatársak számára.
A felvétel folyamata a következõ lehet:
- hirdetés és szelekció;
- a kiválasztási szempontok meghatározása, kérdések megfogalmazása;
- felvételi interjúk lefolytatása;
- szerzõdési feltételek tisztázása;
- szerzõdéskötés.
A szerzõdésben egyrészrõl a törvényi feltételeknek kell eleget tennünk, a szerzõdést írásban kell megkötni, meg kell határozni a személyi alapbért, a munkakört, másrészrõl a munkáltató saját hatáskörében a próbaidõrõl, a szerzõdés felbontásának lehetõségeirõl és a munkaidõrõl is rendelkezhet.
A felvételfolyamatában fontos mozzanat az új munkakör betöltésénél a szervezet részérõl minimálisan elvárt készségek, tudás megfogalmazása és ezek fontossági sorrendje. Ha ismerjük szervezeti kultúránk változhatatlan elemeit. Akkor figyelembe kell vennünk, hogy az újonnan érkezõ munkatárs mennyire képes ebbe a sajátságos kultúrába beilleszkedni, illetve milyen várható változásokat fog elõidézni.
Azokra a készségekre, amelyekre feltétlenül szükség van a szervezetnél az új pozíció betöltésénél, fogalmazzunk meg kérdéseket, és az állásinterjún igyekezzünk megbizonyosodni ezek meglétérõl. Javasoljuk, hogy az interjún legyenek ott azok a munkatársak is, akik az új kollégával együtt fognak dolgozni. Olyan szempontokat hozhatnak be, amire vezetõ nem feltétlenül gondol, azon kívül fontos, hogy egymáshoz illõ munkatársak dolgozzanak együtt. A végsõ döntés a munkáltatóé, de nem érdemes olyan embert felvenni, akivel legtöbb munkatársunknak fenntartásai vannak.
Az elbocsátás folyamata lehet a négyszemközti szóbeli figyelmeztetés, írásbeli figyelmeztetés, és végül a felmondás. Kivétel ez alól a rendkívüli felmondás, vagy a próbaidõn belüli bármelyik fél részérõl történõ indoklás nélküli felmondás esetei.
A munkavégzés folyamata és felügyelete
A szervezet egyaránt alkalmazzon motivációkat és szankciókat, ezeket egyértelmûen fogalmazza meg, és hozza nyilvánosságra munkatársak számára. Ezeket az érvényesítse, aki közvetlenül felelõs a másik munkájáért (kivéve a munkáltatói jogokat). Fontos a rendszeres munkaértékelés. Ennek szempontjait és módszerét elõre ki kell dolgozni, egyaránt figyelembe véve a teljesítmény (eredmény) és a folyamatértékelés fontosságát.
A motivációkat a szervezet jellegének megfelelõen kell kialakítani, pl. egy non-profit szervezetben ezek a következõk: továbbképzés, új képesítés megszerzése, utazási lehetõségek, prémium és elõléptetési lehetõségek. A szankciókat szintén a szervezeti sajátosságoknak megfelelõen alakíthatjuk ki (fizetéslevonás, túlmunkára kötelezés, kedvezmények megvonása.)
Stábépítés
A HR munkának ezen eleme sokat elárul a szervezet munkaerõ politikájáról. Ennek megfogalmazásakor fel kell tennünk néhány alapvetõ kérdést:
- A szervezet közösségnek, csapatnak, egyéniségeknek vagy dolgozóknak tekinti-e a munkavállalókat?
- Értéknek tekinti-e a szervezet a nyílt kommunikációt, a pozitív és negatív visszajelzéseket?
- Mennyire figyel oda a munkatársak közötti viszonyokra, a csoportdinamikára?
- Mennyi idõt, pénzt, kapacitást fordít a szervezet az inspiráló munkahelyi légkör megteremtésére?
Ez utóbbira vonatkozóan a munkatársak közötti viszonyok kezelésére többféle eszköz áll rendelkezésünkre: négyszemközti beszélgetések; közös ünnepek az irodában; fórumok a szabad visszajelzésekre; szabadidõs programok; stábépítõ hétvégék; hozzátartozók bevonása.
Továbbképzés
A továbbképzési tervben a munkáltató elvárásait és a munkavállaló igényeit össze kell hangolni.
Fontos, hogy prioritásokat állítson fel a szervezet az aktuális pénzügyi lehetõségek és a munkakör szükségletének mentén, pl. iskolarendszerû képzésben, vagy a tanfolyamokon való részvételt preferálunk-e.
A munkatárs és a munkáltató ebbõl eredõ kötelezettségeit írásban kell rögzíteni.
Adminisztráció
A HR adminisztráció legyen eleme a szervezet egész adminisztrációs rendszerének és legyen megfeleltethetõ a pénzügyi rendszerrel (pl. könyveléssel). Az adminisztrációs rendszer tartalmazhatja: a személyi lapokat; a jelenléti ívet; a szabadságolási- és táppénz-nyilvántartást; a munkateljesítményt értékelõ lapokat; a munkaköri leírásokat; a munkaszerzõdéseket.
A HR stratégia és rendszer megvalósulásának feltételei
Az alapelvek és az adminisztrációs rendszer kidolgozása nem elegendõ arra, hogy a szervezet aktív munkaerõ-politikát és HR munkát folytasson. Legyen valaki a szervezetben, aki az egész rendszert menedzseli, és rendelkezik a szükséges döntési kompetenciákkal. Ez nem feltétlenül a szervezet vezetõjének, mint munkáltatónak a feladata, kinevezhet egy önálló munkakört ennek koordinálására, ez a HR munkatárs. Legyen tisztán definiálva, hogy mi a munkáltatói jogkör és a HR munkakör közötti különbség. Rögzítsenek minden alapelvet és szabályt a Szervezeti és Mûködési Szabályzatban. A szervezetnek meg kell találnia a következetesség és a rugalmasság egyensúlyát a bürokratizálódás, illetve a mûködésképtelenség elkerülése érdekében. A HR alapelvek és gyakorlati eszközei feleljenek meg a szervezeti kultúrának. Végezetül fontos, hogy a HR munkával járó vezetõi döntések érvényesíthetõk legyenek a szervezetben, ne csak alapelvek gyûjteménye, hanem egy mûködõ rendszer legyen, amelynek fontosságát a munkatársak elismerik.

(A fenti összefoglaló a Civil Társadalom Fejlõdéséért Alapítvány Mi fán terem? kiadványsorozatában megjelent A humán erõforrás fejlesztés címû füzete alapján készült.)

Negele Enikõ
Aktuális pályázati lehetõségek

Multinacionális Phare Program - Konszenzus III
Pályázni lehet: Közép- és Kelet-Európa és egy vagy több tagország intézményei közötti partnerkapcsolatok (twinning) kiépítését segítõ tevékenységekre.
Prioritások: specifikus twinning-projektek a szociálpolitika, munkajog, egyenlõ esélyek nõknek és férfiaknak, szociális párbeszéd, egészség és munkahelyi biztonság, szociális biztonság területén.
A partnerségi szerzõdések megkötésének határideje: 2001. december 31., a projekt befejezésének idõpontja: 2002. december 31.
Információk: Centrul de Informare al Comisiei Europene în România, Bucuresti, Calea Victoriei nr. 88, sector 1, tel.: 01-315 34, e-mail: contact@infoeuropa.ro

Európa Tanács - Európa Alap
Célja: az Európai Unió és az európai integrációs folyamat alaposabb megismerése, megismertetése; az EU és Románia közös tevékenységeinek könnyebb áttekintése.
Pályázhatnak: non-profit, nem-kormányzati szervezetek, közintézmények.
Prioritások: regionális/helyi információs központok létrehozása, európai integrációs témakört tárgyaló TV-programok, újságmellékletek, szórólapok; konferenciák, szemináriumok, mûhelygyakorlatok.
Elnyerhetõ összeg: 5 000-50 000 euró/projekt
A projekt lefutási ideje: max. 12 hónap
Leadási határidõ: 2001. május 1. (elsõ forduló), 2001. szeptember 15. (második forduló)

Román Társadalomfejlesztési Alap (FRDS)
Pályázni lehet: infrastruktúrafejlesztésre, profittermelõ tevékenységek támogatására és közösségi szociális szolgáltatásokra.
Támogatást igényelhetnek: oktatási/fejlesztõ anyagokra, menhelyek, nappali foglalkoztató házak javítási munkálataira, és leltári tárgyak (ágyak, egészségügyi berendezések, konyhai berendezés) vásárlására, hátrányos helyzetû csoportok egészségügyi képzésére vonatkozó programokra, szegény vidéki csoportok vagy szükség esetén vidéki szakemberek részére, írástudatlan személyek oktatásához szükséges anyagok összeállítására, otthoni gondozást vállaló önkéntesek képzésére, kiegészítõ berendezések költségeire, melyek biztosítják a speciális szolgáltatások kibõvítését.
Határidõk: 1.) 2001. május 15. - közösségi szociális szolgáltatások, profittermelõ tevékenységek és infrastruktúrafejlesztés; 2.) 2001. augusztus 15. - közösségi szociális szolgáltatások, profittermelõ tevékenységek és infrastruktúrafejlesztés.
Információk: Fondul Român de Dezvoltare Socialã, Bd. Regina Elisabeta, nr 3, et. 3, sector 3, Bucuresti, tel.: 315 34 40, 315 34 95 tel/fax: 315 34 15, e-mail: office@frds.ro, valamint letölthetõk a http://frds.ong.ro honlapról

Nemzetközi Oktatási Intézmény
Környezetvédelmi Regionális Központ - Ecolinks
Célja: az üzleti szféra és a helyi közigazgatás támogatása Romániában és más környezõ országokban a városi és ipari környezeti problémák kezelése érdekében. Az Ecolinks regionális partnerprogramokat támogat, melyek összekapcsolják a gazdasági szektort a helyi közigazgatással vagy ezek egyesületeivel, partnerekkel a régióból vagy amerikai partnerekkel.
A március 12-én meghirdetett program Környezetkímélõ termelési eljárások, Vízgazdálkodás és globális éghajlati változások témakörökben érdekelt.
Határidõ: 2001. május 7.
Információk: Biroul REC, Bucuresti, Dana Olarescu, George Guran la telefon: 01-315 35 26; 01-3140 433; fax: 01-315 35 27; e-mail: danaol@fx.ro, george@fex.ro,
honlap: www.ecolinks.org

Román-Amerikai Befektetési Alap
Programok:
Nagybefektetéseket támogató program (Programul de Investiþii Mari - PIM): nagy- és középvállalkozásoknak közös részvények vásárlása konvertibilis kölcsönök és leasingek révén a likviditás és fejlõdési potenciál növelése érdekében. A kölcsön nagysága 500 000-5 000 000 USD.
Befektetési alap kis- és középvállalkozások részére (Fondul de Investiþii pentru Întreprinderi Mici si Mijlocii - FIIMM): kölcsönök, leasing, közvetlen befektetések, konvertibilis kölcsönök formájában; tanácsadást is biztosítanak; pályázhatnak termelõ és szolgáltató cégek, a kölcsön nagysága 50 000 - 350 000 USD.
Információk: Iulia Enescu, programfelelõs; tel.: 01 210 07 01
Kis- és nagy kölcsönök program (Programul de Împrumuturi Mici si Mijlocii - PIMM), a Román-Amerikai Befektetési Alap és a Román Bank közös programja kis- és középvállalatoknak; lefutási idõ három év, havi részletfizetéssel; a kölcsön felhasználható hosszú távú befektetések támogatására, mint pl. felszerelések, berendezések, építkezések, nyersanyagok vásárlása, a cég fejlõdéséhez szükséges anyagok vásárlása; elõnyben részesülnek a tapasztalattal rendelkezõ cégek, alkalmazottak száma max. 200 személy, max. 70% külföldi tõke, elõnyben a termelõ, építõ és szolgáltató cégek (20 000-150 000 USD). s kaphatók a megyei Román Banknál (Banca Româneascã).
Mikrokölcsönök program (Programul de Micro-Împrumuturi): a termelés, szolgáltatás és kereskedelem területén mûködõ kisvállalkozások számára (Kolozs, Dolj, Temes, Arad, Hunyad, Krassószörény megyékbõl); a kölcsön felhasználható felszerelés, berendezés, szerszámok, székhelyek vásárlására, idõtartam 18 hónap (2500-15 000 USD)
Minden pályázati kérelemhez üzleti tervet szükséges készíteni.
Információk: Fondul Româno-American pentru Investiþii, Bucuresti, tel.: 01 210 07 01, fax: 210 07 13, honlap: www.raef.ro

Pályázati tanácsokért várjuk jelentkezésüket.
Ügyfélfogadás, tanácsadás: kedden és szerdán 11-15 óra között.
Cím: RMDSZ Ügyvezetõ Elnökség, 3400 Kolozsvár, Densusianu 6/A
Telefon: 064-441 377
e-mail: negele@emke.cj.edu.ro

civil fórum
Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány
Felelõs kiadó: Egri István
Felelõs szerkesztõ: Tamás Kinga
Olvasószerkesztõ: Boda Edit
Postacím: 3400 Cluj Napoca,
str. Pietroasa nr. 12
Telefon/Fax: 064-431.488
e-mail: rmkt@mail.soroscj.ro